Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 51. szám

ESZTERGOM. XIII. ÉVFOLYAM.

51. SZÁM.

CSÜTÖRTÖK 1891. JUNIUS 25.

_______-— --------------— -----------------------------------------1

M ÉGJÉL ION] IC J1KTENKINT KÉTSZER:

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

KLÖJ’IZKTÉSI All:

Ejjész évre.........................•..............................6 ü't — Ier

F

el évre.................................................................3 tiT. — kr

Neg)ed évre............................................................1 frt 50 kr

Fgy szám ára 7 kr.

Városi és megyei érdekeink közlönye.

SZERKESZTÓSEG:

PFAJ.Z-HiZ, FÖLDSZINT,

hová a lap szellemi részét illető köz1 eményok küldendők.

KI ADÓ-hTv ATAL:

SZÉCHENYI-TÉR 331,

hová a lap hivatalos és magánhirdetései, a nvilttérbe szánt közle* mények, előfizetési penzelc és reklamálások intézendők.

HIRDETÉSEK:

HIVATALOS HIRDETÉSEK 1 szótól ion szóig 75 kr, IÓdtól 200-ig 1 írt 50 kr, 200-tól 300-ig 2 írt 95 kr. Belyegdij 30 kr.

MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjHiányosabban közöltéinek.

NYJLTTÉR sora 20 kr.

Villamos ipar.

4. viliamossí'inalc munkaerővé átvál- nlásíi és megosztása immár oly tettességre jmotl, hogy a kézműipar iára. ez szolgál (alja a legolcsóbb ikaerft.

Ilikor n gőzerőt s a különböző gőzeket feltalálták, ezekről is azt Iarák, hogy lehel séges lesz azok élőit a kisiparban is egyenlő mérték- érvényesitoni. A tapasztalás azou- csakhamar az ellenkező felismeré- vezolott. A gőzerő és a gőzgépek ermelésben tnlsnlyt "biztositotiak a $ iparnak a kisipar felett s el ebben i ídinkább elnyomta az utóbbit. így radlak aztán azok a szociális bajok, riyek egyre n tgyobb munkástömege- liozt.ak függésbe a nagy gyáraktól >yis a nagy lőkólől. lazánkban a szoczialis mozgalma,k- ugyszólván a kezdeténél vagyunk nálunk nincsenek százezer számra munkáskezek, melyek egyes gyári Bal kozák szeszélyétől függnének. De fírsadaimi fejlődés olyan, hogy a qparosok közül számosán nem tudva lui a versenyt a nagy tőkepénzes »alkozókkal, felhagynak az önálló Tűzéssel és amazokhoz mennek mun- keresni. Ez egy szomorú helyzet s yyon kívánatos volna, hogy a kis- irosokat az elzüllésíől megmentsük, üzen ők képezik főrészben társadalmiknak azon középoszlályát, mely a jósokban a művelődés és a haladás ígesztésére legtöbbet tesz. a kisiparosok közül a gőzerőt is

sokan felhasználják s Ili ebben okszerűen járlak el, versenyképesek lellek a gyáriparral vagyis kézi üzemüket gyári üzemmé vállozl«itták át olcsó és tömeges termeléssel. Ez örvendetes haladás. Csak az a kár, hogy nagyon is csekély azok száma, a kik mesterségüket a külfölddel ekként versenyképessé tudták lenni. A törekvés, a jóakarat nem liiányzanék a magyar kézműiparo- sok nagy tömegénél seui; de az a baj, hogy tőkomegtakarilás felett vajmi kevesen rendelkeznek a. már régóta tartó mostoha viszonyok folytán s a hitel sem helyettesit het i a megiakarilást, mely szükséges volna arra, hogy megszerezhessék az iparban megkívánt drága gőzgépeket és a hasonlag drága fűtőanyagot a gépek üzemben tartására.

Az által, hogy most a villamosság versenybe lép a gőzerővel s azt egyik- in ásik térről már leszorítani ’s kezdi és az által, hogy a villamos erőnek egy központi helyről több egymástól távolra eső helyre való elvezetése ngy- szolván erőhatály veszteség nélkül lehetővé van téve és az által, hogy a villamos erőt igen könnyen meg lehet osztani s a fogyasztást időközönkint meg is lehet szüntetni : a kisipar a nagyiparral szemben lényegesen kedvezőbb helyzetbe jut, mert a kis erőszolgáltatás aránylag nem lesz drágább, mint a nagy erőszolgál tatás. A villamosság kétségkívül a legjobb tnunkaeiő a kisipar számára s a feladat most csak az, hogy iparosaink részére ezt az erőt a hazában mindenhol könnyen megszerezhető vé tegyük.

Az első lépés e czélra az volna nézetünk szerint, hogy tegye a kormány magáévá ezt az ügyet s tűzze ki czélul, olcsó villamos erőt kívánt mennyiségben előállítani és egyesek rendelkezésere bocsátani.

Külföldön is inkább csak a községek, mint az állam vállalkoztak arra, hogy központi villamos telepeket létesítsenek, melyekből világításra és munkaerő gyanánt szolgáltatják egyeseknek a villamosságot. És ugyanezt teszik már régóta részvénytársulaIok.

Kétségtelen, hogy a villamosság előállítása és distributiója alkalmas részvénytársulati válalkozásnak is tárgyát képezni.

l)e az ilyen vállalatnál a társulatnak mindig az lesz az érdeke, hogy minél drágábban adja el az előállított vi’ágiiási vagy munkaerő-egységeket (lóerőt). így aligha fogunk olcsó villamosságot az iparos közönség számára szolgáltathatni. Ha pedig a társulatok versenyétől várnék azt, hogy ezek egymás ellen le- liczilátják a villamos lóerőt, hát ebben is csalódhatnánk, mert a társulatok csakhamar rá fognak jönni arra, hogy egymással kiegyezzenek és a keresletet megoszszák s aztán azon nyerészkedjenek.

A mi a községi vállalkozást illeti, ez ellen nem volna szavunk, csakhogy tudjuk azt, hogy a községi tanácsokban bizony nagyon gyakran magánérdekek kerekednek felül.

Elvégre is egy községtől sem lehet megkövetelni azt, hogy oly téren, minő az electrotechnika, a haladás úttörője

legyen. Ily magas kívánalmat esik az állammal szemben lehet támasztani és ennek aztán meg is lesz az üdvös kis hatása nemcsak egy községre, hanem az egész országra.

Ha az állam magára vállalja azt — és a polgároktól szedett nagy adók fe-, jében méltán meg is lehet követelni tőle — liogy lehetőleg olcsón azaz elő- állitási áron adjon mindenkinek villamosságot világításra és ipari munkára ezzel oly lépést tesz a tudományos vívmányok gyakorlativá tételére és elterjesztésére, mely mulliatlanul rendkívül, nagy mértékben emelni fogja az ipart és a közvagyonosodást. S az iparnak ilyetén emelésével a szociális bajoknak is elejét veszi, mert; lehetővé teszi azt, hogy minden törekvő iparos a nagy iparosokkal szemben versenyképes legyen s jólétben feltarthassa magát. így egy hatalmas középosztály fog képződni s a lakosság óriási tömege nem sülyed- het egyes pénzkirályok szolgaságába.

Az a miniszter, a kinek sikerülni fog keresztülvinni azt, hogy a világosság és a villamos erő a nemzet köz- kincsévé tétessék, hogy azt mindenki a szükség szerint használhassa, mint a hogy az állami vasútra is mindenki felülhet. és feladhatja áruját a zónatarifa- tételek szerint — alighanem még nagyobb jótevője lesz kartáusainak s alighanem nagyobb mértékben kiérdemli azok háláját, mint kiérdemelte jeles és erélyes kereskedelmi miniszterünk Baross a zónatarifa behozatalával.

^„Esztergoa és Vidéke“tárczája.

A páhsrend nagyjai*

i.

íooldy Ferencz irodalomtörténetében a ninböző korok művelődési állapotát vá- (ía, egy helyen jellemzi a világi papságig,.és szerzeteseknek XIV\ sz.-beli lazult ocpotát, majd pálosainkról ekkép nyilatok :

iODicséretes kivételt tett mindazonáltal [ : között a pápailag csak most megerősít s azóta királyi pártolásban is részelj pálosok nemzeti szerzete, melybe nem ß ilági nyomás és szegénység elöl futó 13 vette magát, hanem többnyire nemes íöönemes házak vagyonos fiai, hivatás Í9oelső szükségérzetéböl. De kivételt tet- a kolduló szerzetek is, különösen a onneziek és dömések,« Később a XVI. áot vázolva: »Fő, de egészben már tá télén támaszai a vallásosságnak a 9Sizeti becsét s komoly hivatása méltóját folyvást érző, s az üdvös reformokon neent dömések és ferencziek valának.«

it ekkép méltatott pálosok születési és lollemi nagyjait czélom e pontban rövid ásókkal bemutatni, hogy kimutassam: a-saink a legnagyobb részben önérdek [Ml, hivatásból léptek a később oly cö és gazdag rendbe, ügy hiszem e Se lett mi sem bizonyít fényesebben ama

J. ‘ Egy 1888—89-ben „A pálosokról“ irt s kéz- in,an levő kötetnyi mű IX. pontja

körülménynél, hogy a szerzet nem egy nemest, főnemest számlálhatott tagjai közt, nem egy főpap cserélte fel talárját a pálos szőrcsuhával, nem egy hivatott meg közülök magasabb egyházi, sőt világi állásra. Valamely rend szellemi nagyjai pedig mindenkor annak jelessége mellett fognak bizonyítani.

A rend első századaiból felmutatott előkelő származásúak vezetéknevét nem tudjuk. Mint egyszer már emlitém: pálosaink vezetéknevüket páratlan szerénységből a szerzetbe lépés után többé nem használták, csak a szerzetesi néven vezettettek be az anyakönyvekbe is.

Lássuk őket kronologikus rendben.

