Esztergom és Vidéke, 1891
1891 / 5. szám
iirnViínnnfc és n »Magyarországi tanítók-« fővárosi házának javára. Két millió gyermek járván népiskoláinkba, egyro-vgyre hacsak két kézikönyvet számi ion k is, már is két millió k raj ezár •azaz :2© ezer forint, juthatna ezen fór- írásból ogyestilétünknek és a szülők .észre sem vennék és szívesen meg is koznák gyermekeik oktatóinak javára az ily módon re áj ok liiiramló csekély áldozatot. Kenditliotlonül liiszszük továbbá, hogy n nagy közönség, az egyes politikai községek és társulatok, valamint a magas kormány is, kiterjesztik segítő és pártfogó jobbjukat az »Eötvös-alap országos tanítói egyesületének« támogatására, még pedig az eddig tapasztalt mértékben ; mert hiszen tizenöt évi tapasztalatunk arra tanított, hogy •a milyen mértékben fejlődik magában a néptanítóságban a kartársi szeretet és közérzület, épp oly mértékben emelkedik a néptanítóság iránt való jóindulat és áldozatkészség az egész nemzetben. Mert a nemzet csak örvendve szemlélheti, ha népnevelői és tanítói között a nagyok iránt való kegyelettel az egymás iránt való testvéries érzület, a népitek például szolgálható kölcsönös segélyzést biztosítható társulati szellem évről-évre fekozódik» — És nincs, nem lehet magyar ember, a ki megtagadná a mi egyesületünktől a támogató jobbját, a midőn megérii, hogy a magyarországi néptanítóság azzal készül államunk ezredéves fennállásának magasztos Öfümünnepét megszentelni, hogy az ország fővárosában olyan hajlékot épít, a melyben legalább száz szegény- sorsa egyetemi hal Igaló és magasabb fokú szakiskolai növendék mérsékelt díjért, avagy ha lehetséges lesz, teljesen ingyen tisztességes ellátásban részesülhessen és arra számit, hogy a magyarországi tanítók ezen házában az Eötvös alap országos tanítói egvsületé- hez tartozó rendes tagok gyermekein kívül más jelesen tanuló szegénysorsu tanulóknak is biztos és kedves otthont nyújthat majd. A midőn az »Eötvös-alap« gondozására hivatott uj egyesület alapszabályait, megállapítottuk a IV. egyetemes tanítói gyűlés alkalmával, szemeink előtt a bécsi »Rudolphinnm« és ugyancsak a bécsi »Szegénysorsu egyetemi tanulók asylnmát« fen tart ó ogyesület áldásosán működő intézete lebegett. Az elsőben mintegy 80, a másodikba,n pedig közel 200 egyetemi tanuló nyer ingyen szállást. Mind a két intézet fölött egy, részint az egyetemi tanári karból, részint más egyesületi tagokból választott igazgató tanács őrködik, s mindegyik intézet házában a legpéldá- sabb rend uralkodik anélkül, hogy az egyetemi ifjnság szellemének és jellemének helyes és szabad fejlődését megakadályozó tulszigoru házi renddel kormányoznák az intézetet. Nem részletezzük ezúttal teljesebben hogy miként óhalja az Eötvös-alap országos tanítói egyesület a magyarországi tanítók házát mindenek előtt Budapesten, később, ha Isten megsegít bennünket, Kolozsvárott is megalkotni valamint azon terveinket sem ismertetjük meg most, a melyek az elaggott s mindenki állal elhagyatott kiérdemlik tanítók menedékhelyeinek szervezésére vonatkoznak ; de felhívjuk mindazokat, a kik a magyarországi tani lók Eötvös- alapja iránt eddig is érdeklődtek és a néptanítók legszebb egyesületi törekvéseit figyelmükre készek méltatni arra,, hogy fogadják kegyes gondjaikba az »Eötvös-alup országos tanítói egyesületének« ügyét, kiváltképpen pedig a »Magyarországi tanítók házának v eszméjét. Első sorban a sajtó szives