Esztergom és Vidéke, 1892

1892-04-14 / 31.szám

B^l' tiRuOvl, XIV. ÉVFOLYAM. 31, SZÁM. CSÜTÖRTÖK, IW>. APIíII I-J4. ESZTERGOM és VIDÉKE °~ — © Városi és nu-ü'vei erdekeink közlönve. 0 UIDn . T «, tf MICG41íL!0NiK HKTKNKINT KIOTSZEÜ: ' *' _ " . HlnUfcl Loc.lv I UACÁnNAP CQ pQÍiTnRThiínN SZERKESZTŐSÉG: HIVATALOS HJRDKTÉSEK I szótól 100 szóig n kr, 100- : V A O A II N A r tb IbUI UtdUKU W. PFALZ-HÁZ, FÖLDSZINT, W» tíOO-ig 1 frt 50 kr, 200-tól 300-ig 2 frt 95 kr. KLOFIZKTFSÍ Ált" hová a lap szellemi részét íH«l8 kiiziemóiiyek feiilAeiullSk. Boly egdij 3 0 kr, j KÍC^ÍÍ. évre • 6"írt — kr v i a n ViuT 1/ a T ft t * MAGÁN IIJRDETÉSEK megállapodás szerint Jegjutitny.»ab. ! |M ÁVID . 3 Irt - kr Mftüü-níV H I «L. l) . ui [^gj^,,,^ Ne^dévie.' I frt SU kr 8ZK<JIIKNYI-TI0R SSI, „ V|[ j fc'oy s/áni ára 7 kr. l,0V;i * 1*P hivatalos és magúuLii «l«íéstM, a_ uvilfMrbe s/.ánt k»xle- ' 7. 0 _ 3 .. ej táények; clölizelüHi |M»u%«k és réktáiuátásoK iiitézi.'iulíUc. Q : —© A koronázás jubileuma. Budapest, ápr.. 13. A fővárosi törvényhatóság oly hatá­rozatot hozott, a moly, meg vagyunk győződve róla, az egész országban lel­kesült viszhangot kelleni s a vidéki törvényhatóságok részéről utánzásra fog találni. Június 8-án ugyanis 25 éve lesz, hogy Ö Felsége az egész nemzet öröm­zajával Magyarország apostoli királyává koronáztatott. Hazánk ujabb történelme ennél emlé­kezetesebb napot nem tud felmutatni. Mert e naptól fogva, a melyen ÍIZ első magyar király szent koronája érin­tette Ö Felsége dicső fejét, nyerte vissza Magyarország felvirágzásának feltételét A negyedszázad, mely azóta elmúlt megezáfolhatlan bizonyítékát képezi annak, hogy a zavartalan öszhang a a koronával legkiválóbb előfeltételét képezi e nemzet vÍratásának. Mint varázsütésre tűntek el a koro­názás óta a gonosz árnyékok, melyek azelőtt e népen és ez államon feküd­tek ; a felhő eloszlott, mely a nemzet egét befödte s vidám napsugár ragyog, mely megtermékenyíti hazánkat. Későbbi történetírók elragadtatással fognak írni a mesés fellendülésről, melyet Magyarország e 25 év alatt tett. E rövid időszak aiait egészen a sa­ját erőnkből megteremietiük mindazt, ami egy kultur állam leltárához tartozik. Nemzeti oktatás létesült majd min­den fokon ;. az örökös deficzittel vivódó államháztartás zavaraiból felküzdöttük magunk tt rendezett pénzügyi gazdálko­dás magaslataira.; kereskedőimnek ma jelentős tényezője a világforgalomnak és móg tengerentúli piaezokon is ígéret­teljes hódításokat tesz ; a nemzeti ipar csirái láthatólag érnek ós a hazai föld­művelés mit sem ind azokról a meg­rendítő válságokról, melyek más álla­mok mezőgazdaságát sújtották ; a hatal­mas állam vasúti hálózat körülveszi az országot vas abroncsaival ós a magyar kereskedelmi lobogó büszkén lengedez távoli vizeken; művészet és tudomány virulnak s tiszteletet küzdenek ki a külföldtől a magyar géniusz előtt. Ez mind az utolsó 25 esztendő vívmánya. A ki tud a sorok között olvasni a világtörténet könyvében, az előtt meg fog nyilatkozni a benső összefüggés e virágzás és az 1867. június 8-iki ese meny közt. Ezért tölt el bennünket hazafias örömmel az, hogy a főváros képviselő­lest ülete megragadta a kezdeményezést, a koronázó jnbilen-mnak nemzeti ünnep­ként leendő meg