Esztergom és Vidéke, 1891
1891 / 96. szám
A nem/etünlí évezredes ünnepére való előkészülést akarjuk felhasználni annak bebizonyítására, hogy él bennünk, magyar néptanítókban is, a köz- érzület, mely országoknak, államoknak szolgál (alpköviil, támaszul. A midőn ni'inz'iünk a közel jövőben megtartandó ezredéves örömünnopre készül, illőnek, sőt kötelességnek tartjuk, hogy a magyar nemzet népoktatási intézeteinek a munkásai is hozzájáruljanak ezen magasztos ünnepnek a fényéhez, és pedig az által, hogy megvessék ez alkalommal alapját a «Magyarországi tanítók házának.» Az «Eötvös-alap» azonban csak az •esetben teljesíthetné szép feladatát, ha azt a nemzet hő fiai kegyes pártfogásukra méltatnák s ha akkor, midőn már szent nemzeti czélokra áldoznak, ■egy-egy fillért juttatnának — a nemzet legszerényebb napszámosainak perselyébe — az Eötvös-alapra is. „Magyarország Öröme.“ Ez lesz a czimo egy fényes kiállítású emléklapnak, mely a prímás installációja alkalmából fog megjelenni. Az Emléklapot Körösi László dr. szerkeszti s Buzárovits Gusztáv czége adja ki. Magyarország öröme régóta dobogott annyi millió szívben, mint midőn Apostoli Királyunk 0 Felsége Vaszary Kolost, legkegyelmosebben Magyaroszág herczegprimásának és esztergomi érseknek nevezte ki. Az ország örömujjongással üdvözli a dicsőséges eseményt, a sajtó egye.értő glóriával magasztalja az uj egyliáz- lejodelmet sa nemzet az őszinte szeretett adóját rója le a szeretet kútfő r rásánál. Az ország örömének akarunk irodalmi emléket emelni, midőn Főm. Vaszary Kolos herczegprimás inslallá- cziója alkalmából «Magyarország Öröme» czim alatt a nagy eseményhez méltó emléklapot adunk ki. Az esztergomi jóhirnevű Buzárovits- czóg díszes kiadásában megjelenő emléklap történelmi és irodalmi becsének emelésére az ország kimagasló vezéfói fiaitól autogram mókát fog közölni. .Jónevű költők alkalmi költeményo- ket, ismert írók ünnepi czik keket ígértek az ünnepi vállalatnak. Az emléklap különbözni akar ez eddig megjelent emléklapoktól nemesük formában, de tartalmasságban is. a váladlat kiadója nem kiméi költséget az emléklap fényes kiállítására. A szerkosztő pedig mindent el fog követni hogy az emléklap csakugyan Magyarország Örömét fejezze ki. Többet most még nem árulhatunk el, de esetről-osetre tájékoztatni fogjuk olvasóinkat a nyilvánosságra hozható adatokról. ............IIIIIEK. — A prímás és a tanítók. Vaszary Kolos herczegprimáshoz az Esztergom-járási néptanítók egyesülete a közgyűlés után a következő üdvözlő sürgönyt küldötte : «Az esztergomi járási néptanítók egyesülete mai napon tartott közgyűlése alkalmából legmélyebb hódolatát és tisztelőiét küldi Herczegségeduek és kéri, hogy azt kegyesen fogadni méltóztassék. Csernoch János, kanonok elnök.» Erre az üdvözletre a herczegprimás a következő siir- gönynyel válaszolt: «Nagyságos Csernoch János kanonok urnák. Az esztergomi járási néptanítók egyesületének üdvözletét a legbensőbb örömmel vettem, közöljo vele őszinte köszonetemet s viszontüdvözletemol. Vaszary Kolos.» — A primási vagyon átvétele. Az uj herczegprimás számára már mindent átvettek Esztergomban. Az átvételt eszközlő bizottság tagjai Boncz Eerencz miniszteri biztos, Fábián miniszteri számvevő, Lóskay Jeromos pannonhalmi jószágkormányzó, Ziskay Antal főapa'sági főügyész, Mat lyase vszky Lajos primásuradalmi jószág- igazgató és Gfreffel kanonok az esztergomi főkáptalan képviselője most veszik át Bajcsőt, fintor legkedveltebb birtokát s a hét folyamán a többi primási uradalmat az uj prímás számára. — A jubiláló nyitrai püspök. Boskoványi Ágoston negyvenéves püspöksége alkalmából az esztorgomi főkáptalan részéről Máj er István püspöktől meleg hangú üdvözlő sürgönyt kapott.