Esztergom és Vidéke, 1892

1892-01-10 / 4.szám

ESZTERGOM és VIDÉKE • • ' ° Városi és megyei érdekeink köziönve* ZZ~Z.+>£\, MEGJELlíNIK HKTENKINT KÉTSZER: ^ J " HIRDETLSEK : VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG: HIVATALOS HIPDKI ÍM K I «..ÓI<>I to«. s ?*> ><»•, HM.I1 _ : * PPALZ-HÁZ, FÖLDSZINT, *•>' 2«rO-i« I frt 50 kr, Mb-tóJ :»i '4* 3 íYi 95 «<r. ELŐFIZETÉSI ÁTt: ^ 0Vi ' * flEe 'l em i részét illető közlemények küldendők. B' J ly*#<J1j : ™ ki'. EgéuK évre • 6 frt — kr KIADÓ - H I V ATA L" MAGÁN HIKDHTESRK • meiráUapoHás s/< ritit |rtgjntiínyosal>­Fél évre 3 írt — kr . , " Imn kij/.ijltötüök. Negyed évre 1 frt 50 kr SZECHENYJ-TJöR 33J, _ Egy szám ára 7 kr. liová a Jap kivataíos és niagáuhirdtstései, a nyilt-térbe szánt kttzle- lí/i'TKK sora kr. Q — ; • ~— —————O menyek, eJ5ti.zet~.esJ pénzek és reklamálások intézendíik. Q • . Q Országgyűlésünk feloszlatása. Budapest, jan. 9. Elhaugzott a király szava, mely haza küldi az ország követeit s az uj országgyűlés megválasztása végett az urnához hívja a nemzetet. A legintenzívebb erővel megkezdődik tehát a választási mozgalom ós adja Isten, hogy a vége szerencsés, a nem­zet érdekeire hasznos legyen. Magyarország népe most ura sor­sának. Kezeibe van letéve a döntés a jövő alakulások felett. A jövő politikai ara­tása olyan lesz, a hogy a nemzet vetni fog a választásoknál. Ha hazafias belátás és okosság ve­zérlik a választókat, a választások által megifjodás proczesszusa veheti kezdetét, melyből a nemzeti erőnek inegedzve s felfrissülve kell előjönnie. I)e, ha ámításokra hallgatnak a választók és a saját lelkiismeretüket annak frázisai által elbolondiUui eu­gedik, akkor a kezdődő választási had­járat gyümölcse csak a nemzeti leál­dozás és az állami dekompoziczió lehet. Mert a jelen esetben nem kevesebb­ről van szó, mint a magyar parlamen­tarizmus jövőjéről. A kormány felosz­latta az országgyűlést, hogy Ítéletet mondasson a nemzettel azok felett, a kik aláássák a parlameut tekintélyét és. meghamisították a parlamentarizmus hivatását. A választók birák lesznek és ítéletük döntő lesz Magyarország jövője felett. A terroristák folyton arra hivatkoztak, hogy a szabadelvű párt megszűnt a nem­zet többségét képviselni; ezzel értetni akarták, hogy tulajdonkép a parlamenti kisebbség képezi a nemzeti többség akaratának kifejezését. Eljárása ez eset­ben is a legélesebben elítélendő volt ugyan, mert a parlamentizmus épen annak feltevésén alapszik, hogy a tör­vényhozás többségét mindenki a nép­többség képviselőjének tekinti mindad­dig, mig az illető parlament mandá­tumának lejárta után visszanyeri a nemzet teljes politikai önrendelkezési jogát. De legyen bármint, egy esetben sincs­joga senkinek az országgyűlés felosz­latása miatt hatalmaskodásról panasz­kodni. Mert ha csakugyan át volt hatva a meggyőződéstől, midőn a terrorizmust gyakorolta, hogy az ő táborában vau a nép többsége, úgy örömmel kell üd­vözölnie, hogy alkalom nyújtatott neki, állítása igaz voltának bebizonyítására. Most itt vannak az általános választá­sok, a nemzet megint abban a hely­zetben van, hogy szabadon rendelkez­hetik sorsa felett. Az ellenzéki pár­tok pedig oly helyzetbe jutottak az országgyűlés feloszlatása által, hogy a szabadelvű párt tényleg már rég óta nem hű kifejezése a nép többségének. Es ezt az alkalmat nem üdvözlik a legszívesebben ? Ha igaz az, a mit állítottak, annak most csak be kell bizonyulnia; és ha bebizonyítható, akkor a szabadelvű párt mint kisebbség tér vissza az ország­gyűlésbe s aztán az eddigi ellenzékre száll a kormányhatalom. És ennek da­czára zúgolódnak az ellenzéki trakeziók, hogy az uj választásokat már most ki­irtsák ! Ki érti ezt ? Ki képes megmagya­rázni ezt? Hova lett a türelmetlenség, melyet a nyáron fitogtatott az ellenzék, mikor látszólag az uj választásokat for­szírozta s a kormánytól letagadta a bátorságot, hogy magát a nemzet Íté­letének alávesse. Most bekövetkezett ez az eset. Es az ellenzéki pártok tör­vénytelen erőszaknak minősítik az or­szággyűlés feloszlatását. A feloszlatás, ha megtagadtatik, a kormány bátor­talanságát jelenti az uraknak ; ha pedig csakugyan megtörténik, akkor meg mint illoyális erőszakot hozzák rossz hirbe. A nemzet a legközelebbi hetekben ítélni fog az álokoskodások és ellen­mondások e politikája felett. A sza­badelvű párt és a kebeléből alakult kormány teljes nyugalommal s minden félelem nélkül néz ez Ítélet elé. Forrongás. Esztergom, jan. 9. Az egész társadalom át van hatva kép viselő választó gondokkal s igy tö­kéletesen kiesnénk a napi események szolgálatából, ha most nem arról ten­nénk jelentést, a mi legérdekesebb. Nem vagyunk politikai lap s igy az eseinónyekot,csak mint társadalmi éle­tünk hullámvetéseit ismertetjük minden pártállás nélkül. Az első plakátot pénteken reggel ragasztották ki. Felirata piros belük­kel ez : Éljen Frey Ferencz képviselő­jelöltünk ! Ez a jelszó a csütörtöki nemzeti párti értekezlet gyümölcse. A mint a nemzeti párt elnöke Frey Ferencz lakásán Frey Ferenczet jelölt­nek kandidálták s ezt, mint legújabb eseményt a keddi értekzletről szerdán publikáltuk, szerda estére Feichtinger Sándor kir. tan. rögtön értekezletet hivott össze és sürgős munkának je­lentette ki a szabadelvű párt megala­kítását. Az értekezleten Kruplauicz Kálmán kir. tan. alispáu tett igen érdekes ki­jelentéseket, melyeket az értekezlet el­fogadott. Végsó eredményül kimondták: a szabadelvű párt megalakítását s a meddő ellenzókeskedós helyett városunk legmagasabb érdekeinek keresztülvitele végett kormánypárti jelölt állítását. Hétfőn este lesz a Fürdő vendéglő­ben a nagy értekezlet, mely a jelöltet proklamálni s a pártot minden eshe­tőséggel szembeu szervezni fogja. Horánszky Nándor vasárnap érkezik Esztergomba, hogy elbúcsúzzék választó kerületétől. Nemcsak a nemzeti párt, de általában az egész választókerület érdeklődéssel várja nyilatkozatait s ki­fogástalan politikai illendőséggel fog megválni tőle, a ki csak Esztergom dicsőségére szolgált rá, hogy egymás­Futottam utánad, messze el bolyongtam Életemben mindig árván, elhagyottan; A világnak minden öröme és kéje Kínálkozott, sohsem nyúltam én feléje: Egyedül miattad. Virágos réten át, verőfényes nappal Követtelek hiven, sajgó fájdalommal; Repdeső szellővel, holdvilágos éjjel Én utánad mentem lelkem szerelmével, Mindig te miattad! Kóborló zivatar tanúm lenne nékem, Hogy érted lángolok oly epedve, régen; Erdő, mező szive talán megindulna, Hajthatatlan állasz, hogyha szivem dúlva Ég is te miattad! Hitem elvesztettem, majd meg visszanyer­jem, örök kárhozatra megérett a lelkem; Végre feltalállak, igen drága áron : Egy éltet veszitek, de még ezt sem bánom, Semmit sem miattad. Most már megnyugodtam, én, az uj Ahasvér Aki előtt mindig csak te voltál a czél; Boldog vagyok, habár életem leéltem, Enyém vagy, nem bánom, ha ma lesz is [végem, Meghalok miattad ! Életem reménye, hogyha majd meghalok, Majd ha elsirattak zsongva a harangok: Ne feledj el engem, azért élj vidáman, Boldogan, ne szenvedj annyit a világban, Mint én te miattad ! Ünnepeld meg mindig a halott emlékét, Bendeld, hogy fejfámra e sorokat véssék: «Itt nyugszik egy hű sziv, aki életében Csak remélve küzdött s nem rendült hitében!» ALAPI GYULA. — -—}OQC3$-—i A GSIIfÍSZETT 6YI1I1I. i. A Gyöngyös patak mentén fekszik a kö­rülbelül 600 holdnyi kiterjedésű u. n. ma­lomfői major. Ennek kellős közepén hat­vanéves hosszú jegenyék árnyában áll egy takaros urilak, melynek udvartere valósá­gos parkká van varázsolva. A lombot fa­kasztó május közepén a park árnyas laby­rint utaiból csak az urilak előtt magasra szökellő ugró kut medenczéjébe viöszahulló vízsugár csobogása szabadítja ki a sétálót; kivéVe az öreg Gyurit, ki toronyirány nél­kül is ura hivó parancsára gyorsan ki tud keczmeregni a park bármely zugából -a veranda elé. Most a veranda asztala mellett ül az el­aggott uraság Szelényi Gábor, hogy tojás és theából álló reggelijét elfogyaszsza. Ott gőzölög már előtte, de kedvetlenül fog hozzá. Háromszor-négyszer is föl- és le­teszi a kis ezüstkanalat, mialatt a lágy tojás az első keménységi fokra fagyhatott már. Fürkésző szemei elárulják, hogy va­lakit keres, de mintha torkán akadt volna rekedt hangja ; mig végre ugy látszik némi erőfeszítéssel feláll és beletekint a visz­hangos parkba: Gyurka te, bujj elő ! Az Öreg Gyurka a hű szolga pontosságá­val és alázatával egy perez alatt a veranda előtt terem e szavakkal : — 'Csés jó reggelt nagyságos uram! Váljék egészségére a 'szakai nyugodalom ! Állok parancsára! — Hallod-e te Gyurka, — szól az öreg Szelényi — te neked csak meg kell mon­danom azt az örömet, a mi engemet ma ért. Hát végre is lesz törvényes örökösöm, ha Isteu is ugy akarja. Tegnap fiam szü­letett . . . Az öreg Gyurka hunyorgott szemeivel, alig akarta elhinni, hiszen a nagyságos asszony alig 3 hónapja, hogy fürdőzni ment Olaszországba, — mint neki mond­ták — és lám már gyermekkel jön haza. De nem tűnődött Gyurka sokáig, nehogy gyanút keltsen uraságában, gyorsan és ér­zékenyen Örömet színlelve kívánt sok sze­rencsét a nem várt örököshöz, — legalább nem lesz az a sok perpatvar a rokonsággal, kik néhány év előtt, mig össze nem hara­gudtak az urasággal, sok jó napot szerez­tek a vén Gyurkának dus borravalóikkal. Az öreg Szelényi Gyurka jó kiránatai­nak meghallgatása után kiadta a parancsot, hogy holnapután az üveges batárba a legbiztosabb öreg lovakat kell befogni, hogy a haza érkező urnot a tözvényes örökössel meghozzák a két órányira fekvő vasut-állomásról. Márég! morgott magában Gyurka ós sarkon fordulva beballagott a parkba. Érdekes volna a vén szolga monológját is megörökíteni, ki jól tudta, hogy jó ura rá lett szedve ; mert hogyan is hilieti el az öreg Szelényi is, ha nem szélütött, hogy felesége a saját véréből való gyermekkel örvendezteti meg férjét 14 évi házas életük után. No, de legalább jó sorsot terem­tenek egy nyomorból kimentett gyer­meknek. II. Egy kicsiny olaszországi állomásnál, hol a vonat alig egy pillanatra áll meg, hogy az elvétve odavetődött Utast fölvegye, — két hölgy száll a vonatra. Az egyik vézna alak, karján pólyába takart csecsemővel, mig a másik annál erösebb plastikai for­mákkal dicsekvő javakorbeli matróna. Ez utóbbi lehet Szelényiné. A vonat éles si­vitása után csak az elhaló dübörgés moz­gatja az olasz levegőt. A két hölgy, kik közül az egyik; Szelényiné ő nagysága volt, a határállomáson leszáll és egy közeli vendéglőbe hajtatnak, hogy az éjet pihe­nésre használják. A szállóban a két hölgyet egy harma­dik éltes nő, Szelényiné anyja fogadja és a gyermeket a gyenge, fáradtnak látszó anyá­tól átveszi; és inig a gyermek mohón szívja a frissen"-melegített hígított tejet piczi ajkához nyújtott üvegből, az édes anyját a fáradság álomba ringatta. A gyermek is nyugodt volt. Ez alkalmat megragadta

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom