Esztergom és Vidéke, 1891
1891 / 100. szám
eszteugom, xiii. évfolyam. 100. SZÁM. VASÁRNAP, 18ai.PECZEM.BRR 13. MliaJlír.HNIK JIKIENK'INT KRTS7.EK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: Étté« *vi# . . . . . . • . . . *, . 6 frt — kr Pél évi a............................. ............................................3 Irt — hr N ejeit évié. . . . ,.........................................1 irt 50 kr Fgy szám ára 7 kr. Városi és megyei érdekeink közlönye. SZERKeTz TÖSÉG: PFALZ-HÁZ, FÖLDSZINT, hová a lap stölleiui ráazét illető közlemények' küldendők. KIAD Ó-h7v ATAL : SZÉCHENYI-TÉR 331, hová a, lap hivatalos és inagáuhirdötései, a nyílttérije szánt közlemények, előfizetési pénzek és reklamálások intézeiidölc. ; 75 kr, 100- Y.t 9-5 kr. HIRDETÉSEK: HIVATALOS HIRDETÉSEK 1 szótól 1Ö0 szói( tói 200-ig 1 írt 50 kr, 200-tól 3QO-ig 2 i Bélyegdij 30 kr. MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjutáuyoBabbau közöltéinek. NYJLTTÉR sora 2Ö kr. Városaink. Esztergom decz. 12. (H.) Mintha egy egész ezredév lé- tinket, kifejlődésünket meg akarta roluaseuimisifeni, megizmosodásunk leg- öbb tényezői : városaink érdekében jddigelé oly kevés tírtónt. Talán a magyar faj keleti, ázsiai vére yolt a/, oka, a mely inkább von- sódott a vidék szabad téréihez, niint & városok rideg kőhalmaihoz, — talán nemzetetünk politikai szervezetében volt az akadály, mely kizárólag a füldmivelősre foglalta le a munkás jobbágyok kezét, — a semmittevésre, legfeljebb a harczra és polinká'a a nemesek osztályát és nem juttatott véreinkből a városok alapját képező iparés kereskedelemnek embereket? Valóban «mi rajiunk egy fojtó gőznek nehéz átka ül,» mely nem engedie legfőbb érdekeinket észrevenni egy bosszú évezred alatt. Régi városaink ugy szólván mind idegen eredetűek, mi nem igyekezt’Vuk azok alapításában serények lenni. És e városokban idegen nyelv mellett is sokszor fennen lobogott a magyar haza- szeretett lángja, lakóik együtt vérzettek a nemzeti szabadságért a magyar ajkúak kai s hű támaszai voltak nemzeti vezéreinknek, fejedelmeinknek ! Mennyivel erősebb, mennyivel hatalmasabb bástyáit képezték volua hazánknak, ha törzslakosaik magyarok lettek volua! Helyzetünk a százados harczok megszűntével nagyot változott. Az alföld térés rónái, a magyarság tömegének lakóhelye a háborúk alatt elnéptelenedvén, uj lakosokkal kellett benépesíteni : rekon fajok L.Anyában némettel, ráczczal, tóttal. Az azelőtti kizárólagos magyar vidék elvesztette e jellegét, vegyes ajkúvá lett, még az ország szive, Budapest körül, s szélesebb alföldi városaink h "ül is sűrűn fe- kiisziiek a nemzetiségi községek. A hegyvidékek régi lakosai pedig nagyon kevéssé engedtek a magyar művelődés behatásának, városaik és falvaik jó részt mostanáig megtartották eredeti jellegüket, nyelvüket és szokásait! És a magyar elem az újabb időkben a vázolt kedvezőtlen helyzet mellett is népességében nagy haladást tett, meghaladta a többi nem magyarajku lakosságot együttvéve. Mi okozta e haladást ? A sokat gúnyolt statisztika felel meg erre. Mig nemzetiségi fal vain k lakossága csekély igényeivel, földhöz ragadva, mint egy üvegharang alá helyezett medium, megtartotta s meg fogja j tartani nyelvét, elszigeteltségét s rri^ ja római «paganns,» nem mutat hajlandóságot az uj eszmékre, a hazai mü- [veltégre, a beolvadásra, addig nemzetiségi, vagy vegyes ajkú városaink a legutolsó emberöltő alatt megkétszerezték, sőt megháromszorozták magyar lakóik számát s számtani biztosággal ki I lehet mutatni az időt. — feltéve, hogy 1 az erre kedvező körülmények meg nem .szűnnek, — amikor összes lakosaik nyelvben is magyarokká válnak! E körülmény mutatja meg a leghelyesebb magyar nemzeti politika útját, emelni a városokat, minden törvényes eszköz és kedvezmény erejével s különösen