Esztergom és Vidéke, 1891
1891 / 9. szám
El 5s képedt fim a jó üreg-., mikor m aganyfrereszl.es főpapot meglátta, — mfrg <&% a jóságos mosoly sem tud!a saegiiyiígtatui, mely -a püspök bocsánatát jelentette« így ’vonult lm Simoi Győrbe, — s miaué a győri kanonok urak a reggeli (hajóval megérkeztük, — álmélkodva iiiillőtték, hogy az uj püspök már elfoglalta püspöki székházét« A győri szakács. Jönnek a győri udvar cselédei. — Hát te ki vagy ? — kérdi tőle a püspök. — Én vagyok a szakács! Kérem én már három püspököt kifőztem . . . — No hát csak főzz ki engem is! — vágott szavába a püspök. És »ki is főzte« hűségesen, becsületesen. Győri notabilitás. Mikor aztán a város notabilitásai között Boly József is bemutatta magát a püspöknek azt mondta a püspök : — Csak azt nem tudom, hogy menny- béli-e vagy pokol-béli ? S miután mind a két len megegyeztek abban, hogy »minden ember szereti a bélit«, — Simor püspök is mindig szó rette a Bolyt. Győri színváltozások. Beiktatását több üdvözlő verssel ünnepelték, — a töbi között papjai is. Ezek között Braun Ferencz, pali plébános, ki nagyon vágyott a nyugodalmasak!;) kanonoki stallum után szintén készített egy üdvözlő költeményt, melynek kőnyomata cziin lapján egy fa. állott, alatta az uj püspök, a mint áldást oszt híveire. Az üdvözlő költemény a czimlapról és a püspök nevéről el volt nevezve Jánosiénak. De Simor jól tudta, hogy kinevez- tetése előtt az egyházmegye papságának nagy része, köztük a pali plébános is, egy folyamodást irt alá, melyben a Felségtől Deáky Zsigmond győri kanonoknak kineveztetésétkérték agyőri püspöki székre. Mikor a páli pap átnyújtotta a »Já- nosfa« költeményt, Simor igy szólította meg a hüledező kanonok jelöltet : — Persze, ez a Jánosfa néhány hete meg Zsigmondié, volt — ugy-e ? Savanyu apátság. Ismeretes, hogy mikor az egyszeri mosonyi plébános a czimzetes »egresi« apátságot kérte, igy válaszolt neki : — Sajnálom, hogy az egresit már elígértem, hanem a ribizli apátságot, azt neked adom. Láthatatlan cingulus. Máskor az eggbeli öreg pap, akinek életkora volt a legfőbb érdeme, azt kérte a prímástól, hogy engedje meg, miszerint vöröses övét hordhasson. A prímás azonnal okmányt állított ld neki, ily form a szöveggel : — N. N. plébánosnak ezennel megengedjük, hogy különös privilégiumként vörös övét viselhessen, de csak a reverendán belül. Pénzgyűjtő szobor. Papjaival nagyon szeretett mókázni. Dingraff, a hires lébenyi pap, ki 12. századbeli gyönyörű román templomát, országszerte gyűjtőit adakozásból restaurál falta, — sokszor kopogtatott nála segítségért, — de a püspök nem látszott, hajlandónak a segélyre. Személyesen akart meggyőződni a templom régiségéről s a plébános kifejtett buzgal ináról. Egyszer ott. termett Lebenyből), megnézte a templomot s meglepői ve állott ni<g a román style ritka remeke előtt. A főoltár már készen állott: A műértő főpap csodálva nézte szt. Jakab remek szobrát. I)e a plébános előtt nem akarta elárulni felindulását. — Szép, szép, hanem az a sz. Jakab mégis igen furcsán néz ! — Furcsán ám, — felelt a szókimondó plébános, — kivált azokra, a kik még sommit sem adtak, a templom restaurálásához. S a jólelkü püspök fejedelmi bőkezűséggel simította el szt. Jakab »furcsa« nézését. Simor utolsó útja. A palota-téren. Kora reggel köd ereszkedett alá, gyászoló hangulattal. A palota kapui tárva nyitva voltak. Folytonosan jöttek vendégek. A vízivárosi templomban fölállított ravatalt legutoljára nézte meg a közönség, melyet csakhamar kordonnal szabályoztak. A templomban az első padokat a prímás rokonai foglalták el. A többiekben küldöttségek és papok. Boltizár püspök, Lukács és Bálint kanonokok, valamint a karkáplánok és sok növen- dékpap kíséretében beszentelte az üvegfödéllel befödött koporsót, miro három férfi rátétté az érczfedelet. Féltizkor érkeztek a prímás összes gazdatisztjei, kik a ravatal körül csoportosultak. Hatvanan leheltek mindössze. A tisztek közt óriási viaszgyertyákat osztogattak ki. A templomba csak ekkor sereglettek össze