Esztergom és Vidéke, 1891
1891 / 42. szám
Jót, annyi német név hangzik felül. Evek során keresztül mindig készséggel szolgáltuk a névmagyarosilók ügyét s igy ezúttal is kijelentjük, hogy ezen a téren a kérvények kiállításánál és fül terjesztésénél bármikor és bárkinek díjtalanul rendelkezésére állunk. Áta- lános tájékozásul szolgáljon Telkes Simon, a központi névmagyarositó társaság elnökének következő jelentése: A múlt évben reméltünket fejeztük Ja, hogy a névmagyarosítások száma, mely akkor nagy visszaesést mutatott, ismét emelkedni fog. Örömmel konstatáljuk, hogy ebbeli reményünkben nem csalatkoztunk. A bel ügy minisztériumnak az engedélyezett névváltoztatásokról kiadott kimutatása szerint az 1890-ik évben 735 folyamodónak engedtetett meg belügyminiszteri jóváhagyással a névváltoztatás, s igy szemben az előbbi 1889.évi eredménynyel (647), az 1890. évi 88 esettel volt kedvezőbb. Fokozza ez emolkedós kedvező alakulását még az is, ha az 1890- évi eredményt ősz- szobáson litjuk az e 1 őbbeni négy év eredményeivel, a melyből — egynek kivételével — még inkább ki fog tetszeni az, hogy mennyivel múlta felül az utóbbi év az előző évek hasonló eredményeit. Volt ugyanis a folyamodók száma ; 1890-ben 735, 1889-ben €47, 1888-ban 701, 1887-ben 709 és 1886-ban 817. De nemcsak a folyamodók száma emelkedett, hanem kevesebb lett azok száma is, kik a nevüket csak változtatták. így 1890-ben nevét változtatta magyarról magyarra tiz (1889-ben szintén 10,) idegenről idegenre hat (1889-ben 11) és magyarról idegenre égy sem (1889-bon 4 ) Az 1890. évi folyamodók közül volt 202 (1889-ben csak 168) budapesti, a többi vidéki és külföldön élő magyar honpolgár. Az utóbbiak közül lakott 24 folyamodó Becsben, 2 Hamburgban, egy-egy pedig Berlin, Grácz, Klagenfurt, Tesclien, Bukarest és Szerajevó városokban. Történeti nevet ez évben csak öt névmagyarositó vett fel, u. m. Cliittél Ferencz'kovács, kiből Hunyadi, Zimmer! | vasúti raktáros, kiből Zrínyi, Mayer Károly vásárbiztos, kiből Rákóczi, Trunkó csendőr, kiből Teleki és kiskorú Lefkovics, kiből szintén Teleki lett. A felveendő nevek most sokkal megfelelőbben választatnak, mint azelőtt, mi tisztulLabb fogalomra és jobb ízlésre mulat. Többen nevüket Kohn-ról Kovácsra, Köményre, Kunra, Kleinból Kis-re, Grossból Nagy-ra, Lőwy-ből Lévaira, Po 1 Iákról Polgárra, Posen(búiról Rózsára, Schwarczról Feketére, Weiszről Fehérre, Sterilről Csillagra, Wo lfról Farkasra stb. változtatják, illetve magyarosítják. I)e a keresztneveket is, mint Balázs, Dénes, Kálmán, Kelemen, Lukács, László stb. gyakran választják uj vezetéknévül a névma- gyarositók, a mi nálunk nem szokatlan dolog és nem ritkaság. Áttérve a névváltoztatólc vallására, látjuk, hogy a névmagyarosítást még mindig a zsidók veszik leginkább igénybe s ezek közül pedig különösen az ifjabb nemzedék, mi nemcsak a magyarosodás, hanem a beleolvadás jeléül is tekinthető. A név változtatók közül volt: római katolikus 259, görög katolikus 24, keleti görög 5, ágostai 29, református 30 és zsidó 388 folyamodó. Unitárius vallásit az idén sem magyarosította nevét, noha akadunk a fővárosban már most nem magyar hangzású névvel bíró unitárius hívőkre is. Foglalkozásra nézve leginkább tisztviselők, liivaialnokok s a kiskornak' magyarosilják nevüket ; az előbbiek közi, sok a vasúti hivatalnok és alkalmazott, valamint az erdész, az utóbbiak közt pedig a