Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 88. szám

tat koszorút és csillogó lámpásokat, liogy némely szív hideg, érzéketlen, akár a gránit oszlop s emlékünk csak addig van a leltekbe vésve, mig a b<‘tükét egy esó le nem mossa. De ne bolygassuk e szomorú napon e szomorú képeket. Menjünk halottaink- lioz, tegyük oda koszorúnkat egy forró imádság kíséretében ! Jól esik e köte­lesség teljesítése. Egy év múlva meg­lát ogathatják a mi sírunkat is . . . Sűrűn gomolyognak az emberek, nagy halkan suttognak, tiszteletben tartják a temetőt. A mécs világ még mindig pislog, de már bágyadtabban. Majd elillan egy őszi szellő, megrázza a fákat és ezeknek dísze is le-lehull, hogy ők is elhervadjanak . . . Egyenkint halnak meg a imécsek, a sötétség felüti széles sátorát; az élők csendben, meghatva hazafelé iparkod­nak. Még . . . még némely halomra ■egy-egy sötét alak borul- Nem tud ■onnan megválni, fájhat nagyon szegény­nek a szive, vagy tán jól esik . . . Felkel végre; aztán ijedten körüluéz . . . és kisiet a temetőből. Csend és sötétség ... 0, mily fen­séges ez! De ime ! egy rikoltó valami száguld a légen át . . . Vájjon kép­zeletem vad játéka volt-e ez, avagy egy pokolra itóltnek nyughatatlan lelke ? . . . Ezredünk ünnepe. A monarchia hadserege véres hábo- rnt folytatott 1805-ben a francziák el­len. Ebben a véres hadjáratban a mi háziezredünk is részt vett és Caldeiró- nál október 29—31 napjain kitüntette magát. Ezt a szép fegyvertényt ünne­pelte meg ezredünk a közöshadügy­miniszter engedélyével október 29 és 30-án. Az ünnepély a katonai lövöldében vette kezdetét; az ünnepélyen a megyei és városi hatóság vezetői is részt vet­tek, nagyszámú közönség jelenlétében. A katonai lövölde nemzeti zászlókkal volt feldiszitve. Az ünnepély a legénység czéllövé­szetével vette Kezdetét. A lövészek kö­zül tizennégyen lettek kitüntetve. Fri­gyes főlierczeg által a legjobb lövő­nek kitűzött órát Rudolf őrmester nyerte meg. Ezüst órát nyertek, mint jó lövők : Grál, Novotni, Mikulák, Vficzlanek, Nemccz, Mandl, Csermák, Balta altisztek ; Bricska, Stefan, Pet­ro vies, Csaszni és Szokura altisztek egy- egy aranyat nyertek. A legjobb lövők között a jutalom dijakat Gfrivicsics Dániel ezredes személyesen osztotta ki, buzdító szavak kíséretében. A szépen sikerült ezéllövészet után kiosztották a legénység között a város által adomá- nyozoti 6 hektoliter bort és 1000 szi­vart és a tisztikar által adott harapni valót. A legénység megvendégelése után, az ozred czigáuyzenekarát körbe fogták a bakák és megkezdődött a táncz. Egy nyalka parasztmenyecskének öltözött bakát a közönség elé vezetett egy pörge kalapos, sarkantyúm csizmáju, aprégombos mellóuyü, gyolcs inges gatyás baka és igy párosával elkezdet­ték a szép csárdást járni úgy, mintha az egész világ az övék volna. A »me­nyecske« ingerkedott tánczosával, sze­mérmesen kapkodott fel-fel libbenő szoknyája után, a min a közönség jó­kat. nevetett, a bakák pedig zúgolódtak a férfi-asszony erkölcsösködése miatt. E közben fánezra perdült az egész ez­red és rakta, ki hogy tudta egyesben és párosával a csárdást. Egy medve lánczol tat ó oláh a fánczoló bakák közé vezetett egy medve-bakát, a mi nagy mulatságára szolgált a tánezoló és a néző közönségnek. A baka-ünnepélyt Pittoni százados rendezte. A hadfiak szép rendben bevonultak a városba és a laktanyákat kivilágították a nap örö­mére. Mig a legénység kinn a szabad­ban vígan járta, addig a gondos