Esztergom és Vidéke, 1891
1891 / 96. szám
ESZTERGOM, XIII. ÉVFOLYAM. 96. SZÁM. VASÁRNAP, 1891. NOVEMBER 29. MEGJELENIK HETEN KINT KÉTSZER: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: E^ész évr-e.............................• ..................................6 L-1 — kr E i'l évre . ....................................................................3 Irt kr N egyed évié........................................................1 L't 50 kr Fgy szám ára 7 kr. Városi és megyei érdekeink közlönye. S Z E R K eTz TŐSÉG: PPALZ-HÁZ, EÖ LDSZ1 NT, hová, a lap szellemi részét illető közlemények kiilJemlök. K I A D Ó - hTv ATAL: SZÉCHENVl-TÉR 331, hová a lap hivatalos és magánhirdetései, a nyílt-térbe szánt ktlzlo- ményok, előfizetési ptnzek és reklamálások intézemlök. HIRDETÉSEK : HIVATALOS HIRDETÉSEK 1 szótól 100 szóig 75 kr, 100- tól 2O0-ig 1 frt 50 kr, ‘200-tól 300-ig 2 írt 95 kr. Bélyegdij 30 kr. MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjutányosab- ban közöltetnek. NYJLTTER sora 20 kr. Vasutunk átadása. Esztergom, nov. 28. Mától kezelve van vasutunk. Eszter- gom-Almás-Füzilő a mienk. Tél viz idején hatalmas vargabetűvel még Budapestre is elmehetünk saját Külön gőz- paripáinkkal, de nyáron aligha fogjuk használni sze mó Iy forga1 o m ra. Már most nem óhajtunk egyebet, mint hogy kiépítsék az Esztergom- budai vonalat és akkor aztán benne volnánk a megvasalt Európában. Az uj vonal pályaháza szerencsétlen fekvésű. Annyira messze van a várostól, hogy csak kocsival lehet megközelíteni s annyira keskeny az odavezető ut, hogy két rakományos kocsi nem képes kitérni egymásnak. Szánalmas harcz lenne most a pályaház ügyét bolygatni. A hiányt azonban kői el esség konstatálnunk, sőt neheztelésünk hozzáadásával is, mert a vonal jórészt esztergomi pénzen épült s igy az esztergomiak érdekeit nagyon is figyelembe kellett volna venni. Nagy áldomással, ékes dikcziókkal ültük meg az első esztergomi vasút születése napját. Adja az ég, hogy legyen haszna belőle iparunknak, kereskedelmünknek, forgalmunknak, szóval anyagi jólétünknek. Esztergom fejlődését úgy is félrevetette vagy félszázadra szerencsétlen forgalmi viszonyunk s igy az uj vásottól sokat kell várnunk. Meghánylák-megveteiték már vállalkozóink ezt az ideát is, hogy a vasúthoz villamos vagy ló vasul us közlekedést indítanak. Ez a terv azonban szerencsésen megbukott. Szerencsésen, mondjuk, mert az uj vasút télreeső, pályaháza nem érte volna meg a vállalkozás óriás tőkéjét. Hiszen a márvány meg a kőszén nem utazik 14- vasúton meg villamos pályán s a személyforgalom úgy se lesz egyelőre valami rendkívüli. De az idegenek s a megyebeliek érdekében .mégis van egy óhajtásunk, j És ez az, hogy a rendőrség olcsó; kecsitarifát és drága bírságot szabjon j ki. Olcsót a közönségnek, drágát zsarló kocsisoknak, akkor aztán a fővárosi összekötletésig majd csak el-; tűrj ük a sanyarúságokat. Elég időnk volt hozzájuk törődnünk. A néptanítók pártfogóihoz. A magyar nemzet legszerényebb napszámosait, a néptanítókat hazánk egyik nagy fia azon harezosok közé sorolja, a kiknek hivatásuk, hogy hazánk földjét moghóditsák a magyar nemzeti műveltségnek. Megérdemeltük-e már mi néptanítók ezen kitüntetést, vagy csak ezentúl leszünk arra méltókká, nem mi dönlhet- jük el. Csak azt az egyet vallhatjuk magunkról minden szerénytelenség nélkül, hogy napról napra világosabban és tisztábban áll előttünk ama nagy feladat, mely reánk a népnevelés terén várakozik, s ezért még segitő, jótékony egyesületeink körében sem feledkezniük meg arról, hogy a nemzeti közérzületet ápoljuk. Az «Eö tv fis-alap» azon magyarországi tanítókat egyesíti, a kik példát akarnak mutatni a népnek, hogy miként kell egymást kölcsönösen támogatni abban, hogy gyermekeinkből édes hazánknak haszuavohető