Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 81. szám

Az iskolák, az óvodák az apának, szülőnek, legdrágább kincsét fogadják magukba. A tanítóra bízzuk őket, bogy szellemileg kiképezzék, jóravaló hasznos polgárrá neveljék és mindannyi apa el is várja a tanítótól, tanártól, hogy ebbeli kötelezettségének meg is feleljen. Elvárjuk tőle azt is, hogy a fiuuak vagy leánynak mig az iskolában vau, valami baja ne essék. Ámde ki áll jét, hogy a három-négyszáz gyermek közül egyiknek vagy másiknak ne essék valami baja, különösen az óvodába járó kis gyermek van annak kitéve, hogy egyik a másiktól a bajt, betegséget elkaphatja. A szülők azt hiszik, hogy gyermekük jó helyen van, nem történhetik semmi baja, az óvodás meg a kezét tördeli, hogy a betegségbe esett gyermeken nem segíthet, pakkolja és viteti haza szüleihez, a szülők megijednek s az ijedségben legutoljára jut eszükbe, hogy orvoséit kellene küldeni, mire aztán az orvos megérkezik, tökéletesen elkésve jött a segítség. Ellenben ha a tanítónak, óvodásnak módjában lett volna telefon utján orvost hívni a jelentkező baj tovaterjedése rögtön meggátolható lett volna. Jó lesz tehát a szülőknek illetékes helyen megsürgetni, hogy az óvodát, iskolát az orvosokhoz minél közelebb hozzák.

De valljon az ügyvédeknek, kik a megyeház, a városház a bírósághoz vezető lépcsőket ügyeik elintézése végett oly sokat kénytelenek taposni, kiknek magán ügyfeleikkel naponta elintézni való dolgaik vaunak nincsen e telefonra szükségük ? Hány kereskedő van, a ki ügyvédjét egyről-másról értesíteni kiváná, hanem üzleti elfoglaltsága miatt nem ér rá.

Sőt azt is merjük állítani, hogy a plébánosnak, meg a barátoknak, — kik a lelki vigasztalást nyújtják a halállal vívódó embereknek, — nélkülözhetett szükségük van a telefonra. Azt tartjuk, hogy ezzel sokkal több kiket lehetne visszadni teremlőjéuek.

Nem vázoljuk tovább a telefon szükségességét, mert azt hisszük, hogy ezzel is eléggé kimutattuk, miszerint n, telefon a társadalmi életnek mindennapi követelményét képezi.

Az 1881. évi 31. t. czikk értei méhen,a messzebeszélő illetve ennek felálli- litása, berendezése és üzletben tartása az államnak fen tartott jogai közé tartozik, kivéve azon esetet, ha egyes

házak belsejében, köz vagy magánterület által einem választott telken a köz- használat kizárásával tervezeztetik, melynek létesítése és használata semmiféle engedélyhez kötve nincs. Ez okból a messzebeszélő létesítéséhez szükséges engedélyt előzetesen kell kieszközölni.

Ugyancsak az e tárgyban 61.699/89 sz. alatt kibocsájtott miniszteri intézmény értelmében a berendezést mindenkor az állam állítja elő és bocsájtja a félnek és bérlőnek rendelkezésére, mint a czirkulált »nyilatkozatból« kitűnik, messzebeszélő vállalat létesítése czéloztatik s ez volna aztán hivatva arra, hogy a telefon létesítését keresztül vigye.

Csak örvendeni tudunk annak, hogy a társadalom nálunk is megmozdul, s oly intézmény létesítésére vállalkozik a melylyel később a kereskedelem és ipar góczpontjaival Bécs és Budapesttel nagyon is közeli összekötetésbe jutunk.

Mikor lesz prímás ?

A napilapok már nem adnak hasábokra, való kombinácziókat. A rendes primási napirovat megszűnt. Legföljebb hetenkint egyszer jelenik meg egy kis entrefilet, mert annyi bizonyos, hogy ;a kombinácziók forrásai tökéletesen ki vannak merítve s újat már nehéz kombinálni.

A legújabb érdekes hir a következő : Az esztergomi érsek kinevezése, — 'mint igen jó forrásból értesülünk — még jó hosszú időbe fog múlni, mert Rómában még mindig nincsenek együtt :a megerősítést eldöntő informáeziók. Meszlényi és Császka püspökök római útja nemcsak az esztergomi érsek kinevezésének kérdésével, de a iöbbi I üresedésben lévő országos főpapi állások beíöltésével is szoros kapcsolatban áll. Igen valószínű, hogy az összes főpapi kinevezések az uj parlament alakulás u'án fognak megtörténni.

1 Csak a napokban közöltük az érseki szék üresedésének történeti adatait. [Most már egész valószínűséggel állíthatjuk, hogy Simor halála után jó egy üres esztendő fog betelni, mig az uj prímás nevét hivatalosan megtudjuk.

í ’ ....—- ■- -■------E

zredünk ünnepe.

Az Esztergomban állomásozó 26-ik gyalogezred, mint már múlt számunkban ! egész röviden jeleztük jubiláris ünnep- jségre készül október harminczadikán.

1805. okt. 30-án történt ugyanis,

hogy az osztrák és magyar ezredek Károly főherczeg vezérlete alatt a napóleoni hadjáratukban Caldieronál megverték a francziákat.

Károly főherczeg, Frigyes főherczeg öregapja, a diadal után kiváló köszönetével tüntette ki a 26-ik gyalogezredet, mely elszánt hősiességével eldöntötte a csatát.

Frigyes főherczeg öregatyja diadalának emlékére eljön Esztergomba, hogy kivegye részét a jubiláris katonai ünnepségből.

A komáromi tábornokok szintén bejelentették megjelenésüket. Az esztergomi ezred Gfrivicsics és Antalffy ezredesek vezetése alatt fogott hozzá az ünnepség előkészítéséhez.

A jubileum okt. 29-én délután kezdődik a legénység diszlő késeivel, Este katonai zenekar járja be a várost.

Az emlékezetes évforduló napján, okt. 30-án délelőtt tiz órakor a város legnagyobb terén, a Szécheuyi-téreu díszszemle s utána tábori mise lesz.

Délben a Fürdő vendéglő nagytermében diszebéd, melyre a polgári hatóságok is hivatalosak.

Este ugyanott reuniót rendez a tisztikar, melyre az egész város és megye előkelő női közönségét meghívja.

A jubiláris ünnepség emlékezetét Kövesi őrnagy Írja meg a caldieroi csata s a 26-ik ezred vitézségének részletes történetével.

Kár volt az ünnepséget pénteken rendezni, mert a reunió daczára is a papságból senkise vehet részt benne.

Halló!

(Most.)

Vén Yaskalap: (szörnyülködéssel) Ugyau már minek kérem az a telefon. Meg tudtunk mi lenni eddig is nélküle.

Kiváncsi Péter: Aztán kérem akárkinek akármit is el szabad mondania a telefonon ? Ezért tartok tőle.

P r y Pál: Becsületszavamra mondom uraim, hogy áldozata leszek a telefonnak, mert nem vezethetem be szűk anyagi viszonyaim miatt a házaimba. De iparkodni fogok a lakásomhoz legközelebb eső állomással kísérleteket tenni ezerötszáz hektoliter borom eladására. Akkor talán . . .

Fiatal Yaskalap: Tetszik'

tudni kérem alássan, elvégezzük mi a mi mondanivalónkat amúgy élőszóval

is. Mire való aztán kérem a posta* vagy az ordonáncz. Nem kérünk a telefonból.

(Majd mikor meg lesz a celefon.)

Y é n V a s k a 1 a p : (A szomszéd

szobájában gyanús szekrényfeltörések hangzanak s az ezüstnemüeket gyorsan csomagolja két szorgalmas betörő. Yaskalap ur szeretne a telefonjához rohanni, ha volna. Megindulva áll meg szobája közepén, mert nem mer mocz- czaui. A jeles betörők pedig ráérnek még szivarra is gyújtani s egész nyugodtan továbbállani ) Rendőrség ! Rablók ! Segítség ! (A rendőrség azonban nem hallja a kétségbeesett Yen Yas- kalapot, a mióta csak a telefonra hallgat.)

Kiváncsi Péter tönkre van téve, mert nem jut friss pletykákhoz a telefon működése óta. Beáll trappistának.

P r y Pál az első héten el kínálta ezerötszáz hektoliter borát s uj előfizetőnek csap fel.

Fiatal Yaskalap szintén megtér s naponkint három uapi csavargástól kíméli meg eddig lótó-futó lábait, mert pompásan és gyorsan szerzi meg informáczióit.

Szóval hódit a század szelleme s meghódol neki mindaz, a ki nem a múlt századba való.

HÍREK.

— Mai számunkat a kiadóhivatal több helyre mulató szám gyanánt küldte meg az uj évnegyed küszöbén. Tisztelettel kéri ennélfogva a mutatványszámok tulajdonosait, hogy az uj előfizetők sorába lépni szíveskedjenek,

— Ö Felsége névünnepét a vár fokáról mozsarak durrogása jelentette. A középületek, a városház, megyeház, kanonokok palotái és a várhegy orma nemzeti lobogókkal telve. A városi plébánia-templomban Fehér Gyula mondott díszes asszisztencziával ünnepi misét. Jelen voltak a városi tisztviselők s a közös hadsereg tisztikarának egy része. A főszékesegyházban Pellet József kanonok pontifikáit, a mellékoltároknál kanöuokok miséztek. Résztvett a tisztikar Gfrivicsics ezredes vezérlete alatt, a törvényhatóság több tisztviselője Kruplanicz alispánnal élükön, a város tisztviselői Helcz polgármesterrel, állami hivatalnokok, csendőrség. A

csupa összhangzóan egy beállított tárgyakat látott. S hogy ilyen gyakorlati utón menynyire képződik az Ízlés, ezt Budapesten is tapasztaltam az ötvösmükiállitás alkalmával. Érkezett ennek berendezésekor számos középszerű müizléssel és stylszerütlen módon készült tárgy, a melyet nem utasítottunk vissza, hanem kiál ütöttük az utolsó a IX. számú teremben. Volt aztán alkalmam több olyan látogatótól hallani, a ki előbb a nyolcz termen végig ment, a mint a ki- lenczedikbe ért: »Ejnye, de csúnya dolgok vannak ebben a teremben elhelyezve !« Pedig előbbi nyilatkozataiból azt is kivettem, hogy alig foglalkozott eddig a művészettel és nagyon keveset látott műtárgyakból. Most sem tudta volna megmagyarázni miért találta csúnyának a kilenczedik terembeli tárgyakat, hanem csak egész naivsag- gal kimondta Ítéletét azon ízlés alapán, mely a megelőző nyolcz teremben látott, észszerűen rendezett stylszerü műtárgyak megszemlélése közben benne kifejlődött.

Örömmel értesültem, bogy a közoktatási miniszter egy állandó iparművészeti múzeum építését tervezi. Ha ez majdan felépül és tökéletesen föl lesz szerelve, ha müiparosaink gazdag forrását találják ebben a jó mintáknak és rajzoknak, ha csakis Ízléses s csupán stylszerü tárgyakat látnak, még pedig a műirányok szerint rendezve, s ha vé^-re alkalom nyílik ott, hogy úgy müvészettudományi, mint szemléleti utón ismerjék meg a stylusok különbségeit és fejlődését, akkor egy ilyen szemlélési tanfolyam, minél többször ismételve, már képes lenne némileg pótolni a müiparosaink legtöbbjénél hiányzó mütudományi előképzettséget. Erre eddig nálunk, fájdalom, alkalmuk nem volt; gyüjteményeinkszegényesek, hézagosak és a szépet, valamint a csúnyát vegyesen tartalmazzák. A szemlélőt nem figyelmezteti senki arra, hogy számos tárgy csakis azért van ott, mert történelmi vagy ritkasági becscsel bir, hogy azonban sem abszolút művészi szépségű, sem pedig tiszta j műirányu és azért utánzásra nem való. Ugyanoly kedvezőtlenek a viszonyok a mű- ipar szakirodalma szempontjából: magyar nyelvű jó könyvek alig léteznek, a külföldiek nagyon drágák és a hol megvannak, i alig hozzáférhetők.

Hogy miért van ez igy, elmondtam az imént és hozzátettem, hogy mikor és miképen fog nézetem szerint ezen kedvezőtlen koujukturában változás beállhatni. Nos tehát, ezen változás beálltával a nehézségek is meg fognak szűnni. Ha majd a külföld müiparunk versenyképes termékeit ' tömegesen fogja vásárolni, akkor azok épp olyan Ízlésesek lesznek, mint a külföldiek és nem is lesznek azoknál drágábbak. Akkor Imi is itthon fogunk vásárolni.

Ezen kedvezőbb állapot beálltát azonban hazai vásárló közönségünk egy kis áldozat- készséggel tetemesen siettethetné és a tej - lödéi nehézségeken lényegesen könnyebit- hetne.

I Mivel semmi irányban sem vagyok chau- ívinista, eszem ágában sincs azt követelni, hogy mindenki már most is itthon vásároljon, holott tudja, hogy a legtöbb esetiben drágábban fizet és rosszabb minőségű és kevesebb Ízléssel készült tárgyat kap, 'mint külföldön. Megkísérelték már ezt is, megpróbálták aláírások utján biztosítani

vevőket a magyar iparnak és műiparnak. De ez nem sikerült, nem volt állandó hatású, mert természetellenes és erőszakolt volt az eszméje; hozzátehetem még, hogy nem volt méltányos dolog. Ha nem tudnak nálunk olyan minőségben és olyan olcsón dolgozni, mint a külföldön, nem is érdemlik meg a támogatást, vagy helyesebben mondva : akkor a müiparnak illető ágai nem volnának érdemesek arra, hogy foglalkozzanak velők s le kellene mondani gyakorlásukról. De mielőtt erre kerülne a sor, meg kell előbb kisérteni minden módot arra, hogy versenyképessé tegyük őket. Ezen eredmény elérésére oly hatalmas eszközök kellenek, a melyekkel nálunk egyesek nem rendelkeznek, de még a társadalom sem és azért kezdődik itt az állam feladata. Ha az állam gyűjtemények és könyvtárak felállítása, tanfolyamok rendezése és egyéb intézkedések által a gyártmán3rok olcsóbb és ízlésesebb előállítását előkészítette, akkor, de csak is akkor a társadalom feladata és kötelessége hazafias áldozatkészséggel a maga részéről is hozzájárulni az eredmény gyorsabb eléréséhez. Akkor csakugyan buz- ditólag fog hatni és nagyot fog lendíteni, ha próbaképen, talán némi áldozattal is, itton vásárolunk. Ennek előkészítését és közvetítését reméljük elérni a lakberendezési tárlat által.

Yagyonos osztályunkban vaunak ugyanis számosán, a kik eddig semmi szin alatt sem voltak hajlandók itthon vásárolni; de csak azért nem, mert eddig csupa Ízléstelen és drága gyártmányokat láttak. Ha pedig esetleg mégis kísérletet tettek, felsültek vele. Ezek nem is gyanítják, hogy minő szép

tárgyakat képesek készíteni műiparosaink, ha jó utinutatásban részesülnek és jó rajzok vagy minták után dolgoznak. Ha majd műiparosaink műtárlatunkban szemlélhetik a jellemző és ma is alkalmazható műirányok szerint rendezett különféle lakosztályokat, valamint minden azoknak belsejében azon korszakban használt, de még ma is használatban levő tárgyakat (a melyek feltétlenül a legkorrektebb stylszerüségben és a hol csak lehet eredeti tárgyak által volnának képviselve; a hol pedig ilyesmi lehetetlen, elismert authenticitásu és kiváló szépségű eredetiek után legyenek másolva), akkor már a tárlat évében is lényeges különbség lesz észrevehető legtöbb inűidarosuuk gyártmányaiban és ezen hatás a következő években még fokozódni fog. Akkor aztán közönségünk is gyorsan megfog győződni arról, hogy tudnak itthon is szépen dolgozni és lesznek áldozatkész hazafiak, a kik azon hazai gyártmányt, mely épp oly ízléses, mint a külföldi, meg fogják venni vagy rendelni, bár tudják, hogy az ma még drágább, mint a külföldi, mivel belátják, hogy ezen áldozatkészségük által elősegítik a haladást, siettetik azon időszak beálltát, a midőn a hazai müipar termékei olcsóságban is fognak versenyezhetni a külföldiekkel.

Az iparművészeti társulat feladata lesz a tárlat alatt és után fentartani az érintkezést a termelők és a fogyasztók közt és mindinkább élénkíteni ; a jövendőbeli míí- iparmuzeumnak pedig az lesz feladata, hogy ezen kedvezőbb állapotot fentartsa, állandósítsa és a teljes eredményt létrehozza.