Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 11. szám (10. szám)

a/ért nagy súlya van részvétének és nem közönséges jelentősége koszorújának. A Pesli Hírlap részvétének legszebb akkordjai a következők :

»A mi Simonban legnagyobb vala, s a mi egyéniségét mindenki fölé magasan emelte ki, az puritán jellemének varázsa volt. Az a csodálatos pánczél, mely egy tiszta ólet legtisztább szálaiból szövődik az igazi jellem körül s minden fegyverrel diadalmasan mog- daczol.

S e puritán jellemben is a két alkotó vonás : az egyszerűség és a törheti en kötelességérzet.

Szavaiban, szónoklataiban, elhatározásaiban és tetteiben hiába keresné akárki a hatásra való számítást. Amit mondott és a mit cselekedett, világos volt mindig és egynemű. S olyan maradt mindvégig, a milyen volt az első pillanatban. Ez volt a titka annak, miért tört meg egyéniségén a politikai próbálkozások minden változatossága. S miért, hogy ő volt a győztes olt is, a hol győzelmének a legkisebb jelét sem vette észre senki.

Mint kath. főpap egyháza főpászlora volt. S azzal az nczélkemény kötelességérzettel, a melyre jelleme fel volt építve, csakis egész főpásztor lehetett;.«

Kaas Ivor koszorúja.

Simor Jánost méltán siratja az egyház és a nemzet, mert hosszú életét ezeknek áldozta. Buzgó hitből fakadnak a jó cselekedetek. S az ő hite erős volt, munkája pedig áldott vala, mert nem önmagáért (áradozott, ki nagy gondot viselt, magas hivatásában száz- ezerek lelkiüdvét intézvén főpásztori kezekkel, Napról-napra szorgalmasan dolgozott egyháziakban és világiakban, szigorúsággal és jósággal, fogadalmához hiven mint jó pap. Nem szállt le soha az est, hogy Simor ne cselekedett volna olyat, a miért hálát adhatott. Minden perezben beszámolhatott Istennek és embereknek. Soha oly rendben nem volt az esztergomi érsekség roppant nagy egyházmegyéje, mint alatta és általa, ki nem tűrte, hogy egyetlen templom, paptak, avagy iskola rossz állapotban találtassák s egyetlen szol- gája egyházának Ínséget szenvedjen. Ezért tagadott ő meg magától mindent s élt egyszerűen magas méltóságában, hogy dús jövedelmeit teljesen egyházi és közczélokra gyűjtse és áldozza fel. Hasonló volt a bibliai példabeszéd jó

talenlumos szolgájához, ki a reá hízott tőkét jól kamatoztatta, hogy megsokszorozva adhassa vissza urának, elmondván, hogy megtalálja mind, nem vett el magának belőle semmit.

Budapesti Hírlap.

Simor édesanyja.

Egyike volt Magyarország legjobb és legpontosabb gazdáinak. Maga végezte a főfelügyeletet a kiterjedt pri- mási uradalomban s nem egyszer megtörtént, hogy korábban jelent meg valamelyik pusztáján, mintsem a gazdaliszt felébredt, még ha korán kelt is. Tájékozva volt mindenről és hogy ha ma ez az uradalom jó karban van és bőven jövedelmez, az egyedül az ő érdeme. Váratlanul jelent meg majd itt, majd ott s tiSzijei sohasem tudták, mikor lepi meg őket véletlenül. Ilyen rendszer mellett azután nem csoda, ha rend volt mindenütt. Otthon is takarékos volt. Az Aubortin volt a primási pezsgő, melyet e gyár külön vigneiákkal, melyek a primási czimert tüntették fel, szállított a primási palotába. Asztala azonban, ha nem volt pazarul bő, mindig előkelő volt s konyhája a jobbak közé tartozott.

Végtelenül szerette édes anyját, ki hosszú ideig nála tartózkodott, midőn Győrből Esztergomba tette át lakását.

A jó öreg asszony azonban az első egy-két hónap után hazament Székes- fehérvárra, hol csodálkozva kérdezték az egyszerű matrónától, hogy miért jött oly hamar haza ?

