Esztergom és Vidéke, 1891
1891 / 88. szám
88. SZÁM. ESZTERGOM, XIII. ÉVFOLYAM. VASÁRNAP, 1891. NOVEMBER 1. Nagy, bús temető ez, ahol az ilyen luilotlak nyugoszuak ! . . . Kincsen jel az ilyen síroknál. Nem nyílik ott virág. Kein gynjlnak ott mécset soha. ... A szivekben van ez a nagy, mélységes temető. A hol a nagy, dicső eszmék s életboldogságok vannak eltemetve . . . Ide temeti a minden nemesért rajongó ifjú legszebb eszméit, midőn arról győződik meg, hogyha meg akar élni, ama szép, nemes, dicső eszméket, a melyek élte boldogságát képezték : örökre el kell temetnie . . . Ide viszi halottját, szive szerelmét, aki a társadalom, a világ Ítéletével nem bir megküzdeni. Vájjon boldogabb lesz-e, ha eltemeti mindazt, ami eszményképe volt? Kern, soha. Akinek eszméi voltak egykoron, az nem tud boldogan élni nélkülük. Az egykor nemesen érzett szív, a lemondás alatt, habár lassan is, de elvérzik . . . Örökké boldogtalanok ők s még csak annyi vigaszuk sincs, hogy felkereshetnék drága halottaikat. 0^ nekik nincs soha halottak napja. Ok nem mehetnek imádkozni a drága hauthoz, ők csak néma fájdalommal, titkon sirathatják eltemetett halottjaikat . . . Mindenkor fájdalommal, telik el szivünk, ha a halottak birodalmába lépünk. Hát még ha e szomorú napon látjuk az anyát szerető gyermeke sírján keseregni ; a hit vest hitvese sírjánál ; a gyermeket szülői hantján zokogni. Oh, van-e érző kebel, akit nem hatnának meg a mély fájdalomnak eme szemlélése ? S mégis, ha azokkal találkozom, a kiknek nincsen itt »sírjuk«, a kik néma fájdalommal járnak a mások »sírjai« közölt: a szivem jobban vérzik, százszorta jobban sajnálom őket, mint a kesergő anyát, a fájdalomtól megtört hitvest, a zokogó gyermeket, mert tudom, hogy ők sokkal boldogtalanabbak, sokkal szánandóbbak, mert nekik szivükben kell elrejtve horda- niok eltemetett drága halottjaikat, mert halottjuknak nincsen »sírjuk« a temetőben, a hová sírni, zokogui mehetnének . . . BÁRTFAY RÓZA. Halottak estéjén. Esztergom, uov. 1. (H. B.) Kinek ne volna halottja ? ki ue érezne ma fájdalmat, ki ne emlékeznék azokra az órákra, melyeket valamikor együtt töltött avval, a ki I most lenn, mélyen a föld alatt nyugszik ? . . . Szomorú nap a halottak estéje; mindenkire szomorú. Az anya elmegy gyermeke sírjához, a gyermek anyjáéhoz ; a férj neje, a barát barátja porait látogatja inog ; a szerető kedvesének nyugvóhelyére dől. Mindenkinek van valakije abban a közös kertben, senkisem megy oda veszteség nélkül és senki sem megy oda közönyösen. Oh ! nem lehet oda érzéketlenül belépni ! Valami szent ihlet szálIja meg az ember szivét, ami fölemeli őt erről a göröugyről a magasba ; a lélek eltelik a túlvilág képzeletével, melyre ölömmel gondol a hivő, de megretten tőle a hitetlen. Mit is csinálnak ott elhaltak lelkei ? Vájjon az angyalok között zengik-o a hatalmas Isten dicsőségét, avagy I leikeikkel az ördögök lapdáznak ? Vájjon tudják-e, látják-e, hogy mi eljöt- j tünk imádkozni értük és imádkoznak-e ők viszont jóvoltunkért ? vájjon meg- | látják-e, hogy a temetőben ezer meg ezer fény pislog tiszteletükre ? vájjon ! láiják-e, hogy egyik dombon csak egy árva gyertyaszál ég, mig a másik gránit-oszlop pazar módon, kihívóan ragyog ? Vagy a ki meghal, az semmivé porlad a végtelenségbe ? . . . Nem, az nem lehet. A lélek túléli a testet; jusson bár az égbe, vagy a pokolba, vándoroljon át egy másik I lénybe, de a lélek él örökké. Csak I boruljunk a sir fölé, megjeleuik a szeretett lelke, láthatjuk őt lelki szemeink- ; kel, beszélhetünk vele, de meg nem foghatjuk. Ismét elrepül a szellővel. És igy lesz ez velünk is ? . . . Tökéletesen igy . . . De kérdés, lesznek-e szeretteink ? Gyermek, barát, anya, vagy hitves jön-e sírunkhoz halottak estéjén ? Lesz-e