Esztergom és Vidéke, 1891
1891 / 19. szám
aonyos részéi Esztergomban vagy másutt. töltse. A magyar egyliázfejodelemnek jolon- lóto, annak udvartartása — úgy, a mint az a maliban századokon keresztül történt — emelné a korona fényét és viszont annak sugarai az egy ház fejedelmi méltóság díszének nevelésére szolgálnának. Méltó képviseletet nyerne az egyház minden nemzeti és egyházi nagyobb üiinepség>,k alkalmával s az ily ünnepségek pompájának fejlesztésére kiváló befolyással bírnának ama fényes isteni tisztelőtök, melyeken Magyarország horczegprimása pouiifikálna. Országos állami és egyházi ügyek a közvetlen ériül kezes jótékony befolyása alatt gyorsabb és kedvezőbb megoldást nyernének ; a főváros fejlődése és felvirágzása, valamint a társadalmi élet élénksége még nagyobb lendületet nyernek, és az óhajtott változás az egyházi adminisztráczió helyes fejlesztése és a katolikus hitélet emelésére is kedvező hatással lenne.« A közgyűlés elfogadta a tanács javaslatát. Épitömesterség. E b. lapok egyik múlt uovemberi számában »Kontár építőmesterek« czim alatt egy liir jelent meg, mely a le- j folyt öt év alatt nyert építőmesteri j képesítésekről tudósit. Alig néhánynjal szaporodott a hivatott egyének száma' s ennek okául felhozza ama körülményt, hogy sokan a műegyetemet végezve jutnak az épitömesterség gyakorlására is feljogosító építészi oklevelük birto-; kába, de másrészt rámutat ama viszás- ságra, hogy a vidéken sokan gyakorolják az építőmestersóget, minden képzettség nélkül 8 jogtalanul. Enuek tudomására valahányszor a kereskedelmi miniszter csak jut, mindig erélyes megtorlást vesz. A fővárosi lapok után közölt hir a valóságnak teljesen megfelel. Az országban sokan gyakorolják az épitőmes- lerséget sokszor minden, még egy pallértól is megkövetelhető képzettség hiányával és mások jogait taposva, a nélkül, hogy a művelt, de figyelmét éppen e jelenségre nem ford it ő közönségnek is arról tudomása volna. Nézzük, mikép rendelkeznek törvényeink az épiIőmesterséget illetőleg. Az épitŐmesterségről is, mint valamennyi iparágról, általánosságban az jpartOrvénvroI szóló 1884. évi XVÍI. t. ez. rendelkezik. Különleges voltánál fogva azonban, mini hogy mindannyitól sok tekintetben eltér s bizonyos fokú tudományos képzettséget feltételez, annak gyakorlása és arra való képesítés tekintetében, mig külön törvény hozatni feg, az említett t. ez. 10 §-ának utolsó pontja értelmében a kereskedelmi miniszter egy külön rendelet kiadásával hatalmazlak)!t fel. Az épitŐmesterségről az ipartörvónybon tovább szó sincs. E rendelet 1884. évi okt. 30-án 46,188. sz. alatt adatott ki s minket érdeklő pontjai a következők: Az épilőmesterségek általános fogalma alá tartozik : az építőmester, továbbá a kőműves, ács és kőfaragó- mester ipara. Nem szólva a kél utóbbiról, az első s második közötti különbségre fordítjuk figyelmünket. Építőmester, mint szorosan ilyen, az épiikezes terén előforduló minden munkát, beleértve a hozzátartozó »összes« iparos munkákat (tehát: kőműves, ács, kőfaragó, bádogos, lakatos, cserepező slb. munkákat) önállóan létesíthet. Kőművesmester számára a törvény erejével bíró rendelet csak a föld, kőműves és elhelyező munkák foganatosítását engedi meg. Ezenkívül az »egyszerű szerkezetű« földszintes lakóházakat és gazdasági épületeket építőmester közbejötté nélkül saját felelőségére építheti s az ott előforduló munkákat végezheti. De ugyanezen szakasz utolsó bekezdése meg igy ssól : »Hatósági szabályrendelettel a földszintes lakóházak épiibetóso kivehető a kőmüves- mes'er hatáskörű jalól.