jóindulatáért és hathatós pártfogásáért esedezünk, tudván, hogy ügyünk a nemzőt szellemi hatalma legbefolyásosabb képviselőinek támogatása nélkül győzelemhez nem juthat. Egyesületünket és annak ezé íjait minden nemes érző honfitársunkkal egyedül csak a sajtó utján ismerjük meg. Alázatosan kérjük, ne vonja meg tehát a mélyen tisztelt szerkesztő tir sem segítő jobbját a nemzet legszerényebb napszámosainak jótékony intézetétől és legyen a mi ügyeinknek ezeutnl is kegyes jóakarója és támogatója. Másodsorban alázatos esfdezésünkefc e becses lapok mélyen tisztelt olvasóihoz intézzük; ne vonjáir meg fi 11é- reifíet a magyarországi tanítók által felállított szent oltártól. Végül testvéreinkhez, a magyar haza néptanítóihoz intézzük liivó szózatunkat. Lépjenek be minél előbb tömegesebben, az Eötvös-alap országos tanítói egyesületébe. Küldjék be minél számosabban az egy forintnyi tagsági dijat alapunk pénztárnokához, Örley Jánoshoz (Budapest, VIII. kor. Szent- királyi utczai iskola) még a folyó hó A szerelemmel mindenütt találkozunk. Magunk is könnyen bajiunk a szerelem felé. Semmit sem fogadunk be oly örömest a szivünkbe, mint a szerelmet. Ez az ember legtermészetesebb érzelme. * A szerelem szellemessé tesz minket és a szellem tartja fenn a szerelmet. Minden nap újabb tetszést kell keltenünk és Iát szólagos egyformaság mellett bámulatos változatosságra vagyunk képesek. * Az ember önmagában véve tökéletlen lény; saját mását kell feltalálnia, bogy boldog lehessen. És legtöbbször olyat keres, a kivel hajlama, lelkületű megegyezik; meTt ily lénynyel egyesülve véli a boldogságot, saját lényének érvényesülését legkönnyebben feltalálni. De sokszor megesik, hogy valaki önmagánál emelkedettebb lelkületű lény feló vonzódik; csakhogy ilyenkor a szerelem mellett azonnal feltámad a nagyravágyás, mely a magasabban álló lény elnyerésére ösztönöz. Nemsokára aztán annyira elhatalmasodik itt a nagyravágyás, hogy elöli a szerelmet. Zsarnokká válik, mely nem tűr társat az uralomban : egyedül akarja bírni a hatalmat s mellőle minden érzelemnek, minden szenvedélynek pusztulnia kell. Az emelkedett lélek vonzalma, barátsága jobban betölti szivünket, mint a köznapi lények szeretete. Ez utóbbi viszonzás nélkül nszik át Szivünk felszínén ; mig az emelkedett lélek szerelme betölti egész lényünket és ott marad örökké. * Egy gondolattal való szakadatlan foglalkozás elfárasztja az emberi szellemet. És ezért a szerelem gyönyörűnek maradan- dósága érdekében, olykor el kell felednünk s tudatunkból kiragadnunk azt, hogy szeretünk. — Ez nem hűtlenség a szeretett lény iránt, mert hiszen mást nem szeretünk; hanem csak újabb erő gyűjtése arra, hogy még jobban szerethessünk. A természet parancsolja azt s lelkünk öntudatlanul engedelmeskedik. Mily gyarlóságára mutat ez az emberi természetnek ! mennyivel boldegabbak lennénk, ha örökké szakadatlanul egy gondolatnak élhetnénk. * Ha szeretünk, önmagunk előtt egész másoknak tűnünk fel, mint a mik azelőtt voltunk; és azt liiszszük, hogy mindenki észreveszi rajtunk e változást ; pedig e feltevésünk nagyon téves. * A szerelem legelső jelensége: a határtalan tisztelet az iránt, akit szeretünk. Nincs semmi a világon, bármily magasztosnak, nagynak tűnik is fel, melyet hasonlítani mernénk szerelmünk tárgyához. Az irók sohasem festhetik elég híven szerelmes hőseik lelki állapotát, hacsak ők magok is nem élték át a szerelem gyönyöreit. * A szerelemben a némaság többet fejez ki, mint a szó. A szótlanságra kárkozta- tott szerelem ékesszólóvá válik. Megfontolás nélkül, pusztán csak az érzelem uralmának engedve, némaságunk, mozdulatlanságunk mindent kifejez. 25-éier, a miden is az Eötvös-alap, 1890-ik évi számadásai lezáratnak. Hadd lássa ország-világ, hogy a magyar néptanítóság is elért már a műveltségnek azon fokára, a melyen állva a németországi tanítóság már régen megalkotta évenkint százezrekkel rendelkező jótékony tanítói intézeteit. Kéréseinket imét,el ve, maradunk kitűnő tisztelettel az Eötvös-alap gyűjtő és kezelő országos bizottsága nevében: alázatos szolgái : Péterfy Sándor, elnök. Léderer Abrakain, másod-elnök. Orley János, pénz- tárnok. Luttenberger Ágost , titkár. Jeny József, ellenőr. Szőke István, jegyző. Az »Eötvös-alap« országos bizottságának tagjai: Tóth József, kir. tanf. Budapest. Lakits Vendel, főv. igazg. tan. Dr. Gyulay Béla, főv. igazg. Tanos Imre, főv. igazg. tan. Sebestyén Gyula ál tan. képez, tan., Budapest. Groó Vilmos kir. tanf., Rimaszombat. Sipos E1 ok igazg. tan., Komárom. Major János fő- taniló, Esztergom. Fal vay Antal ág. ov. igazg. tan., Budapest. Schmidt Gyula, főv. igazg. tan. özv. Dusóczky Károlyné, áll. tan. kép. igazg. Zirzen Janka., áll. tan. képezd, igazg. Gyer- fyáuíFy István, áll. tan. képezd, igazg. Szilágyi József, főv. tan. Jválnay Nándor, főv. igazg. tan. Somlyay József, főv. igazg. fan. Bálint Mihály igazg. tan., Czegléd. Merényi Kálmán igazg. táti., Magyar-Óvár. Böszörményi Mihály tan., Kecskemét. Göbel János igazg. tan., Székesfehérvár. Mády'Lajos igazg. tan., Újpest. Neiger Sándor főv. tan. Szántó Eleázár, izr. igazg. tan. Dr. Göőz József, főv. polg. isk. igazg. tan. Sáutha Lajos, főv. igazg. tan. Kafka Károly, főv. igazg. tan. Wehner Gyula, főv. igazg. tan. Kurz Sámuel, ág. ev. tan. Budapesten. Tanos Sándor, főv. árvaházi igazg. Bardon József, főtan. Székesfehérvár. Orbán Ferencz, igazg. lati. Brassó. Egry Péter, igazg. tan. Nyílra. Fritz István, tan. Liptó-Szent- Miklós. Alszeghy Alajos, tan. Csáktornya. Jékel Antal, főtan. Nagy-Ká- roly. Németh Ferencz, tan Szombathely. Schneider István, igazg. tan. Pécs. Zádor Gyula, lan., Sárosfa. Vass Mátyás tan. Szegőd. Sólyom Antal ev. ref. tan., Hajdúböszörmény. Putsch Tóbiás, tan. Igló. Pazar István tan. Nyíregyháza. Reberics Imre, tan. Pécs. Pastby Károly, igazg. tan. Kecskemét. Bobory János, igazg. tan. Motior. Kapi Gyula, képezd igazg. Sopron. Györ- gyössy Rudolf, igazg. tan. Arad. Bal ló László, tan. Kézdi-Vásárhely. Arányi Antal, képezd, igazg. Igló. Székely Gábor, tan. Szeged. Bartsch Samu, képezd, igazg. Baja. Száutkó Mihály, tan. Károly város. Viszhangok. (Jan. 10-) A szombati estély történetéhez hozzá kell még adnunk egyet-mást, a mit Minerva madara a nyomdában éjfél utáni bóbiskolrisában meg nem látott és kifelejtett a kéziratból. És ez első sorban is a műsor egyik igen kedves tételének méltatása. Perényi Margit urkölgy énekelte ugyanis Verdi Othellójának Ave Maráját nemcsak iskolázottsággal, de drámai színezéssel és hanganyagán tökéletesen uralkodó nyugodtsággal. Nehéz volt a théina, de a közromüködő hölgy szépen megoldotta és sokkal többet mutatott be, mint a mennyit a hangversenyeken szokás. Megérdemelte a tapsot s a pompás virágcsokrot. Csokrot nyújtottak különben a figyelmes rendezők az összes közreműködő hölgyeknek. A virágok az örök tavaszi napsugárral mosolygó Olaszország ege alól kerüllek Esztergomba s nagy meglepetésükre: sokkal szebbeket találtak itt. Pongr/tcz báró lelkes magyar szónoklatában a rendezőség hálájának első koszorúját Major István püspök, a hangverseny védnöke olé rakta le, a mi mindenesetre rendjén való is volt, mert István bácsi firmája biztos szerencse, megszokott siker, valóságos áldás. A közönség elismerését Ivanovits Bélának is megszavazta, a ki Esztergom legjobb Bőssendorferjét engedte át a jótékony kezeknek. A teremben mindössze vagy ötszázan . s a tánezokban százötvenen vettek részt. . Ekkor lebett konstatálni, hogy a fiatal-- ság nem elég Esztergomban, vagy leg-- alább is nincs arányban a szépnem / gyönyörű táborával. Vasárnap reggel hat órakor vonulti ki a teremből Carneval. Nem void fáradt, nem volt álmos. Legszebb si-l herének büszkesége ragyogott szemében..i A pólai templomnak épon kerek ezen forint maradt. Ez is olyan eredmény,,: melyhez foghatót már évtizedek ótae nem mutatott föl Esztergom. összevágott tehát minden, a mi m sikert biztosi rótta. A templomépitő ka-e tonák meg vollek elégedve a közönség harczkészségével, a szép amazonok el-b lenál Ihatatlan csatárbinezaival, az egésze közönség mozgósításával s a lőportalanr diadalok egyik legpompásabbikáva! 1/ Hogy Carnevál herczeget is meghódít! tóttá a szombati győzelem, azt a régiblíd farsangok nyugalmazott generálisai i:i bizonyították, pedig ezek kitűnő szaká. értők szoktak lenni, ha nem köszvényrőó-; van szó. Irodalmi levél. (A legújabb kor története.) A legújabb kor története ez. a. mebd9 jelent, Marczali Henrik nagyszabásúi munkájának füzetes kiadásából Révai? testvérek (Budapesten, IV., Váczi-utczsa 1. sz.) megküldték nekünk 8. és 91 füzetet. Ha már edd igei ó is folyton fokozódbó érdeklődéssel lapoztuk e jeles munkin korábbi füzeteit, most az érdeklődéséi hez élvezet Í9 járul, mert hazánk tőiül ténetéről és nemzetünk belóletének azoos korszakáról van benne szó, mely előle készítője lett a szabadság utáni vággíY világokat megrázó kitörésének, az ee nyomott szabadság romjain épült ömö bizalomnak és végre annak az igáiig nemzeti öntudatnak és ezzel együtt ifi : igazi alkotmányosságnak, melyért mm irigykedve néznek ránk oly népek in : a hol talán a »forradalom« szele k?d maróbb döntött trónokat, de a hol ío romok még ma is feltámadást vállár eszmék hantjait képezik. Marczali szakavatott kézzel mutat e Ji mindarra, a mi kiváltkép az 1825 — dl 1836. időközben oly gyökeres átalakul tást idézett elő, hogy a régi állapof.oktíJo való visszatérés egyszer mindenkoriioj lehetetlenné vált. Szépítsük a dotg«gL akárhogy, de ha őszinték akarunk lenwne be kell ismernünk, hogy bizony nagy0^3. elmaradottak voltunk még akkor, ti midőn Európa többi nemzetei mm gyors lépésekkel törtek előre. Ámde ugyancsak az 1825-iki orszáásg- gyűlés ideje képezi hazánk törtéuelmmls ben azt a nevezetes forduló pontot, midőn Ausztriában komolyan kezdUJ&s gondolkozni arról, miféle módokhoz keá 5 nyúlni Magyarországgal szemben, a hií « úgy látszik, a régi rendszernek mm nincs foganatja. És 0 gondolkodás aztán teremteJmí uj rendszert, melynek hogy mi lett ital következménye, azt 23 évvel kóső’ösó; tudtuk meg. A mint látjuk tehát, a most előle tünk fekvő két füzet rendkívül érőié kés anyaggal gyarapítja az előbbi I ij zetok tartalmát, és nem tudjuk elégnie ajánlani, hogy Marczali könyvét mim
