Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 3. szám

riímosan váHüzó, fejlődő jelenségeinek és kötetelésüiuxk tolmácsa kíván lenni. Na.gy Mozgalmak foglalkoztatják kominkat. 11 ‘szellemi 'világ minden terén 'Csatára ikelnek ;a >kü! ön féle irányok és szentbe -szá-Hamik 'egymással az irodalomba» '-és sirifvészeiben, a tudományban <és társadalomban. Küzdőiért nyitunk •azoknak, a kik sutiunk részt akarnak 'venni '6 harezba+i és téliétöleg támogatni akarjuk, mogy a váll vet eLt küzdelemben ^eredményesebbekké tegyük •azon törekvéseket. melyek nemzetünk anyagi és szellemi 'életének gyarapodását mozdítják *elő.

Az »Élet« kiváló magyar és külföldi Írók közreműködésével indul meg. Az előkelő külföldi munkatársakkal egy sorban küzdve az emberiség közös ideáljainak zászlója, alatt ; a hazánkon kívül uralkodó vagy egymás ellen har- czoló eszmeáramlatokkal egyenesen azoknak leghivatoitabb tolmácsai révén ismerkedvén meg: ezzel egyszersmind egy nagy fontosságú nemzeti érdeket is vélünk szolgálni Ez által ugyanis módunkban fog állani, hogy minden eddigelé e czólra megkísérlésnél egyenesebb utón érjük el azt, a mit még mindig nem sikerült kivívnunk : nemzeti aspiráczióinknak megfelelő s önállóságában jogosult kultúránknak a müveit nyugat részéről leendő elismerését.

Szépirodalmi részében kisebb-nngyobb elbeszéléseket, költeményeket közöl folyóiratunk, a mely minden tekintetben beható tanulmányra és igazságos kritikára törekszik, — nem csupán •hidegen bonezoló s merev dogmák szerint itélŐ, hanem lehetőleg a szerző iutmezióit is méltányoló s müvét egyéniségéből és a reá hatolt erőkből magyarázni igyekvő kii.ikára, a melyen a bíráló tudásán és ízlésén kiviül szivének melego is megérezzók. A közlendő művek mogválogalásában nem akarunk merev egyoldalúsággal és kizárólagosan egy bizonyos irányt dédelgetni, hanem szabad tért engedünk bármelyiknek, a mely képviselője teheiségében és maradandó becsű hatásában máris bírja minden kétségen felül álló lét jogát, vagy legalább elismerést követelő eredetiséggel és izmos erővel küzd a maga igazáért.

Folyóiratunk művészeti része a képzőművészetekkel, színházzal és zenével foglalkozik, a szellemélet ezen ágainak jelenségeiről is mindig a lehelő leggyorsabban és legmegbízhatóbb alapossággal igyekezvén tájékoztatni a művelt olvasót. Többi terünket a társadalmi élet aktuális kérdéseinek s a tudó many 61 etbevá gó v i vmáuy ain ak

szánjuk. Havi füzeteink közgazdasági része vissza fogja tükrözte in i gazdasági életünk egyetemének minden jelentős mozzanatát. Bo fog számolni a nemzetközi érték- és gabnnpiaez árfejlődéséről a p'nzpiacz mozgalmairól és mindama folyó eseményekről is, a melyek a közgazdálkodás körében felmerülnek. Élénk figyelmet fog szentelni, az állami beavatkozásnak az iparfejlesztés és a vállalkozás terén. A külkereskedelmi politika tekintetében határozottan ahhoz a szabadelvű irányhoz szegődik, a mely tarifa-szerződésekkel akkarja a túltengő védvámosság rombolásait ellensúlyozni. Mindenkor széles tért enged a munkástársadalmi kérdésének is, behatóan fejtegetve mindazon specziális problémákat, a melyek az egész társadalmi és államszervezetre gyakorlott, hatásukban a közgazdasággal kapcsolatosak.

Az »Eiet« minden hó közepén jelenik meg öt nyolezadrétü ivén és 1891. január 20-án indul meg.

Az előfizetési ivek és pénzek 1891. jan, 15-ére az »Eiet« kiadóhivatalába (Budapest, VI., Váczi-körut 19.) küldendők.

Az »Élet előfizetési ára: egész évre G frf, félévre 3 frl.

K a t o íi a L a j o s,

ßZAl'kcSZtÖ,

(Budpest, I, Gi szághiíz-uteza 19 B/.&m.)

Braun Sándor, Diner József, Diósy Béla, Gerő Ödön, Herrmann Antal, Jancsó Benedek, Kabos Ede, Katona Lajos, Lenkei Hnnrik, Vikár Béla,

(az „Élet“ kiadói.)

A rendezőség kél bécsi hárfa-mii vésznőt is fölkért és szerencsés volt megnyerni. A város legjobb hegedűse, Feiglor János, szólót játszik s legkitűnőbb hangú énekesnőnk, Percnyi Margit wrhölgy, a helybeli zeneiskola kiváló növendéke, magánáriát énekel ; a dal- egyesület vegyes kara kard ilokat ád <*lő s a katonai zenekar már hetek óta szorgalmasan begyakorolt nagy kíséretekkel fogja emelni a műélvezetet.

Szóval : sok élvezet, sőt gyönyör várja, a közönséget.

Mai számunkban megkezdtük már a jótékony ezé I u adakozások első kimutatását és reméljük, hogy a templom- épilésre fölajánlandó jótékony összegek kimutatásának folytatása még következik.

A rendezőség — mint azt velünk közli — nem a meghívók téves szövege szerint a »tiszta«, hanem az »egész« jövedelmet föl fogja ajánlani, a mi áldozatkészségüket még nemesebbé teszi.

A katonaság és polgárság között való jó viszony és harmónia virága lesz a szombati ostély ; a jótékony czél elősegítése, a rendezőség fáradozásainak erkölcsi jutalma : a pólai templomra való adakozások fényes összege pedig legyen az üdvös jóviszony és harmónia kívánatos gyümölcse.

Esztergomi levél.

— (A tizenkettedik kötet.) —

Nehéz szivvel, de könnyű tollal ir tam meg a kövotkező levelet: Kedves kiadó ur. Keressen magának ujeszten- dőtől kezdve uj szerkesztőt, mert én szolidan berendezett fakereskedést nyitok. Tíz esztendő múlva harminczezer forinttal megint folytalom régi mester ségemet és napilapot fogok szerkeszteni. Addig is fogadja szívesen idecsatolt árjegyzékemet. Gyufától kezdve akasztófáig mindennemű kitűnő minőségű fával fogok szolgálni. Kéri szives megrendeléseit néhai szerkesztője stb.

De a levelet Szylveszter napján mégsem küldhettem el, mert titkos üzlet társam meggondolta magát s nem rakta le az uj életpályához szükséges fundamentumot.

Ekkor sürgöny utján kénytelen voltam az egész felsőmagyarországi tutajosságot kiábrándítani, mert a Vágról és Gurumról több ezer talpra való fanemü ereszkedett volna le az első tavaszi napsugárral. Micsoda fényes jövő veszett oda Tótországban !

felemelni, másik karja is meg van bénulva, szólt Anton, hogy fogja ezentúl kenyerét keresni? A medium, miután leeresztette jobb karját is, heves zokogásban tört ki. Hisz ön rosszul van, ön sápadt, ön elájul, suggerál a hypnotiseur és ime a nő elha- laványul, sápadt lesz és elájul.

Ekkor dr. Anton végighuzta ujját a beteg jobb kezén és bebeszélte neki, hogy jobb karja már nincs megbénulva, a nő felemelte jobb karját; midőn pedig Anton azt moudotta: no lám, már jobban van, örüljön és nevessen, a nő engedelmeskedett, örült s a vér ismét arczába tódult.

A hipnotiseur továbbá állította, hogy keze ég és a nő oltani kezdte. Gyomorbajt, fejfájást, majd jobbulást hitetett el a hypnosis által. Egy pohár vízből magyar vörös bort ivott, mely jól Ízlett neki, ugyancsak e pohár viz, majd vanília, majd kénszagu lett számára, ha a hypnotiseur azt sugge- rálta, bogy a folyadék vanília szagu, közeledett fejével a pohárhoz, ha pedig azt, hogy kénszagu, távozott. Mire hármat olvasok ébredjen fel! Egy! — kettő! — három! ‘— az alvó felébred*. Jobb kezében sodronydarabkát tartott, melyet a hypnoti- zeur, mint szegfűt szagöllatott vele, balkarja, amennyiben a bypnosisban nem lett suggerálva, hogy nincs megbénulva, továbbra is bénulva, maradt. Azon kérdésre, hogy micsoda sodronydarabkát tan kezében, a medium nem felelt, csak nevetett; a felszólításra, hogy emelje balkarját, nem volt képes és nevetve kérdi, vájjon rni fog most karjával történni?

Dr. Autón figyelmezteti a hallgatóságot, hogy ha ébren többszöri rábeszélés által

nem lesz képes meggyőzni a beteget, hogy karja nincs megbénulva, úgy kénytelen lesz öt ismét hypnotisálni és a gyógyulást suggerálni. Érdekes azon körülmény is, hogy egyik plombán képes néha a beteg arra visszaemlékezni, mi egy előbbi bypnosisban vele történt, helyesen jegyzik meg tehát, hogy ily betegnek kettős öntudata van, egyik az életben, egyik a bypnosisban ! double conscience. Nem ellenkezik ez azonban azon állításommal, hogy a hystero- epileplikus betegnek nincs öntudata, mert a reális életben működő öntudat hiányzik tökéletesen a hypnosisban. A hypnosis öntudata a bypnosissal véget ér. Miután előbbi hypnosist saját szemeimmel láttam, nem csodáltam többé a psychiatria terén egy nagyobb tekintély azon állítását, hogy nem merné eg.y hypnotisált egyénnek suggerálni, hogy haljon meg másnap délben 12 órakor. Mint említettem a dr. Anion által hypnotisált nő elhalványult és elájult, mit a természetes életben nem vagyunk képesek tenni, mert a szívre és véredényekre nem vagyunk képesek öntudatosan idegeink által hatni; a hystero-epileptikus parancsolhat valószínűleg szivének, hogy szűnjön meg verni.

Mennél többszőr ismétel telik a hypnosis a betegen, annál könnyebben megy végbe, ezen állapotot azonban túlfeszíteni lelkiismeretlenség volna. A hypnosis és hypnosis utáni állapottal való visszaélés már nagyon el van terjedve. Francziországban és Belgiumban törvényt hoztak a visszaélés ellen, ez utóbbi állam csak nemrég hozott 3 §~ból álló törvényt: Ki hypnotisált személyt mutogat 14 naptói 3 hónapig terjedhető fogsággal s 20 franktól 1000 frankig terjedhető pénzbírsággal büntettetik. A ki a nélkül, hogy a gyógyításra quali- fikálva volna 18 éven alóli vagy oly személyt hypnotisált, ki nem ép elméjű 14 naptól I évig terjedhető fogsággal és 20 franktól 1000 frankig terjedhető pénzbírsággal sujtátik, még azon esetben is, ha az illető a hypnotisált személyt nem mutogatta. Fegybázzal suj tátik az, ki csalási! szándékkól, vagy oly szándékkal, hogy kárt okozzon, hypnotisált egyén által valami okmányt aláírat. És oly büntetés sújtja azt is, ki az okmánynak hasznát veszi. jHány ily szerencsétlen beteget mutogatnak, 'mint delejes alvót az egész világon. Hogy a hypnosist föl lehet használni, hogy valakit megkárosítsunk világos, hisz hiányzik az óntudat, igaz ugyan, hogy csak ritkán és csak némely személyt lehet akarata ellenére hypnotisálni és a többszöri hyp- notisálás mindenesetre megakadályozható. Preyer a zürichi egyetem tanára a hypno- tiseurt, ki emberismeretét nemtelen önzéssel egyesíti, a társadalom egyik legnagyobb ellenségének nevezi.

Rothschild bárónő ékszereit csak nem régen lopta el egy utitárs, ki most azzal védekezik, hogy ö csak hypnotisálni akarta a bárónőt, a mi sikerült is neki. A hypnosist ezelőtt orvosi műtét alatt is alkalmazták, hogy a beteg ne érezze fajdalmait, ezt azonban csakhamar elhagyták ; valamint a bypnosissal való gyógykezelést is ritkán alkalmazzák, csakis ideg- és lelkibetegeknél, mert a hypnosis többszöri alkalmazása elcsigázza az úgyis beteg testet és lelket egyaráut. KRAUSZ JÓZSEF.

Mér most megint folytatom a régi! nótát s írom a megtörtént ó.s meg nem; lörtént események naplóit ugyanazzal ai végzetes hangulattal, mint azelőtt. Épein most hozlu haza a könyvkötő a tizenkettedik kötetet. A tizenkettedik esztendőt fakó reményeimből s szorgalmasan megszolgált fiatalságomból. Ugyanolyan színű, mint a többi kötet sí ugyanolyan hangulattal teszem belee küny vesbázamlni, mint a többit.