-- A szt. Vincze egyesület a hét folyamán szép menyiségű tüzelőfát, és élelmi szert osztott szét Esztergom házi szegényei közt. — Szegény plébánosoknak. Az esztergomi főkáptalan tízezer forintot osztott szét az Esztergom-főegyházmegyei szegényebb sorsú plébánosok között. tani, csak azt nem sejtettem, hogy miért mindez ? Hiszen ha én valakinek elmondanám ezt a bolond históriát, — no az bizonyára szépen megdicsérné az Ízlésemet. Azonban nem mondom el senkinek ; megyek a szigeti fák alá s ott a friss szellő majd kifújja a fejemből ezt a bolondos gőzt. Akkor aztán akár csak soha se láttam volna. A szigeti-sétatér fasorai alatt hullámzott a sétáló közönség. Néha szörnyű unalmasak az emberek. Úgy tetszett, hogy most is azok. Léhák, fecsegők, ezifrák, üresek és li iái 1 Lati an ok. Félre eső utakat válásztottom és vártam a pillanatra, a melyik kiugratja fejemből a fekete szemű Csúnya asszonyt. Bárcsak egy pókot látnék ezen a rozzant pad alján, a mint falánk kegyetlenséggel gyilkolja meg a hálójába került legyet; bárcsak egy bogarat látnák, a melynek utját és mozdulatait ügyelhetném ; bárcsak egy kis énekes madár szólana . . . ne ne . . . énekes madár peetilurg dolog. Jobb volna valami vén kopott varjn, a, melyik szemre hányó lúg és telel orok ka I ri- koltozná felém, hogy: kár, kár! (Jgy tetszett, mintha varázs oldódnék. Örültem. Lelkemre mondom, örültem és ebben a nagy örömömben közeledtem egy virágágyás felé, melynek közepében rózsatő és rezedák nyíltak . . . Egyszerre kéjes zsibongás szaladt át minden tagomon. Ismét ez illat, ez a té- bolyitó illat, mely az ablakból szállt felém. A pillanat varázsa megfosztott minden akaratomtól. Ez az illat visszavarázsolta azt a bűnös pillanatot, a melyben önt megláttam. A rezeda illata ismét felújította lelkemben az ön csúnya arczát. Ismét előttem állt ön asszonyom. Láttam fekete szemeit, keskeny homlokát, lapos száját és ajkai körül a csúnya jegyeket! És daczára mindezeknek, még se bírom önt feledni. Csodás igézet vert meg, mely azon pilla- ! náthán arezából sugárzott felém. Ettől a j bűvölettől nem szabadulhatok és fájdalmasan vergődöm alatta . . . Pedig ön nem szép ! Istenemre mondom, hogy nem ! A költő hiába keresné önben ideálját és a festő arczában, a szobrász termetében, megörökíteni valót nem találhatna ... és mégis van valami önben, a mi leköt, a mi elbűvöl . . . üde, derű, mint a tavaszi hajnalban ; van valami frisseség, mint a fű illatában és van valami ifjúság, mint a májusi lombban. B. J. L. —— — Díszhangverseny. A dal- és zoiiekodvolő egyesülőt a katonazonckar közromííködésévol Vaszary prímás ins- lallácziója tiszteletére díszhalig versenyt fog rendezni a Fürdő-vendéglő nagy tei méhen. — Emlékkönyv. Waller Gyula dr. a legszorgalmasabb eszlcrgomi iró az uj prímás fogadtatása üuiiopéro díszes emlékkönyvet ád ki. — A Magyar Sión novemberi száma a herczegprimás igen sikerült nrczképét közli s meleg hangú üdvözlő jezikket ád. A többi közlemények is tanulságosak. — Vasutunk megnyitása Vasuiun-I kát tegnap adiák át a közforgalomnak. A fővárosból Füzilőre érkezett hivatalos vendégek száma, körülbelül ölven volt. Kilenc/, után indultak el s délután negyed kettőkor érkeztek ide. Lábatlanon feliérnihás leányok s tűzoltók várták a vonatot, melyet virágokkal disz Ítélték. Süti ő n is szép fogadtatás volt, mint a többi megyebeli állomásokon, Nyergesujialun, Tokodon és Kenyérmezőn. Esztergomban a fel- Jobogózott pályaház előtt nagy közönség élén Ilelcz Antal dr. polgármester üdvözölte az eseményt s hálás örömét nyilvánította Baross miniszternek. A kormányt Márk miniszteri tanácsos képviselte, ki a fogadtatásért köszönetéi mondott s kijelentette, hogy Baross ő Excel lőni iája az egész megyére kiterjedő vasúti hálózatot fog szervezni. A mozsárdurrogások közt bevonuló kocsisort a városijáé is nagy érdeklődés kísérte. Megérkezés uláu az átvételi jegyzőkönyvet állították ki, melyet Márk miniszteri kiküldött, Horváth igazgató, s hatóságunk fejei írlak alá. A disz- lakomán körülbelül halvauan veitek részt. Schleifer menüje a következő voll: Po tage á la pr.n nnier. Saumon du Rhin sauce tariare. Cuisse de sanglier, Fruits Con fi Is. Filets de boenf a l’anglaiso CharíoIte á la reine. Fuisans. Hiúdon roll. Saladé mólóé. Clémé pa- Iissiére a la vanille Fromage, Fruits, Desserí. Café. Yins: Badacsonyi. Villányi. Champagnes. Aubertin Demi Sect. Conac. Az asztal fejét Márk főfelügyelő és Tolnai Lajos a részvénylársaság elnöke fogadta el. Mellettük láttuk még Major István püspököt, Cri vicsics és A ni ally ezredeseket az alispánt a polgármestert stb. Komáromot külön küldöttség képviselte, melynek tagjai voltak: Fii tier, Pőcze, Igmándy, Balogh és Weller. Ott voltak még Hor- schnitz, Nenschloss s az egész mér- jnöki kar, mely a vasút épités körül közreműködött. Az első felköszöutőt i To 1 nay Lajos mondotta a királyra, !a másodikat Kruplanicz Kálmán alispán Barossra, Andrássy főjegyző nagy lelkesedés közt élt. tte Vaszary herczegpritnást azután Márk fő- I felügyelő Esztergomra, Fitr.ler komá- I r.omi ügyvéd Esztergvm megyére és Ivarosára, Helcz a vasút engedélyeseire Is Tol n ay Lajosra, Reviczky Károly Toluayra, Tolnay Lajos Máj er püs- jpökre, Autalífy ezredes a vasuta- ! sokra, Ahrenstein a magyar ál hamvasul ak képviselőire, Reviczky Győző 1 Ahreusteinre, Bergmann Ernőre. Üd- , vözlő sürgönyöket küldtek Mailáth I György afőispán és Horánszky Nándor képviselőnk. A társaság vidém hangulatban volt együtt hét óráig, j — Esztergom! menetrend. Vasutunk ma kezdi meg rendes járatát. Az első vonat indul reggel 4 ó. 13 p; a második 8 ó. 5 p. d. e., a harmadik d. u. 12 ó. 52 pkor. Esztergomba érkezik az első vonat ma reggel 9 ó. 22 pkor, a második d. u. 3 ó. 5 pkor s a harmadik 9 óra 49 pkor este. A személyzet áll Német József ál- lomásfőnökből, két forgalmi tisztviselőből, raktárosból és egyéb alsó közegből. vVz első vonat 5926-ik szánni voll, s vezette Dorosnyák Géza szőnyi tisztviselő. — A prímás székhelye a legújabb statistikai kimutatások szerint az ország százba,rmadik városa népesség dolgában. Esztergomnak csakugyan nincs tízezer lakosa s igy jóval Soroksár után következik a falvak felé. De ezzel a kimutatással szemben a stall's fi ka nem igazságos. A prímás székvárosa négy egymással összeépített különböző hatóságii város. A legnagyobb városrész, a szabad királyi város rendezett tanácsú, do a három testvérváros, Szenttamás, Szentgyörgymező