a főrendek, képviselők küldöttségei. Főrendek vegyesült.ek az egész közönséggel. A templomból nem lehetett, felső és alsó házat csinálni. Apponyi Polónyi padjába került. Károlyi Tibor és Horáuszky, Széchenyi Béla és vidéki tűzoltók. Podma- niczky Géza és veteránok, Batthyány Lajos városi deputácziók keverődtek össze Gerlóczy budapesti polgármester küldöttségével sokáig nem jutott helyhez. A templomban a rendet Reviczky főszolgabíró iparkodott fönlartaui. Esztergoinmegye bizottsági tagjait Majlálh főispán, a város képviselői testületét Helcz Antal dr. polgármester vezette. Izr. hitközség tizenkét taggal jelent meg. Agyászra egybesereglelt előkelőségek diszmagyarban, katonai parádéban, de igen sokan csak egyszerű téli kabátban jelentek meg. Hornig, Steiner, Suszter megyés püspökök között volt Fraknói az akadémia püspöke, valamennyi esztergomi kanonok. Az alsóbb papok karingben, az előbbkelő papság pallium ecclesiasti- cumban. Amint Csúszka püspök Lukács és Bálint infulás kanonokokkal és fényes segédletével megérkezett s a ravatal előtt elmondta rövid imáját, megzendült a Circumdederunt me megható gyász- éneke, melyet több száz pap énekelt. Ekkor lépett a templomba Szapáry miniszterelnök és Csáky kultuszminiszter díszruha nélkül, Fehérváry honvédelmi miniszter tábornoki egyenruhában. A jobb padosztály első padjában helyezkedtek el, közvetlenül a ravatal előtt. A főherczegek az oratóriumból hallgatták végig a megszentelő szertartást. A gyászénekek végeztével nyolez primási gazdatiszt vitte ki a koporsót a hat lovas gyászkocsira.. Simor János elhagyta templomát és palotáját s útban volt az örökkévalóság felé. A gyászmenet. A liz óra után megindult gyászmenet élén megyei lovashuszár haladt gyászlobogóval. A keresztet a menet előtt három növendékpap vitte. Az iskolák tanulói a gyászmenet fő utczái körül helyezkedtek el. A növendék- papság fehér karingéro téli kabátot volt kénytelen huzni. Az időjárás valóban megkövetelte. A különféle egyesületek gyászlobo- góik alatt vonultak ki. Igen festői csoportott kepeztek a bányászok, akik sötétzöld lobogójuk alatt bányalámpáikkal jelentek meg. A különféle küldöttségek, megyei, városi, községi és egyesületi képviselők párosán haladtak föl. A menet igen hosszúra nyúlt; mozgása igen lassu volt. A papság csoportjai után következett az akadémia, egyetem és a kath. irodalmi társaságok néhány képviselője. A katonai zenekar három gyászindulót játszott. Csúszka püspök fényes kíséretével a koporsó előtt haladt. Három udvari pap a bíboros kalappal s a primási főrendjelekkel közvetlen a gyászkocsi előtt. Az utezákon óriási közönség. Minden ablakban csoportok. Az utczai lámpásokat gyászfátyollal borították. A menet rendjét Reviczky főszolgabíró sok fáradsággal volt csak képes fön- taríani. A főszékesegyház ravatala. Frigyes főherczeg és Ágost főlierczeg, a kormány, főrendiház tagjai nem csatlakoztak a végtelen hosszú menethez, bauern kocsikon a főszékesegyházba hajtattak. A főszékesegyházban Majer István püspök várta a király képviselőjét, kinek a feszületet csókra nyujtotta s azután szentelt vízzel hintette meg. Soká tartott még, inig az egész gyászmenet fölért a főszékesegyházba, a hol a katonaság díszsorfalat alkotott s körülfogta a kupola előtt álló óriási ravatalt, melyet a prímás czi inerei vei díszítettek. A ravatal előtt egy fekete kis asztalon volt látható a bíboros hermelin és herczegi korona. A főszékesegyház szentélyében a prímás hallgató széke, a szószék, a kanonokok padjai, a főoltár hátsó fala, a diadalívet tartó óriási márványoszlopok fekete szövettel voltak áthúzva. Frigyes főherczegnek külön fekete áIványt emeltek hasonlót, de kisebbet József Ágost főherczegnek. Szapáry, Csáky és Fehérváry miniszterek a kanonoki stall uniókban ültek. Főrendek, előkelőségek jórészt a papság padjaiban, mert az összes növendékpapok a ravatal előtt voltak. Végre megérkezett a koporsó, melyet tizenkét primási gazdatiszt hozott a kupola alatt álló ravatalra a gyászkocsiról. A görög stilü