Esztergom és Vidéke, 1892

1892-04-17 / 32.szám

= j2SZTUR(jiO\I, X1V\ ÉVFOLYAM. 32. SZÁM. VASÁ RNAP, 1 892. ÁPUILH 17. ESZTERGOM és VIDÉKE 7 T Városi <ís m&gyéi érdekeink közlönye. 0 mil**iá*Áu MKGJKLKNIiC IIKTKNKINT KKTSZEK: _ J HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CS ÜIÖ RTÖKÖN SZERKESZTŐSÉG: HIVATALOS niRüKTÉsktf 1 s/.ótói 100 A '<••, 100­' PFALZ-HÁZ, FÖLDSZINT, fól ^'0*% 1 frt 50 kr, 200-iól 80Mg % frt 9fí kr. 1°.IKIZ1CI"ÍCS1 \lí ' hová a lap aaelteuii ráftSsét illető ko/.!em«uy«»k kiUd«»»<U5k. Bitlyegdij: 30 ki'. j Kgény, óvrft 6 frt — kr | KIADÓ - Hl V A T A L ' I WAüÁN lIllíDKTÉSEK megállapodás sxeriut lögjuhínyoBab­i K'l iwifl 3 Irt — kr I ' . biiu. luwölíbtuulc. ; Negyed «vi» I írt 50 kr j SZKOllKNYJ-TKU 331, " f-'gy s/ám ára 7 kr. i ' ,tíV "' A ' a f l'ivaialo* é« iiiitg;í)iliinl«iésHM, a iiyili.n ! rlm szánt-k!»?,le- | ILITEK sora 20 kr. ——— —,—-—— , — % monyok, (díjfizetési ÍMU/.+'.U és röklaiiiáhisuk intézendíík. fgj - . — , © Piros tojások. K*z forgóm, ápr. 16. Herczegprimásunk a béke olajárával kezében Rómában tölti a húsvéti ünne­peket s ott koszit i elő az epedve várt békesség ós megeugesziolődés feltáma­dását. A piros lojás, inelylynl ő fogja megajándékozni az országos, már régoia hiányzik örömünkből. A. mikor meghozza nekünk, akkor már a béke olnjága helvét! a dicsőség pálmája lesz kezében. * * * Alleluját csicsereg a visszatéri, fecske s a fészket építő dalos kis madár a szűzi tisztaságban fakadó harmatos ágon. Ragyogó verőfénytői mosolyog a felvi­dult égbolt és a kikelet varázsa még a haldokló homlokára is reményt fesi. Feltámad a természet. Feltámadásról regél minden falevolecske, feltámadás­ról zümmög a tavaszi napfényben fürdő aranyos bogárka, föl iám adást ól dalol minden kis madár. Mennyi boldogság, mennyi üdvözülés vau a feltámadás ma­gasztos eszméjében ! Nctfii szerencsétlen ós boldogtalan az többé, a ki még hinni tud benne. Be kétszer hal meg az és mind a kétszer örökre, a ki már nem hisz a feltámadásban. * * * A mi kisded fészkünk, elhagyatott, szegény szülővárosunk, ez a szűkebb hat áru, szeretett hazánk, hisz-e még a feltámadásban ? Bizik-e egy jobbjövőben, van-e reménye uj feltámadásához ? Sok korhadt ága van ősi törzsén, sokszor sújtotta villám, — tópio förgeteg, megingatta vihar, de a biz­lató remények uj tavasza mégis egészen üde rügy eket fakaszt a száraz ágak között, uj hajtás lámád, árnyas lombot, illatos virágot, gyümölcsöt igérő uj nomzedé-k, mely hisa a feltámadásban. A nagy szavak helyébe nagy eszmék korszaka fog lépni. Végzetes visszavo­násunk, hagyományos viszálkodásunk nyomdokába önzetlen szerel et, ós ól telő öss/etartís lép. És mig sirkövet álü­uink a kietlen múltnak, meiyről nem fogunk rosszat bes/élni, addig oltárt emelünk az uj évezred hajnalának, melynek csillaga már biziatóuu ragyog reánk s ezer esziendős szenvedésekért ezer esztendős boldogsággal kecsegtet. Higyjünk föI támadásul! k ban, imád koz­zunk, dolgozzunk és lelkesedjünk érette. Mert csak annak nines joga a boldog­sághoz, aki elűzte azt, mikor közeledni kezdett feléje. . A kinek szegénye vau, a kinek be­tege van, a kinek bánata van, annak legyenek a szent húsvéti ünnepek alatt al imizsnaosztó kezei, vigasztaló szavai és föltámadó reményei. A kínok szive vau, annak ünnepi érzései is vannak. A hétköznapi közöny ós szeretotleuség után szenteljünk meg egy vasárnapot s legmagasztosabb ünnepünkön, a fel­támadás ünnepén legyünk jobbak, ne­mesebbek és közelebbállók felebarátaink­hoz. Mennél löbb jó ember vau a vi­lágon, anuál kevesebb szerencsétlen 'kárhozik el, mert a szeretet maga a feltámadás. Mutamur. (Húsvéti remmiseeiitiák.) Igen, igen ; önnek igaza van. Her­czeg Ferenez ! nagyon megváltozunk az idők folyamán. Ma újra, éreztem ezi, amint estefelé végigsétáliva a belváros utczáin, a multakon gondolkoztam. Az öreg harangok, az nj toil ettek, a maczesz és a barka már mind a hús­vétot hirdeti. A fűszeres boltok kira­kataiból eliüntek a sárga sajttáblák a kacz é r s k a t u I y áj u k á v ó -sn r r a gá tokkal együtt. Hatalmas pyramisokba vau min­denül t felhalmozva a húsvéti tojás, a babszem nagyságutói egész a strucz-tojás terjedelműig, filigrán, pehelykönnyű és masszív, koLpakt példányok egyaránt. A cznkrászüzletek ablakaiban már he­gyezik hosszú füleiket azok a sajátos életmüködésü tapsifülesek, a melyek a madarak hatáskörébe avatkoznak lefőzik elegáns produktumaikkal valamennyit. A kíváncsi gaminok kidülledt szem­mel bámészkodnak be az ablakos fehér czukor-tojásokon ós egyforma műélve­zettel guszialják bennök a G-olgoilia szomorúságát ós a csinialan Petyi idyll­jét, a ki a dézsa tartalmát mindenestül a tenyeres-talpas Marcsa nyakába akarja zúdítani. Amint,én elbámészkodtam rajtok, egy régi szép nap emléke elevenült meg a lelkemben, korán ébredtem fel nagyon, miután egész éjjel világszép tündér kisasszonyokról álmodoztam, a kik lába nyomán a hagyományos gyémánt ós rubinkŐ helyett csupa piros tojás termeit. A mama alaposan megmosdatott, (ezen a napon még ezt a tori urát is szisszenés nélkül kiáilotlam) egy kis pomádét is kent a baglyas hajamra, reám ad!a az ünneplő barna bársony zekét, kezembe nyomta a kiérdemült orvosságos üveget, rózsavízzel megtöltve ós én reményektől duzzadó kebellel jártam sorra az ón pösze-szösze kis barátnőiméi. Mint a gourmaiid a leg­ízletesebb falazó , utoljára hagytam a szép Nell.y néni , ki már akkui* is hosszú ruhát hordott. Alig bírtam már czipelni a sok tarka-barka tojást persze tőle vár­tam a legszebbet. A néni meg pongyoláhan volt. Az iudtskrét, vékony hálókabátka nagyon sok szépet engedett sejteni. Abban az időben még ez irányban nem volt kellőképen kifejlődve a szépérzékein, hanem annyi élelmesség mégis volt buksi fejemben, hogy odalocsoliam a szagos vizet, ahol fedetlenül csillogott a ham­uas fehér bőr. Ne Ili néni az ölébe kapott és Össze­vissza csókoll. — Piros tojásom nin­csen pubikám, bánom puszit adok akármennyit. El pittyesztettem a számat és hosszú savanyu képpel sompolyogtam ki ,a szo­bából. Pityeregni szerettem volna a tojásért,.a melyet meg nem kaptam és dühös voliam a csókra, a nieiylyel a nénike kárpótolni akart. Valami másfél évtized múlva ugyan­azon a napon megint kiöltöztem szépen. Zsebre vágtam ötforintosomat és Kug­lerhez siettem vele. Egy rózsaszín pe­luclie tojást- választottam ki csókolódzó gerlepár raj a tetején. MM. A SZEOTSBQZBDL. A kiknek Isten meg nem. adta A mindennapi kenyeret S bágyadt szemeikből miatta A szomorú könny megered : Oh igazán szánalmasok, Adok nekik, ha adhatok. Kit ágyba dönt gyilkos betegség És sorvasztó kinnal gyötör, Kinek, a hova eltemessék, Már ásva is a sírgödör: Baját osztó testvéreként Szívből sajnálom a szegényt. Kinek boldog családi fészkét Megtépi a sötét halál, Epedve ki hiába néz szét, Vis2onzó szivre nem talál: E boldogtalan emberek Részvétkönnyet érdemelnek. Hanem a kiknek nem hiányzik A láthatárból semmi jó, Arezükra fel mosolyba játszik Szivükből e síró való S'a mosolyuk, vidám szavuk Mind, inind öngyilkosán hazug; GSÓKOLÓQZÁS — HIVATALBÓL. A ki — a czimről Ítélvén — azt hiszi, — hogy egy dicsőségesen befejezett kaszárnya épités vagy más eféle után elmaradhatlan hivatalos disz evés-ivás közben való csó­kolózásról van szó : nagyon csalódik^ Valamelyik szomszéd községben történt. Nyerges-ujfulu, Batorkesz, Bajóth —vagy Tokodon-e nem árulhatom el. összeült a kupak tan ács a községház tanácstermében Ítélkezésre, főbenjáró dologban. Ott ül a bíró a főhelyen, szájában öb­lös tajtpipa laposra gondolkozott szopól<ája. Mellette jobbról a törvénybiró, balra az árvaatya, iejebb két elöljáró, végül a ne­mes fala pennája. M ..... . Etel egy nyolcznapos me­nyecske a panaszos, ki szép is, meg nagyon ártatlan még. Különben a legszájasabb vi­rilista leánya. Nem jó volna elutasítani pa­naszával. A panaszlott pedig egy Bzegény ördög, nagy imposztor, aki kész kerítést ugrálni, ágy alá, vagy ólba bújni, meszelő nyelet tűrni, paraszt legénynyel öklelőzrii, s általá­ban mindenféle falusi mulatságra, ha szép leány, vagy szép asszony szeme van a já* tékban. Különben a jegyző jobb keze. Nem jó volna elmarasztalni. — Add elő húgom, panaszodat. A nyolcznapos menyecske fölcsipi kö* ténye szélét az apró fehér fogak közé, mey­|rágja egyik.sarkát, aztán a másikat ós igy szól : — Hát izé — — No csak folytasd bátran ! — biztatja atöiTéuybiró ne félj,.nem esz ittmeg senki. — Pedig jó falat — véti a panaszlott jegyzo-aegéd. — Amicze, hallgasson — parancsolja a jegyző, elfojtva nevetését. — Beszélj kis húgom. — Hát izé szerdán este, a mint kiálltam a kiskapuba, hogy majd szétnézek a libák után, mert kint legeltek a gyÖpön ; a gyöp ott, van mindjárt a Kán Etelkáék házuk mögött ... — Ne gyöpözz galambom , akadékosko­dik a tőrvéuybiró —. hanem azt moudd el, hogy a jegyző-segéd ur mit Csinált l — Nézte a kis libákat, azóta mind szem­verésben van. — Hát ezen segítsünk mi ? — Nem a. Az éu csúfságomon segítse­nek,' ha... ha . . . van igazság az égben. — És keserves sírásra fogta a dolgot. —i Ne pityeregj hát, avval nem segítesz | magadon ; hanem azt a csúfságot mondd el sorjába, - aztán majd igazságot teszünk mi. .;.».. .( v K i ÍÜIJJ, — Hát kérem —.meséli folytonos zo­kogás közt a naiv menyecske — a mint ott nézi a jegy zizeged ur a kis libákat, mondok : meg ue verje mán -szemmel ; azt | mondja vissza, mintha isten tudja ki — mi­féle voluék ; megvertél te .már engem au . . , ángya . . -..angyalom, akár beválhatok be­álihatok hozzad — nem libának, . hanem birkának, annak is olyannak, aki mar meg­kergu.lt. A,Kan Etel feje a szomszédban, meg éppen kint voit az abiakön, ősit oda* szol, hogy az én eni . . . embe . . . em­beremnek, mert tudják kérem, hogy teg­nap mult. egy hete volt a lakodalmunk, hát neki vannak már birkái, mert hat ju­Lapunk mai számához egy tv melléklet van csatolva. Kiket dicsőség, hír keres fel, Boldognak hirdet a ki lát, Mig ők szivükben a kereszttel Titkon járják a Golgothát S nincsen —sebük bár ugy sajog — Segélyre ok, részvétre jog: Oh, ők a minden szenvedőknek Nagy, hősei, fejedelmei, Nekik remények sem szövődnek Gyógyítani, felejteni ; Múlásuk olyan, mint mikor Széttör, lehull a meteor. j • • ' I Szemem, ha rajok emelem, Megreszketteti lelkemet A tisztélet és félelem. SZÍVAY GYULA, JÍIS LEÁNY EMLÉKKÖNYVÉBE. Konlroly a tiszta búzát elrontani ezokta gyakorta, Bontja az erkölcsöt most ez a dőre viMg. Hiveo. a valláshoz az erényre törekedjél, Vissza ne rettentsen téged a sok akadály. Majd ka ez életből oda túlra pihenni felértél: Béke kövessen oda, nyerd el az égi babért.* ALAPI GYULA. í

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom