Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 89. szám

ESZTERGOM. XIII. ÉVFOLYAM.

89. SZÁM.

CSÜTÖRTÖK, 1891. NOVEMBER 5.

Q

MEGJELENIK HKTENKINT KÉTSZER:

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉSI ÁR:

Égésit évre

.......................•............................6 üt — kr

F

ill évié............................................................3 trt — kr

N

egyed évre........................................................I RT 50 kr

Egy szám óra 7 kr.

9

Városi és megyei érdekeink közlönye.

S Z E R K eTz T ÖS É G:

PFALZ-HÁZ, FÖLDSZINT,

bov'v a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.

KIAD Ó-hTvATAL :

SZÉCHENYI-TÉR 331,

hová a lap hivatalos és rnagánhirdatósei, a nyilttérbe szánt közlemények, előfizetési" pénzek és reklamálások intézendő!'.

9

HIRDETÉSEK:

HIVATALOS HIRDETÉSEK 1 szótól 100 szóig 75 kr, 100- tól 200-ig 1 írt 50 kr, 200-tól 300-ig 2 fi t 95 kr. Bélyegdij 30 kr.

MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjutányoBab- ban közöltéinek.

NYILTTER sora 20 kr.

Hazánk nj fo

Amit közel egy év óla váriunk — beteljesedő11 ! Apostoli királyunk legfelsőbb kegye megadta hazánknak uj főpapját, városunk fényét, Asztrík székének utódát.

Lelkesült örömmel üdvözöljük az új lierczegprimást, kinek személyében minden várakozás kielégítést nyert; minden remény beteljesedett, minden óhaj megvalósult.

Yaszary Kolos neve minden kétséget kizáró biztosítékot nyújt arra nézve, hogy benne nemcsak az egyház nyert kiváló erényekkel diszeskedő főpapot ; nemcsak a tudomány hivatott művelőt ?és bőkező Maeconást ; nemcsak a mü- ’vészet magas ízlésű pártolót, hanem a Laza is oly bölcseségii államférfiul ki erős kezekkel vezetendi az állam és segyház békés együttélésének kikötője Ifeló közállapotaink azon hajóját, melyet a legutóbbi időben a pártéidekek liul- ilámai fenyegetőztek hatalmukba ejteni.

A magas méltóság, melyet most a ilegnagyobb bazafiui érdemek egy gazdag tulajdonosa foglal el, nem lesz a jelen körülmények szerint — munka 8s fáradság, gond és aggodalom nélkül.

Azon nagy fontosságú egyházpolitikai kérdések, melyek a felszínre emelkedjek, igénybe veendik szellemi erejét ; fel fogják hívni éberségét; appellálni roguak e rój éré és bölcseségére.

Meg lehetünk azonban erősen győződve, hogy az uj herczegprirnás,. ki iddigi tevékenysége alatt számtalan je- éét adta emelkedett gondolkozásának ;

éles Ítéletének és törhetlen kitartásának : dicscsel fogja megoldani azon nehéz feladatot is, melyet a legmagasabb kegy vállaira bízott.

Meg lehetünk győződve még arról is, hogy, ki rövid hat évre terjedő főapátsága alatt úgy a hitélet emelése, mint az iskolaügy és dicső rendjének beiéiete érdekében oly sokat tett, hogy kormányzásaNKÉ^^íj&a emlékezetes marad : uj méltóságával kapcsolatos teendőinek tág mezején is meg fogja találni a módot, melyen úgy a főmegye, mint székvárosának érdekeit is jelentékeny mérvben mozdíthatja elő.

Remélheti városunk az uj főpap kegyeit, tevékeny jóindulatát, szeretetét annál is inkább, mivel hosszú időn át volt lakója ; ismeri viszonyait ; tudja méltányolni azon szükségleteket, melyek városunk felvirágzásával szoros kapcsolatban állanak.

A legőszintébb öröm, a leghensobb szeretet és ragaszkodás érzelmeivel üdvözöljük tehát a dicső főpapot és azon dús reményekből kifolyólag,melyeket kormányzása a jövőre nézve nyújt, szivünk egész melegével kívánjuk, hogy magas személyét mindnyájunk örömére és javára, díszére és büszkeségére sokáig óvja meg a kegyes Gondviselés.

Borászatunk jövője.