Hol volnék, ha ugyanennyi szorgalommal és odaadással tizenkét esztendeii üzleti könyveim volnának? Már most! aligha nem tűzoltó parancsnok, virilise és háziúr. Tekintély, valóságos disz—; ember.

Hanoin meghagyom a fiamnak, mégg pedig írásban, a következőket: »Fiam !! Légy okosabb az apádnál ne végyy. tollat a kezedbe és tud sfc a fejedbe..{ Nyiss üzletet és dolgozzál becsületesen..! Ne ártsd magad a város dolgába, mertl. vannak úgyis elegen, a kiknek ez ar, dolguk. No törd a fejedet azon, hogyaun lehetne Esztergomot föl virágoztatok Ha-i nem gyönyörködjél inkább saját bázadb j kelőjének főlséges csicsókáiban, mertH ; azokért nem fog reád senkiso meghara-íJ gudni. Mondj mindenkinek szépet éseé jót, mert akkor boltodba sietnek. Sze-e resd a könyvet, de csak magadban se a művészeteket is, de csak titokban,fn Légy mindenkinél ötven perczontteÜe ostobább s akkor megtesznek szerény-v nek ; födüzz fel mindenkiben ismeretiemé erényeket és kiválóságokat s akkor sze-9 retetreméltónak fognak tartani. Ha pe-e dig nagyon sok pénzed s igy tekinté-a lyecl is lesz, akkor add ki megboldo-o gult apád hi ven megőrzőit lapjánatoL mind a tizenkét évfolyamát a várose.o költségein. Maradok a sírban is : későiuiö született és korán meghalt apád

GASTON.

CSARNOK.

Esztergom múltjából.

(Palu^yai Imre után )

(III. Történeti adatok.)

Eredete s építője felől biztos tudo-of mással nem bírunk. Vannak, kik axn ál alános vízözön utáni 155-ik évbenMne lehat Krisztus urunk születése előttDÖ 2397 évvel hiszik építettnek. Cluver„i9 Schönleben és Cellarius Bregeíiumot„ío Maró István és Timan Stmu Aquincummn vagy Acincum, Schönvisner pedig aa Salva Mansiot, mások más római tele-eh pék itteni voltát állítják. Baranyai azon-no ban azt állítja: hogy Esztergom sz-se

kir. város azon helyen áll, melyeimen állott CL Ptolomaensnak Cnrta vagyai Curlicma egykori municipuma, s Spon-no damusnak püspöki városa. De ezen té-Aj tel ellenében lárgyavatos tollal lőuiiőí megmutatva: hogy »Curta« vagy »Cur-ml tiuina Ptolomaens« szerint s Crumerumniir Antoninus utazása szerint Nerges-UjfalurDF tájékán esett inkább, a Salva mansió&isi pedig Esztergom határán. Hogy rómaiaksídj csakugyan tartózkodnunk e tájon aztíxa részint a mai sz- kir. város részint an J vár és környéke területében a földéiül gyomrábál kiásott római pénzek, sir-iia kövek, felírások s egyéb romok min-niu den kétségen kívülivé helyezik; de hogy^goi névszeriut melyik római telep szál Iá-ál Ij solhatott itt? biztossággal meghatá—áBs rozni mindeddig nem sikerült.

Ellenben történeti bizonyosság az :: sji hogy Esztergom az ős magyar vezéreidet ötödiké, Geizáuak itteni lakása, szentíuos István első királyunk (979.) születéso^mA élte 15-ik évében (994-ik évben) Ad-hA albert prágai püspök általi mogkeresz-xae: teléso s megkoronáztatása, a keresztényeink) hit betelepítése s a magyar egyházukig főpapja székhelyének megalapítása általlfiJIj! lön nevezetessé; és hogy az Arpádbkq-j házból következett; többi királyaink (jó-ój)

■

A szombati estély.

Esztergom, jan. 7.

A jótékonyczélu nagy hangverseny iránt városszerte nagy az érdeklődés, mely a megyére, sőt a szomszédos megyékre is kiterjed. A tiszti hangverseny rendezői valóban mindent elkövettek, hogy Esztergom müveit közönségének sokat nyújtsanak. Legelső zenei erőink, a | milyenek Kapcsák Imróné úrnő, a bécsi konservatórium kitűnő készültségi! volt növendéke, egy Takács Imre, a főszékesegyház magas zenei műveltségű karnagya, a kiket már évek óta nem hal-1 lőtt a közönség, szombaton este fogják bemutatni magas színvonalon álló mű-‘ vészeteket.