civilizálatlanabb vidékeinken arra hatni, hogy a nagyobb községek, a városok szaporodjanak. Nézzünk szét Lazánk térképén, s láthatjuk, hogy a magyarság, a nem-! zetiségi területekbe a városok által ékelődik be ! Ne legyen felszólalásunk kiáltó szó a pusztában, de figyeljenek] reá mind azok, kiket sorsuk a magyar nemzet vezetőivé tett, — mindazok, a kik haladásukra egy vagy más tekintetben befolyhatnak, különösen az állami kőzlekedésügy, a közigazgatás és népuevelés hivatott vezérei! A vasutak nagyon fontos curturális tényezőt képeznek, központokat teremtenek az iparnak és kereskedelemnek, — a köz- jgazgalás s más hivatalok magyar tisztviselőkkel, — a beköltözött iparosokkal és kereskedőkkel magvát képezik a magyarságnak s a nevelés bevégzi a többit! Minél inkább növekednek vidékeink .központjai, annál jobbau szaporodik bennünk a magyar elem, mert a fejlődés az érintkezés nyelvévé a magyart teszi, melyre már az iskola megtanítja a fiatal nemzedéket s mely nyelvismeret ily helyeken nem vész el, mint a falvakban, hol nem lehet a magyar beszédet értékesíteni s azt a fiatalság az életben ismét elfelejti, hisz a falvakban még az értelmiség iz kénytelen a munkás nép kedvéért annak nyelvén beszólni. Tanúbizonyságunk erre jeleu évi statisztikai adataink. Sőt ki kell mondanunk, hogy városaink érdekébe állami gondozással, törvényekkel is többet kell tennünk. Megváltozott helyzetünkben nem a vidék lévéu többé erősségünk, s nem a földesúri hatalomszó a nép irányítója, hanem a polgári szabadság, ennek magyar nemzeti irányban legalkalmasabb ápolói ; a városokban kell keresnünk jövőnk biztosítékait ! Politikailag fontosabb 'jogokkal kell ezeket felruháznunk, hogy városi polgárrá és képviselővé lenni ainbitióját képezze polgártársaink jobbjainak, s ki kell vennünk városainkat a vármegyék gyámkodása alul. Megvalljuk, hogy a tervezett közigazgatási törvény egyik legnagyobb hibájának épen a városokkal szemben czéizott tervezeteket tartottuk, a meljek még a mostani ki nem elégítő ba áskört is kevesbítették volna, holott inkább arra kellene törekeduük, miszerint az önálló törvényhatósággá lélelt az igények és feltételek lejebb szállítása által elősegítse, mert csakis igy adhatuuk erősebb lendületet fejlődésünknek, a mely egyértelmű a magyar elem szaporodásával és a magyar nemzet erősödésével, Tegyünk a népért. H. (Gr. J. dr.) Oda kell hatnunk, hogy a falusi népet kiemeljük az anyagi romlás és erkölcsi métely fertőjéből. Legkaihatósabb eszköz erre a szolid hitelszövetkezetek alakítása, melyek népszerűvé tétele és elterjesztése leginkább a papoknak lehetne feladata. Bennök bizik leginkább a nép, ők euAzJsíterjrakfiös^ciája. DALOS A PUSZTÁBÓL. i. KDKg HAXÁM • - Édes hazám elszakadtam tőled, Siratom a hűtlen szeretőmet, Siratom az áldott jó szülémet, De legjobban siratlak én, Édes hazám, téged. Mikor látlak? Mikor térek vissza? Idegen föld könyem meddig iszsza? Tán meghalni sem jutok el hozzád, Szülőföldem, édes hazám, Te szép Magyarország 1 II. SZOT* A FAIUNK HARANGJASzól a falunk harangja, De szomorú a hangja! Ha még soká hallgatom, Tán megöl nagy báuatom. Istenem, csak megölne! Ugy sem ólek örömre, A mióta szeretőm Kint nyugszik a temetőn. Teher nekem az élet! Már csak egy jót remélek: Nemsokára, szép halott, Temellefcted porladok. RÜDNTÁNSZKY GYULA. p é sa 1 a« — Elbeszélés. — — Következik a nevelő ur felolvasása, szólt Szehtiványi gróf. A nevelő ur a pódiumra lépett. Fémya comtesse gúnyosan húzogatta ajkszögleteit. — C’est bien ennuyeux! Bizonyosan az összehasonlitó nyelvészetről fog értekezni, — súgta oda a mellette ülő huszárfőhadnagynak. A többi jelenlevő hölgyek sem nyomhattak el egy-agy gúnyos megjegyzést, mert hát Hrovatka ur, a nevelő, vajmi félszeg látvány vala hosszú szalonkabátjában, pápaszemével, meggörnyedt, szerény