és Er- sekviziváros külön-külön nagy község s mint ilyen a, megyéhez tartozik. Ez a három nagy község sohase szerepel a statistikában, mikor Esztergomról van szó s igy könnyen megütközik azon az olvasó, hogy Magyarország herczegprimásának székvárosa népesség dolgában Soroksár lilán következik. A négy össznépitőlt városrész egyesítéséről a minap maga a miniszterelnök is rokonszenvesen nyilatkozott s igy nem sokára meg fognak szűnni a különválás mia.fl, keletkezeit rendőrségi, nyilvántartási. sőt kulturális visszásságok is, melyek ritkítják párjukat az országban. Esztergom utoljára szerepel a magyar városok közt a százharmadik helyen, mert ha vashidja kiépül s a négy városrész a. szomszédos Páikány- nyal is egyesül, Eszlergomnak azonnal busz-huszonöt ezernyi lakossága lesz s akkor már a nagyobb magyar városok sorába emelkedik. Az uj her- ezogprimás alatt nemsokára meg fog történni a rég óhajtóit egyesülés. — Egy falusi könyvről. Mihályi hajol hi jegyző vaskos uj könyvéről ezt Írja a Budapesti Hírlap : Itt van egy nótárius, ki az irodán kívül írott munkáit ajálnja az irodalomban nem gazdag (igy !) magyaroknak. Persze nem folyamodványokat ir, sem leveleket a bajól hi fiuknak, a kik Boszniában vagy hol, ka.onáskodnak, hanem kar- czolatokat, elbeszéléseket és verseket, íme mutatóul Leendő nőmhöz czimű versének néhány strófája : Nem kívánom én te tőled. Leendő feleségem : Hogy puhára megfőzzed A juhhúst ! . . . Csak édesein Arra kérlel?, hogy szeress ! . . . Szép hímzést, jó varrást, Takarékos életet.; Mosni, vasalni tudást: Nem követelek tőled ! . . . Csak azt esclem, hogy': szeress . . . Franezia s augol nyelvet Bánom is ha nem tudod ! Ha felírni nevedet Nem lészen tudományod : Nem baj! ... De kérlek: szeress! . . . Kollos tyuk ültetését, Jó malaczka hizlalást, Pulyka, kappan nevelést, Ha nem értesz: ebi)’ hibát Nem látok én! . . . Csak szeress! . . . A teknő mint szerelmi zuhany czimű tréfás történetét ezzel a vorssel fejezi be : Megy a kántor szénát lopni: Más szénáját húzogatni . . . Olelgeii a menyecskét: Mint a szabó a bakkecskét! . . . Ám a nóti egyet köhent,: Kántor-kurázs nadrágba ment ! . . , Uuyse fóré ! . . . Kántor illan, Mert lám a férj majd ott toppan! . .. S igy vesz ingyen hideg fürdőt, Ölelgetvén a nagy teknőt; . . . Látod pajtás: igy jár a ki Más szénáját huzogati! . . . E munkálatok szerzője azonban, a ki a czim lapon nemzetes Zajlhay István cgv unokájának is vallja magát, furfangos egy úri ember, az előszavában ugyanis sans géné bevallja, hogy műveinek kiadásával nem volt más szándéka, bebizonyítani jóakaróinak, hogy egykori, vóge-hossza nélküli luin- polásai mellett nemcsak irodáját nem hanyagolta el, hanem ideje felt excentrikus passziókra is. A mint nagy szellemességgel megírja a literafnra mellett a litteraturával is ráért foglalkozni. Azonfelül kereken kijelenti, hogy °g.Y csöppet sem bánja, akármit is mond a kritika, mivelhogy ő kis fia, gőgicsélésénél szebb hangokat már úgy sem hall, — a mi az egyetlen megható mondás a rengeteg könyvben. Hanem azért mégis odabigyesztette a kötet, élére, hogy minden jog fönntartva., végül podig azok kedvéért, a kik netalán érdeklődnének többi költeménye iránt, felsorolja közöl négyszáz versének a czimét. Ha nem olvastam volna ol néhány dolgozatát s nem adott volna ki könyvet, azt mondanám őrről a Zajthay-ivadékról, hogy igazán