Az ország majd minden részében vége van a szüretnek. Sehonnan nem jelentenek jó szüretet, hanem az eredmény mindenütt nagyon csekély volt. Az országban egyébiránt a szőlő állal elfoglalt terület nagyon csökkent. Talán fele, harmada, sem szőlő többé annak a területnek, moly néhány év előtt még a legnevezetesebb szőlőtermő országok sorába emelte hazánkat. Alig van hegyvidék, melyet a phylloxera el nem pusztított. Csak immunis homok- területeken maradlak meg a szőlők s azokon örvendetes módon növekszik a szőlőtermelés. Csakhogy ez idén annyira megverte szőlőt a ragya, vagyis tudományos néven szólva, a peronospora viticola, hogy a tavaszkor mutatkozott termésnek egykarmad része sem maradt meg, annak jó ára volt. A mustot minőség szerint 15—30 frtig is fizették hectoliterenkint; pedig bizony nem volt valami kitűnő. A ragya-verte szőlők fürtjei elvesztették a fürtöt tápláló leveleket s azok nélkül nemcsak egészségesen ki nem fejlődhettek, de czukortartalmuk is csak igen csekély lett. Hogy a peronospora nálunk ez idén nagy pusztítást tehetett, annak az a főoka, hogy az emberek nem ismerték a szóban levő szökő betegség lényegét s orvoslásának módját. A legtöbben azt tartották, hogy a j dolgon nem lehet váltóztatni, megverte a ragya. A figyelmeztetés, hogy réz- gálicz- és mész-, vagy rézgálicz- és sóoldattal megfecskendezve, elejét lehet venni a perouospora terjedésének — későn jött. Perouospora fecskendők sem álltak mindenhol rendelkezésre s azok nélkül a seprővel való fecskendezem csak igen tökéletlenül óvta a megtámadott szőlőleveleket, ügy, hogy ilyen óvszer mellett alig is lehetett a különbséget a befecskendezett és a be

nem fecskendezett szőlő közt látni. — Már pedig külföldön és különösen Svájezban, a hol a peronospora már évek élőit fellépett és leküzdésére mindenféle, tübbé-kevésbbó sikeres ellenszereket alkalmaznak, bámulatos sikert értek el a baj elhárításában; elany- nyira, hogy a kétkedők szava teljesen elnémult és mindenki elismeri, bogy a be permetezés a peronospora ellen, ha idejében és kellő gonddal végezzük azt, teljesen czólra vezet s megmenti a termést. A költség pedig olyan jelentéktelen, hogy hectáronkiut alig rúg többre 5 frtnál. Svájezban tehát a beperme- tezést a peronospora ellen olyan szükséges, rendes munkának tekintik, mint nálunk a köiözést vagy a választást. Jó nevelésben egy hectáron évi átlagos termés gyanánt legalább is 20 hectoliter bort lehet számítani. Ennél tehát az 5 írttal több vagy kevesebb, csakugyan már alig számit valamit, főkép, ha a bornak, mustnak olyan magas ára van, mint jelenleg.

És milyenek a kilátások ebben a tekintetben? Lehet-e remélni azt, hogy a magas árak fenn fognak maradni? Szőlőket nem lehet egygkót óv alatt elővarázsolni. Legalább is hét esztendő szükséges arra, hogy kopár területen, vagy elpusztult szőIőterű 1 et.eu jó szőlőt lehessen csinálni. Most olyan kevés a jó szőlő Magyarországon, a minő talán soha nem volt. Ebből az következik, hogy ha a meglevő szőlők az ideinél is jobb termést fognak adni, az árért a keresethez viszonyítva, távolról sem. lesz elegendő. így tehát csaknem bizBETEG POÉTA.

[Ej csöndjében, kis mécs világa mellett, glleteg poéta múlt időn merenghet.

„Emlékek kelnek, rég felejtett árnyak elí.esz nélkül hosszan körülötte szálnak.

•Hogy tűnt el minden, oh, hogy változott! Lat szeretett, mind rég porló halott.

gls a kit egykor féktelen gyűlölt, díind eltűnt, mind elnyelő a föld.

«Is eltűnt a vak gyűlölet maga a szeretet is régesrég oda !

nincs semmi vágy már és nincs semmi

[czél

nincs mit remélni s nincs a ki remél.

kéidi a költő: »Ki maradt szivemnek gazdag múltból & koldus jelenne^?«

t szive megrezzen: Egy a ki maradt, Múzsa, híven oldalán halad.

cele van most is igaz élettarsa; —

. : szivén föllángol büszke hivatása.

elszáll belőle bánat, keserűség,

»léd borulván, Múzsa, örök hűség.

PALÁGYI LAJOS. .

(A néptauitói tekintély ezelőtt karmadf iszáz évvel,)

Hogy a nemzeti fejlődés szerintem legfontosabb tényezőinek a néptanítóknak ezelőtt härm ad fél száz évvel nagyobb tekintélyük volt mint a mai müveit korszakban, a hol nem rég is a kauászszal egyidejűleg szegődtették őket a jegyzőkkel együtt: kitűnik az alábbi történetből, mely az Urunk í születése utáni 1665. esztendőben esett meg nemes Nagy-Kőrös városában, mely jakkor török hódoltság alatt állott.

