Esztergom és Vidéke, 1891
1891 / 68. szám
is igen sok bncsujárat zarándokolt, nemcsak a közeli községekből, hanem messze földről, az alföldről és a Bánságból is» De újabban a szent ereklye csak háromszor van nyilvános imádásra kitéve : május 30-án, a Szent Jobb feltalálása ünnepén, szeptember 2-án és augusztus 20-án, a mikor azonban nyolcz napon át látható. Különben a szent ereklye el vau zárva a budai kir. palota Szent Zsig- mond-kápolnájának egyik oltárába, mely Szent István nevét viseli» A Szent Jobb 1862. óta művészi kivitelű nj ereklyetartóban vau. Egy gót mintára készült kis kápolnát ábrázol ez. Négy oldala kristályüvegből van s külsejét angyalok és magyar szentek szobrai ékesítik. Ott van Szt.-László, Szt.-Imre, Szt.-Margit, Szt.-Erzsébet, továbbá Szt.-Adalbert és Szt.-(jeliért szobra. A kápolna tetején kis torony emelkedik SzL-István szobrával. Mindeme díszítések szinaranyból valók. E kápolna belsejében üveghengerbe zárva díszes kis vánkoson nyugszik a Szent Jobb. A kápolna a magyar püspöki kar közadakozásából készült s a papság körmenet alkalmával e kápolnában hordja körül a Szent Jobbot. A múlt hónap 19-éu éppen százhúsz esztendeje volt annak, hogy a Szent Jobb több mint kétszáz évi külföldi rejtőzés után Magyarországba visszakerült. Mária Terézia királynő hozatta vissza Budára nagy ünnepélyességek közt és őrizetét egyszer s mindenkorra a szt.-Zsigmondi prépostság birtokosára bízta. E prépostságnak tudvalevőleg a kir. palota szent Zsiginond-kápolnája volt a templom s ezért a szent ereklyét is itt helyezték el. A Szent Jobbnak mostanáig összesen tizenegy őre volt, Ezek között Maszlagig Ferencz apátkanonok (1882 — 1890.) Jelenleg őre Yóziuger Károly, a kir. palota plébánosa. Az első kiIenez őr a vörös csillagos keresztes vitézek rendjéből került ki 1882-ig, a midőn ő felsége a vörös csillagos vitézeket a budai javadalomtól fölmentette 8 a nemzeti erélye őrzését a magyar világi papságra ruházta. Koldusaink. Esztergom, aug. 22. (S F.) Ha olaszországi utazók előtt feltűnők Róma és Nápoly hatalmas lazzoroni-seregei, melyek szokatlan tolakodásuk által vétetik észre magukat s épp ily módon kerülnek az útleírásokba, lehetetlen, hogy a nálunk utazók is meg ne emlékeznének Esztergom kolduscsapatairól. Külön városrészt laknak, honnan ünnepeken s pénteki napokon százával árasztják el az idegeneket, illetve a város lakosait. Mintha Esztergom képezné minden földhöz ragadt országos as.ylumát, oly nagy számmal találjuk őket városunkban s városrészeikben. Hatóságaink jól tudják a baj okát. Nem tettek annak megszüntetésére vagy legalább megnehezítésére semmit. Szabadon engedik boldod-boldogtalaunak e professziotiátus üzérkedést, mely nem egy család bevalott kenyérkeresete. S annyira mennek özek a kvalifikál hatat lan »ipar« s »művészet« nagyban való gyakorlásában, hogy ezért még az általános tankötelezettségnek is ellenszegülnek, gyermekeiket illetőleg. Tudok példát, de hisz mindnyájunk előtt van, hogy a sok tagból álló kolduscsalád két legkisebb 2—4 éves tagja is már »kenyérkereső.« Ketten együtt koldulva szedik össze szüleiknek a — pálinkára valót. Más két fiú pedig még mindig kerülik az iskolát, holott már 8—-10 évesek. »Az anya azt parancsolta, úgymond, hogy ma ötven kraj- czár nélkül haza ne menjen egyikünk sem.« Azon kérdésemre, hogy mit csinál az anya: »Alszik«, úgymond, hozzáteszem — fényes nappal. így csavarogva el az egesz gyermekkort koldulással, szégyenkezéssel az esetleges pirongálás miatt, otthon szitkok és ütlegek között : csodálhatjuk-e, ha belőlük már kiskorukban kivesz minden erkölcsi érzés a jó iránt. Szegény gyermekek ! — Kötelesség nem tudó hatóságok ! A legalsóbb osztály korrumpált volta a koldulási szabadalomban gyökerezik, mely százakat készit elő fegyháztölte- léknek, legjobb esetben örökös dolog- kerülőnek, a társadalom terhének. Ha a kérdést tanulmányozzuk, rárájövünk : mily veszélyes csirákat s bajokat rejt keblében az ily biiuös hanyagság. Elismert tény, hogy Roma bukása a helytelen közgazdasági politikában rejlett. A trónról egymást letaszított önző ezézárok határtalan gazdag s földhözragadt szegény proletár-osztályt teremtettek maguknak. A czélnak meg nem felelő középosztályt jónak találták elnyomni. Utóbb az előbbi kettő küzdelme hozta létre az elkerülhetetlen bukást. Az elhatalmasodott proletárokban már nem birt, de nem is bírhatott hadsereget az előnyomuló germáuok ellenében. A helytelen közgazgasági politikának meg a szegényügy rendezetlen volta volt az oka. A Gracchusok korrajzából ez nyilván való. Az éhezők kenyér után kiáltoznak. Nutnidia síkjai sokkal olcsóbban szolgáltatják a gabonát, mint Itália földje : a romai közbirtokosok sorban megbuknak. Segíteni nem lehetett. Az éhezők napról-napra szaporodtak, kielégíteni pedig okvetlenül kellett ezt a félelmes osztályt. Mikor már felettek mindent, jött az oly szép multü s hatalmas birodalom üsszeroskadása. Legyen előttünk a félelmes példa. Szegéuyügyünk még mindig nem részesül kellő figyelemben. A XIX. sz.- ban vagyunk, s az országban több százezer ember koldulásból él. Egy 1869-ből való miniszteri ren-i delet kimondja ugyan, bogy a koldulást korlátozni kell ; a kihágási büntetőtörvény elzárással bünteti az illetéktelenül koldulókat, a községek rendezéséről szóló törvény pedig a községek hatáskörébe utalja a szegényügyet : de a gyakorlati életben, akár illetéktelenül, akár illetékesen, nyakra- főre koldulnak. A hatóságok legfölebb annyi megszorítást tesznek, hogy koldulási engedélyeket adnak ki, s ezzel akarják a kérdést megoldani. Ezzel a kérdés koránt sincs megoldva, legföllebb, mint kellemetlen teher, a nyakukról lerázva. (TsaITn 0 K József története. (Habbertou után.) Bob és Teddi lefeküsznek, nagy- bácsijok Harró, ki édes anyjuk távolléte alat felügyel rajok, elbeszéli a kicsinyeknek a bibliai József történetét, úgy, a mint azt a bibliából tanulta. A mint azonban végére ér, a kis Teddi félig sírva mondja : — Iszen ez nem Józefről van ugy-e Bob, nem igy van Józef töjténete? — Nem bizony, mondja Bob, ki idősebb Teddinél. Harró bácsi nem beszélte el szépen. Majd ón elmoudom úgy, a mint van. — Volt egyszer egy kis fiú, úgy hívták, hogy József és volt neki tizenegy testvére, mind a tizenegy esunya rosszfiú. Józsefnek csináltatott a papája szép, czifra ruhát, a testvéreinek meg a régit kellett tovább is viselni. A mint másnap József bátyjainak kivitte a mezőre az ebédet, azok megfogták őt és bele dobták egy sötét, mély verembe. A szép, czifra ruhát nem hagyták ám rajta. De nem ám, hanem tud-» játok mit csináltak vele? Megöltek egy kecskét és annak vérébe bemártották az uj ruhát, gondoljátok csak azt a szép uj ruhát egószeu összevéreztók. — Ej észen össze véjezték — ismétli Teddi elkeseredve. — A mint szegény József a veremben ült és sirdogált, idegen kereskedők mentek arra és a gonosz testvérek hamar kihúzták őtet a veremből ég eladták a kereskedőknek. A kereskedők elvitték őt Egyiptomba és ők is eladták. Szegény papája megsiratta igen- igen nagyon siratta az ő jó fiacskáját; mert azt hitte, hogy egy nagy oroszlán ette meg. Egyiptomban meg nem volt se posta, se vasa!, se táviró és igy József uem írhatta meg a papájának: hogy hol van. — Mikor a király megtudta, hogy József milyen okos és jó fiú, ő rá bizts; a búza eladását és ő szedte be a pénzs is, a mit aztán elvitt a királynak. A mint egyszer megint jöttek emberei* búzáért József jól meguézi őket és háí kiket lát ? — az ő testvérei voltaki Csak nézi, csak nézi őket és nem tes:e nekik semmit. Hej ha én Józsefnek lettem volna, de a nyakuk közé ütött« tem volna! 0 azonban csak nézett) rájok s egyszer csak sírva fakad és azs mondja nekik : Hát már meg sem ísj mertek ? én vagyok az öcsétek. Se mejG nem verte őket, sem azt nem mondottá nekik, hogy uem kapnak reggelit, mójé csak sarokba sem állította őket, hanem össze-vissza csókolta valamennyit éó gyönyörű szép ajándékokat adott nekikil a legszebbet adta a kis Benjamiuna« a ki öcscse volt. Aztán szépen hazx; küldötte őket, hogy hozzák el a papá< jókat is. Hogy futott aztán papája eke s hogy összecsókolta mikor az is mee jött. Nem kérdezte ám : papa hoztál nekem ezukrot ? Nem bizony ! Józsee nagy fiú volt már akkor. Rettenetesei örült ő is meg a király is. Kaptak t a királytól földet, lovakat, telienekeil Ideje, hogy a jelenlegi status personá- lisról is szóljak. Ezt illető tudakozódásomra az ezidő szerint egyetlen magyar születésű pálos: Knézsa Tiborcz expraesidens és jubilatus, a legnagyobb örömmel elküldé a legutoljára kibocsátott 1878. évi sche- matismust és az ezóvi (1889) rendszemélyzet jegyzékét. Az utolsó schematizmust még ő, mint praesidens generalis, bocsátá ki. A rend és a két föuálló monostor történetén kívül tudósit bennünket a szentkereszti monostor alapításáról és sorsáról, a rend akkori személyzetéről, konfráternitásáról, végül adja az elhunyt atyák nekrologiumát 1864-töl. A konfráterek között csak egy magyarnak nevét: Zalka ev. János győri m. püspök nevét olvastam; a nekrologiumból pedig j látom, hogy Knézsa atyán kívül az utolsó ! magyar eredetű pálos a nyiíra-i« ánkai; születésű Rácz Anasztáz volt, ki 1865-ben hunyt el. Jelenleg a rend elöljárója az anyamonostorban székelő Kubarszky Péter, ki nyugalomba vonult hazánkfia helyébe ötödéve választatott meg. Kívüle tizenegy ál- dozár, két növendék és egy fráter végzik kötelességüket. A krakói monostorban van iilencz áldozár, köztük hazánkfia, mint kiérdemült praesidens generalis, aranymi- sés, a rend legidösbje, és három növendék. összesen tehát huszonhét pálos éli még Lengyelországban örömtelen életét, minden perezben készen arra, különösen oroszországi len gyei földön : mikor húzzák meg rendjük fölött a* szomorúan kongó lélekharangot, midőn aztán egyetlen nemzeti szerzetünknek még csak nyoma sem marad. * Mielőtt toliamat ez utóbbi fájó sorok után letenném, morális és hazafiui kötelességemnek tartom az általam vázlatosan ismertetett s oly d'cső múltú ősmagyar szerzet visszatelepítésének eszméjét újólag megpendíteni s érdekében szót emelni. Most, midőn egyrészről az istentelenség és vallástalanság századát éljük, midőn az úgynevezett liberálizmus ördögi módon száz és száz utón törekszik a hívők kebléből a jámborságot, vallásosságot és ebből kifolyólag az egyedül üdvözítő hitet kitépni, most midőn más rézzről nemzetiségünket is nem egy alakban veszélyeztetve látjuk, legalkalmasabbnak vélem e két akció ellenében egyik üdvös reakcionális eszközkép nemzeti szerzetünk visszatelepítését ajánlani. Mert, ha eltekintünk is amaz érdemektől, melyeket elődeik annyi dicsőség és haszon