vastag nikel lemezből sajtolt koporsón aranyozott ércztölgy- koszoruk, négy sarkon akroteisnokkal, köröskörül aranyalapon meondrikus vo- naldiszszel. A bányászok csapatja a ravataltól jobbra helyezkedett el. A prímás rokonai a Pázmán emlékszobái alatt levő padban. Főszékesegyházi érsekek gyászéneke után Csúszka püspök teljes gyászpompával kezdte meg a végső szertartást, miközben a főszékesegyházi kar Brozik gyászmiséjét és Kempler Liberóját adta elő. Dulánszky, Schuszter, Hornig és Steiner püspökök szentelték bo a koporsót. Azután ismét Csúszka püspök mondott imát, mire tizenkét primási gazdatiszt a koporsót a sírboltba vitte. A sírboltban. A súlyos érczkoporsót levitték a kriptába. A Halhatatlanság és Feltámad ás óriási szobrai nem látlak még1 nagyobb halottat elvonulni koszorúik alatt. A négy tömör oszlop alatt álló főoltáron voltak a küldött koszorúk, melyeket nem lehetett a ravatalon elhelyezni. A prímás sírja a bejárattól jobbra van ; két méternyi magas állványt rögtönözlek hozzá. A márvány- 1 apók kai kirakott üregbe helyezték el az érez koporsót. Császka püspök még egyszer megszentelte a koporsót, mire azt nagy dübörgéssel tolták be. Csernoch kanonok a koporsóra tette a bíboros kalapot s erre a kőművesek hozzá fogtak az üreg elfalazásához. Fél óra múlva már téglafal takarta el a fényes koporsót. A kryptát azután óriási közönség lepte el. Mindenki látni akarta még egyszer a nyers téglafallal elzárt sirt, melyet díszes márványtáblával fognak megjelölni. Kettedfélkor a palotában, a szemináriumban s a Fürdőben ebéd volt. A vendégek jórészt a késő délutáni vonatokkal hagyták el a gyászba borult várost. Simor János otthon volt az örökkévalóság országában. A főherczegek nem mentek le a sírboltba, hanem a főszékesegyházból elhajtattak. Hasonlóképen cselekedtek a Kormány képviselői is. * * * Az említett előkelő vendégeken kívül jelen voltak a temetésen : Boltizár, Forinyák, Csávolszky, Kisfaludy Béla, Firczák, Dröxler, Vouczell, Vácz- ról, Székesfehérvárról, Győrről, Érsekújvárról, Nagyszombatból, Léváról, Bajosról, Bajnáról küldöttségek. — A bolgár fejedelmet Dobner őrnagy képviselte. Itt volt, Schulenburg és Pelikán tábornok, Holzbach ezredes, Rosenzweig táborszernagy és többek. A vendégek száma nagyobb volt kétszáznál. A Dunán Reviczky deszkás utat rögtönzött a jégen. Fejér- váry miniszterrel baleset történt. A do- roghi utón felborult szánja, de nagyobb baja nem esett. A rend főn tartásában csendőrségünknek is jó része van. Tűzoltók is megálltak a sarat. Az ezredet Antalffy ezredes vezetie ki s a katonai „ kordon nemcsak pompa, de rendtartás érdekében is nélkülözhetetlen volt. — Baleset nem történt. Rendőri eseményről sem tehetünk jelentést. A gyásznapok megörökitöi. Elismeréssel kell adóznunk mindenekelőtt a helybeli táviróhivatalnak, mely naponkint ezer sürgönyt forgatott 15—30 ezer szóval. Az előzékeny és szolgálatkész főnökön Csukássy Lászlóné. F erb er Gy.-né, Halasi, Fer b er, Rudny ánszky és Budapestről B oár voltak a lázas napok és álmatlan éjszakák hősei. A napilapok tevékeny tudósítói voltak: Bállá: Egyetértés, Bártfay: Pesti Hírlap, Egyetértés, Csajthay: Budapesti Hírlap, Csősz: Nemzet, Kovács: Budapest, Kürtliy: Pesti Napló, Körösi: Budapesti Hírlap, Egyetértés, Nemzet, Budapest, Neues Pester Journal, Pártényi: Egyetértés, Siklósi: Pester Lloyd és Walter: Magyar Állam, a kik fáradatlanul teljesítették tisztöket. A rajzolók közül itt tartózkodott Homi cskó. A ravatalt lefényképezték Kád as és \ o- dák helybeli fényképészek. A temetés ; napján érkezett Egyesi a Távirati Tudósító « szerkesztője és Szemnecz a Magyar Állam- - tói. Képviselve volt a bécsi Weltblatt is. . A Győri sajtót Szávay képviselte. Lapunk két i rendkívüli kiadásban csoportosította ^ az 5 óriási anyagot és kiadónk áldozatkészségé- - böl külön gyászemlékül, a 11 agy halott á művészi kivitelű arczképét mellékelte mai i. rendkívüli kiadásunkhoz. Jövő számunk vasárnap fog megjelenni..] l.’lfil.Jfil.ÖN SZISHKKSZTÖ : KÖRÖSI LÁSZLÓ dr.