tanuló s a pályája, kezdetén levő ifjú iparos és kereskedő. Jótékony befolyással van a névmagyarosítás terjedésére több magasraugu és állású egyén buzdító szava is, melynek eredményeként tekint,Liető a most említett, foglalkozási ágaknál előforduló tömegesebb névmagyarosodás. A 735 folyamodó közt volt : iró, művész, szinész 17, ügyvéd, mérnök, orvos, építész, gyógyszerész 34, tisztviselő, hivatalnok, gyakornok, díj nők 95, pap, tanár, tanító, nevelő 41, katona, csendőr, rendőr, pénzügyőr 50, tanuló 76, önálló kereskedő 40, kereskedősegéd 55, önálló iparos 55, iparossogéd 33, földmi vés, gazda, bérlő, gazdatiszt 26, hivatalszolga, gyári munkás, napszámos, cseléd 23, magánzó 4, kiskorú 67 és ismeretlen foglalkozású 110 nóvváltozíató. Látható tehát, hogy leginkább az intelligens osztályból kerülnek a név- magyarositók, de örömmel konstatáljuk itt, hogy fölmiveIő közönségünk sem idegenkedik már annyira a névmagyarosítástól, mint még ezelőtt rövid idővel. A vidéki írókról. Tolnay Lajos oszlopos írónk a Képes Családi Lapok múlt számában rendkívül jellemző képet fest a vidéki Írókról »A vidék és költői« czim alatt. A tanulságos olinefuttáfásból mutatóba a következő részletet adjuk : Csak a legszabadabb nemzetben, az Észak-amerikaiban vau meg ama szerencsés, független természet, hogy fejlődésében, tudományos és költészeti irányaiban nem köti magát világvárosokhoz. írói, költői, művészei olt állanak elő, a hol az élet munkásságukra legakalmasabb tért nyit. A múlt században Németországban is ilyenformán volt, azonban ma Európának majdnem minden országában a főváros felé húzódik az Üzletszerű irodalom és művészet. Többé nem a szép, hanem a hasznos nem az igazi, liánéin az alkalmi nem a jó, hanem a divatos a fő. A Korszakul kóló költői lángelmék bankok ketreczében keresik — a Hirt ; par 1 iáméntek bohócz-tribiuijein a tapsol. Itt folynak most az olympi játékok, ide tódul a nemzet színe, virága. Költészetünk akkor érte virágkorát, mikor a költők még nem alkottak ezé bet egymás magasztalára és a közönség fölültetésére. Csokonai Vitéz Mihály Debreczeubeu. Komáromban, Csurgón, Pozsonyban és ott, ahol egy-egy jóbarát szívesen fogadta otthonában: irta halhatatlan da- lait, örökszép Dorottyáját. Kisfaludy Sándor a szép Balaton vidékén zengte Himfy keserveit, Kölcsey Szathmár félreeső falucskájában irta meg felszólítás, reklám nélkül a magyar nemzet fenséges liyinnnsát, Berzsenyi rettenetesen igaz"ódáját a megromlott erkölcsről, Vörösmany mint névtelen nevelő ébresztet te csodálatra egy tolna megyei családnál az egész nemzetet — Zalán futásával ; Petőfi az ország majd eine, majd ama szinésztruppjából röpítette világgá naiv népdalait, melyekkel fél- isteni pályáját megnyitotta ; Arany Szál on ta jegyzői szűk, füstös, pókhálós odújában teremtette meg legszebb művét, Toldi első részét; Tompa (Tömör hegyei között sírta el a magyar költészet legszebb elégiáit —■ és Madách egy kis tót faluban alkotta meg Az ember tragoediáját. Mindenik távol az önző, kufár, hajsza zsibvásártól, a főváros ezer vesztegetéseitől. Valóban a főváros irodalmi világát maholnap egy csomó élelmei reporter, segéd- és nem segédszerkeszL' képezi és az önképző-körök lelkei ifjúsága. Nem panasz ez, nem vád ez — de eltagadhatom tény. Nincs miért azért a vidéki íróknak, költőknek husulniolc, hogy őket a sors ösmeretlen gymnáziumba, reáliskolába, adóhivatalba