Volt ugyanis a hire's városnak egy még híresebb kántortanitója (kit akkor oskolamesternek hivtanak) a ki a mily jeles hivatalnok volt az iskolában s templomban fontos kötelmeinek megfelelve : épp’ oly nevezetes férfiú volt a csóröglőkön (keresztelő) toroknál, mennyegzökőu s egyéb ünnepélyességek alkalmával mondani szokott I dikczióirói, melyekkel ha akarta, úgy meg- j ri.katta a mulatókat: hogy a nászsereg egy halotti kiséret formáját mutatta! . . .

Majd meg bohó ötleteivel s pompás él- czeivel olyan kaczajra fakasztá a szomor- kodókat: hogy most meg a nagy nevetés miatt folytak a könnyek! . . .

De a legnevezetesebb tulajdonsága mégis az volt, hogy egy hat iczés edénynek (de csakis bornemü !) tartalmát úgy ki tudta üríteni, hogy nyeldeklőjének legkisebb mozgása sem volt látható s bizony ö egy lélek- zetvételre feneketlen gyomrába hűidé a teméntelen italt sőt majdnem az edényt is utána! ... A mit nem nagyításból állítok, lévén ő a szerzője annak az adomának,

; hogy a hízott poczikot (mezei egér) egy j présházbeli mulatság alkalmával lenyelvén, egyet karitolt bő torkán, mondván: »Ejnye! egy szol löszein szaladt le a torkomon !« .. . S egyéb baja nem is lett: minthogy nagyon megszomjazott rá! . . .

De a bő torkához való hangja is volt olyan, hogy mikor végig ereszté a hatalmas nagytemplom khorusáról a hívők feje felett: hát a legvastagabb orgonasip bassus- bangja is csak szelíd csecsemő sirdogálás- nak tűnt fel az ő falrengető bömbölése mellett s tüdejéből kitel lett volna a mostani operaház összes személyzetének szükséges hangskála! .

I S ilyen erényekben bővelkedő férfiúnak ! gondolhatjuk, mily tekintélye lehetett a közönség előtt! sőt nem egy öreg ember kívánkozott már meghalni csak azért, hogy abban a dicsőségben részesüljön, miszerint őt még a nagyhírű Zsábrák Boldizszár oskolamester uram kövesse ki a temető j csendes nyugalmába! . . .

S mégis találkozott egy vakmerő, a ki tekintélye délpontján Jdevő oskolamestert szentségtörő kezeivel megilletni merészeié, sőt jól meg is ütógeté! . . .

Ez az istentelen, elvetemedett gonosz- ságu férfin pedig nem vala más, mint Pap János uram, a ki, mert kedvencz s egyetlen fiát a Gáborbát a tanítómester mogyorófa hájjal kissé megkenegeté, (a mely panacea az időben igen hathatós eszköznek bizonyult a nebulók kiképzésénél!...) rálesett az érdemes kántortanitó Zsábrák Boldizsár uramra s őt az egész diákhad szeineláttára keményen megütögeté! . . . Ebben ugyan a meglepetett néptanító sem

igen maradt adósa: ámde a kapott ütlegelhet már lemosni nem lehetett ! . . .

Miért is az érdemdús népnevelő bíró uram, illetve a nemes belső tanács vitte jogos panaszát : mely is elszörnyülködve hallgatta a megsértett fél megindító keserveit ! Rögtön törvényt is látónak tehát »az törvinsírtő« Pap János uram felett s miután a tényállás a tanukkal s mestram kék foltjaival eléggé beigazoltatott: kemény deliberatámot (ítélet) olvasának a sértő fél fejtre, a mely is negyven tallér bündij- nak a kincstár (töröké) részére való lefizetésben s nyilvános magkövetésben ma- rasztalá el Pap Jánost! . . .

Hogy pedig Pap János uram egy garasig lefizette az akkor rengeteg összeget elhamarkodott tettéért, melyet még a török is bűnnek nyilvánított, bizonyítja a körösi levéltárban elfekvő alábbi tartalmú okmány :

»Pap János nevű körösi lakos az oskolamestert megütötte. E tény megvizsgáltad ván az érte járó bündij a kincstár részére felvétetett. Nehogy pedig ezek (a körösiek) ezért zaklattassauak, kezökbe jelen tezkere (biztositó okmány) adatott 1075 Redseb 15=1665 Febr. 1-én

8 z á d i k, budai deftertár.“

Arról pedig szintén meglehetünk győződve, hogy a nyilvános bocsánatkérés is megtörtént, ismerve az akkori városbirák azon szigorúságát, mely a törvény határozatait mindenkor nyomatékosan va- lósitá.

Hasonlókép büntették pár év előtt a tudomány tisztelő körösiek Varga Tamás