Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 9. szám

El 5s képedt fim a jó üreg-., mikor m aganyfrereszl.es főpapot meglátta, — mfrg <&% a jóságos mosoly sem tud!a saegiiyiígtatui, mely -a püspök bocsána­tát jelentette« így ’vonult lm Simoi Győrbe, — s miaué a győri kanonok urak a reggeli (hajóval megérkeztük, — álmélkodva iiiillőtték, hogy az uj püspök már el­foglalta püspöki székházét« A győri szakács. Jönnek a győri udvar cselédei. — Hát te ki vagy ? — kérdi tőle a püspök. — Én vagyok a szakács! Kérem én már három püspököt kifőztem . . . — No hát csak főzz ki engem is! — vágott szavába a püspök. És »ki is főzte« hűségesen, becsü­letesen. Győri notabilitás. Mikor aztán a város notabilitásai kö­zött Boly József is bemutatta magát a püspöknek azt mondta a püspök : — Csak azt nem tudom, hogy menny- béli-e vagy pokol-béli ? S miután mind a két len megegyez­tek abban, hogy »minden ember szereti a bélit«, — Simor püspök is mindig szó rette a Bolyt. Győri színváltozások. Beiktatását több üdvözlő verssel ünnepelték, — a töbi között papjai is. Ezek között Braun Ferencz, pali plébános, ki nagyon vágyott a nyugo­dalmasak!;) kanonoki stallum után szin­tén készített egy üdvözlő költeményt, melynek kőnyomata cziin lapján egy fa. állott, alatta az uj püspök, a mint áldást oszt híveire. Az üdvözlő költe­mény a czimlapról és a püspök nevéről el volt nevezve Jánosiénak. De Simor jól tudta, hogy kinevez- tetése előtt az egyházmegye papságá­nak nagy része, köztük a pali plébános is, egy folyamodást irt alá, melyben a Felségtől Deáky Zsigmond győri kanonoknak kineveztetésétkérték agyőri püspöki székre. Mikor a páli pap átnyújtotta a »Já- nosfa« költeményt, Simor igy szólította meg a hüledező kanonok jelöltet : — Persze, ez a Jánosfa néhány hete meg Zsigmondié, volt — ugy-e ? Savanyu apátság. Ismeretes, hogy mikor az egyszeri mosonyi plébános a czimzetes »egresi« apátságot kérte, igy válaszolt neki : — Sajnálom, hogy az egresit már elígértem, hanem a ribizli apátságot, azt neked adom. Láthatatlan cingulus. Máskor az eggbeli öreg pap, akinek életkora volt a legfőbb érdeme, azt kérte a prímástól, hogy engedje meg, miszerint vöröses övét hordhasson. A prímás azonnal okmányt állított ld neki, ily form a szöveggel : — N. N. plébánosnak ezennel meg­engedjük, hogy különös privilégiumként vörös övét viselhessen, de csak a reve­rendán belül. Pénzgyűjtő szobor. Papjaival nagyon szeretett mókázni. Dingraff, a hires lébenyi pap, ki 12. századbeli gyönyörű román templomát, országszerte gyűjtőit adakozásból res­taurál falta, — sokszor kopogtatott nála segítségért, — de a püspök nem látszott, hajlandónak a segélyre. Személyesen akart meggyőződni a templom régiségéről s a plébános ki­fejtett buzgal ináról. Egyszer ott. termett Lebenyből), meg­nézte a templomot s meglepői ve állott ni<g a román style ritka remeke előtt. A főoltár már készen állott: A műértő főpap csodálva nézte szt. Jakab remek szobrát. I)e a plébános előtt nem akarta el­árulni felindulását. — Szép, szép, hanem az a sz. Jakab mégis igen furcsán néz ! — Furcsán ám, — felelt a szó­kimondó plébános, — kivált azokra, a kik még sommit sem adtak, a templom restaurálásához. S a jólelkü püspök fejedelmi bőkezű­séggel simította el szt. Jakab »furcsa« nézését. Simor utolsó útja. A palota-téren. Kora reggel köd ereszkedett alá, gyászoló hangulattal. A palota kapui tárva nyitva voltak. Folytonosan jöttek vendégek. A vízivárosi templomban fölállított ravatalt legutoljára nézte meg a közönség, melyet csakhamar kordonnal szabályoztak. A templomban az első padokat a prímás rokonai foglalták el. A többiek­ben küldöttségek és papok. Boltizár püspök, Lukács és Bálint kanonokok, valamint a karkáplánok és sok növen- dékpap kíséretében beszentelte az üveg­födéllel befödött koporsót, miro három férfi rátétté az érczfedelet. Féltizkor érkeztek a prímás összes gazdatisztjei, kik a ravatal körül cso­portosultak. Hatvanan leheltek mind­össze. A tisztek közt óriási viaszgyer­tyákat osztogattak ki. A templomba csak ekkor sereglettek