Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 89. szám

a város lakosságának az örvendetes hirt, hogy a legkegyelinesebben kine­vezett herczegprimás, Esztergomot, szt. István városát tekinfi székhelyének. A nagy fontosságú főpapi kijelentést Helcz Antal polgármester a következőkben hozta a város lakosságának tudomására: «Biztos tudatában annak, hogy 0 her- czegségének, kegyelmes Fnpaszlorunk- iiak szeretett székvárosa irányában táp­lált magas jóindulata, melynek oly el­ragadó melegséggel melloztatott ti fen­tiekben kifejezési adni, a város egész közönségében a leglelkesebb öröm és hálaérzetét fogja lángra lobbant ani, szerencsésnek érzem magamat, hogy a kegyelmes választ, melyhói sokat igéio uj korszak hajnal fénye sugárzik felénk, örömünk fokozására közludemásra hoz­hatom. Kelt Esztergomban, 1891. évi november hó 3-án. Dr. Helcz Antal s. k. polgármester.» — A fökáptalan küldöttsége. A főkáptalan légül óbb tartott tanácsko­zása alkalmával elhatároz la. hogy az ujonau kinevezett herczegprimast kül- üöttségileg fogja üdvözölni. A küldött­ség tagjai a következők: Sujánszky Antal praelalns vezetése alatt : Pellet József, dr. Csernoch János, dr. Ro- szivál Isi ván és Maszlaghy Ferencz kanonokok. — Az uj prímásról, ügy értesü­lünk, hogy Vaszary herczegprimás a főapátság vezetését már atadta Halbik perjelnek. Az üdvözlő táviratok oly óriás számban érkeznek az ország min­den részéről, sőt a külföldről is, hogy a győrszentmárloni táviró hivatal alig győzi a közvetítést. A herczegprimás nyilvánosságra hozatta, hogy ez okbei nem is válaszolhat a kellő időben hí­vei gratulációira. A főudvarmesleri hi­vatal távirati utón értesít ette a lierczeg- primást, hogy a király csütörtökön akarja a prímás tisztelgését fogadni. Ugyanezen napon folyik le a bécsi nuncziaiurán a prímás és a kalocsai érsek processus kanonikusa is. Ezen ünnepséghez két tanút kell vinnie. Vaszary prímás pántokon Pannonhal­mára fog visszatérni, hol egyideig ma­radni fog. Az ünnepélyes beiktatás még nincs véglegesen meghatározva, a ja­vadalmakat azonban már a jövő kónnp- bau átadják az uj prímásnak. — A királyi kézirat. A hivatalos lap vasárnapi száma a következő leg­felsőbb kéziratot közölte: Vallás és közoktatásügyi magyar miniszterem elő­terjesztésére : Vaszary Kolos Ferencz, a szent Márton hit valló és püspökről nevezett pannonhalmi szent Benedek- rendü főapátsági egyházkerület főpász­torát, Pannonhalmának és a magyar szent korona alá tartozó szent Bene- dek-rendü összes apátságok főapátját és örökös elnökét, Magyarország herczeg- primásává és esztergomi érsekké kine­vezem. Kelt. Becsben, 1891. évi októ­ber hó 27-én. Ferencz József s. k., gróf Csáky Albin, s. k. A kinevezés tehát megvan, de vájjon Esztergomban fog-e székelni a prímás? A képviselőház pénzügyi bizottságának tegnapelöl ti ülé­sében Csáky Albin, vallás- és közokt. miniszter úgy nyilatkozott, bogy a kérdést, egyáltalán kedvezően fogja megoldani. Jelenleg nem tudjuk, mit értett kedvező alatt de hajlandók va­gyunk azt hinni, hogy a székhely át­helyezése ismét szóba fog jönni, annál is inkább, meri, Vaszary a Magyar Hír­lap egyik tudósi'ójának kérdésére azt felelte* hogy a budapestiek jogosan'kö­vetelhetnek főpapot. így állváu a dol­gok, kénytelenek vagyunk aggodalom­mal eltelni, bár lehetséges, hogy a primási szék áthelyezése nem fog meg­történni s Csáky miniszter másképen fogja megoldani a kérdést. Az eszter­gomi közönségnek nagy része abban a hitben ól, hogy a székhely áthelyezése képtelenség s ma már nem is igen figyel az erről szárnyaló hírekre. Kép­telenségek nem léteznek a XIX. szá zad végén, ergo lehet okunk félni. Vé­leményünk a kérdés megoldását illető­leg, hogy a prímás Budapesten fog székelni s az év bizonyos részét Esz­tergomban tölti. Ez igen könnyen meg­tört óuhet,ik. Szószaporitás volna ré­szünkről ismertetni, micsoda háborodáist kelt majdan ez városunkban s hiába hozzuk fel érveinket, melyek Simor ha­lála lilán elhangzottak. Nagy megle­petést szült Vaszary kinevezése, senki sem számított rá, az áthelyezés nem­csak meglepne, de meg is ijesztene. Harczol tunk ellene eleget, senki sem dobhatja ránk a közönség vádját, de utóvégre is mi nem tehetünk róla, ha az ellenkező fog megtörténni, mert hát az uj prímás is hajlandó az át köl­tözködésre. De félelmünk bár alapta­lan volna ! Izgatottan nézünk a kérdés megoldása elé, vájjon marad-e, megy-e? Mindazonáltal félelmünk nagyságában is szabad remény lenünk. A kinevezés nagyon is kielégített, remélhetőleg a Dani ur 99 pengője mar elfogyott, már í adósságot is csináltak . . . De hát édes istenem ! éhen még szerel- [ ineskedni sem lehet. Jancsi is jött jelen- t teni, hogy elfogyott a kenyér meg a sza- í Ionná, hogy a lovaknak is abrak kéne ; a í kocsi küllői is ki akarnak törni stb. stb. — Mit csináljunk ? kérdi Dani a remegő I leánykát. — Én nem tudom, de azt hiszem leg- ) okosabb lenne, ha visszamennénk. De kér- ) dés, lehet-e, nem hajtanak-e ki hazulról...? — Semmi visszamenés. Ha már itt vá­lj gyünk nem megyünk vissza. Mit gondolsz h édes tubiczám, olyan szégyent vallani . . . — De hát mit csinálunk Danikám? Mit? I Meghalunk éhen ! — Tudod mit tubiczám! Eladjuk a lo­ir vakat, meg a kocsit, aztán ismét lesz pén- s zünk sok . . . sok. 0! jaj! Azt nem. A papa megver érte, s azt nem lehet édesem! Nem Danikám ! k Akármit, csak a lovakat ne! Itt van az ó órám, gyűrűm . . . — Ne félj Gizus! arra is rákerül a sor. — 0 ! Istenem ! mi lesz velünk Danikám ? — Hát már nem szeretsz tubiczám . . . ? — Haljunk együtt Dani! ott a menyek- d ben jó dolgunk lesz. — Nem bolondultam meg . . . Mit képzelsz? Meghalni? Nekünk élni, boldo­gan élni kell. — Igaz . . . igaz! édes, drága Danikám. Á Az lett az egésznek a vége, hogy Dani ur [e. elküldte a kocsist Pest város utczáin szój­át jel nézni, mert a bű Jancsi még nem moz- t, (pilt el lovai mellől. Nem is akart elindulni, mert attól félt, hogy eltéved, de Gizuska markába nyomott egy ötöst, a mit még hazulról hozott és evvel eltűnt Jancsi . . . Most hamar befogattak egy szolgával. Igen ám! de hova menjenek összekalan­doztak minden utczát, hanem lókupeczre semmi áron sem akadtak. Daninak végre az az eszméje támadt, hogy jövő-menők közül megkérdezett néhányat, vájjon hol adhatná el fogatát? Azt felelték rá, hogy nekik nincs szükségük fogatra. De néni hagyott fel a kérdezősködéssel minden kudarczainak daczára. Szerencséjére vagy szerencsétlenségére-e? egy hordárt talált megkérdezni, a ki nagyon is kész volt őt útbaigazítani. Gizuska sirt, mikor a zsidó átvette a lovakat, sajnálta nagyon a szép állatokat, meg félt is, hogy a papája .... mert hisz örökké csak nem maradhatnak Pesten, azóta talán már keresik is őket. Sirt, sirt nagyon, mikor Danikája alkudozott a zsi­dóval, szinte megszűnt boldog lenni, mintha az ég szakadt volna rá a roppant boldog­ság után, mintha mindenki gúnyolná, mintha boszutól félne . . . Tudatára ébredt bűneinek . . . De Dani megszakította gondolatmenetét: — Gyerünk innen Gizus! már vé­geztem. — Dani! . . . — Mi bajod kedvesem? — Menjünk a paphoz, esküdjünk meg, mert én igen-igen szégyeulem a dolgot. — Én nem bánom, de hol találunk itt papot ? — Majd csak akad valahol . . . székhely kérdésével is azonkópon le­szünk . . . ? — Herczepprimásunk alapítványa. Vaszary Kolos herczegprimás ezer fo­rintos alnpitványnyal belépeti örökös tagul a dunántúli közművelődési egye­sülőibe; belépését a balatoni fiók egye­sületnél jelentette be még herezegpri- uiássá való kinevezése előtt. — Császka György szepesi püs­pököt a király a kalocsai és bácsi kauonilag örökké egyesitett egyházak érsekévé kinevezte. — Főapát jelöltek. A herczeg-j prímássá kinevezett Vaszary Kolosnak ! utódját, is emlegetik a főapáti méltó­ságban. Amint értesülünk két név van forgalomban : Francsics Norbert győri főgymuásiumi igazgató és Fehér Ipoly szegedi főigazgatóé. A legutolsó főapát választáskor Vaszary után Fehér kapta a legtöbb szavazatot. — Simor János megboldogult bér­ez egpr 11n ás hagyatékán a k lel tá rozását, a vegyes bizottság befejezte. Az érseki ingatlanságokon, rougálmáuyok czimén a bizottság 254,000 frl, hiányt konsta­tált. A hagyaték végleges rendezése vegeit a tárgyalások megkezdődlek, a tárgyalást Bajoson ejtik meg. — A képezdei ifjúság kegyelete. Timitóképző intézetünk növendékei a «Halottak estéjén» illő alakban rótták le kegyeletöket a múlt tanév folyamán elhalázott pályatársuk, Sebestyén Rezső iránt. Az igazgató vezetése alatt testii- lotüleg vonultak ki 6 órakor az inté­zetből a temetőbe, az énnekkar egy gyász dalt adott elő ; azután Wergor János III. éves növendék csinos be­szédet mondott, mely alatt egy az ifjúság által vásárolt koszorút helyezett a sírra társai nevében. Végül imádkoz­tak az ifjak a sir mellett és aztán szótoszoltak. — Választás. A megye törvény­hatóságánál megüresedett bizottsági tag­ságra ma a városházánál választás van. Választható minden országgyűlési vá­lasztásra jogosított választó s ugyan­csak azok bírnak választási joggal, a kik országgyűlési képviselőt választa­nak. Csupán csak egy bizottsági tag választatik az első választókerületben. — Érdekes felfedezés. Mint hír­lik, Ebed község határában, egy, a fa­luhoz közel fekvő domb lejtőjén sok régi hamvvedret ástak ki a község la­kói. Egy a sok közül, városunk egy szenvedélyes régiséggyűjtője, Brenner Ferencz tkpénztári könyvelő birtokába jutott. A példány igeu szép és min­denesetre figyelemre méltó leletet ké­pez. Nem is késett városunk egyik ré­gésze kirándulni Ebedre és ott a hely* színén tájékozódni. Sikerült is meg­tudnia a helyet és azon körülményt, hogy a domblejtő birtokosai több le­letre bukkantak már, melyeket azon­ban olcsó árakon mindenfelé eladogat­tak. Buzgó régészünk, Récsey Viktor, fögymnasiuini tanár, legközelebb beha­tóbb kutatásokat szándékozik Ebed ha­tárában eszközölni. Addig is óhajtandó lenne, hogy a községi elöljáróság éber őrszemmel kísérje a lakosok munkáját és a uetáni leletekről tudomást sze­rezvén magának, azok elkallódását meg­akadályozza. Az ebedi leletek újabb bizonyítékot szolgáltatnak egy régészeti egyesület megalakítása iránt váro­sunkban. — Felhívás előfizetésre: Talán meg emlékeznek t. olvasóink Hevesinó Síkor Margit nevére nemrégiben lapunk legbuzgóbb munkatársainak egyike volt, most egy kötet elbeszéléssel gaz­dagítja irodalmunkat. A munka czime : Az Élet. Összesen tizenöt elbeszélés vau benne, melyek annyira az életből vannak véve, mondja a szerző felhí­vásában, hogy megtörtént esemény valamennyi. Rá tudnék mutatni min­den egyes szereplőre, idegenre vagy ismerősre, a kit az élet egy kis rövid regényuek hősévé avatott. Lesznek talán, akik ismerősre akadnak a lör- ténotkék egyik-másik szereplőiben, mert hisz az élet szülte, nevelte, vala- ' mennyit és az emberek bármennyire is különböznek egymástól, mégis na­gyon egyformák ! A finom papírra nyomóit, Polgár Bertalan győri nyom­dája által ízlésesen kiállított kötet ára csak egy forint. Megjelenik de- czembor közepén, tehát az előfizetések november végéig a szerző no ve alatt Kapuvár (Sopronmegye) cziinz endők. — A rendőrségnek külö nős figyel­mébe ajánljuk városunk azon részét, mely a kerek templom körül terül el, mert itt afrikai viszonyok uralkodnak ; ami talán mindenki előtt ismeretes I de azt még tán senki sem tudja, ami a napokban történt. Ugyanis egy fia. tál ember halad a város fönemlitet^ részében s egyszerre tíz-tizenöt parasz^ legény állja útját, hogy vagy czigat rettát, vagy megfojtják. Szegény fiat a" tál ember nem volt ilyen támadási’­Azonban volt pénz, nem igen siettek a paphoz, Gizus visszanverte jókedvét. Elbo­lyongtak a házak között. Egyszer ime ! hátuk mögött megszólal valami hang. — Kis uram!megálljon egy kicsit!Hátra­nézek, hát a Jancsi kocsist látják. — Mi baj Jancsi . . . ? kérdé Gizuska! — Hát bizony, követem alásan nagy a baj. De mondtam én ugy-e a kisasszonynak, hanem nem akartak hallgatni rám. Bizony nagy a baj. mert... — No mondja már gyorsan ! — Én mondanám, de tudom, hogy gyorsabban megijednek a kisasszonyék. Ne féljen ! nem fogunk megijedni. — Nem . . . ! no hát akkor itt van a tekintetes ur, a kisasszony papája. — Jajj . . . ! — Igazán . . . ? — Igazán bizony, de ha még csak ez volna a baj ? Hanem a lovak, meg a kocsi. Az nagyobb baj ! Azért agyon üt a tekin­tetes ur, vagy legalább is fölakasztat. — Hol van a papa ? — Ehol jön e ! Csakugyan jött a papa. Ez olyanforma lehetett a galambocskákra, mint a közéjük csapó villám. Utána jön a meny dörgés is, ami gyakran félelmesebb, mint a villám. De a dörgés elmardt. — Hát ti fiacskáim, hol járkáltok ? Semmit sem tudtak rá mondani, csak a szemüket sütötték le s Gizuska sírva fakadt. — No ne komédiázatok, hauem jöjetek inneu* mert minden ember rátok búmat. Karon fogta őket és elmentek, Jancsi utanok ballagott. A továbbiakról csak az maradt ránk, hogy Dani urat kegyetlenül felnyakalták ugyan­annyira, hogy bőgősével az egész házat összelármázta . . . No még az is, hogy Gizuskát nőül vette 20 esztendők elmúlta után s jelenleg elég boldog házaséletet élnek, de azért kéjuta­zásukról soha egy árva szót sem beszélnek. — Elkeresztelés. Fehér Gyula plébános ellen Gyalokay Béla refor­mál us lelkész, a városi rendőrségnél feljelentést tett Lacza Jónás reformá­tus apa, gyermekének illetéktelen el- kereszlelése miatt. A rendőrség a fel­jelentést elévülés czimén elvetette. Fellebbezés folytán a megyei alispáui hivatal, mint másodfokú hatóság, a végzést feloldoita és ujabb érdemleges határozat hozatalára utasította a városi rendőrséget, mint kiliágási hatóságot. — Fegyelmi iigy. Amalffv Sándor mnzslai t. szolgabiró ellen Kaufman Adolf budapesti kereskedő által emelt fegyelmi feljelentést a megyei fegyelmi választmány elvetette, mert a bepana­szolt t. szolgabiró cselekménye nem képezett fegyelmi vétségei. — Vaszary Kolos uj prímásnak sikerült arczkópei uiár kaphatók Kádas Károlynál,

Next

/
Oldalképek
Tartalom