testtartásával. Hrovatka ur. Milyen gúny rejlik ebben! A társaság tagjai per Pista, Nusi, Niki szólitgatják egymást, de öt mindenki megurazza. Az emelvényen asztal állott, két gyertyával. A csillárok ugyan elég világosságot adtak, de nyilvánosan felolvasni már csak gyertyafény mellett szokás. A nevelő mélyen meghajolt, miközben bajuszának fél szárnya veszedelmes közelségbe jutott az egyik gyertya lángjához. Ijedton vonta vissza fejét és mohón kapott féltett «favo- rit»-jához, nem esett-e abban valami kár, A bajusz megvolt, de a közönség komoly hangulata egyszerre odalett. Néminemű fészkelődés után felolvasta a dolgozat czimét: A megégetett sasszárnyak. No hiszen el lehet képzelni azt az átalá- nos kaczagást, a mi a sors e szeszélyes ötletére támadt. Pedig nem nagyon lingvisztikái értekezés, de nagyon komoly dolog volt az, egy melancholikus novella, a minek a hőse öngyilkossá lesz. A szegény szerző maga is érezte helyzetének komikus voltát, a haja tövéig elpirult, idegeseu fészkelődön helyén, termetével nem tudott ( hogyan elférni az asztal alatt és nagy zavarában olyan nevettető figura gyanánt szolgált a magas uraságoknak, hogy egy I jó bécsi posseért nem adták volna ezt a mulatságot. Kémia grófnő, a háziúr leánya, az első sorban ült. Feltűnő szépség, kinek személy- leírásával legjobban megismerkedhetnénk, ha a társalgásra hallgatunk, mit a felolvasás alatt is tovább folytatott lovag Kesselschütz főhadnagygyal. A vitéz katona udvarolni akart s bizonyosan ö is azt tartotta, hogy ehhez nem kell más, mint hogy az illető hölgynek teszem azt fél óra hosszáig, kellemes dolgokat mondogassunk. Ennél pedig szép nővel szemben mi sem könnyebb; ő róla magáról kell beszélnünk. — Nem is tudom, hogy a comtesse tulajdonképpen szőke-e vagy barna? A haja világos szőke és a szeme fekete. Ah, a maga gyönyörű szemei . . . Fémya szemei ugyan ennél külömb bókot is megérdemeltek volna. Finom metszésű, tömött sötét szemöld borult a nedvesen csillogó szempár fölé. Hosszú szem- pilláinak kárpitja árnyékolta be a szemgolyók izgató tüzét. A hogy a főhadnagyra vetette meleg tekintetét és szemeiben, mint a fényképész lencséjében visszatükröződött a huszárnak a csillárok fényében ragyogó egyenruhás alakja, úgy tetszett, hogy a deli katonatiszt ezen a szempáron keresztül már beljebb is, egészen a szívig férkőzött. — A nevelő ugyancsak. rV ' ■ Jett novellájába, — szólt Fémya. — Szegény! Hall gassa csak, a baritonja nem éppen kellemetlen. — Vigyázzon, még szerelmes lesz a nevelőbe ! Erre mind a ketten hangos kaczajra fakadtak. ugy hogy az egész társaság rájuk nézett. Nevetséges is volt szörnyű módon : Szentiványi Fémya grófnő, a nábob Szentiványi leánya, a magyar arisztokrata-hölgyek szemefényeszerelmes Hrovatka Jánosba, a kis Kálmán gróf nevelőjébe, ebbe a semmi emberbe, a ki azonfölül még csúnya is. Ezután közelébb hajolva suttognak tovább. Szentiványi mama boldog mosolylyal szemlélte a sor széléről a jövendő házaspárt. Bevégzett tény gyanánt emlegették, hogy a házikisasszony, időkérdése csak, lovag Kesselschütz neje lesz. Nem lehetett szó más alliancaról, mert a Kesselscbützök erő- : sen tartják a vérszerinti rokonságot egy uralkodó német herczeggel. A birtokuk meg legalább tízszer akkora, mint a fenséges Onkel egész herczegsége. Hrovatka elvégezte felolvasását, ő láthatólag meg volt hatva beszélye által, dö a közönség ugyancsak nem osztozott meghatottságában, Jó része oda se hallgatott. A kik meg ezt tették, azok a nevelő íur- csazágain mosolyogtak. Eszébe sem jutott senkinek, hogy tapsolni is kellene és olyau kínos csend támadt a befejezés után, hogv a háziúr röstelve a dolgot, egy kis klakkot erőltetett. Vagy három fiatal mágnás be- ; ugrott és igy a piéce még sem sült ki egészen fiasconuk. i — Gondolom, most éu következem, —