ülése végett. A főváros határozatábau felhívás van intézve a ország lobbi törvényhatósá­gaihoz, hogy az évfordulót hasonlóképen megünnepeljék. Reméltük, e felhívás nem fog hatás­talan maradni. Önmagát tiszteli meg a nemzet, mi­dőn ezen emléknapon kifejezést ad ha­zafias örömének és szeretetteljes tiszte­letének a király iránt, kinek uralko­dása soha sem sejtett és fölül nem inalt jólét korát nyitotta meg hazánk javára. A nagyhét. Esztergom, ápr. 13. Nincs város Magyarországon, hol a húsvéti ünnepek fenségesebbek volná­nak, mint Esztergomban. A nagyhét magasztos tartalmú szomorú napjainak komor hangulata egyaránt befészkelő­dik a mestergerendás szobákba s a fé­nyes salouokba. Az elnémuló haran­gok titokzatos csöndességet varázsolnak ja békés városra, a templomokban fel­állított szent sirok fájdalmas emiékeket támasztanak. Második éve ugyan, hogy nem a herezegprimás mossa meg a főszókős­egyház koldusainak lábát s hogy nem az első magyar főpap intonálja a fel­támadás hyihnuszát, de az esztergomi nép a vidékiekkel -egyetemben több ezernyi tömeggel mégis elárasztja a bazilika óriási csarnokát, hová nem a fényes látványosság, hanem a vérre vált vallási kegyelet hívja össze a népet. Sok mindenét elvesztette már a nép. Kevés jóléte vau, aggodalmas veríték­kel küzd 'mindennapi kenyeréért, borágas hegyvidéke kipusztult, lapos Jiomok­szőlei teli vannak az adósság filloxo­ráival, nincs nyugodalmas keresete, munkája bére gyarló, ügyeségót nem értékesítheti gyárakban, egész óleto csupa gond ós bánat. És ez a nép megnyugvást talál val­lásában, reményt a jövőben, hitelt a jobb sorsban, mig imádkozni tud. Vedd el vallását és tökéletesen elzüllik. Tanítsd meg hitellensógre és munkás szerszámaival nemsokára vagyonod ós életed ellen fordul. Adjuk meg a császárnak, a mi a császáré. Istenek, a mi istenó. Es a népnek, a mi a népé. Ne bántsuk vallásos érzelmeit, sőt ápoljuk ós gyarapitsuk azokat, mert azok erejétől függ a nép erkölcse, szilaj hatalmának fékezése, veszélyes indula­tainak mérséklése. A nagyhét minden bánata a nép vigasza. A húsvét minden Öröme a nép reménye. A ki hisz a föl támadásban, az hinni fog a maga jó eselekedeieiju­talmában, kerülni fogja a büut és megtisztult lélekkel várja saját jobb jövője feltámadását. A dömösi nép. Esztergom, ápv. IS. Az Árpád házi első királyok kedves tartózkodó helye, a regényes tájszép­ségekkel megáldott Dömös népe a Vas­kapu szabályozásánál dolgozik s mig ezer veszély között robbant ja dinamit­tal az aezél-sziklákat, azalatt szorgal­masan küldi haza a család számára meg­takarj tott keresményét. Dömösöu szegénység .van,-'de ínség nincsen. Dömösöu sok szegény magyar család lakik, de koldus nincsen. A dömösi ember nem él almizsnából, ha­nem már kora tavaszszal elmegy mun­kát keresni, hogy fönt art hassa család­ját könyöradományok nélkül. Ez a szép jellemvonás dicséretet, elismerést és nyilvános példát érdemel. Tanuljanak a dömösiektől a mostoha föld nehéz munkájú napszámosai. Ne szakadjauak el édes szülőföldjüktől, vár­ják ki a jobb idői, de addig keresse­SATYBA A J0B1ÁEYVILÁEBŐL {Egy múlt századbeli kiadatlan kéziratból, Eszter­gom városa könyvtárából.) II. (Viszájárul.) Egy Úr buza asztagjának Körülte imitt amott Mások asztagi valának, "S a 1 tűz beléjek kapott, Mert tulajdon Jobbágyaik, Még nem lévén részeseik, Bona fide felgyujták. A 1 gondos Úr, ki virrasztott, Tüzet látván, megdöbbent, Minderi Csépest felriasztott, Villa 's vederre serkent, DB számokat keveselvén, Közös veszélyt hirdettetvén, A' falut egybehívja. A 1 falunak Jobbágyai Párosan öszve gyűlvén, 'S karikába tanácsosi Okoskodáshoz kezdvén, Azt vitatták, hogy a' robot, Melyet tavai szolgáltak volt, Kifizetve még nincsen. egyébkint-is a' csürjeink Urunkétól jól messze, Nem félthetjük asztagjaink', Kein közös hát veszélye. Az Úr kiált : Segítséget ! Mert asztagom ha megégett, Kevésbé fizethetek. Ezzel ujont tanácskozók Egyenkint ezt felelik : Hogy ők, mint szabad Polgárok, Vakon azt nem tehetik, Sőt nem tudván mért 's mire kell ? Ily átalános teherrel Nem sérthetik társokat. Egy, ki noha háttal állott A' tűzhöz, még-is tudta, Miben légyen az állapot, Melyet szőnek, igy szóla : Megvallom igaz lélekkel, Semmikép nem mebetek-el Urunknak aggodalmán. Mert ha felgyujták Jobbágyi Egy szomszédnak asz tagat, Tán mert igazságtalan volt, Lássa tulajdon sorsát. Azt kelt még megérintenem," Mésszé lángol kint a' téren, 'S még a' szél sem fú onnan. Egy más megvallotta ugyan, Hogy ő veszélyt bár nem lát, Kívánja ő a 1 tűz ellen « Védni Ura asztagát. De mennyire szüksége ez, Elmegy Ő a' Dirigenshez, *£J neki imtly kérdést teáz : Én minek előtte karom Segítséget nyújtana, Distincte tudni akarom, Kinek ég a' kazalja, 'S mért fenyeget a* veszélylyel ? Holott ellenkező széllel, Nem hiszem hogy kárt valljunk. Ha Ő eztet megmutatja, Részemről megajánlom Segíteni, a' Köz java 1 Dolgát én nem sajnálom. Sőt cito — úgy van — si bene, Mert ha a' dolog sürgetne, Kimondaná szaporán. A' dolog el van tévesztve, Másik azt observálja, Igy a 1 Zsellér lesz terhelve, 'S, az igazság kívánja, , ­Hogy a' földes Jobbágyoknak Több kárt okoz, ha felgyúlnak, . S igy többet segéljenek. Egy másik hasonlóképen A' közjót rebesgette, De megfordult elméjében, Ismét elfelejtette. Uram őrizz ! hajdanában Júdás-is igy tett bujában, Rút — ingani — te mondád. Volt ollyan, aki kívánta Mutatni hogy veszély van ; 1 Mindenfelöl biztatgatta Társait hatalmasan. 'S mivel mindig kolompos volt, Igy-is, úgy-is elkolompolt, 'S sárba vitte társait, Voltak ugyan nem kevesen, Sajnosán kell vallani, Kik mindjárt, hogy segitessen, Készültek ajánlani, Vüktában inkább kívánván Bókolni, mélyen lefojtván Egy hazafi érzését De egy másik jól distingvált, Ily formán okoskodott, Más dolgában ö nem talált Aggódni való okot. Mi t ne bántsuk, nem bánt biz ő, Ezt igy hiszem, úgy hiszi ő, . Cela je crois moi merne Magunktól kell tán hát félni Hogy itt-is tűz tániadhat ? Nem kell erre okot adni, Magától nem gyuladhafc , '­Adfrjctio firma oausa Irió'endü — a' Phyaica Ezt régtől igy tanítja. Hogy tehát az osztagunkat Firmiter obvalláljuk, Más részről pedig magunkat Ne-is praecipitáljuk, Ne bántsuk más sajátját-is, , Szent á' Jus Proprietatis .*S inkább még a-' Personae. Mert mi csak akkor félhetünk, Ha önkényen kívánnánk A' néllíül, hegy meg értenénk " Mért, 's még-is ajánlanánk. Ekkor hiszem, meglehetne, Hogy a 1 nép elkeseredne, ' 'S a* csűrt kezdné gyújtani.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom