Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 60. szám

Változóinak temetési illeték legyen ki- J áráltatva.

A pénztár igazgatója, azaz elnöke, mindig az Esztergom kir. városi ipai- iestüle't elnöke leend. (t. ez. G6. §.)

A tagok kétfélék ; a) A belépésre kötelezettek; ide tartoznak mindazon segédek vagy tanoiiczok* kik az ipartestületi tagoknál alkalmazva vannak. {t. ez. 64. §.) Ezeknél a tagsági kötelezettség a munkába való belépés napjától kezdődik* (t. ez. 32. §.) b) Minden önként belépni akaró tisztességes foglalkozású egyén, ki a pénztár orvosa által felvételre alkalmasnak nyilváuittatik és 50 krajezár belépési illetéket lefizeti. Ezeknél a tagság a felvétel napjától kezdődik, azonban betegség esetén az alapszabályokban megállapított táppénzekben csak akkor részesülnek, ba már két liónap óta tagjai a pénztárnak.

Kilépés a pénztárból : a) A belépésre kötelezett tagok mindaddig mig foglalkozásuk e belegsegélyző pénztár területén tart, sőt fia a pénztári kötelezett a munkaadó vállalatában huzamosabb ideig pénztár területén kívül eső más vidéken dolgozik is, — ki nem lépb etnek. (Lásd 1891. XIV. t. ez. 74. §.)

íh) Az önként belépő tagok bármikor kiléphetnek a pénztárból, Bőt önként kilépetteknek tekintendők* fia a tagdijaikat, négy egymásután következő liétre számítva befizetni elmulasztották. (1891. XIV. t. ez. 35 §.)

A tagok kötelezettségei:

A tagdijak a helyi viszonyok isme- rétével bíró iparhatóság és bizalmi férfiak meghatározása nyomán munkabér-átlag szerint 3 osztályt képeznek : a) 3 frt heti bérnek megfelelő heti járulék személyen kint 7 krajezár. b) 6 frt heti bérnek megfelelő heti járulék személyenkint 14 krajezár. c) Tanon- ezok és gyakornokok után járó beli járulék kivétel nélkül 5 krajezár.

Az a) alatti osztályba tartoznak azon iparágbeli munkások, kiket munkabér aránya szerint az első fokú iparhatóság — az ipar és kereskedelmi kamara, a bizalmi férfiak meghallgatása után — ezen osztályba tartozóknak kijelel. (1891. XIV t. ez. 16. §.)

A többi belépésre kötelezettek — tanonezok és gyakornokok kivételével — valamint az önként belépők, csakis a 14 krajezáros heti illeték osztályában foglalhatnak helyet.

Á belépésié kötelezett tagok és az ipartestülot tagjainál alkalmazásban levő összes biztositoltak heti illetményeit az illető munkaadó köteles pontosan kifizetni és pedig 2/3 részt munkása béréből levonhat, egy harmadrészt a sajátjából tartozik fedezni.

A tanonózokért járó dijat egészben a munkaadó iparosgazda tartozik fizetui. (23, §.)

Ezen befcogsegélyző pénztár javára eső tagdij hátralékok közigazgatási utón közadók módjára fognak behajtatni. (24. §.)

Addig mig a pénztár tagja betegség folytán munkaképtelen, sem ő, som munkaadója ez idő alatti tagdíjfizetésre nem kötelezhető. (24. §.)

Ha a belépésre kötelezett tag muii- kahíány miatt képtelen volna tagdijat fizetni, tagsági jogát az utolsó befizetéstől számítva még hat hétig élvezi. (25. §.)

Az ipart estül efc minden tagja köteles minden segédjét és tanonczát a munkába való belépéstől számítandó 8 nap alatt e pénztárnak bejelenteni, ellenkező esetben ez 1891. XIV. t. Cz. 26. §-a értelmében úgy büntetésben, mint egyébb kártérítésben elmarasztal latik.

A munkadó tartozik a munkából kilépő kötelezett tagokat is, — ugyancsak 8 nap alatt — az illető pénztárnak bejelenteni.

Ezen kötelezettség elmulasztása esetében a járulékokat a kilépés tényleges bejelentéséig sajátjából megfizetni köteles.

Irodalmi levél.

(Gróf Széchenyi István levelei. A Magyar Tud- Akadémia megbízásából összí gyűjtötte, előszóval s jegyzetekkel ellátta Majláth Béla III. kötet. Budapest, 1891. Athenaeum. Ára 5 frt.)

Hazánk politikai, culturális, ipar, kereskedelmi és közlekedési viszonyai | történetéinek egyik legfontos tbb korszaka jazon éviized, a mely 1840 —1850-ig terjed. Nemcsak azért, mert az uj Magyarország keletkezésének elhintett magvai a 40-es években már zőldelő ágakat hajtottak ; de fontos és emlékezetes azért is mert politikai pártok nemes, hazafias vetélkedése, a magyar nemzetiségi érdekek fejlesztése czéljából, előkészítette a nagy férfiak, a korszellem coripheusainak szereplését, előkészítette a talajt ama fejleménynek j eseményeiben, melyek a 1848/49. szabadságharcz terére vezetlek.

Ezen korszakot öleli fel legnagyobbrészt gróf Széchenyi István leveleinek Ill ik utolsó kötete, mely 810 nagy 8° alakú oldalra terjedő vaskos kötetben tárja elénk ama leveleket, melyeket hazánk legelső szerepvivőihez irt gróf Széchenyi István.

S mig eme levelek megszakítás nélküli sorozatban tárják élőnkbe az eseményeket a szabadságbarezok lezajlásáig, s mindent megvilágítanak, ami Csak a közügyekre vonatkozik, s lépésről lépésre követhetjük a jküzdel- met., melyet a legnagyobb magyar kifejtett alkotásainak megszilárdítására, látjuk eddig ismeretlen indokait a liarcznak, melyet a haza boldogitására vivott politikai ellenfeleivel ; az 1850-ik évtől 1860-ik évig irt levelei legkiválóbb memenfumait tünetik fel Széchenyi döblingi életének, melynek subjectivi- tása Csak látszólagos, mert azokban is, mint, egy vörös szál húzódik végig a haza, annak jövője iránti aggodalma, tépelő- dése s úgy a 48-iki események, valamint, az erre következett absolutismus korszakának legbecsebb adatait találja letéve azon levelekben, melyeket barátaihoz, de kivált Tasner Autal titkárához intézett.

A kor eseményeinek megérlelésótj megvilágítását 686 levélben tükrözi elénk a kötet tartalma, melyben az akadémia, a easinok, a Lunagőzhajózás, a Dunaszabályozás, a gőzhajózás, a lánczbid,kereskedelmünk, a lóversenyek, az országgyűlés, a színház, a vasutakra vonatkozó számtaltalan ismeretlen adatokat tartalmaz ; itt látjuk országgyűléseink, a Tisza-szabályozás, megannyi érdekesnél érdekesebb viszonyainak földerítését,irodalmi müveinek keletkezési indokait ; látjuk kiinduló pontjait politikai tevékenységének, fáradalmas utazásait politikai programmjának keresztülvitele ügyében, hírlapi czikkeinek keletkezését.

Széchenyi egyéni világának, benső lényéuek legjelentékenyebb mozzanatai, jellemének sajátságai igazi megvilágítását eme leveleiben találjuk fel, melyek úgy a kor eseményeinek, mint saját egyéniségének megbirálására felette érdekes és nagy tömegű adatokat nyuj- tanak. Adélok ezek, melyek az akkori események belső történetének megírásához rendkívüli becsesek, s hézagot pótolnak irodalmunkban.

A levelek czimzettei között vannak: Andrássy Gfyula, Apponvi Antal és

ezérek pezsgős üvegeket durrogtattak, Lucifer ur ördögei pedig makaóztak.

Hosszas bemutatkozások után mi is leültünk makaózni. Barátom nem értett hozzá, de azért rakta. En minden pénzemet elvesztettem ; barátom már a százasokat olvasta.

Lucifer ur a pezsgős üvegekkel liajigálta a tükröket, a zenekar közénk vegyült és egy tagja többet ivott s czigarettázott, mint mi összesen.

Nagyon kedélyesnek találtam ezt a pokoli helyzetet. Ittunk, énekeltünk, tánczol tunk . . .

Egyszer csak azt veszem észre, hogy ketten maradtunk barátommal. Nem messze tőlünk egy pinezér gubbasztott.

Mikor kiakartunk menni, elénk állt és avval fenyegetett, ha ki nem fizetjük azt, amit elmulattunk összesen, a pokol mélységes fenekére fog vitetni.

Mit volt tenni ? Barátom nyeresége éppen elég volt, hogy mindent, az összetört tükröket is beszámítva, kifizethessünk.

Mikor rendben volt a dolog, elindultunk, de nagyon vigyázva, hogy vissza ne tévedjünk. Persze nem tudtuk az utat, mert nagyon tekervényes volt.

Már a nap megvilágította egy kicsit ezt az ördögi tanyát s jól láthattuk, a mint a kufár lelkek ide-oda rohantak.

Végre egy nagy, sárga ház előtt álltunk. Itt volt a kijárat.

Egymásra néztünk. Mindenikünk kezében egy sárga ezédula volt, a mely bizonyítja, hogy a pokolban jártunk.

HAUGH BÉLA.

A TŐ TITKA.

— Mese. —

Elhagyta az ifjú szülőföldjét, mert lázas képzelete csábitó képeket festett elébe, mik mindenüvé elkísérték álomtalan éjszakák hangtalan sötétjébe, vígan vagy szomorún eltelő nappalok örömébe, bajába. Elment, mert vágyak sarkalták s bízott önerejében.

De távozott azért is, mert nyilván valami gonosz szellem odalopakodott hozzá s egyre azt súgta neki: »Balga ifjú! hát

azért tanultál, virrasztottál hosszú éjeken át, mikor mások édes álomra hajták fejüket ; azért törted magad legszebb éveidben, mikor társaid az élet tavaszának napsugaras, illatos derűjében sütkéreztek : hogy most, midőn szorgalmad jól kiérdemelt gyümölcse, a diploma kezedben van, itt rekedj, a hol nem találsz teret elöbaladásra, tehetségeid kifejtésére ? Vájjon itt akarsz-e megtelepedni, a hol a szellemi munkásnak nem adóznak a méltányos elismeréssel ? ! Pedig — te tudod jól — mi súlyos az elme munkája ! Föl hát ! hagyd itt e szűk látkörű népet, mely nem képes czélokért lelkesedni. Látod ott a távol messzeségben cmelkddő felhőt ? Gyárak kéményerdejétől származik az; oda siess, ott lész te nagygyá, híressé, boldoggá!«

Az ifjú hallgatott a gonosz sugalmakra s elhatározta, hogy'távozik a nagy városba. Mégis nehezére esett megválni régi, csendes otthonától, hiszen ide kötötték őt gyermekkorának kedves emlékei. Meg az emberek sem rosszak alapjában véve, csak azért torzsalkodnak néha-néha, mert a

jussát egyik sem hagyja. Ki venné ezt rossznéven tőlük ?

Elég hamar végzett ezekkel az ifjú, hanem volt még valami, ami nagyon oda- füzte őt ahhoz a göröngyhöz, a hol született. Csak egy némber volt az, de az volt neki mindene, lelkének a fele. Gyerekek voltak, pillagót űzők, játéknak őrölök, mikor megismerkedtek. Az lány volt, ö fiú. Eper ajkú s rózsás arczu volt a kis lány, egészen úgy mint a többi mesékben, a szemei azonban a mesebeli királykisasz- szonyok szemeinél is elbűvölőbben szórták sugaraikat. Olyan volt azoknak a villanása, mint a sötét éjszaka csillagragyogása. Ez a kis leány azóta úgy nőtt, mint a rózsabimbó : minél inkább fejlett, annál szebb lett. A mint a kis lány igy szemlátomást szépült, az ifjú szivében a baráti, játszótársi érzés észrevétlenül egy másiknak, sokkal édesebbnek, boldogitóbbnak adott helyet, melyről azelőtt sejtelme sem volt.

Ám a gonosz szellem addig sugdosott a fülébe, a mig csak ettől a kis lánytól is el nem búcsúzott, pedig az úgy tartóztatta.

Szegény kislány ! bizony neked nagyon igazad volt mikor nem akartad az ifjút a városba ereszteni. Minek toldjam a szót, eltévedt az ifjú, a füstfelhő vagy mi, elfeledte a vezércsillagát.

Először nap mint nap jöttek a rózsa- szinboritékos, piros pecsétes levelek, majd ritkulni kezdtek, aztán nagy néha jött csak egy-egy. Ezekben sem lehetett valami vigasztaló, hiszen a csodás szemekből szüntelenül omlottak az ezüst köuyük.

Hosszu-hosszu idő múlt el már, mikor

György,^ Batthyányi Kázmér és Lajos* Clark Adárn és Vilmos, Csányí László* Döbrentey Gábor, Deák Ferencz, Eötvös József, Eszterbázy be rezeg, Fáik Miksa, Fáy András és István, Festetlek László és Leo, József főherczeg, István fő- herczeg, Károlyi, Keglévicb grófok, Kossuth Lajos, Lónyay Gábor, Majláth Antal és György, Mária Dorottya főher- czegnő, Mészáros Lázár, Metternich Kelemen, Nagy Pál, Perónyi Zsigmond, Fűlszky Ferencz, Pyrker, Ráday, Sina báró, Szentkirályi Móricz, Tasner Antal, a Felekyek, Wenckheimok, Wesselényi Miklós, a Zichyek, Zsedényi Ede és számtalan mások.

A nagy szorgalommal összeállított kötet függelékét képezi, mind a bárom kötethez való név- és tárgymutató, a mely külön-külöu kimerítő jegyzékét adja a személy- és helyneveknek s a tárgyaknak ; s mig a munka kronológiai rendszere a levelekben érintett események egymásutánját tüntetik fel a csatolt indexek alphabetikus rendében, könnyen feltalálkatóvá teszi olvasójának a tárgyat, mely iránt leginkább érdeklődik.

Az ízléses, szép killitásu müvet jó lélekkel ajánlhatjuk az olvasó közönség figyelmébe.

HÍR EIL

— Frigyes főherczeg a napokban csapatszemlére városunkba érkezik. A , primási palotában készülnek fogadá- ■ sára.

— A piaristák uj rendfönckévé i

a makói születésű Lévay Imrét, a buda- - pesti kegyesrendi fogy innáziuni igazga- - tóját, házfőnököt, a budapesti katb,, kör elnökét, a »Veszprémi Közlöny« i

szerkesztőjét, választották meg.------F

ekete Endre, városunk fia, pedig ; kormánysegéd lön. A szerencsés vá-- Tisztásokhoz szerkesztőségünk részéről! őszinte üdvözletünket küldjük.

— Egyházmegyei kinevezések-». Sóti Gyula ujmisés pap Baj mára nevez- - tetett ki képlánnak. Sankovics Berta- - lan volt bajuai káplán pedig Szent-- péterre helyeztetett át, hol eddig fe—i renezrendi volt a káplán.

— Huszonöt éves taláikozás. AJ

kiket 1866. jul. 25-én Scitovszky Já—j nos ligprimés az apáczák templomában u fölszenlelt, azoknak volt teguap talál--! kozójuk Rajner Lajos prépostkanonok á lakásán. Megható kép volt ajavakoru--j

végre jött egy — az utolsó. Remegve sie- - tett a kis lány iczi-piczi szobácskájába, ott d előbb megcsókolta s csak azután bontottá ß fel. Nagy dolog lehetett benne, mert a c kis lány attól fogva nem könnyezett 1 többé.

Vannak a begyek közt tengerszemek, mik ember emlékezet óta kristály tiszta b; vízzel tel vek. Egyszer valami történik a £ begy gyomrában, tompa morgás hallik, ,i megrendül a föld és a tengerszem kiapad. .1 A kis lány szemei is ilyenek voltak. Nem a sirt az többé, hanem hervadt, satnyult,,) mint a virág, melytől elzárják az éltetőt. .4 Valamelyik délután a sírásók kimentek a£ temetőbe és megszaporitották a sírok szá--jb mát egygyel. Véletlenül a csodás szeműik kis lány került beléje. Nagyon megkívánta«) már azt a csendes elmúlást, a mi távolío kelet népe úgy hív hogy Nirvana. A felesi' jótékony istennő ez, mely megszüntet min- -n den földi bajt, szenvedést.

Az ifjú ezalatt élte világát a nagyváros- -g ban. A diplomájával először nagyon alantdn mozgott, sokat fáradt, de szeretett s ez so neki erőt adott. Rossz szelleme azonban hü most sem hagyta békén. Elvezette őt egy^ létrához, melynek hízelgés, szemethunyás,,ei protectió stb. rejtélyes nevű fokai voltak..ilj Ez is olyan mesébe illő varázsszerszám volt,,)l hogy a ki tudott rajta kapaszkodni, az el--L juthatott oda, a hova akart. Csakúgy to--o longtak körűié, mikor az ifjú odaért. Sokanru; azonbau nem értek hozzá, aztán egymástíei is taszigálták, elözködtek és igy nem csodajsb ha lepotyogtak, karjukat ficzamitották„jJi nyakukat szegték. Az ifjú mellett ott voltak szelleme, az hamarosan a felszínre segéltoafi