Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 97. szám

rában. Mikszáth egy loalkouyodó napról ir, egy volt miniszterről, ki lassanként lejárta magát. Rákosi pompás humorral írja le, hogyan csinálják a «Heu-et- Nincs olvasó, akit ez az Ötletes vidám czikk meg ne kaczagtatna. Dóczy a «Pázmán lovag»-ból közöl két gyönyörű verset, melyekből már szinte előre kiérzik a zene. Herczeg «Mirjam» ezimmel ir egy mesét a fin de síécle korából.

Itt van a «Hét» saját neveltjének : Kóbor Tamásnak egy mély poétikus meséje az éjszaki és déli sarkról. Munkácsy Kálmán A nagy Galeottó czimmel ad egy érdekes egészen modern történőiét, melyet mai tározónkban közlünk.

A novellák közül való Szűry színes vázlata az Agglegény telepről. Ez a czikk ép olyan eleven, tarka, mint a szerző nagy feltűnést keltett műve, melyet a Róviérá-ról irt. Gróf Vay Flórenczrói ad csinos képet, inig Pékár egy kísértei ies történettel szerepel Szokolay Kornél a női orvosokról irt figyelemre méltó ezikket, inig Földes ax egyetem jeles professora, politikai apróságot küldött. A kitűnő menünek nőm utolsó része Kassai Vidor apho- aizma gyűjteménye. A népszínház kitűnő komikusa ugyanis, a milyen kacagtató a színpadon, ép olyan sötét pesszimista az életben. Itt van a No- gáll Janka egy szép meséje s Fenyő, a Magy. Hirl. szerkesztőjének redak- tori tizparancsa.

Költeményeket a «Hét.» jubilánst száma Nógrádi Papp, Kisfaludy Atalá-1 tói, Makai, Ábrányi Emiltől, Jakab Ödön í öl, Lipcsey, Inczédi, Várady, I Palágyi s Bamától közöl. Külön kell kiemelni Szalay Fruzina bájos versét,: melynek Tűnő napok a czime. Ezt a1 nagy tehetségű fiatal asszonyt, a Kis-' faludi Aula leányát, a «Hét» födözte föl legelsőben s a Hintán czimű első verséről ma is beszélnek az irodalomban. Ki ne feledjük Bojtorján krónikáját a száműzött bookmakeroktől.

Talán ez alkalommal elárulhatjuk, hogy o név alatt Ambrus rejtőzik, ki a magyar irodalomban legnagyobb \ talentumai közül való 8 5 vagy 6

név alatt is gyönyörködteti a «Hót» olvasóit. Balogh Pál az orosz éhínségről ir. Van a füzetben számtalan apróság, aktuális ezikkok a műtárlatról a legújabb irodalmi eseményekről, re- feráda a legújabb szmielőadásokról,

talányrovat stb. A czimlapon egy bájos csoportozatot nyolcz igazi beautét tüntet föl az arisztokrata családok köréből. Ez valószínűleg minden hölgyet érdekel

A jubiláns számból, mely 3V2 iv tartalommal jelent meg, mutatványszámot kívánatra mindenkinek küld a «Hót» kiadóhivatala Erzsébet-körut 6.

HÍREK.

— Magyarország Öröme czimű emléklapba, mely Vaszary Kolos her- ezegprimás ünnepi installáczióján fog a Buzárovits Gusztáv czég fényes kiállításban megjelenni, az ország legelőbb- kelő vezérfórfiai küldenek emléksorokat. Eddig már a következő notabilitásoktól kapluuk kéziratokat: Csáky Albin gróf vallás- közoktatásügyi miniszter, Fejér- vári Géza báró honvédelmi miniszter, Vay Miklós báró a főrendiház eluöke, Hornig Károly veszprémi püspök, Bende Imre beszterczobányai püspök, Zichy Géza gróf, Zichy Nándor gróf, Podma- niczky Frigyes báró, Irányi Dániel, Wolafka Nándor kultuszminiszteri tanácsos, Pap Gábor ref. püspök, Majer István püspök és érseki helytartó, Horváth Gyula a Magyar Hírlap szerkesztője, Kenedi Géza a Pesti Hírlap szerkesztője, Szvoréuyi József a magy. tud. akadémia tiszteleti tagja, Fehér Ipoly szegedi főigazgató, Cseruoch János kanonok, a primási kanczellária igazgatója, Csáky Károly gróf apát-kanonok stb. Csikkeket küldtek eddig: Cseruoch János, mint Vaszary Kolos tanítványa a prímásról, mint tanárról, Zoltvány Irén pannonhalmi főiskolai tanár, Pannonhalmáról, Bárány Gergely dr. igazgató a prímás szülőhelyéről, Keszthelyről stb. Mindez még csak a kezdet kezdete, mert a k-iv iratok beküldésének határideje de- ezember tizediké. A vállalat szerkesztője az ország összes vezórférfiai- tól autogrammokat s az avatott Íróktól a prímásra vonatkozó közleményeket kért. Magyarország Öröme tellát méltóan ki lesz fejezve az illusztrált emléklap tartalmában. Az emléklapba az ország minden részéből számos alkalmi közlemény és üdvözlő vers érkezett., melyükre sajnálkozásunkra, nem reflektálunk, mert csak egyes thémákra fölkért irók tervszerű közleményeit oszthatjuk be az ünnepi vállalat keretébe.

— Herczegprimásunk a napokban József főberczeg családját látogatta meg, azután egész csöndben tartozodott egy-lcét napig budavári palotájában. A herczegprimás most annyira el van foglalva belső ügyeinek elintézésével, hogy semmiféle külöltséget sem fogadhat el, mig székvárosábu nem érkezik.

— A prímás Alcsuthon. Vaszary Kolos herczegprimás — mint említők — a főherczegi család látogatására! Alcsuthra érkezett, hol József főberczeg a legszívesebben fogadta. A prímás szombaton reggel, titkára, dr. Kohl Medárd kíséretében érkezőit a bicskei állomásra, hol a főherczegi főudvar- mester és Holdliázy apát, a bicskei j plébános és nagy közönség fogadták.! Alcsuthon a díszbe öltözött tűzoltók sorfala közt vonult be a palotába, hol a fenséges család élén József főberczeg fogadta, azzal az igazi magyar vendégszeretettel, mely az alcsutbi udvart jellemzi s noha a látogatás csak egy napra volt tervezve, ő fensége vasárnap délutánig maradásra kérte a her- czegprimást, ki csak vasárnap dólbon érkezeit meg budavári palotájába.

— Tisztelgés a prímásnál. A buda- pest-keriileti kath. papság küldöttsége— kivételképpen—ma délelőtt fog tisztelegni az uj prímásnál Bogisicli prépost veztéso alatt a budavári primási lakban.- A primásváró Esztergom. Vaszary Kolos herczegprimás értesülvén az üininpi fogadtatás híreiről, herczeg- primássá ki ne voztetéséuek épen hónap- fordulóján a következő meleghangú saját kezűleg megirt levelet intézte Helcz Antal dr. polgármesterhez : Tekintetes Polgármester ur! Igen tisztelt Jó Uram ! Budapesten előszóval kértem jó Tekiutetességedet arra, hogy érkezésemkor miuden ünnepélyes, költséges fogadtatás mellőztessók; meglepetve olvasom a fővárosi és esztergomi lapokban, hogy készül az éu székhelyem érzelmeit külsőleg is kifejezni. Kedves Jó Polgármester Ur ! Ismeri Esztergom városa iránt a kegyelettől őrzött s táplált őszinte érzelmeimet, hű szeretőiemet és odaadó ragaszkodásomat, de ismeri egyéniségemet is, ki a ke- gyeletos érzelmek külső nyál vállalását mások irányában igen tisztelem és osztom ; magam számára azonban csak a benső érzelmeket kérem és óhajtom — egyedül. Azonkívül tudja kedves Polgár-! mester ur, hogy napjainkban mennyi

könny szárítható fel, menuyi ínség enyhíthető, mennyi nyomor csillapítható néha kevés költséggel is, mig jelentékenyebb összgekuek egy órai ünnepélyre terméketlen, múlandó kiadása — szivem sugallja — nehezen illeszthető anyagi gondokkal is küa- ködő városunknak természeti csapások által előidézett szegénységi keretébe. Igen szépen kérem tehát lek. Polgár- mester urat, kegyeskedjék odahatni, hogy a fogadtadlatásomra nagylelkűen szánt összeg emberbaráti, jótékonyczó- lokra forditassék ; nekem pedig tartsák meg igeu nagyrabecsiilt, engem boldogító érzelmeiket, melyeket a nemes és szeretett város közönségének őszinte szívből visszonozni egyik fő- Löi'ükvér — !eénd. Kérésemet ismételve ig“ tettel öröklök.

Tok.1 P- ... Pannonhalmán 1891. möv. 27. őszinte hive Vaszary Kolos m. k.

— A f(»egyházmegyéből. Baumann Leó sarlói káplánt Királyróvre helyezték át. Ennek helyébe Gyárfás Istvánt

nevezték ki.

— Knauz Nándor püspök most

dolgozik hires monographiája, Garam- Szl-Benodek tört,éneiének második kötetén.

— Csáky Károly gróf apátkanonok

a főkáptalaiii alapítványokról latinnyelven dissertácziót irt, mely Buzárovits Gusztávéinál épen munka alatt van.

— Walter imakönyve. Az «Üdvöz- légy Mária» ez. imakönyvet ujabbnu Clotild főherczegnő és Stephánia, a bold, trónörökös özvegye ugy saját, mint fenséges leánya, Erzsébet főherczegnő számára fogadták legkegyesebbeu s köszö* netöket nyilvánították a felajánló szerzőnek.

— Esztergom szépítése. A pi

mási székváros lassú emelkedésének okt» az összeépített négy városrész különválásában keresendő. Minden kezdeményezés a kir. városé A vívmányokban szívesen osztoznak a szomszéd városrészek, de nem az áldozatokban. Most is a magárahagyatott kir. város kezd foglalkozni a város szépítésének tervével. A pénzügyi bizottság ugyanis előnyösen nyilatkozott Szilágyi Lajos fővárosi mérnök azon tervéről, mely a város legszebb és legnagyobb terét, a hatezer kétszáz négyszög méternyi terjedelmű Széchonyi-teret óhajtja ren. dezni. a körülbelül kileucz ezer forintba kerülő rendezés a Széchenyi.

értünk. A kivilágított ablakon beláttunk a szobába.

A szép Iza ott ült a szalonban egy zsöllyeszéken s éppen valami fölött jóízűen mosolygott, miközben lassú, kerek mozdulattal felemelte karját, hogy szőke, halvány aranyszínű haján valamit igazítson. Valami öntudatlan, kedves kaczérság volt e mozdulatban. Vele szemben, háttal fordulva felénk, egy egyenruhás alak gesztikulált erősen. Éleztem, hogy idegesen megrándult Laczi karja, hirtelen elkapta fejét és gyorsított lépésekben sietett tovább.

Egyenesen a tiszti kantinba mentünk, a hol a régi pajtások nagy ováczióval fogadtak. Laozi jól látszott magát érezni közöttük, legalább még sohasem láttam olyan jókedvűnek mint ez este.

— Hát a Czerny Szepi hol van? — fordult egyszerre beszédközben a vele vis-á-vis tilő tiszthelyetteshez.

Az homo novus volt, aligha hirt tudomással a régi dolgokról.

— Hol ? .. . Hát Siiuénéknél. Most náluk mindennapos.

A lábára léptem a tiszthelyettesnek, a min az nagyoe csodálkozott. Egy perezre valami fátyol borult Laczi szemeire és u kezében tartott pohár csilingelve ütődött tányérjához. Pillanatnyi csend állott be, a melyet azonban Ő maga szakilott meg valami pikáns adomával.

Ez a Czerny Szepi volt a legléhább ficzkó az egész ezredben. Baron von Fixund- fertig-nek hívtuk, mert mikor százezreit egy chantant-beli csillagra elpuczolta, került csak hozzánk. Don Jüannak tartották, pádig inkább megtestesült passe-volant volt,

a ki nem a szivekre vadászott, hanem oda vonzódott, a hol a házikisasszony a legtöbb vajat kente a sandvichra, legjobb volt a bor bouquetja és legtöbb a bock a szi- varos skatulyában. Mindig az asszonyok körül ólálkodott, mint a rózsák körül a darazsak, ezek meg féltek tőle, mert tudták, ha elkergetik, nem kíméli meg őket mérges fullánkja.

Másnap este kimentünk Laczival a sétatérre s a mint ott fel s alá járkáltunk, egyszerre csak Izáékkal jöttünk össze. A Czerny Szepi persze megint ott lábatlan- kodott mellettük. Mikor Iza Laczit meglátta, nem tudta visszatartani a kellemes meglepetés önfeledt mosolyát. Laczi feszesen a sapkájához emelte a kezét és szótlanul, közönbösen haladt el mellettük. A leány elpirult és szemében (igazi Minerva szeme volt, de mély és szelíd) valami ijedt, félénk kérdés villant fel.