derék polgá-' rókát neveljünk és e mellett a kölcsönös jótékonyságot is gyakoroljuk. Az «Eöl vös-alap» nem más, mint főleg ama «nemzeti népnevelési egye-1 süleleknek» másod hajtása, melyeket; nagy Eötvösünk kezdeményezett, de a melyeknek még az időszerint nem lebe-; tett felvirulniok. Mi néptanítók nem engedtük a nagy eszménk teljes elenyészőét s megtettük, a mi szegénységünktől a példaadásra nézve kitelhetett. Százakra megy már azon tanítók gyermekeinek száma, a kiket, mint egyetemi-, képezdei-, ipar- és polgár- iskolái jeles tanulókat az Eötvös-alap támogatott, és e mellett százakat se-, gitett a tanítók özvegyei és árvái közül is. A magyarországi tanítók «Eötvös- alapja» jótéteményeivel a népoktatásügy munkásait vallásra és nemzetiségre való| tekintet nélkül gyámolitja. Tizenhat évi fennállása óta 31875 forintot nyújtottj részint ösztöndíjak, részint segélyösszegek alakjában a hozzá folyamodók-’ nak s ily módon 181 róm. kath., 96 ev. ref., 76 ág. ev., 8 gör. kath., 7 unit. és 63 izr. vallásu, összesen tehát 431 tanítói család gondjait enyhítette. Áldásos tevékenysége abban is nyilvánult, hogy ezen idő alatt két Ízben tekintélyes összegeket gyűjtött az árvíz által sújtott, vidékek számára és hogy egyes vidéki tanítók egyetemeinken tanuló gyermekeinek 2570 forintot juttatott az alap pénztárából irodai se- gédkezésórt ; ezenikvül a «Tanítók Orsz. Árvaházá»-nak is öt izbeu összesen 1670 frtot nyújtott, a magyarországi tanítók javára pedig 43,048 forintnyi tőkét szerzett. Azonban bármily szépnek lássék az eredmény, a melyet a magyarországi néptanítók Eötvös-alapja ez ideig felmutat, korántsem felelhet meg az még ma ama nagy igényeknek, melyeket a szegény tanítók és jelesen tanuló gyermekeik irányában jogosan támaszthatnak. Éveukint százakat kell üres kézzel elbocsátanunk. A szegény özvegyeket és árvákat sem részesíthetjük kellő támogatásban ; sőt azon szerencsétlen ki- érdemült tanítóknak is, kik csak azért nem részesülhetnek az országos nyugdíj-intézet jótéteményében, mert 1875- ben már 55 éven felül voltak, csak ritkán nyújthatunk alamizsnát". Egyesületünk feladatai közé tartozik az is, hogy létosilse a fővárosban a «Magyarországi tanítók házát,» melyben az egyesület rendes tagjainak felsőbb iskolákban, egyetemeken tanuló fiai részben ingyen, részben pedig mérsékelt díjért szálást kaphassanak ; hogy otthona legyen a magyarországi néptanítók fiainak, ha a szülei házból, a család köréből idegen emberek között kell ólniök, hogy hajlékuk legyen Budapesten az országos jellegű tanítói egyesületeknek, a melyben tanácskozásaikat megtarthassák. LEHETTEM YOENA . . • Szerettem volna a magasba A Parnaszusra szállni fel, Hogy mondának, mint annyi sokra «Szép lantja van, jól énekel!» És lázasan dalolni kezdtem Összecsatolva éjt, napot, Hagadt a vágy, de tehetségem A föld sarában itt hagyott! Mások repültek én előttem, Miként a sas, a nap felé, És én, vergődve szárnyszegetten Itt lenn maradtam semmivé ! Mások, mert pengették a lantot Szereztek véle hirt, nevet, S az én dalom mit énekeltem A puszta légben elveszett! Bár nagyra vágytam, nagyra törtem Nem tudja senki, hogy vagyok, S a sírban is majd elfeledten Nyugodhatom, ha meghalok ! LITHVAY VIKTÓRIA. így esisya asssany. Épen három napja, hogy láttam önt. Ma midőn már vége van a nehézkes lovagkornak, mikor a szelet, a gőzt, a villámot befogjuk, hogy gyorsabban cselekedhessünk, ma ebben a szédületesen rohanó realisztikus világban három nap elég arra, hogy elfeledjük a legcsiriosabb arezot, a legkecsesebb termetet, a legragyogóbb szemeket és a legbájosabb metszésű szájacs- Eát. Vártam ezt a bárom napot. Egyik a másik után tűnt el és én még mindig nem feledtem el önt. Pedig csak egy futó pillanatig láttam. Egy forró, tikkasztó októberi napon, a miben bizony nem v olt semmi költői. Nem ragyogott a hold, nem szólt a fülemüle, nem susogott a szellő, hanem annál több volt a por, annál égetőbb volt a sugár, annál unalmasai)!) volt minden és minden. Ebbe a kiállhatatlan prózai unalmasságba mégis vegyül valami lehelletszerü édesség valami sajátságos illat, mintha megkisér- lenék leírni, azt mondanám hogy a pacsulijának, az asztalára helyezett rózsának, az ablakában levő rezedának harmonikusan összefolyó illata volt. És abban a pillanatban, mikor megláttam önt, a porral játszó tikkasztó őszi szellő mintha egyszerre elhagyta volna piszkos játékszerét és ezt a sajátságos illatot lebbentette felém. Ön az ablakában állott. Éppen úgy, mint ezer és ezer más asszony áll naponta. Nem néztem sem angyalnak, sem Vénusnak sem királynőnek, sőt a mi hihetetlen, nem fedeztem fel önben a tébolyitó démont sem. Olyan volt, mint a többi. Nem. Kosz- szul mondtam. Nem volt olyan, mint a többi. Ön csúnya volt asszonyom. Egy cseppet sem hasonlított azokhoz az álmokhoz, miket a költő lelke álmodik. Azok a fekete szemek, az a keskeny homlok, az a rideg szenvtelen arcz, egy- j két anyajegygyei tarkítva, az a lapos száj,; az orr, a szemöldök, a száj metszet min- j den jellemző vonás nélkül: bizony nem alkalmasak arra, hogy rezgésbe hozzák az idegeket, hogy felkorbácsolják a lusta vért, ' — vagy hogy kimondjam — azok ugyan ; nem zavarják meg senkinek a fejét. Ezeket asszonyom nem három nap alatt, eze- j két három perez alatt lehet elfelejteni. így mondtam magamban és tovább mentem. Egy emberbe botlottam és el- 1 felejtettem bocsánatot kérni ; egy ismerő- j sörnmel találkoztam és köszöntését alig viszonoztam ; nevemen szólítottak és nem hallottam meg. Minden érzékem, minden gondolatom egy csomóba volt összeponto- sulva és a körülöttem nyüzsgő, forgó, szaladó világról többé mit se tudtam. Egyszerre hűvösebb szél lebbent felém és valami olyan álomból riadtam fel, mint a minőbe a hypnotizált médium esik. Mindent láttam, mindent éreztem, a mi körülöttem történik, de akaratomnak nem voltam ura s gondolataim oda voltak lauczolva, a hol önt megpillantottam. Nem három, de tiz perez telt el azóta. Ez sok ebben a halandó korban. Egy csúnya asszonyra tiz perczet pazarolni kinek csak pár pillanatig láttam fekete szemeit, keskeny homlokát, lapos száját ... de nem mondom tovább, hiszen mindezt három perez alatt el lehet felejteni. Végre is dolgom után kell látnom, íme előttem a napló, melybe rövid szavakkal vannak feljegyezve a nap eseményei. Szerencsére nem vagyok válogatós és egyformán írom le a nap eseményeit és az időjárást. És azzal az elhatározással vettem elő a naplót, hogy ennek az éhes szörnyetegnek feltálalom az emiitett napon előforduló nevezetesebb dolgokat. . . valahogy csodálatosan zsongott a fejem a szavakkal telehán.vt naploköuyvból nem tudtam kidolgozni, önkénytelenül kezdett mozogni karczolt papirom. Ezek a kis tinta szörnyetegek helyezkedtek egymás mellé míg e pár szót meg alkották : «Csúnya asszony !» Úgy tetszett nekem, mintha fojtó lenne a szoba légköre. Valami a mellemre nehezedett, valami az agyamat nyomta. Kimentem az udvarra. Szűk volt. Kimentem az utczára. Szabadabb lég kellett. Azt sem tudtán, hány perez telt el azóta, csak arra gondoltam, hogy önt, a csúnya asszonyt el kall felednem. Aztán meutern tovább. A közben haragudtam magamra. Mikor ez sem volt elég, akkor szemrehányást tettem magamnak. Utoljára az sem elégített ki és asszonyom, összeszedtem magamat. Mondhatom, hogy nem voltam válogatós a szavakban a legenyhébb kifejezés, a mint a személyemre alkalmaztam ez a szó volt: Ostoba. Úgy kell lenni, hogy ostoba voltam, mert hiszen okos embert csak nem zavar meg az ön fekete szeme. Mert, hogy megzavart azzal immár tisztában vol^„Esíterpdiilékslárczáia. ' o J
