Esztergom és Vidéke, 1892

1892-04-17 / 32.szám

Melléklet az „Esztergom és Vidéke" 32. számához. 10. A választmány áll a 8. §-ban elősorolt hivatalnokokból és közgyülésilog választolt 30 tagból. 11. A választmány ha'is kii re: Határoz az alapító és rendes tagok felvétele felett; javaslatokat tesz s előterjesztést a közgyűlésnek, az árvák felvétele és elhelyezéséről ; közvetlenül eszközli az alapgyüjiést s felügyel annak vagyonára, mely ezélból évno&yodeukint pénztárvizsgálatot íatt; előkészíti a közgyűlést végül annak határozataifc végrehajtja. 12. A választmány köteles míndenhúuapbaii legalább egyszer gyűlésezni, melyre a tisztviselők és választmányi tagok 8 nap előtt egyenkint és név* szeriut meghívandók. Jogérvényes határozatok hozatalára a tisztviselők és legalább 6 tagnak jelenléte szükséges. 13. Az irodai és folyó költségek az alapjövedelemből födöztoiuek, a választm ány j ó v áh agy ásá v al. 14. A jelen alapszabály bárminemű módosítása a közgyűlés indokolása alapján a nagyméltóságú püspöki kar ós szakminiszter beleegyezésével történhetik. 15. Ha az egyesület működését beszüntetné, az alap vagyona az orsz. kaUi. tanítói segélyalap tulajdonába megy át, az alapítók rendelkezési jogainak fentartásával. Mely feloszlatás kimondására az egyesületi tagok absolut többségének személyes szavazata szükséges ; ennyi tag össze nem jövetele esetén, másodízben bármennyien is legyenek megjelenők kimondhatják a feloszlatást. 16 A mennyiben az egyesület az alapszabályokban körvonalozott czéljától eltérne, ha működése az orsz. kath. tanítói árvaház intentióját vagy a lagok vagyoni érdekeit veszélyeztetné, akkor a nagyméltóságú püspöki kar s illetve a magyar kormány által ellene vizsgálat tartatik Irodalmi levél. I. (Egy telivér romantikas.) (Cakó Zsigmond „Végrendelet"-érői.) - IRTA NÓGRÁDI JENŐ. 1845-ik év szeptember 28-án, körülbelül egy hónappal Cakó Zsigmond «Végrendelet* czimü 5 felvonásos drámájánaksziurehozatala és rendkívüli sikere .után Szász Károly, akkor még kezdő író, elküldieegy drámáját az országos hírre emelkedett színműíróhoz ós bírálatát kérte Cakó hosszú levéllel felelt. Többek közt ezt irja : «Ön müvében készakarva látszik kerülni a hatást. Ez balfogalom. Azt mondjaVoltaire:miuden génre jó,csak az unalmas nem s alig találnék kivételt megczáfolásra. A hatáskerülés magyar eredeti találmány, öncsalás azoktól, kik nem bírván közönségre hatni,azt akarják vele elhitetni, hogy a hatást szándékosan kerülve .angol modort követnek, mintha az angol nem hatna ... Igyekezzék és akarjon hatni, csakhogy hatályos, mellékes dolgok- és eszközö. kért nem kell tervet rontani,, sőt. azov kat feláldozni a czélnak, egységnek.* Ezeket olvasva az első pillanatra, tisztán előttünk áll Cakó a romantikusa Fő elve a színpadi hatás, a színműi romanticismus irányeszméje. S< ha nem is mondta volna ki ezt ilyen ; nyíltan, valamennyi- művé

: a

; Finta Károly emlókönyvébe jrt.vetvstőLegósz a «János lovag»-ig erről tanúskodhatnék. A franczia romanticismus hullámgyürüi hozzánk a 30-as és 40-es években jutottak el. Ezen idők színházi közönségének csak a kivételes, bizarr tetszett. A uemzeti színház dráma bíráló bizottsága kimondja, hogy a pályadijak kiosztásánál a szinszerüség elve lesz az irányadó. A tudományos irodalomban élénk harcz indult inog a franczia romantikus drámák ellen és mellett. Henszlmann, Nagy Ignácz, Vahot Imre és az Életképek színésze ti levelezője és mások kelnek tudományos birokra. Küzdelmüket a színműírók élénk figyelemmel kisérik a legnagyobb részük a szinszevüsködők pártjára áll. Obern-yik «Öröksóg» czimü polgári drámáját nagy Hatással adják, 3 hónap múlva pedig föllép Cakó «Kalmár ós Tengerósz»-óvel. Sepsi-szent-györgyi Cakó Zsigmond apjától örökül mit sem kapott. Pedig az öreg Cakó János lehetős ember volt, de költséges alchimiai kísérletei vagyonát az utolsó fillérig fölemészlették. Az aranycsinálás volt szenvedélye Cakó Jánosnak. A rögeszme talán öröklött a Cakó családban. Zsigmondnál ez volt a beteges lermészetimadas. Rendkívüli volt élete, halála, rendkívüliek művei is. Mint ember, egyike a legérdekesebbeknek. Nem lehet itt czélom ismertetni éleiét, mert Cakó egy drámájával kívánok foglalkozni, de meg ez körülbelül fölösleges is volna Bérezik kitűnő essayje és Ferenczy József körülményes életrajza, mán. Csak annyiban utalok itt-ott az ismert adatokra, a mennyiben a köllő egyéniségét lehetetlen művétől elválasztani. Toldy Ferencz Cakó egész működésében egy meghasonlott kedélybeteg életnézotét látja. «Alakjai — úgymond — a társaság és emberi sziv nem ismerése és saját kóros felfogásánál fogva psychologiai valóság nélküliek, bizarrságnk által, bár nem érdeklők, de megdöbbentők.» Elég drámait egyszer átolvasnunk és látni fogjuk, hogy Toldy nak mennyire igaza van és milyen egyoldalú Ferenczy Ítélete, ki irodalomtörténetünk e bizarr alakját a szokott chablon szerint ipaikodik megítélm. Nem, Cakó Zsigmond különcz még a bohémek excentrikus hadában is. Volt valami szokatlan, félelmet gerjesztő már puszta megjelenésében. Legtalálóbb fényképét Jókai adta: «Ott ült Cakó, soha nem mosolygó barna arezával ; komor, erőteljes alak akkora öklökkel, m n másnak kettő, s beszélt a Sakuntaláról és a hindu irodalom remekeiről.* A tanulmány írók könnyen rásütik a költőre, kivel éppen foglalkoznak, nagyon érthető rokonszenvéből a szülői szeretetnek azt, hogy : genie. Nem csoda, a mindennapos szellemi együttlét folytán akár csak gyermekükké fogadnák és melyik anya nem hiszi gyermekét lángésznek ? Ferenczy is több helyen dobálódzik Cakó életrajzában a genie szóval. — Mi kell ahhoz, hogy valakit géniének nevezhessünk ? Erős ész, nagy sziv és járatlan utak, mit a genie tapos először. Cakó művei bárkit meggyőzhetnek, hogy költőnk itélőtehetsóge gyönge, fantáziája erőszakos, érzései képzelgések voltak. Eredetiségének érd,eméből is, sokat levon korának szelleme, mely a színművészet feladatául a színpadi hatást és eszközéül a romantikus franczia drámák utánzását tekintő. Cakó Zsigmondban hiába keressük a lángész ismertető jeleit. 0 mindössze szininüirói tehetség volf""es ez, elvitathatatlan, v- de életharmónía, nyugodt anyagi, yiszouyok,, rögeszméinek elvesztésére lett volna szüksége, hogy maradandót alkothasson. Ugy, a hogy színműveiben ma elöltünk áll, az irodalomtörténet csak azt az ítéletet mondhatja róla: Szerencsétlen talentum, a ki hamis utakon járt. Mikor még öntözni jártam. (Húsvéti ka czoJat.) Az igaz, hogy még most is járok, de a mostani csak kis mis ka ahhoz képest, amit a múltban véghezvittem. Ma példának okáért vásárolok valami iszonyúan összebonyolodotf