vagy megyei levéltárba űzte. Mint a virág, ahogy minden réten, völgyben, erdőn nyit: a dal is szabadon szállhat ki minden hajlékból. A költő, mindenütt költő, és a ki nem az: a miniszterelnöki palotában is csak kontár. Azt gondoltam, hogy az irodalomnak talán nem haszontalan szolgálatot teszek, ha a főváros nagy és követelő | olvasóközönségének a vidék inai élő íróit, költőit müveiből bemutatom. Ki tudja, nem kerti 1-e elő egy uj Tyrtaeus, egy uj Pindar, egy uj Homer, egy uj — Csokonai, Zrínyi, Katona — Egy uj Gfoelhe! Elaprósodott elbeszélő költészetünk — ma itt a fővárosban, a pályanyertes napiliírek gyüszüjébo szorul. Napilapjaink, e nagy politikai beteg lepedők — a megromlott költészeti irány takargatói — lassanként odáig mennek üzérkedésükben, hogy se a magyar elbeszélésnek, se a magyar regénynek nem juttatnak többé még egy kis koldus-sarkocskát sem. Magyar regény — az uincs, legfeljebb Jókai — illedelemből de fordítás és örökös lim-lom fordítás és sokszor mily kerékbe törött Biancák nyelvén ! Oh, jó az a magyarnak! Fordiiás sülve; fordítás főve; fordítás díszítve! A magyar regényíró álljon be fordítónak — jó olcsón ! Ez a dicső magyar fővárosi magyar regény költészet szomorú képe. Váljon igy van-e ez Párisban, Londonban, Pétervárott — és Bécsben ? Tagadom ! De a magyar a legközömbösebb nemzet Írói iránt a világon. Vörösmarty majdnom ében halt meg. Bajza a gondok miatt megőrült. Vachott Sándor is ide jutott. Glaray megvakult — azután őt is csak az irgalom tengette. Petőfi örökös nyomorral küzdött. Tompa megsiratta egyetlen fekete ünnepi ruháját, melvet a nagy félénk kímélésben — megevett az okos moly. Hát a mai Írók hogy élnek ? Feleljenek reá ők. Szinte jól esik lelkemnek, hogy a nyomornak e lelket ölő corruptió kötelékéből vidékre menekülhesek, talán ott a költészet még elevenebb, igazabb, forróbb. set, mint a hány Földváry kötetében van, sőt annak a kevésnek a háromnegyed része nem is valami rendkívüli. Hanem az ódák, azok a fölséges orgonahangok, azok azután örökké hangzani fognak a magyar Pantheon ban. Örömmel konstatálom, hogy az országos sajtó, mely lázas részletességgel hasábszámra referál családirtók és gyufaoldativók rémtörténeteiről, ráér néhány jó sort szentelni a poétának is. Ez a néhány jóindulatú sor mindössze a költő jutalma. Mert annyi bizonyos, hogy a mai sivár gondolkodású és hétköznapi érzelmű világban a dalnak már alig van ázsiója. Társaságainkban sokkal nagyobb szenzácziót csinál egy uj pakli kártya, mint egy uj könyv s a faliszterek sokkal többre becsülik azt, a ki takarékpénztári könyvet tud szerezni, mint verset, regényt vagy egyél) tévedést. Hanem azért még sincsen igaza a mai közönségnek. A nem nagy lelkesedéssel fogadott valódi költő mégis sokkal magasabb piedesztálon áll, mint a nagy lelkesedéssel üdvözölt hatalmi alak, a ki gyakran hamarább meghal, mielőtt eltemetnék. Földváry költeményeit; hangulattal kell olvasnunk, hogy megértsük és méltányoljuk poézisét. Májusi hajnal kell hozzá, mikor még kevés hétköznapi ember zavarja tiszta érzelmeinket és szabad gondolatainkat. Májusi hajnal madárdallal, harmatos füvei, derülten mosolygó éggel, édes illatú, fiatal lombok között, a hol a magunké vagyunk egészen s a hol nem beszélünk mással, mint egy kedves könyvvel. Sza- b/oLágérzet, liarinóniás hangulat, édes odaadd kell hozzá, hogy megértsük minden sorát, sőt még a sorok közt