Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 101. szám

ESZTERGOM. XIII. EV EGE YAM.

101. SZÁM.

CSÜTÖRTÖK, 1891: DECZEMBER 17.

MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER:

VASÁRNAP É3 CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉSI Áll:

E^és/, évre.............................•..................................3 öS — kr

Fó\ évre..........................................................................3 Irt — kr

NegjeJ évié.....................................................................I ÜT 50 kr

Fgy szám ára 7 kr.

Városi és megyei érdekeink közlönye.'

S Z E R K eTz TŐSÉG:

PEALZ-HÁZ, FÖLDSZINT,

hová a lap szellemi részót illető közlemények kiihlen<I8k.

KIADÓ- ÍÍTv ATAL:

SZÉOHENYI-TÉR 331,

hová a lap hivatalos és magánhinietései, a nyilltorhe szánt kössle- 0 mények, előfizetési pénzek és reklamálások iutézeiiAők.

HIRDETÉSEK :

HIVATALOS HIRDETÉSEK 1 szótól 100 szóig 75 kr, 100- tól 200-ig I írt 50 kr, 200-tól 300-ig 2 írt 95 kr. Bélyegdij 30 kr.

MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjutányosabbnn közöltéinek.

NY1LTTÉUzsora 20 kr.

Esztergomi sörgyár.

Esztergom, decz. 16.

Az esztergomi hírneves borvidéket megette a fii lokszéru, a szőlőhegyek iiem sokkal termékenyebbek a hold hegyeinél, a homok még nem termel borágat, a bornak gyógyszertári ára van és az eszierg.omi közönség sokkal drágább, s ha még el hihető, rosszább ■bort kénytelen inni, mint a fővárosi.

Néposztályunk kereset nélkül tengődik. A vasúton pedig rengeteg sok •sört szállítanak Budapestről.

Adjuk össze ezeket az állapotokat. [Esztergomnak sokáig nem lesz bora. iA földmi vés osztálynak sokáig nem téliem kény erő. A szállítók és korcsmá- írosok fővárosi sörrel látják el a közönséget. Ez a sör drága és fölösleges.

Esztergom tehát maga állítson sörgyárat. Itt a borászati egyesület, vegye íkezébe az idoát, hogy ne idegenek aknázzák ki előlünk a hasznot. Adjunk foglalkozást a népnek s gyártsunk ki- JtüuŐ sört, mely alkalmas vasúti kapcsolatunknál fogva az egész vidéket is aellássa.

Csehországban majd minden félórányi jtávolságra esik egy sörgyár. Hát le- iheletlenség mai napság alkalmas föl- es’zereléssel és munkaerővel ki nem kötni kőbányával?

Az esztergomi sörgyár el kerül bet etilénül szükséges. A fogyasztó közönség oölesóbb italt kapna ; a borivók lemon- bdanának egyelőre a méregdrága bor- riitalról; a szegény esztergomi nép mun- ákát találna ; a faiparosok nagy hasznot

lelnének; a mészárosok örülnének az uj marhahizlalóknak. Szóval időszerű ideával van dolgunk, de ne nézzük sokáig a sült galambot, mórt valami élelmes külföldi vállalkozó találja elcsípni finom pecsenyének.

A szt. Benedek rend válasza.

(Győr város üdvözlő ieliratára.)

Gfyőrváros üdvözlő iratot küldött a sz. Benedekrendnek Vaszary Kolos pri- mási kinevezi el ése alkalmával. Erre kapta Győr ezt a választ, melyet magasan szárnyaló lélekkel és ragyogó tollal a rend ezidőszerinti feje : Hal- bik Ciprián prior Győr városához küldött s mely a köveLkezö :

Tok. polgármester ur !

Tek. városi közönség !

Azon, a magyar Szeut-Bonedek-rondre jiiésve részint örvendetes és dicsőítő, részint szomorú és fájdalmas alkalomból, hogy az isiéni Gondviselés, Felséges urunk és a római szentszék kegyelme főm. és tőt. Vaszary Kolost., a magyar Szeul-Benedekrend fejét.ésJvezéréLemelte az esziergómi főegyházmegye érseki j székére es az ország herczegpri'mási méltóságára : Győr szab. kir. város tek. közönsége hálás és kegyelet es érzelmet tolmácsoló üdvözlő iratot intézett a Szi.-Beuedük-rendh.ez.

Valóban örvendetes és egyidőben fájdalmas húrokat pendített meg a Tek. Városi Közönség szivünkben. Az öröm- könyek, melyek szemeinkben szent rendünk m égd icsőijtjo lésének alkalmából

fakadlak, mint a bánat könyei peregnek le arczunkról, ba veszteségünkre

gondolunk. S bár a megtisztelés, mely szent rendünket az által érte, hogy fejét és vezérét egy országnak adhatja át fejül, vezérül, örökké felejthetetlen emlékünk és bűzditónk fog maradni arra nézve, hogy az egyház és haza által reánk bízott, magasrendü érdekek gondozásában kettős büzgósággal fáradozzunk. E mellett nem felejthetjük, hogy a vezérfény, mely munkálkodásunkban irányokat jelelt ki, nem a mi ösvényeinkre fog többé világítani s hogy egy drága atyai szívnek ápoló melegét nélkülözni leszünk kénytelenek. Megnyugszunk a gondviselés végzésein. Az Isién adta, az Isten elvette, legyen áldott az Ur neve.