1 istrumentumot, ami végtelenül vékony sugárban önti a «mil|e fl<uirs»-féle illatszert s megeshetik esetleg, hogy olyik megöntözött hölgy az ibolya illatért lelkesülve a cinille fleurs»-rel beszonnyezett ruhát magára sem húzza többet. A múltban nem volt dolgom igen kényes kisasszonyokkal, mert hát, tetszik ludni, a maliban arany gombos, de falornyú hazában szívtam magamba az udvariasság elemen. Talán tetszik azt is tudni, hogy falun nem igen ismerik az illatszereket, s ott nem szokás egyébbel, mint vízzel öntözni. Persze ennek is különböző módjai vannak. A parasztlogéuyek például megfogják a fehér cselédet, oda viszik a kú> elé és egyik olülrffl a másik pedig hátulról Önt a nyakába egy-egy vederrel a legfrissibüf. Ha aztán nagyon akadékoskodik a poszton ka, hát szépen belemártják a kuiba ruhástul. Az a legszabb, hogy ezért az öntözésért még fizetni is kell ; mert amelyik lány nem fizet azt az első legények igen egyszerűen «kiszellőztetik* a tánczleremből, vagy, hogy helyesebben beszéljek a vágóhidról, mert az ón fatornyu hazámban a vágóhid volt a tánezterem. (Aki nem hiszi, nézze meg.) Hanem már egészen eltértem tárgyamtól. Arról akartam ugyanis beszélni, hogyan jártam én öntözni ? Ho gyan ? A városiaknak erről fogalmuk sincs. No 'iszen ki is hajtanának, ha most beállítanék valakihez egy nagy vízi-puskával, meg egy nagy fiaskó vízzel ós az oldalamon pedig egy nagy tarisznyával, amint beállítottam húsvét reggelén kocsisunk buzavirágszemű leányához, aki iráut ón a legforróbb érzelmekkel viseltettem ; jóllehet ezt a kicsi jószágot nem ugy öntöztem meg, mint a többi hölgy ismerőseimet. Ennek protekeziós viz dukált, oly viz, mely a kaszni tetejéről elcsent benzinnel volt megillatosítva. Mikor az öntözési müveletet elvégeziem* megajándékozott egy pirosra festett ludtojással (ami szintén protekeziós volt, mivel másnak csak tyúktojás dukált) amit én tarisznyámba rejtettem és induilam öntözési körutamra. Akol lány volt, oda belértem és vízi puskámmal iszonyatos öntözést vittem véghoz. Néhol a vízsugár a lámpát, vagy a poharakat találta el ; ezeknek persze halálukat okozta, de azért én megkaptam a conventionális piros tojást. Mikor már minden lányt megöntöztem, akkorra, körülbelül dél lett s akkorra hazakerültem, hol már várt öcsém, akinek egy cseppet sem voltak demokratikus érzelmei. Délben elmen tünk kettecskén az intelligens házakhoz. Felkerestük kupaki Kerekes Boldizsárokat, Kalászos Benedekeket, benéztünk a fia* tat özvegyhez, Cziczuri Borbálához, a tiszteletes ur tizenegy leányaihoz ; szóval a knpaki •intelligencziát végig öntöztük. Ezektől már nem pirosra festett tyúktojásokat kaptunk, hanem kékre festett kis galambiojásokat, kivéve a Cziczuri Borbálát, a ki két szappan tojást adott azzal a