található érzelmeket és gondolatokat is. Mikor a kötet végére értem újra megnéztem a ez imát s úgy találtam, hogy nem frázis az, hanem egészen találó. Kisfaludy Sándor Boldog Szerelme nem talál annyi visszhangra, mint a Kesergő Szerelem. Úgy vagyunk alkotva, hogy velünk született részvétünk van a fájdalmakban szenvedő iránt, hanem aztán meg is irigyeljük ám a boldogság osztályosait. Sokkal több milliomos van, mint beldog ember. Hát még boldog költő ! Mikor a költőnek egészen más érzelembeosztása, gondolatvilága és idegrendszere van. Millióktól kell különböznie azért, hogy milliók helyett dalolni tudjon. Nem azért olvastam végig Földváry István verseit, hogy kritikát Írjak róluk, mert akkor túl estem volna ezen a munkán a napi dolgozóasztal mellett is, u hol a hétköznapi robotot végzem. Élvezetet akartam találni a Boldogság utján és azt meg is találtam. Nem tndom van-e szükség erre a kis elmefuttatásra. Hiszen a napilapok és folyóiratok sokkal több jót mondtak Földváry verseiről, mint a mennyit jó magam. Hanem nagyon fájlalnám, sőt szégyen- leném, ha Esztergom szép közönsége, mely oly könnyen lelkesedik, nem úgy karolná fel poétáját, a mint megérdemli. Esztergomi versekről van szó; de olyanokról, melyek az ország minden részében hangulatot fognak kelteni s melyekről tökéletesen hiányzik a lokális zamat. Nem is szorul Földváry a lokálpatriotismus péter- filléreire. Eleget osztogatjuk ezt az alamizsnát azoknak, a kik csak lokális érték holmik it bírnak termelni. Földváry újabb kötete nagy haladás. Ezt a haladást nemcsak a közönségnek kell konstatálnia, hanem magának a poétának is éreznie. Esztergom fiát kell kitüntetnünk a Boldogság utján termett szép költemények megszerzése által. Gyönyörű kötelességet teljesítünk, ha Földváry Istvánt a Boldogság útjáról rásegítsük a Dicsőség útjára. GASTON.- Iparosiskolánk. Az Esztergom kir. város és a szomszédozó városok ipariskolájában — a tanulók munkainál lilásával összekötött — évzáró vizsgálatok f. óv jun. 28-án reggel 8 órakor fognak megtartatni. A munkainál li tás költségeihez, illetve a jutalmazáshoz az esztergomi takarékpénztár- egyesület és az esztergomi kereskedelmi és iparbank-egyesület husz-husz írttal járultak; fogadják a nemeskeblü adakozók intézetünk legforróbb bálás köszönetét. Esztergom, 1891. óv, máj. 23-áu. Major János igazgató. — Szerencsétlenség. Frey Ferencz esztergomi vaskereskedő üzletében Gábris Nándor kereskedősegédre olyan szerencsétlenül zuhant egy 109 kgrmos vasrúd, hogy a fiatal ombor összezúzott fővel menten szörnyet halt. Centralisatio és önkormányzat. (Centralisatió és önkormányzat. Észrevételek a j közigazgatási törvényjavaslatra. Irta. Dr Szokolay i István. Budipest, 1891. Athenaeum.) Az elméket jelenleg Magyarországban, , min deliek felett s majdnem kizárólag, a t közigazgatás reform kérdésének megöl- - dása foglalkoztatja. Ez feladata a Szokolay imént meg- - jelent munkájának is. A parlameu- - tarismus alapját képező miniszteri i felelőség természetéből vonja le a j következtetést az administrate rend- - szerének alakítására. Azt csak erőteljes kormányzat s a öszpontosilott hatalom mellett tartja * valósilhatónak, a mely t. i. képes a legyen a közigazgatásban rendet esi- - n ál ni, (ökéletesbülést eszközölni; egy-- szorsmind az autonómiával visszaélő ö divergens elemek törekvéseit féken u tartani. Ez okból a coutralisatió elvét,'