ren­dezőség a »Fürdő« termét gondozta díszítette, hogy a tánczczal egybekötött hangversenyen jól mulasson a közönség a caldieroi nagy csata emlékére. Az esti mulatság is igen szépen si­került. Az első négyest 40 pár tán­czol t a. Ott voltak : Ács Flórisné és Anna, Bnrtalné és Izóra, özv. Budámé és Aranka, Büttner Róbertné, Dömsödy Sarolta, Felsen- burgné és Blanka, Fischer Szeráfin, Grlatz Ella, Görcz Ariimmá, G-riviesics Dáuielné, Haanné és Ilonka, Helcz Anfainó és Ilonka, Herczmanszkyné és nővérek, Holekué, Ivaui:síié, Kroikyné és Elza, Kruplanicz Kálmánná és Aranka, Kruplaniez Flóra, Mezemé és nővérek, Merezné és Etelka, Mi leli né és Olga, Munkácsy né és Sarolta, Müller Gfyuláné, Niedonnaimé és Ágneska, Niedermaim Nellike, Perényi B.-né és Margit, Pe- rényi H.-né és Irma, Perényi Arpádué, Perényi Kálmán né, Pfalcz Józsefné és Giziké, Pongrácz báróné," Pittoniné, Szvobodáné és nővérek, Szabó Józsefné és Olga, Wagnernó stb. (Okt. 30.) A Szentháromság-téren már napok óta folyt a munka, nagy sietséggel csinálták a bakák Neubouer főhadnagy vezetése alatt a közönség számára a galysátorokat és az oltár- helyet, a hol a tábori misét meg akar­ták tartani. A reggeli órákban elkez­dett havazni s mire az ünnopóly ideje megérkezett, oly erős volt a havazás dermesztő a lég, hogy a ritka üuncpó'yt nem lehetett az isten szabad ege alatt megtartani. A közönség csakhamar megtöltötte a plébánia templomot, a hol az ünne­pély lefolyt. A katonaság zeneszó mellett az ez­red zászlója alatt vonult a temlom elé. A tisztikar testületileg ment a tábori misére Gfrivicsics Dániel ezredes veze­tése alatt. A városi tisztikar Helcz Antal polgármester vezetése alatt ment a templomba. A megyei tisztikart Máj- lét h György gróf főispán vezette. A politikai hatóságok tisztikara diszmagyar- ban jelentek meg az ünnepélyen. Mailáth Gfyörgy gróf főispán a tiszti­kar élén a templom bejáratánál foglalt helyet és ott várta be Frigyes főlier­czeg- ő fenségét, a ki az ünnepélyre városunkba jött. A főlierczeg megér­keztét a katonai zenekar a Gotterhalte- val jelezte. A felséges uralkodóház tagja igen szívélyesen üdvözölte a tiszteletére összegyűlt polgári és katonai kitűnősé­geket és ezek kíséretében bevonult a templomba, elfoglalván helyét az ollái\ közelében, hol az imazsámolyon hossza-! san imádkozott. A főlierczeg imáját1 már régen elvégezte, de a mise még mindig nem kezdődött meg. A főlier- czeg kíséretéhez tartozó magasrangu tisztek rendkívül izgatottak voltak, hogy az uralkodóház tagját ily hossza­san megvárakoztatják, a mihez egy, uralkodó fejedelem tagja nincsen hozzá-J szokva. A nyngkatatlanság a czfvil-, urakra is átszállt és Kruplanicz Kál-’ mán alispán átszólt a közelében ülő Helcz Antal polgármesternek, hogy az ünnepély kezdetét vegye. A kínos várakozás még egy jó ideig tartott, midőn Fehér Gfyula plébános két köz- baka kíséretében az oltár előtt megje­lent és megkezdődött az isteni tiszte­let az ezred zenekara megható hangjai mellett. Az isteni tisztelet, után a főheiczeg katonai kíséretével a Szentháromság­térre ment, hol a megyei és városi hatóságok képviselői jelenlétében az ezred egy részét maga előtt eldefiliroz- tarta és elbúcsúzott Majláth György főispán, Kruplanicz Kálmán alispán és Helcz Antal polgármestertől, kezet fogván a tiszteletére összegyűlt urak­kal, megköszönte a szép fogadtatást s katonai kíséretével a primási palotába kocsizott, honnan rövid pihenés után a itáliai