; megjegyzéssel, hogy szeplőiuk elmúlnak tőlük... » Szerencsésen elvégződvén a délelőtti önlözködés, a szerzett tojások belső mivoltáról óhajiotiunk tisztába jönni, a mi nem mindig sikerült, amiért kegyetlenül a végtelenségbe lódítottuk azt, a melyik már már megf'őzáso előtt magában rejtegetted romlás sugarát. Mindazon állal ugy megobédol:üuk ke keii belőlük, hogy utána három napig nem ebédel tünk. Mikor már a szappantojásokat is elmos am kópémon akkor megcsendült a fa torony harangja ; litáuiára hívta a hívőket* Pokoli eszme fogamzott meg agyamban. Egy akós kádat házunk kapuja mögé állítottam és tele töltöttem vizzel és ebbe egy kis tintát vegyítettem. Vízi puskámat kabátom alá rejtve egészen komoly ábrázattal kiállót!am az utczára és vártam öutözoudőimet. Litánia után persze özönlött az utczára az asszonyféle a templomból, majdnemmindenik házunk előtt, haladt, el ; majdnem mindegyikének jiittatam puskámhói egy sugarai. Ezt még apámnak is megköszönték, a ki a sok köszöntéstől ugy megindult, hogy a majslí zsidónak majdnem minden pruszlikját összevásárolta, rajtam pedig eltörte a legjobb botját. Mielőtt azo ihan apám botját működésbe hozta volna, észre vettem, hogy a temp ómból jön falunkban időző grófunknak két leánya és velük egy varjuszemű neveIőnő. Egy pillanat alig mult, megkerostem öntöző üvegemet (nem akartam vízi puskámmal agyonsújtani a drága teremtéseket) megtöltöttem közönséges, polgári kutvizzel s mikor az arisztokratikus kompánia házunk elé érkezett, én, mint valami dinamit merónytŐ eléjük álltam s a két grófi csemetét ugy megtaláltam önteni, hogy egyik pityergésro fogta a dolgot. Hanem azért uekem állt folljobb. Követeltem a piros tojásokat, a melyek engem jogosan megilletnek. De a varjú szemű nevelőnő felemelte napernyőjét s bizonyára agyonütött volna vele, ha le nem öntöm üvegem hátralevő tartalmával. Nőni halhatott,: rá jótékonyan ez a rögtönzött eső, mert iszonyúan kiabált és az arczához kapkodott, amin növendékei szerfölött jóízűen kaczagtak s annyira megbékültek, hogy a kisebbik kérte, hogy öntözzem meg még egyszer. Bizony megöntöztem volna még százszor is, de mikor vizórfc be akartam szaladni, előfogott apám s működésbe hozta a botot, a mit hiába iparkodtam kifogásolni ós hiába ígértem, hogy többet még a kocsis lányát sem öntözöm meg és végre hiába figyelmeztettem apámat, h<>gy drága botja összetörik. Nem használt semmit. Egy perez alatt végigszenvedtem többet, mint amenynyit egész napon át gyönyörködlem. De kínjaim csakhamar megszültének. A grófnak libériás és majouirképü inasa két nagy strueztojást hozott jutalmul, mert a gróf kisasszonyokat megöntöztem. De örültem én ezeknek a nagy tojásoknak. Majdnem egy hónapig tekéztem velük, mig egyszer ki akartam őket keltetni egy ko lós tyúkkal. A lyuk azonban nem tudott "a tojásokon ülnf, a miért száműziem őt Udvarunkból ; a tojásokat pedig elástam a föld mélyére, remélve, hogy kikelnek az ifjú struéczok. * H. B. H us v é ti I e v él. (Ümiet'i hangulat.) A szélrózsa nagyon kellemetlen virág Esztergomban, mert ha kinyilik va-/ lóságos futó homokot áraszt' a városra, esztendők óta

1 kavargó utczai szemedet ver föl, évtizedek vakáczióinak áldozataival, összetépett tankönyvek foszlányaival Kisért, szóval a hagyományos esztergomi tisztaság összes alkotórészeit az ünneplő közönségre zúdilja. Ugy vannak alkotva derék háziuraink, hogy szívesen söpörnek a mások hint előtt, de a. maguk portájára ueui vtít-