— Mert nem tudtam nézni azt a pazarlást, a mi a János konyhájában folyik, volt a derék polgárasszony válasza, ki istentelenségnek tartotta, a mit a szakácsok a pénzzel meg az ételek bőségével ott müveinek.

De azután ismét visszament s megadásteljesen mondta, hogy úgy látja, ezen nem lehet segíteni.

Simor megjelenése.

Az elhunyt herczegprimás agg korában is igen megnyerő arczu s bizalmas körben rendkívül kedélyes ember volt. Ünnepélyes alkalmakkor azonban a megtestesült méltóság tudott lenni s nomes vonásai ekkor szinte bizonyos ridegséget öltöttek magukra. Fiatalabb éveiben arcza férfiasán szép volt s még győri püspök korában is Magyarország legelegánsabb papjai közé tartozott. Nem volt meg benne az a franezia

könnyedség és mozgékonyság, mely Haynald érseket jellemezte, mig a betegség nem vett rajta erőt; de azért a szalón-ember benyomását telte nagy társaságban is, mozdulataiban és élénkségében, mely csak a legutóbbi időben hagyta el őt. Fénylő szemeivel be tudott hatolni az emberek szivébe s e szemek tüze az elfogult embereket rendszerint zavarba hozta. Mikor beszélt szinte nyersnek látszott néha, pedig a legjobb szív lakozott benne. De szeretett a dolgok mélyére behatolni s meglátszott rajta nem egyszer a türelmetlenség, midőn észrevette, hogy nem akarják neki megmondani a valót.

A herczegprimás naplója.

A herczegprimás talán legbecsesebb szellemi hagyatéka az a két nagy kötetes napló, a melyet 1867. év, tehát, primási székfoglalása óta vezetett.

A napló elejétől végig latin, tiszta, könnyen olvasható tinta-irással. Részletesen Írja le benne összes funkcióit, utazásait, továbbá tárgyalásait Rómával, a magyar kormánynyal. A napló számos politikai reflexiója hivatva van megvilágítani a heezegprimás politikai szereplését és tetteinek rugóit, adatai következtében pedig a történetírás nélkülözhetetlen fonása leszen. A szentháromság nevében kezdi naplóját és különösen római útjaival foglalkozik bőven. A herczegprimás tudvalevőleg kilenczszer volt Rómában, mint főpap. A naplóból a többi közt megtudjuk, a mit eddig senki sem sejtett és tudott, hogy a herczegprimás 1882-ben karácsony táján azért utazott Rómába, hogy a szláv liturgia érdekében megindult mozgalmat; meggátolja. Az 1880. évet egy politikai reflexióval kezdi, Isten irgalmát és áldását esedezve az adó- végrehajtóktól agyonsauyargatolt magyar népre.

Erről a naplóról a, prímás.,közvefeí- len környezete sem tudott eddig. Leg alább azt nem tudta senki, hogy a prímás oly részletesen Írja le pályafutása kimagaslóbb momentumait.

Az utolsó nap.

(A ravatal mellett.)

Mikor a hosszú, ridog tél után az első éltető napsugár kisütött, mikor az első termékenyítő keleti szól végigsuhant a hazán : akkor helyezték halálágyra a nagy életet.

*

Egyetlen perez sokszor ótszázado eseménye lehet. A májusi tavasz ga: dagon viruló tenyészete sokszor az < nehány ridog órája alatt tönkre fag Az ember szive is legmélyebben éré a váratlan gyors csapás súlyát. Ez legmegrendiiőbb. Hogy elkomorult világ egyszerre körüliünk.

Milyen vidám volt egy héttel ezelő még a farsang kedvétől, milyen eleve s gondtalan élet vigalmától s milye szomorúra változott egyszerre mindé: A nagy harang méla kongása farsan közepén meghozta a hamvazó szerd; számunkra. Egy halottal halottak nap lett mindon nap. A tarka báli lobogd eltűntek az ufczáról, a színes szalagé és rózsaszín illúzió-kelmék a kirak tokból; a házakon gyászlobogók leng nek s a kirakatok bágyadt fényű Ián pásai fekete kárpitokat, gyászszövetek' s ugyanegy lefátyolozott nrczkópet r hígítanak meg.