indóházhoz hajtatva vissza­utazott Pozsonyba. A nap örömére a »Fürdő« vendéglő­ben nagy bankettet rendezett a tiszti­kar. A lakomán az első tósztot Grivi- csics Dániel ezredes mondotta a koro­nás királyra. A legalkotmányosabb fejedelemre mondott pohárköszöntőt a jolenvoltak állva hallgatták és megél­jenezték. Az ünnepelt ezred parancs­noka poharat emelt Albrecht főher- czegre, mint a caldieroi csata vezéré­nek utódjára. Mailáth György gróf fő­ispán az ezredre és az ezredesre, Helc Antal polgármester a katonaság és a polgárság között fenálló békességre, barátságra és egyetértésre ürített po­harat. Peilikáu tábornok komáromi . várparancsnok és Glacser tábornok : mondottak nagy hatást keltett beszé- • det, megköszönvén egyalkalommal Fri- - gyes főlierczeg ő fensége iránt nyilvá- ■ miit jóki váltatokat, a ki legnagyobb < sajnálatára a lakomán családi okok : miatt nem vehetett részt. A bankéi ten olyan jó hangulat ural- - kod ott, hogy a vendégek egy része e még késő este is együtt volt és a vad-- toasztoknak vége-hossza nem volt; az s ezred czigányzenekara a végkimerülésig * huzta a szép magyar dalokat, a me- - lyok hangjai úgy mint most: örökkéé hassanak a közös hadsereg tisztikarára, , hogy életüket és vérüket áldozzák ajf- magyar haza és a monarchia, az al­kotmányos uralkodó megollalmazására,, magyar nemzeti lobogó alatt, magyari zene, magyar dalok lelkesítő hangjai íj mellett. B. G. HÍREK. kibékül a szív. Ő a sujtotfak vigasztalója s az emberiség legnagyobb jótevője. Ha a család a sírra borul, a melyben legdrágább kincse pihen az enyészet ölén s a hitvesi vagy gyermeki szeretet egy kis­ded mécset gyujt a sir pora fölött, mely érettük hamvad cl: az végtelen megindító. Ez a halottak napjának vigasztalása az élőkre nézve. Kik ma e sírok között járunk s meggyujtjük a szeretet mécsét kedveseink emlékezetének, remélhetjük, hogy a mi siijaink sem maradnak kopáron és sötéten, lia majd mi is elmúlunk . . . Ha nem lehetünk is nagy kötelességnek hősei, ha nem illet is a múzsák csókja, ha nem fonnak is nevünk fölé koszorút s nem vésik nevünket ércztáblára, valami szerep mindnyájunknak jutott az életben, egy kis kór, melyet jól betöltünk, legalább egy család, melyet boldogítanunk a szeretet megtanított . . , Nem halunk meg egészen mindenestül, vigasztaljuk magunkat, nevünk nem vész feledésbe, legalább mig azok él­nek, kik tanúi valának szerelmünknek s küzdelmünknek; s mig sirunk kis halmát le nem hordja az idő, nem marad az ko- szorutlanul! . . , B. J. L. A prímásról. Egyik élczlapban ezt olvastam a primás- jelöléseket illetőleg: Hétfőn: Samassa, ked­den : Schlauch, szerdán: Hidassy, csütörtö­kön: Vnszary, pénteken: Hornig, szomba­ton : Steiner. No ennek már vége. Már nem jelölhe­tünk minden napra egyet, úgy látszik a csütörtöki bevágott, Vaszary a prímás. Tennék is utána egy nagy kérdőjelet, meg nem is. A Nemzet, Pesti Hírlap, Magyar H., Budapesti H. egyaránt azt mondják, hogy Vaszary Kolos a prímás. A Budapesti H. hozta legelőbb, utánna a többi s jelenleg egy köuyvet állíthatnék össze arról a mit a prímásról és Vaszaryról összeírtak. Hát még ezután menyit fognak. És mi szegény esztergomiak hallgatunk, várjuk, mi lesz ebből, mert hát tulajdonképpen mit is akarnak azok a budapestiek. Persze. Prímás kellene nekik. No már abból nem látnak egy makulát sem, ámbá­tor Vaszary uram úgy nyilatkozott, hogy hát: 300 ezer katholikus megvárhatja, hogy püspöke legyen. Oh mi nem