árán szereztek, s a melyek elégségesek lehetnének visszatelepittetésük- re, tekintsük azt, hogy egyetlen magyar eredetű szerzet, s hogy jámborság és haza- fiság tekintetében ők sem maradnak, illetve maradnának el őseiktől. Tudom, igen sokan osztoznak eme véleményemben. Hisz a rend el töröl fcetése óta mindig kifejezést nyert visszatelepittetésé- nek vágya hol folyóiratokban, hol magán- művekben. így pl. midőn a jó öreg Virág Benedek meghalt, az Összes hazai folyóiratok és lapok rokonszenvesen megemlékeztek meg nem érdemelt sorsot ért szerzetéről. Ismétlődik ez az utolsó magyar pálos halálakor 1045-ben. Nyomban rá megírják a dicső múltú rend iránt lelkesedésre gyűlt pesti növendékpapok »Munkálataikéban annak rövid történetét. A következő évtizedben a »Religio« sajnálkozik nemlétezésén s több czikkben foglalkozik emlékeivel is. A hatvanas években a »Magyar Sion« hasábjai közölnek rövid időre visszhangra is talált sorokat, Karcsú Arzén pedig »A ' szerzetesrendek egyetemes történelme« ez. könyvében tárgyalja jó akarattal e szerzet történetét is. A hetvenes években az Akadémia és Oltványi Pál pályadijakat tűznek ki a rend, illetve ennek irói történetének megírására, Szőllősy Károly pedig 1878- ban kiadott »A monarchia szerzetesrendei- nek tört. és statisztikai rajzában« kész a pálosok érdekében síkra is szállni. 1882- ben meg, midőn a vereskeresztes és csillagos lovagrend tagjait Budáról a sz. Jobb őrzésétől elvonja, a »Függetlenség« hangoztatta a pálosok, mint ősmagyar eredetű rend sarjai, visszatelepittetésének eszméjét, kik legméltóbbak lettek volna a legbecsesebb magyar ereklye őrzésére, de eredmény nélkül. V Értesülésem szerint évekkel ezelőtt a pálosok visszatelepittetése ügyében mozgalom indult meg az egri káptalan tagjai közt, valamint a pécsi egyházmegyében, hol a rendnek első monostora állott. Nem tudom, miben múlt tiszteletreméltó lelkesedésük.* Hallani vélem az egyedül felvethető ellenvetést: hisz nem bir a rend magyar tagokkal. Gyenge érv, mely vajmi köny- nyen megszüntethető. Bold. Scitovszky hgprimás is megmutatta ennek módját, la nyelv elsajátítása végett előzőleg behívott két pálost, három pálos növendéked pedig egyházmegyéjének papnevelőintézes tében képeztetett. Vagy előnyökkel ellátoto konkurzus utján még az is kivihetővé vá:£ hatnék, hogy magyar ifjak küldetnének ' i krakói pálos ujoncznöveldébe, kik felszem9 teltetésükig anyanyelvűket éppen nem fel lejtenék. S más, talán jobb utón — módon. A pálos monostorok alapítóinak news között hány jelenlegi főpap és főur előóöJ jeiuek tiszteletre méltó nevét olvashatjuMu A pálosok most is olyanok, mint őseee voltak. Ha főpapjaink és főuraink köztxc valaki a jeles nemzeti szerzet visszatelepqs tését nevével összekötné, a pálosok árus szégyent sohasem hozuának, hanem csaec dicsőséget mindig. Ne hagyjuk a dicső ősmagyar szerzetbe önhibánk folytán kihalni! * * * Azon határtalan kegyelet által indiibi tatva, melylyel a hazánkban oly tragiknii véget ért pálos szerzet irányában viseltes!! tem: 1889. évi május utolsó napjaibadi felkerestem a lengyel pálosokat Krakóbaad Az érzést, melyet látásuk keltett, lé nesa írhatom. Hisz ismeretes volt előttem m rend történetének megírása által annme teljes múltja, dicső fénykora, mindvéggé igaz magyar volta: nem csoda, ha ugn tűnt föl előttem, mintha száműzött hood fiukra btikkaunék messze földön, kik d idegen ki ima alatt nyelvüket megváltom ( tatták ugyan, de ősi eredetüket még miire dig önérzettel hirdetik. Szeretettel vettek a pálo*ok körül, keni