Annak a képe az, aki életében mii dig csak örömet okozott nekünk s ak most szivéből gyászol mindenki.

*

Sokszor láttam e képet azelőtt i Nem odakünn az utczákon, hisz itt ; eredetije volt a mienk, hanem az eh patrícius szalónjában, épugy, mint : utolsó iparos kunyhójában.

A kép nem változott csak a rámáj Akkor aranyos volt, most fekete; akku pálmalevelek közé állították, most cy ruságak alatt fekszik. Sokszor elnézte e képet azelőtt is. A szivjóság és léleknemesség typusa volt, az, a képe is ólt, mosolygott. És most a nyáj; ajk a valóságban is néma és az érte mos, jóságos szem örökre lezárult, kép ma is él, az eredetije hide;, halott . . .

*

Más kirakatokban nem a halott arc képe, a gyász kifejezője, hanem a 1 fátyolozott aranyos püspökkoroua feke ..„rsony párnán. Azt tartják soka hogy az arany ragyogását nem törhe meg semmi. íme ez a gyászfátyol h gyan megtört. És megtöri a hozzá fűződő gondolat.

Az emberi fő legnagyobb éke a korona, de még e ragyogás is micsoda mulékony. A sors a halál misztériumát soha sem hirdeti olyan megdöbbentőn, mint mikor i koronára veti a logse- tótebb gyász árnyékát.

*

Egy perez mit, egy lehellet. g

hűteien cselédet elkergették, és most háziúr valahol Budapesten.

A prímás kedves emberei.

Zárkózott természeténél fogva nem volt sok b.zalmasa, de a kit azután azzá tett, azt egész szeretetével megajándékozta.

Legbenfentesebb főpapjának, Hornig Károly báró veszprémi püspöknek egész szivét kitárta s aligha látott bele a leikébe annyira más, mint a veszprémi püspök, kinek tanácsa döntő, társasága vidámitó s humora fölvillanyozó hatást gyakorolt reája. A püspökök közül Hornig báró volt az, a ki rögtön megjelent a prímás betegágyánál s a kivel még utolsó óráiban is igen fontos országos ügyekről értekezett. A veszprémi püspököt tüntette ki leginkább szeretetének teljes odaadásával. Örömében sirt akkor, midőn fölszentelte és boldognak érezte magát, midőn veszprémi kastélyában meglátogathatta.

Hornig püspök már a kultuszminisztérium katholikus ügyeinek élén, mint miniszter- tanácsos bírta a prímás tökéletes bizalmát, melyet soha egy perezre sem koczkáztatott.

Ha megkérdezték volna halálos ágyán, hogy kit óhajtana szive szerint való utódának, nem sokáig habozott volna a válaszszák

Másik bizaimasa, Aradi Lippert József primási mttépitő, az egyetlen világi ember, a kit a prímás már évtizedek óta a legbensőbb barátsággal tüntetett ki. Lippert volt az ö összes műalkotásainak stilizálója Az aradi születésű művész, a ki a föszé- kesegybaz díszítését tervezte s a kinek rajzai után készültek a főszékesegyházi láiir tár legbt'osesebb modern műkincsei,

még Bécsben kötött a prímással barátságot, mikor az ott az ötvenes évek elején miniszteri tanácsos volt. Innen kisérte Győrre s Győrből Esztergomba, a hol huszonnégy esztendeig a prímásra a legnagyobb befolyást gyakorolta. Lippert családja Bécsben lakik, Velenczében palotája van s a primási lakban külön lakást rendeztek be számára. Lippert csak akkor hiányzott a prímás oldala mellől, mikor politikai vagy egyházi funkeziót végzett. Máskor nélkülözhetetlen kísérője volt.

Csernoch János dr., az udvari kanczel- lária direktora, mint primási titkár nyerte meg a biboros bizodalmát, de nemcsak a hivatalos titkok erejéig. A fiatal pap gyorsan haladt az egyházi pályán, ő a főkáptalan legfiatalabb kanonokja. Munkabíró és készült ember, a ki egyformán dolgozott magyarul és latinul. A prímás annyira magáévá tette Csernoch gondolkozását, hogy fontosabb fogalmazványait is reá bízta, t volt a herczegprimás legtekintélyesebb szavú tanácsosa politikai s egyházi ügyekben.

Minisztereket fogadott, püspökkel tanácskozott s a mit javait, azt a herczegprimás is meg szokta erősíteni. íróasztalán keltek a legfontosabb okiratok, Róma, Budapest és Bécs számára. Egyházjogi ismeretei alaposak, védelmi okai erősek és munkaerői mindig biztosak voltak.

Az ö karjai közt múlt ki a herczegprimás, kinek ő adta föl az utolsó kenetet. ügy a gyászos palotában, mint a főkáptalani rendkívüli értekezletein a temetés szertartásainak részletezését Csernoch kanonokra bízták.

Va amennyi gazdatisztje közül leginkább

Mattyasovszky Lajos uradalmi igazgató számvevő bírta a prímás bizalmát, a ki gazdasági ügyekben jobb keze volt. Az ö érdeme, hogy a prímás gazdatisztjei számára nyugdíjintézetei alapított, Mattyasovszky dolgozta ki a szervezet szabályait.

Egyébként a prímás nem könnyen volt megközelíthető, megállapodottságában pedig hajthatatlan. Minisztériuma azonban méltán dicsekedhetik vele, bogy a prímás sohasem tagadta meg tőle bizalmát és szeretetét.

Világtalan ravatal.

Nem volt virág a ravatalon és koszom a koporsón. így akarta végső rendeletében. Talán nem szerette a virágot? Udvari kertjében pompás virágágyak nyíltak s nem egyszer mutogatta vendégeinek azt a színes virágokkal ültetett nemzeti czimert és érseki czimert, mely kertjét díszítette.

Hanem tartott tőle, hogy a koszorú- halmozás évtizedeiben a tékozlás divatját mozdítaná elő és ezzel a gondolattal soha sem birt megbarátkozni

Szigorú mértékletesség volt jellemének első vonása. És ezt következetesen keresztül vitte minden cselekedetében, gondolatában és érzésében. Soha túlzást nem követett el, sőt ellensége volt minden nagyzásnak teljes életeben. Még halálában is tiltakozott a fény és pompa túlzásai ellen és ravatalán is arra oktatott, hogy maradjunk meg mindenkor az arany kózéputon.

Simor János szobra.

Az aranymise ünnepségei alkalmával a főkáptalan Simor János érsek mellszobrát rendelte meg Stroblnál, aki azt sikeresen megmintázta és bronzba öntette. Ez a bronzbüszt most a primási múzeumban

van s a herczegprimás egyetlen mellszobra Az esztergomi fckáptalan azonban a j főszékesegyházban Pázmány Péter carrara'

I márványszobor-emlékb átellenében, épei j olyan nagyságban el fogja készíttetni t ! prímás szobrát, mely e szerint a főszékes- l egyház harmadik emlék^obra lesz. Az elsí [ Ambrozius föherczeg érseké, a szent Istvár kápolnában, a második fázmány Péteré, kinek hamvait Pozsonyból Esztergombs fogják szállítani.

Simor János emlékszobratehát Pázmány Péteré mellett a főszékesigyházat fogja díszíteni, hol huszonnégy esztendeig hirdette ékesszólásával Isten Íréit.

KÖRÖSI ŰÁSZLÓ dr.-- A nemzet funeratira, Vasvári Kovács József, a nópszinlnz vén tagja is feljött a temetésre, hog; halottas koszom levelekből és virágokból áll<! gyűjteményét szaporítsa. Az ö.’eg urat magyar viselote és borotvált áirázata után mindenki kálamista papnak*>ézto, — Hazafi Veray János »édes hazánk anyanyelvűnek terjesztője és művelője« szintén megjelent a sokain, lomban és piski-i valamint dévai gyásza versekkol szedte össze a részvét piczi Iáit. Erős megrovásban fogja részesi teni az üreg Danát, mert az szörnye, ropogott alatta.