eresz­tünk el Vaszary ! Nekünk ilyen ember kell, mert reméljük, hogy egy Vaszary Eszter­gomot föllebb fogja emelni. Ha jól emlék­szem olyat álmodtam, (mert a sok olva­sástól már álmodik is az ember) hogy Vaszary elfoglalta a primási széket és Esz­tergom is emelkedni kezdett. Szép házak épültek, a Dunán keresztül állandó híd vezetett, a négy városrészből egy Eszter­gom lett stb. ... De fölébredtom és ime ! még nincs prímásunk sem . . . Majd lesz no ! nyugtattam meg maga­mat, majd lesz s nagyon bízom a kor­mányban, hogy helyesen fogja megoldani ezt a kérdést, mely nemcsak bennünket, esztergomiakat, hanem egész Magyarorszá­got oly élénken foglalkoztatja több, mint egy fél esztendeje. Haj de lesz is itt öröm, ha a prímás megjön, különösen akkor, ha Vaszary jön meg. Azt nem tudnám hamarosan meg­mondani, hogy ki örül neki legjobban, de abban biztos vagyok a páuszláv érzelmitek nem isznak nagyon nagyokat az egész­ségéért. Ja! hát minden embernek vannak ellen­ségei, arról nem lehet tenni, de ha Vasza- rynak csak a pánszlávok lesznek ellenségei, • akkor nem kell félnie, hogy elveszti nép-' szerűségét. Milyen jól is fog az esni, hogy elmond­hatjuk, hogy van prímásunk, ha elmehe­tünk neki tiszteletünket kifejezni ... de csak jönne már ... ne váratna minket olyan sokáig. Oh! mert nagy szükség van rá . . . tudja azt mindenki. Hanem az én lelkem még kétségekkel van eltelve. Hiszen a szerdai prímás is biz­tos volt egy időben, csak úgy dőltek a vezérczikkek erre a hírre . . . ma a csü­törtöki biztos, de vájjon nem változik-e meg a hangulat ? Nem ébredünk-e holnap arra, hogy a hétfői prímás a biztos . . . ? Nem jelölnek-e a lapok ismét újakat? Nem bizony ! Éppen most jön a sürgöny, bogy a csütörtöki jelölt a prímás. No! hát hála Isten ! a nagy izgalmaknak vége, most majd kezdődnek a nagyobb izgalmak ban­kettek és egyéb örömünnepek alakjában. VICE PRÍMÁS. Az uj prímás. Simor Jánoséi halálával megüresedett érseki széket au legalkot, mányosabb király az egész ss nemzet megelégedésére, az áldatlan íí személyi harezok után betöltötte. Teg--* nap a reggeli órákban a legmegbiz--s hatóbb forrásból kabfuk a hirt, hogyy; Vaszary Kolos pannonhalmi főapátot de érte a fejedelmi kegy és az összeses magyarországi püspökök közül a szelídLj lelkületű, áldott szivű, testben lélek—M ben magyar Yaszary Kolozs lön esz—s tergomi érsekké kinevezve. A hir azsr első magyar király városában, Magyar—i ország kis Rómájában leirhatatlanxu örömet, lelkesedést keltett. A magyart nemzet uj ogyházfejedelme Esztergonwr ban, mikor még egyszerű tanár volt,tjl kivívta a lakosság határtalan szerete—9, tét, ritka szivjósága által. Szerette azsn egyszerű tanárt minden ember, sze—e; rette a város kicsinye nagyja, mikono mint főapát jelent meg a primási vá—A rosban s az első hírre,bogy a volt eszter-n górni tanár a fejedelem kegyéből el—is foglalja Astrik érseki székét, a városo-: közönsége nevében Helcz Antal pol-Io gármester igy üdvözölte az uj prímástJi »Főméitóságu és főtisztelendő Vaszaryju Kolozs, kegyelmosen kinevezett esztor-io gomi érsek urnák, Magyarország her-’ie czegprimá,sáliak Pannonhalmán. Szenilis István városa magasan föl lángoló lel-íe kesedós örömével vette hírét Főméltó-A] ságod kegyelmes kineveztetésének s ss { legbensőbb tisztelet és szeretet liódo-of latéval siet üdvözölni Pannonhalmaim főpapját Astrik érseki székén. Hálávalrv az isteni gondviselés ezen intézkedésen-:

Next

/
Oldalképek
Tartalom