« Természetesen, mert a vidéken, főleg kisebb városokban összetoltebb szerkezetű földszintes, pláne emeletes házakat ritkán építenek. Az említett miniszteri rendelet külön fejezetben szól az építőmester, külön a kőműves-, ács- és kőfaragómoste- rek képesítéséről. az épitömesterség gyakorlására szükséges képesítés igazolható: a) amúgy, kir. József műegyetemen nyert, vagy ez által honosított építészi oklevél és annak kimutatása által, hogy az építő- mesterség terén legalább két évig gyakorlatilag foglalkozott; b) a képzel fség megvizsgálására szervezett és Budapesten működő vizsgálóbizottság részéről kiállított bizonyítvány által. A kik a b) pont szerint óhajtják képesítésüket megszerezni, tartoznak folyamodványukhoz a középiskolák ösz- szes tanfolyamának jó sikerrel való eli végzéséről szóló bizonyítványukat mellékelni s azt igazolni, hogy legalább három évig az épitömesterség terén gyakorlatilag foglalkoztak. Kivételesen a miniszter megengedheti, hogy vizsgálatra bocsátható olyan egyén is, ki nem végezte az összes középiskolai osztályokat. Ez esetben azonban a jelölt tar ozik magát elővizgálatnak alávetni, melynek c/.élja : bir-o kellő műveltséggel a pályára. Ha a vizsgáló bizottság ilyennek nem találja, a vizsgálathoz bocsátásnak holye nincsen. A vizsgálat áll ötféle szerkesztési és díszítési rajzból, Írásbeliből négy tárgyból és szóbeliből tíz tárgyból. A vizsgálóbizottság tagjai : műegyetemi, állami középipartanodai tanárokból, állami tiszlviselőkből, építészek és építőmesterekből áll. Mindezekből látszik, hogy az épitő- mestorség képesítése fáradságos utón és bizonyos fokú tudományos képzettség által szerezhető meg s következik, hogy a kik ezzel nem bírnak, építőmestereknek magukat nem nevezhetik, annál kevésbé »épitészek«-nek vagy »műépilé8zek!idk«-né.k, kiknek okvetlenül műegyetemet kell végezniük. Színházi szemle. (4. Gr. gányliáró.) A szerdai előadás pompásan telt házat üdvözölt. Megerősített kalouazene- karf hirdet ek s igy a zenés publikum is biztosra volté, hogy a kellemes ze- iiéjii Operette a társulat működésének légkezelőién — mikor még hevenyészett próbákon készülődnek — nagyobb katasztrófa nélkül fog lejátszódni. Nagy Pisla énekelte Bariukayt, de nem játszotta. A fiatal énekes még mindig erősen rászorul egy jó játékmesterre, de egy derék mentorra is, a ki komolyan figyelmezteti a hangszalagok tuleröltetcsónek végzetes köve kez- mén yeire. Erős Antónia mutatkozott be Saffi- bau. El kell ismernünk Erős Antónia biztos ját kát és erős középhangjait, de egyúttal azt is, hogy nem sok érzéssel színez s igy nem igen indítja meg a közönséget. Deák Péter a sertéskoreskedőben dis- crét humorral dolgozott s kupiéival nagy tetszésben részesült. Deákné Vlád Gizela Cziprálmii készültségével és előadásával magasan túlszárnyalta az összes többi szereplőket, kik közül meg kell még említenünk Tukorny figuráját a kormánybiztosban, Kendynét Mirabel Iában és Lányi Szidit Arzénéban. A kiséret gyakran ingadozott; de ennek nem a katona- zenekar az oka, hanem az, hogy a készülődés nem állta ki a sarat. (5. P«p»gcno.) Csütörtökön Kueisel-féle bohózat. És ezzel a kinyilatkoztatással föl vagyunk mentve az »itt először« s mindeneseire »utószor« előadott bohóczkodás ismertetésétől. A silány darab legélvezheíőbb alakja volt Deák Péter Koczoibau, kinek ko1 miku8 kitörései nagy derültséget kellettek. Tukoray egészen elemében volt a fodrászban. Rónay Karola Bellábau érdemelte ki a vértanúi koszorút. Károlyi az ostoba bakát cseleked to mindig jó Ízléssel. Szálliniáry a mérnökben és Nagy Dezső a gyógyszerészben czi- pelték végig az Ízetlen német bohózat elcsépelt komikumának igáját. Különb táplálékot kérünk ! CSARNOK. Jó darabig sétáltunk aztán együtt, de nehezen ment a társalgás. Megjött a vonat. A konduktor jelt adott a beszólásra és Iván beugrott egy másodosztályú kocsiba. — Itt kevesen vannak, jó helyünk lesz. Nem ugrottam utána, hanem pironkodva bevallottam, hogy én daczára érettségi bizonyítványaimnak, még mindig harmadik osztályban utazom. Iván ^egy szóval sem mondotta, hogy »sajnálom«, csak annyit mondott, hogy : — Ah ! Egész utón ez az »áh« csengett a fülemben, igaza van Ivánnak, gondoltam magamban, hisz az én dédapám is »y«-nal irta már a nevét és én mégis a harmadik ősz- j tályon utazom, olyan emberek között, kiknek dédapja talán soha sem is volt. Másodszor megint Szolnokon találkoztam Ivánnal. Az első találkozás óta éppen nyolez esztendő múlt el. Egy piros bársonyos első- osztályú kupéból ugrott ki. Nem jól mondtam, nem ogrotfc, hanem lépett ki a legelegánsabb könnyedséggel. Az étterembe sietett és nagy sietségében meg is bökött a könyökével. Reám nézett, de nem ismert meg. Pedig megismerhetett volna, semmisem változott rajtam ntolsó találkozásunk óta. No, az a különbség meg volt, bogy akkor már nem harmadik, hanem egy másodosztálya zöld menetjegy díszelgett a kalapom szalagja megett. Az étteremben szemügyre vettem Ivánt. Feltűnt, bogy nagyszerű czipői vannak. ízléses forma, kényelmes szabás, puha bőr. Nem tndoin hogyan, hogy nem, de eszembe jutott, hogy olvastam valahol : mikor a szegény ember n airy on kényelmes és finom czipőbeo :ár, olt baj van a lelkiismeret körül. Miért, miért nem, de jóidéig Iván czi- pöin járt az eszein. Harmadszor itt Csabán láttam megint a vasútnál. Egy nyitott szalonkocsi volt csatolva a személyvonathoz, abban ült vagy ötödmagával. Háttal ült az állomáshoz és ha jól láttam, hát kártyázott. Gondolom az osztás szabad pillanatait használta föl arra, hogy hátra nézzen, ügy félig luítra- forditotta fejét és egy tekintettel végignézte a publikumot. A futó tekintet és az ásitás együtt azt jelentették, hogv ti kisvárosiak bámultok ugyan, hanem én nem is látlak meg titeket. No hátha az egész közönséget nem látta, hát hogy kívánhattam volna, hogy engemet észre vegyen ? Negyedszer már nagyon szomorú körülmények között találkoztam Ivánnal. A vádlottak padján ült. Ai. igaz, hogy olyan úri fesztelenséggel ült azon a gyászos pádon, hogy én még hintóbán sem tudnék olyan szépen ülni. Hiába, az nr, pokolban is ur. A k öz vád ló, a mint beszédét mondotta mindig elakadt ha reá nézett a vádlottra. Iván meg olyan nyugodt méltóságteljes tekintettel nézte a vergődő ügyészt, mintha nem is őt vádolta volna az hivatali sikkasztással és nem tudom én még mivel. Mikor a vád- és védbeszéd előterjesztése után viszavonnlt a törvényszék, közeleób férkőztem Ivánhoz. Jól megnéztem a czi- pöjét. öt esztendőre Ítélték el annak a pninl- pás czipőnek a tulajdonosát. Az ítélet kihirdetése uLán megszólalt a szomszédom. — Lássa urain, pedig ő nem is olyan nagy bűnös. — Hogy ? hogy ? — Hát csak úgy, hogy ha tanárai, barátai, főnökei, ismerősei nem dédelgették volna benne a jó család hajdani előkelőségének emlékét, ha az egyént látták volna benne és nem a család múltját, ha nem leplezhetik vala az első kis botlást, úgy sohasem került volna a vádlottak padjára a gyáva. Mert gyáva. Ha az előkelőség benne volna és nem a környezete aggasztaná reá, főbe lőtte volna magát. — Ugyan kérem, szóllitám meg ismeretlen szomszédomat, — külföldi az ur ? — Nem én. — No akkor én csodálom, hogy mégis így beszél s azt hiszi hogy beszédje fog rajtam. Lássa uram széles Magyarországon mindenki tudja, hogy az úri bűnösök bűncselekményeinek ki és mi az oka s aztán mégis minden csak a régi marad. Talán azt hitte uruságodjiogy én vagyok külföldi? A szomszédom reám nézett, megnézett és ott hagyott a faképnél. Nem tudom én, hogy mit gondolhatott felőlem. Jó magam azon tűnődtem: ha találkozom-e még Ivánnal valaha? Kicsiny az én családfám alioz.« De bizony mégis csak találkoztak és miért ne találkoztak volna. Dédapjuk is »y« mil irta nevét. Ha Bartóky nem is utazott első osztályú szalonkicsikliun, de messze és gyakran utazott második osztályon Bécsbe, Párisim és fürdőkre. Czipöket is egyformákat hordtak, csakhogy ezek a végzetes sikkasztó! czipök nem Bartóky lábain díszelegtek, hanem sokkal finyásabh iczipicziny lábakon, a Bartókynó lábain. KANIBÁL. A halál torkából. (Hogyan szabadult meg a prímás egy halálos betegségéiül. Walter müvéből.) Az egyházi önkormányzat ügyében kifejtett lelkes és kitartó levékenységo a herczegprimásuak országos örömet okozott. De ez általános örömet nem sok idő mulva épp oly általános szomorúság és aggodalom váltotta fel. Megdöbbent minden igaz honfiúi kebel, midőn 1872. márczius hó vége felé azon hir áradt szét a hazában, hogy az osztatlan tisztelet- és szeretetnek örvendő herczegprimás veszélyesen megbetegedett. A megelőző évek állandó fáradalmai nehéz próba tárgyává tehették a herczegprimás egészségét. Azonbnn életerős szervezete, mértékletes életmódja, szívós természete diadalmasan küzdöttek a szakadatlan munka emésztő hatásával. Viruló egészségnek örvendett, midőn a mondott év márczius 21-én a reggeli órákban, mis jenek végzése után liirteleiuil rosszul lőtt. Dr. Feich- Linger Sándor, majd, a helybeli katonai törzsorvos is ágyához siettek. Látván, mily súlyos a baj, tanácsolták, hogy Budapestről vagy Becsből hivassák egy szakértő mii őt, mert a vészé- • Íves helyzetben csak szerencsés opo- - ráczió segiiliet. E tanávs foly án Dr. Pi a lön meg- - hiva Becsből. Pita azonban éppen be- - ieg lévén, személyesen nőm jöhetett és s Dr. Podhraczky Frigyes tanárt küldötte e a magas beteghez. Podhraczky 22-éu i reggel érkezett Esztergomba és vjzs- - gálát alá vevén a hajt, föltétlenül mü- - létet ajánlott, melyet még az nap, d. . íi. 3 és 4 óra között a Gondviselése különös kegyéből oly szerencsésen haj--j tofct végre, hogy a magas beteg életee, meg lön mentve. Mielőtt a műtét kezdetét vette, fe Paulo vies Domjén sz. Forencz rondüfi atyának meggyónt és magát Isten s ac bold. Szűz óllalmába ajánlotta. Páratlanig lelki erőt tanúsított a fájdalmas műtétié alatt. Végeztével a veszélyes baj ugy-y szólván egyszerre megszűnt. Láz nenrrii jelentkezett, és a seb som okozott na-a gyobl) fájdalmakat. Harmadnapon, 24-én, pálma-vasár-ij napján már sz. misét hallgatott mélyétől Szabó József püspök végezett, szobájában^ és megáldozott. Zöld-csütörtökön ----2 6-án — Dr Dankó József misózetio szobájában és áldozatta meg. Ezuláiiá javulása na p ró L napra nagy haladássá tett, ngy hogy ápril 10-én PodhraczkaG megengedte, hogy felkelhessen. TiiT nappal később — 20-án — mar olo hagyta szobáját. Legelső útja ekkor i Bakács kápolnába vezette, bol mishsj mondott a felgyógyulásaort háláki;>í,