össze a főren­dek, képviselők küldöttségei. Főrendek vegyesült.ek az egész közönséggel. A templomból nem lehetett, felső és alsó házat csinálni. Apponyi Polónyi padjába került. Károlyi Tibor és Horáuszky, Szé­chenyi Béla és vidéki tűzoltók. Podma- niczky Géza és veteránok, Batthyány La­jos városi deputácziók keverődtek össze Gerlóczy budapesti polgármester kül­döttségével sokáig nem jutott helyhez. A templomban a rendet Reviczky fő­szolgabíró iparkodott fönlartaui. Esztergoinmegye bizottsági tagjait Majlálh főispán, a város képviselői tes­tületét Helcz Antal dr. polgármester vezette. Izr. hitközség tizenkét taggal jelent meg. Agyászra egybesereglelt előkelőségek diszmagyarban, katonai parádéban, de igen sokan csak egyszerű téli kabátban jelentek meg. Hornig, Steiner, Suszter megyés püs­pökök között volt Fraknói az akadémia püspöke, valamennyi esztergomi kano­nok. Az alsóbb papok karingben, az előbbkelő papság pallium ecclesiasti- cumban. Amint Csúszka püspök Lukács és Bálint infulás kanonokokkal és fényes segédletével megérkezett s a ravatal előtt elmondta rövid imáját, megzendült a Circumdederunt me megható gyász- éneke, melyet több száz pap énekelt. Ekkor lépett a templomba Szapáry miniszterelnök és Csáky kultuszminisz­ter díszruha nélkül, Fehérváry hon­védelmi miniszter tábornoki egyenru­hában. A jobb padosztály első padjá­ban helyezkedtek el, közvetlenül a ravatal előtt. A főherczegek az orató­riumból hallgatták végig a megszentelő szertartást. A gyászénekek végeztével nyolez primási gazdatiszt vitte ki a koporsót a hat lovas gyászkocsira.. Simor János elhagyta templomát és palotáját s út­ban volt az örökkévalóság felé. A gyászmenet. A liz óra után megindult gyászme­net élén megyei lovashuszár haladt gyászlobogóval. A keresztet a menet előtt három növendékpap vitte. Az is­kolák tanulói a gyászmenet fő utczái körül helyezkedtek el. A növendék- papság fehér karingéro téli kabátot volt kénytelen huzni. Az időjárás va­lóban megkövetelte. A különféle egyesületek gyászlobo- góik alatt vonultak ki. Igen festői csoportott kepeztek a bányászok, akik sötétzöld lobogójuk alatt bányalámpáik­kal jelentek meg. A különféle küldöttségek, megyei, városi, községi és egyesületi képvise­lők párosán haladtak föl. A menet igen hosszúra nyúlt; mozgása igen lassu volt. A papság csoportjai után következett az akadémia, egyetem és a kath. iro­dalmi társaságok néhány képviselője. A katonai zenekar három gyászindu­lót játszott. Csúszka püspök fényes kí­séretével a koporsó előtt haladt. Há­rom udvari pap a bíboros kalappal s a primási főrendjelekkel közvetlen a gyászkocsi előtt. Az utezákon óriási közönség. Min­den ablakban csoportok. Az utczai lámpásokat gyászfátyollal borították. A menet rendjét Reviczky főszolgabíró sok fáradsággal volt csak képes fön- taríani. A főszékesegyház ravatala. Frigyes főherczeg és Ágost főlierczeg, a kormány, főrendiház tagjai nem csat­lakoztak a végtelen hosszú menethez, bauern kocsikon a főszékesegyházba hajtattak. A főszékesegyházban Majer István püspök várta a király képviselőjét, ki­nek a feszületet csókra nyujtotta s azután szentelt vízzel hintette meg. Soká tartott még, inig az egész gyászmenet fölért a főszékesegyházba, a hol a katonaság díszsorfalat alkotott s körülfogta a kupola előtt álló óriási ravatalt, melyet a prímás czi inerei vei díszítettek. A ravatal előtt egy fekete kis asztalon volt látható a bíboros hermelin és herczegi korona. A főszékesegyház szentélyében a prí­más hallgató széke, a szószék, a kano­nokok padjai, a főoltár hátsó fala, a diadalívet tartó óriási márványoszlopok fekete szövettel voltak áthúzva. Frigyes főherczegnek külön fekete áIványt emeltek hasonlót, de kisebbet József Ágost főherczegnek. Szapáry, Csáky és Fehérváry minisz­terek a kanonoki stall uniókban ültek. Főrendek, előkelőségek jórészt a papság padjaiban, mert az összes növendékpapok a ravatal előtt voltak. Végre megérkezett a koporsó, melyet tizenkét primási gazdatiszt hozott a kupola alatt álló ravatalra a gyászkocsi­ról. A görög stilü vastag nikel lemezből sajtolt koporsón aranyozott ércztölgy- koszoruk, négy sarkon akroteisnokkal, köröskörül aranyalapon meondrikus vo- naldiszszel. A bányászok csapatja a ravataltól jobbra helyezkedett el. A prímás ro­konai a Pázmán emlékszobái alatt levő padban. Főszékesegyházi érsekek gyászéneke után Csúszka püspök teljes gyászpom­pával kezdte meg a végső szertartást, miközben a főszékesegyházi kar Brozik gyászmiséjét és Kempler Liberóját adta elő. Dulánszky, Schuszter, Hornig és Steiner püspökök szentelték bo a ko­porsót. Azután ismét Csúszka püspök mondott imát, mire tizenkét primási gazdatiszt a koporsót a sírboltba vitte. A sírboltban. A súlyos érczkoporsót levitték a kriptába. A Halhatatlanság és Feltá­mad ás óriási szobrai nem látlak még1 nagyobb halottat elvonulni koszorúik alatt. A négy tömör oszlop alatt álló fő­oltáron voltak a küldött koszorúk, me­lyeket nem lehetett a ravatalon elhe­lyezni. A prímás sírja a bejárattól jobbra van ; két méternyi magas áll­ványt rögtönözlek hozzá. A márvány- 1 apók kai kirakott üregbe helyezték el az érez koporsót. Császka püspök még egyszer megszentelte a koporsót, mire azt nagy dübörgéssel tolták be. Csernoch kanonok a koporsóra tette a bíboros kalapot s erre a kőművesek hozzá fogtak az üreg elfalazásához. Fél óra múlva már téglafal takarta el a fényes koporsót. A kryptát azután óriási közönség lepte el. Mindenki látni akarta még egyszer a nyers téglafallal elzárt sirt, melyet díszes márványtáblával fognak meg­jelölni. Kettedfélkor a palotában, a szemi­náriumban s a Fürdőben ebéd volt. A vendégek jórészt a késő délutáni vo­natokkal hagyták el a gyászba borult várost. Simor János otthon volt az örökké­valóság országában. A főherczegek nem mentek le a sírboltba, hanem a főszékesegyházból elhajtattak. Hasonlóképen cselekedtek a Kormány képviselői is. * * * Az említett előkelő vendégeken kí­vül jelen voltak a temetésen : Bolti­zár, Forinyák, Csávolszky, Kisfaludy Béla, Firczák, Dröxler, Vouczell, Vácz- ról, Székesfehérvárról, Győrről, Érsek­újvárról, Nagyszombatból, Léváról, Bajosról, Bajnáról küldöttségek. — A bolgár fejedelmet Dobner őrnagy képviselte. Itt volt, Schulenburg és Pelikán tábornok, Holzbach ezredes, Rosenzweig táborszernagy és többek. A vendégek száma nagyobb volt kétszáznál. A Dunán Reviczky desz­kás utat rögtönzött a jégen. Fejér- váry miniszterrel baleset történt. A do- roghi utón felborult szánja, de nagyobb baja nem esett. A rend főn tartásában csendőrségünknek is jó része van. Tűz­oltók is megálltak a sarat. Az ezredet Antalffy ezredes vezetie ki s a katonai „ kordon nemcsak pompa, de rendtartás érdekében is nélkülözhetetlen volt. — Baleset nem történt. Rendőri esemény­ről sem tehetünk jelentést. A gyásznapok megörökitöi. Elismeréssel kell adóznunk mindenek­előtt a helybeli táviróhivatalnak, mely naponkint ezer sürgönyt forgatott 15—30 ezer szóval. Az előzékeny és szolgálatkész főnökön Csukássy Lászlóné. F erb er Gy.-né, Halasi, Fer b er, Rudny ánszky és Budapestről B oár voltak a lázas napok és álmatlan éjszakák hősei. A napilapok tevékeny tudósítói voltak: Bállá: Egyet­értés, Bártfay: Pesti Hírlap, Egyetértés, Csajthay: Budapesti Hírlap, Csősz: Nem­zet, Kovács: Budapest, Kürtliy: Pesti Napló, Körösi: Budapesti Hírlap, Egyet­értés, Nemzet, Budapest, Neues Pester Journal, Pártényi: Egyetértés, Siklósi: Pester Lloyd és Walter: Magyar Állam, a kik fáradatlanul teljesítették tisztöket. A rajzolók közül itt tartózkodott Homi cskó. A ravatalt lefényképezték Kád as és \ o- dák helybeli fényképészek. A temetés ; napján érkezett Egyesi a Távirati Tudósító « szerkesztője és Szemnecz a Magyar Állam- - tói. Képviselve volt a bécsi Weltblatt is. . A Győri sajtót Szávay képviselte. Lapunk két i rendkívüli kiadásban csoportosította ^ az 5 óriási anyagot és kiadónk áldozatkészségé- - böl külön gyászemlékül, a 11 agy halott á művészi kivitelű arczképét mellékelte mai i. rendkívüli kiadásunkhoz. Jövő számunk vasárnap fog megjelenni..] l.’lfil.Jfil.ÖN SZISHKKSZTÖ : KÖRÖSI LÁSZLÓ dr.

Next

/
Oldalképek
Tartalom