— Volta már Siménéknél? — kérdeztem Laczitól később.

— Nem, — felelte nyersen és röviden.

Csak nyolcz nap múlva kereste fel őket.

Lanyha, tavaszi délután kopogtatott be náluk. Izát a kertben találta, a hol ibolyát szedegetett. Az arcza hahány volt s a mosolya merev és fáradt. A kis kerti pavil- louba mentek fel és beszélgetni kezdtek. A legkózönyösebb dolgokról a legvirtuózabb közönyösséggel. Iza egyre hallgatabbá lett 8 egyre kevésbé tudott uralkodni magán. El-elbámult a rügyező bokrok közé, fehér ujjai remegve babráltak kötényén, mig a kis ibolyabokréta egyszerre csak kiesett az öléből. Laczi felugrott, hogy felemelje azt. A uiiut hirtelen megfordult, feldöntötte a

mellette álló gipsz Véuusz-szobrot. Az persze ezer darabra törött.

— Eb, mily ügyetlen vagyok ! — mondotta Glay boszusan.

— Sebaj! — válaszolt Iza halkan. — Nem ön az oka; az anyaga volt törékeny. Vasból kellene lenni mindennek, még az embernek is. Akkor nem törné össze semmi sem.

Laczi ezélzást vélt e szavakban. A cserepekre mutatott:

— Asszony szobra volt! — mondotta erőltetett mosolygással.

— És férfi törte össze! — felelte Iza, a szemébe nézve.

Azután lassan nehezen ismét megindult a társalgás. Végre Iza kissé habozva köz- beszóllott:

— Már mindenről beszélgettünk, csak még a régi időkről nem.

A szilárd hangon azonban átrezgett valami fájdalmas árnyalat, mint a zenekar unisonóján egy érzelmes prim-akkord.

— Minek is, Iza! A múlt maradjon múltnak. Csak azok szokták emlegetni, kik a jelennel nincsenek megelégedve.

Iza letépett pár levelet az orgonabokorról és a levegőbe szórta.

— Mi pedig elégedettek vagyunk, — mondotta csendesen.

Egy-két perczig még együtt maradtak, aztán Laczi felkelt, hogy eltávozzék. Iza elkísérte a fasoron át egész a fekete vasrács kapujáig. Már erősen esteledett. A A levegő csodás kristályvilágritásban úszott, de a tárgyak körvvonalai még tisztáu kivehetők voltak. Nyugat felé fiuom halványzöld színben fénylett az ég. Hallgatagon mentek egymás mellett, maguk elé nézve. Valami csodás ellágyulás látszott rajtok erőt veuni.

A kapuban még egyszer kezet fogtak. A mint kezük egymásban nyugodott és tekintetük összetalálkozott, mindketten érezték, hogy csak egy szót kellene kimon- daniok.

E pillanatban fordult be az utczasarkon Czerny, valami operette-áriát fütyörészve, lovagló-pálczával a kezében. Glay rögtön elbocsátotta Iza kezét és az az egy szó nem lett kimondva. Szilárd lépésekkel vissza sem tekintve távozott.

Két hét múlva a «Lombáuy és Vidéke» azzal a szenzácziós hírrel lepte meg olvasóit, hogy Czerny József báró jegyet váltott Simén Izabellával, Senki sem akarta elhinni kívülem. Én elhittem és megrémültem tőle. Rögtön Laczihoz indultam.

Utam az apáczatemplom mellett ment el és én nem tudom, mi súgta, hogy bemenjek oda. Már esteledett s a tömör oszlopok között homály borongott. A Magdolna- oltár előtt egy fekete ruhás nő térdelt. Halkan közeledtem feléje s oldalt húzódtam meg, hogy észrevétlenül szemügyre vehessem. Iza volt, Iza, az egynapos menyasszony.

A mint szép idomú, fehér nyakát meghajtotta, éppen felém fordult az arcza oválja. Még sohasem láttam egy arezban annyi fájdalmat kifejezve. Nem hullott egyetlen könnye sem, szeme barna Írisze mereven kitágult, — és én mégis láttam, hogy egész lénye kínosan zokog. Mintba a fájdalmas Magdolna kilépett volna képe