A tek. Városi Közönség üdvözlő irata kedves és felejthetetlen, de nem uj dolgokat mondott el hálás szivünknek. Évek hosszú során át történik, hogy Pannonhalma lél közepei), vagy mikor a te’mészet haldoklása kezdődik, egy napé? mindig ünneplő virágdíszt ölt magára. A tél fagya rég letarolta virágainkat, az ős monostor tornya körül dühöngő orkán süvölt, a tormószet- ; világ téli álmában pihen, vagy téli ’álmára készül, midőn a monostor belsejében egy napon örvendő sokaság zsibong, mely lelkűimében a tavasz legszebb virágait hordozza. Kt nem találja léi, hogy a Chrysostom és Kolos napo- j kát értjük, midőn nemes Győrvá fosának és megyének küldöttségei jelentek meg a szent begyen, hogy a magyar beuedeki család atyját és vezérét megtiszteljék, őt szeretőtökről és hódolatukról biztosítsák.

Éreztük ilyenkor mindig, hogy az atyának ünneplése a családnak is megtiszteltetése s hogy a hála és elismerés tüze, mely az atya és vezér iránt a szivek oltárán meggyulladt, a család iránti kegyeletes érzelmeket is lángra robbantja.

Hogy Győr és Pannonhalma minden időben megértették egymást, hogy örömben és gyászban, virulás és hanyatlás, napfény és vihar napjaiban mindig hatottak egymásra, bizonyítja azon sorsközösség, mely párhuzamos történetünkben mutatkozik. így már az Árpádok kora, melyről tudjuk, hogy benne a magyarság alapította meg az államot, de a városok tartották fenn azt, vetette meg alapját Győr városa és Pannonhalma jövendő nagyságának egyaránt jaz Anjoii-k kora a városi intézmények' ! nagy előmozeitója ismét egyaránt látta : mindkettőjük erőteljes kifejlődését; a ;szomorú török hódoltság korában Győr | veszedelmében rendesen Pannonhalma j is osztozik, de valahányszor megszólal ja győri vaskakas, Pannonhalmára is a ;szabadság hajnala kezd derengeni. Midőn a korzikai sas parancsainak hódolt | Győr városa, ugyanakkor lobogtak ég jfelé Kis-Megyer lángjai. E század első tizedeiben a magyar nemzeti szellem politikai élet, irodalom és szabadság ! ébredésének és újjászületésének fecskéi 'egyidőben raktak fészket Győrött és Pannonhalmán. Ugyanazon balszerencse gyászba borult mindkettőre a század közepén és ugyanazon hazafias örömtől visszhangzott a nemzet és király kibékülésekor a hármas folyó kalászos

Uz„EsztqiisMke1ámája.

Bigi cs&l&di feljegyzések,

(Mutató a Nudeezky-esalid ez. könyvből,)

I.

A z 1738-iki p e s t i s.

Három szomorú eseményt jegyzett fel a HNedeczky-levéltár Nedeczky Ferencz íöbi- >1 róságának korszakából.

Az egyik a pestis ; a másik egy boszor- oíkánypör, a harmadik a komáromi fóld- jirengés.

A pestis 1738-ban nagyban pusztított joegész Magyarországban, csakhogy a rémü- aílet lecsillapítása tekintetéből nem igen rí Hirdették a valót, sőt hívét is elnyomták.

Leboczky Pál Nedeczky Ferencz sógora, amint katona 1739. márt. 20. Gidófatvárói íifirt levelén rajta van a «sanitäts» hivata- ollos pecsét, mi nyilvános bizonyítványa, jdhogy a levelek megcontumáciáztattak.

Az orvosok kis könyveket osztottak szét, ni melyekben a gyógyszerek és ovóeszközök elleirattak. Imakönyvek is osztattak szét, /amint ezt a Nedeczky-levéltár nyilvánossá 9Íteszi.- A pestis különösen Nyitva vgyben s iPózsony felé nagyban uralkodott. Ezen , időben Érsekújvár és környéke is Koiná- oi rom vgyhez tartozván, Nedeczky Ferencz it ekkor a sziget — Csallóköz — főbírája m több intézkedéseket tett itt, különösen járásában, hol e ragály pusztított.

A megyei comissarius bizonyos Tompos

János volt 1738-ban, ki mellette mint egészségügyi biztos működött; ez kiment Kamocsara, hol az eltiltott közlekedés kijátszására a csónakot eldugták, mi ezután sokaknál ellenszegülő vélelmezésekre adott okot.