Már iboldog özséb rendalapitónak, ki tudvalevőleg ezelőtt esztergomi kanonok volt, a kormányzói tisztben utóda b. Benedek is nemes és gazdag születésűnek van feljegyezve. Fólia Benedek (rendbe lépett 1346.) Nagy Lajos alatt nádor, Dédesen a »Szentlélek« monostor és templom alapítója. Bold. Ferencz, előkelő származású, kit cognoménjén »Áliitatos«-nak tiszteltek, 1431 — 1434-ig rendgenerális. Benedek, előkelő és vagyonos családból, 1434—41-ig generális, ki a rend részére több pápai kedvezményt szerzett. István, származásánál fogva »Insignis« disznévvel, 1448—1452-ig generális. Bold. Báthory László, a bibliaforditó, a Báthoryak régi nemzetségéből. András, azelőtt nádor, 1463 —1452-ig rendgenerális. Bold. Balázs, azelőtt az esztergomi vár kapitánya (belép. 1467.). Bold. Thár-Ispán Albert (megh. 1492.), azelőtt a budai vár kapitánya és a kunok grófja. Bold. Tamás (megh. 1524.),

nemes. Keglevich János báró (belép. 1652.). Queller Frigyes, morva lovag, (lie'ép. 1633.). Tyravski Szilveszter (megh. 1653.), lengyel nemes. De Alvernia Konrád örgróf (belép. 1667.), atyja Mihály, anyja Kollowrát Eleonora grófnő. Kéry János és István grófok, (belép. 1656.). Traffarow Károly lengyel nemes (megh. 1669.), egyházjogtudor, volt krakkói egyet, tanár. Rattkay Miklós báró (belép, és megh. 1690.), atyja Miklós, anyja Gaifruggi Róza grófnő. Ba- becky Angel (megh. 1691.), lengyel nemes. Nádasdy Pál gróf. Klunschanszky Kristóf, azelőtt cseh kapitány. Eszterbúzy Imre gróf (belép. 1680.). Patachich Péter (belép, és megh. 1713 ), horvát nemes. Tarnowszky József (megh. 1704.), lengyel nemes. Ku- ropatniczky Mihály, lengyel nemes (ráeső örökségéből 20,000 frtot a rendnek adott). Makár Makarius báró (uiegli. 1708.). Széchenyi Pál gróf (belép. 1661.). Mallovecz Ferdinand cseh báró (megh. 17i2.). Gussich Hilárion horvát báró (megh. 1715.). Zsem- bek Antal lengyel gróf. Barb Károly német gróf (megh. 1738.), és mások.

Sajátságos, hogy az elősorolt előkelők egyrésze a sopronmegyei bondorfi (Bánfalva?) monostorban lépett a szerzetbe.

A főpapok közül a rendbe léptek : Gyöghy Péter, azelőtt valószínűleg kanonok (megh. 1316.). Briccius, nagyváradi kanonok és prépost, 1444 — 1448. rendgenerális. Bold. Gergely, esztergomi kanonok, 1472 — 76. és 1480 — 82. rendgenerális, kinek halálát Mátyás király is inegsivatta. B. Zákoly János (megh. 1494.). azelőtt Csanádi püspök. István bölcs, tudor, bácsi kanonok (megh. 1517.). Bold. Dénes (belép 1520.),

egri püspök. Felnémethy Benedek (megh. 1597.), nyitrai kanonok s gradnai főesperes. Convasius Sándor utriusque doktor, lengyel jarosláwi prépost, (megh. 1647.). Lorkovics Szaniszló (megh. 1690.), valószínű leg lengyel kanonok. Mogorics Jeromos (megh. 1696.), zágrábi kanonok s goriczai főesperes, és mások.

A rendből kikerült s magasabb állásra jutott jeles férfiak sorát Martinuzzi alias Fráter György nevével nyitom meg. Korának ez egyetlen zen iái is államfértia bámulatra méltó politikával tudta megvédeni Erdély függetlenségét s lerakni a későbbi nagy és alkotmányos országocska lalpkövét. Sőt fáradozott ő egész Magyarországnak is egy fő alatt való egyesítésén s a török nyűg alól való felszabadításán. Egész kis irodalmat bírunk már e derék pálosról s politikájáról, szükségtelennek vélem tehát, ! vele itt bővebben foglalkozni.

1 Mihály atya (megh. 1515.), epiphaniai püspök (in part. inf.). Ternavinus István, 1587-ben mint rendgenerális a szerémi püspökségre emeltetett, azonban előbbi állását is megtartotta haláláig (1590.). Bratuiich Simon 1593-ban megválasztott rendgenerális, mint ilyen egyszersmind szerémi, majd zágrábi püspök. 1611-ben bekövetkezett halála akadályozta még őt abban, hogy az akkoriban megürült kalocsai érsekséget elnyerje. Francisci András, 1647-től szerémi püspök, majd esztergom- szenttamási prépost és nagyszombati kanonok. Ivanovich Pál (megh. 1672.), scar- donai püspök, esztergomi kanonok s eszt.- szenttamási prépost, majd tinnini püspök. Borkovich Márton (megh. 1687.), két izbeu