Nedeczky Ferencz egész névjegyzékeket hagyott hátra azokról, kik utilevelet kaptak, tehát csak is ezek elöinutatásával volt szabad utazni. A pestis ellen gyógyszerül «trux vericát» — halyagfát használtak, ezt tótul «sztroplia», csehül «klokosz- ! kának» nevezték ; ennek magvát porrá törték és jó boreczettel bevették, héjával pedig füstöltek.

II.

i Boszorkánypör, 1738-ból.

Ez egy tanuvallatás,. mely Nedeczky Ferencz járásában nevezetesen Guta mezővárosában történt egy boszorkány ügyben, melyet nem annyira fontosságánál fogva, mint inkább ezen korelfogultságának jel-, lemzésére egész terjedelmében közlünk. j 1 1738. máj 31. Komárom vgyben szabadalmazott Guta érseki mezővárosban gutái lakosoknak Német Ferencz részére követ-: kezö vizsgálat ej tetett ; nevezetesen :

Valyja meg ha tugya e látta e vagy hullotta bizonyosan, hogy Eperjesy Tóth Jáhosné, ki mostan Gután lakozik boszorkány volna és másoknak ártott volna? I

1. Tanú Fejér Susanna 30 éves Szabó János hátrahagyott özvegye kikérdeztet-; vén, következőket vallott. Ez elmúlt esz-' tendőben egykor Tóth Jánosné leányai Szálló Mártonná teknőét az fatensnek el-; kérvén, úgy jeles társak Szeuczi Mihálynó,'

más háztól szapulótt vivén, kérte a fatens az két asszonyt, hogy valamely ruháját tennék a szapulóba, mit megh Ígértek mind ketten, az asszonyok : hogy

szivesesen ; elküldvén a ruhát Tóth Jánosné, hogy haza érkezett azonnal morgolódni kezdett, mondván, minek viszi oda Iáin semmi emberségével nem élhet, mely okból a fátens ez ruháját csak haza vitette. Másnapra kelvén az fia, másod- magával egy dolmány szőrbe harmad ebéd tajban mint egy ködben az fatens ment és előtte csakhamar elenyészett.

Az után csakhamar megint inásodinagá- magával a kit ugyan nem üsrnert, ugyan Tóth Jánosné fia kék dolmányba veres övvel övezve megint fátenshez ment, de, akkor nem tett semmit; beesteledvén Tóth Jánosné egy rostáiba ment és abból ijesztgette a fátenst, kiáltván ezen szókat : bao, bao, kire a fátens mondgya Tóth Jánosuénak, eb agyában termett, nem félek tőled vagy baogacz, vagy sem, mely szókra csak újakkal felemeltetvén magát ollan lőtt mint az kimén, s előtt kék tepsiket tartván ollat ganalt, mint ez megh érett penészes sajt, ki is öszve csapdos- ván kezeit csak magába az tepsijébe terült ezekre kérdette a fátent kell e több kire ez felel az Tóth Jánosuénak nem kell, pokolba az helyed, hol voltál, mikor, az Xiust megfeszítették, .mely kérdésére a látensnek, egy kevéssé elhalgatott, , az után ugyan az tepsibe kezdett megint valamit csinálni Tóth Jánosné s kérdezte a fátenst, kell e inégh töb, de az fátens azt felelte nem kell pokolba való, mely cselekedetében miud az négy leánya

és fia Tóth Jánosnénak vele ott voltak szerint; jól lehet az egyik leánya Számon, másika pedigh Füröu laknak.

Ugyan azon itt széken felemeltette magáth Tóth Jánosné egész katlanná változtatván lúgot bocsájtott az latensre mint katlan bul s keményen szapulta a kezét, pedigh kiki rántották az fátensnek, hogy az maga gyermekét üttné adgyon, melyre az fia Tóth Jánosnénak sok bocskoros emberekkel késekkel! az látensre meuvén, orrát akarták veki felhasogatni, kire Tóth Jánosné megint kérdezte kel e mégk több ? az fatens felelvén, nem kel, el mentek tőle.

Masnapra kelvén nappal megint harmad ebéd tájban egy szoptatós asszony (kit nem üsmer ki légyen) megint csak az ágyán termett a fatensnek, ki hova lőtt onnét az latens nem tugya.

Az után étszakára kelvén, megint Tóth •Jánosné egyszer megy rajta leányaival havai és azon tarisznyás bocskoros emberekkel, vivén Kis István házátul hótt szenet, mind veres katonákat csinált a szénből és azzal lenyelette őket, akkor is szinte szapulták az fátenst az lugal, az bocskoros emberek pedig úgy az Tóth Jánosné fiával az orrát hasogatták-; az .veres katonákat, a lábai pedigh ollauok ;voltak mint a lónak mind egészen.

Ezen sok vergődése után a fátens által meuvén Némethy Ferenczhez beszéli dol- gátt, lévén Némethy Ferencznél egy szarándok a.sszony ad az fátensnek egy olvasót, kit szent Benedek olvasójának j leuni mpjiá&tt és azt nyakába tötte, mond- I ván az fáftmsuek; édes leányom, ne félj- i