aki egy konyát hullasson az érzéketlen halomra ? Milyen jól eshetik onnan a magasból lenézni a hálás élőkre, égjen bár egy szál gyertyácska a fakereszt mellet, de oh mi fájdalmakkal tölthet az el, hogy hiú pompától vezérelve hozHalottak napján. Esztergom, uov. 1. Halottak napja van. Ismét eljött ez a szomorú nap, tűikor felkeressük virágkoszoruinkkal kedveseink drága sirhaulját. Meggyujtjuk mécseinket, imádkozunk azok lelki üdvéért, akik szivünknek, mig éltek, oly kedvesek voltak. így folyik ez évről-évre, mig végre mi is oda jutunk, a hol már nem fáj semmi, nem bánt semmi . . . Az éleiben maradók majd folytatják utánunk a kegyeletei', amit a kérlelhetetlen halál majdan megszakít. Szomorú, fájdalmas kötelesség ez. S imógis boldogok vagyunk nagy fájdalmunkban, mert imádkozhatunk a drága hant fölött, annak az örök nyugvóhelye fölött, a kit mig élt, szivünk-lelkünk melegével szerettünk. Boldogok vagyunk, hogy könyeink áztál hatják azt rt földet, a mely szeretteink tetemét .akarja. Ha a néma, hideg keresztet, átölel- ük, enyhül az a sajgó, mély fájdalom, mert azt hisszük, hogy a drága elköltözött érzi ott lenn ölelő karjainkat; azt hisszük, hogy könyeink fel melegítik azt a jéghideg kebelt. Oh, de hánynak van olyan halottja, x melyet nem lehet felkeresnie ; olyan bírja, a melynél nem imádkozhatik. Soknak, nagyon soknak van olyan halottja, a kit csak titokban sirathat meg; olyan sírja, a hová csak titkon járnak el gondolatai . . . 2„E5ster jóm ós Vidske“tárcsáj a. Szomorú nap ez a mai Bánatos, és szomorú, Minden síron mécsvilág és — Minden arczon néma bú. A kinek csak van halottja Mind a temetőbe jő, S osztozik a fájdalomba ügy a férfi, mint a nő ! Én is eljövék hozzátok Drága szent halottaim, Bánatomnak hangot adni, Nem képesek ajkaim. De szemembe minden szónál Ékesebben szól a köny, Hogy tőletek elszakadva Számomra már nincs öröm ! Hogy szivembe örök gyászszal Gyászolom elvesztetek, De nem enyhül ez a bánat Bár mennyit is köuyezek ! Én is eljövék hozzátok E szomorú reggelen, S kegyeletem szent adóját Sirotokra leteszem! S a inig lassú pislogással Üdvötökért ég a mécs, Lelkemet a jövő miatt Elfogja a rettegés! Hogy ki fogja majd ha én is Nem leszek már s meghalok, Oh, ki fogja ápolgatni Csendes néma sírotok ? Ki visz néktek koszorút majd Minden szentek napjakor ? Ha engem is, bánatommal Eltemetnek valahol ! LITHYAY VIKTÓRIA. (Mécsvilágok halottak estójéra.) A természet érkező halála előre küldi hideg leheletét. A mikor az ősz lehullatja a fák leveleit s a dér fehér zománczczal vonja be a füvet, a közelgő tél előpostái- ként fütyülnek a szelek s minden az elmúlásra emlékeztet: megjön a halottak napja. Mily csodálatos egy ünnep ! Mig a természet zajtalanul végzi az enyészet munkáját, egy élő tiltakozássá válik a temető. Tiltakozássá minden ellen a mi enyészet. A virág és koszorú a sirhantok felett; a tavasz tiltakozása a tél ellen, az élők tengerének hullámzása, sir felett felgyulladó lángok: tiltakozása a fénynek a sötétség, nappalnak az éjszaka ellen . . . Mennyi költészet van e tiltakozásban ! Ah, azért a tél mégis megjő, mi pedig mindnyájan meg fogunk térni a csendes emberek közé. * De jól esik, ha ez csak költészet is. Örömmel engedjük át magunkat az illúziónak, bár tudjuk, hogy csak képzelet . . . A temető megnépesül látogatókkal, az esthomályban felgyulnak a mécsek s lámpák ezrei, a sirkert hervadását friss koszorúk sokasága takarja el s a szivekben feldobogó emlékezet, a szemekben csillogó könnyek s az ajkakon a szeretet susogó hangjai mind azt mondják, hogy az elköltözőitek képét megőrizte a hűség s a halottak álma felett a kegyelet nem szűnt meg virrasztani . . . A kegyelet az emberi lélek egyik leg- magasztosabb tulajdona, s nincs meglia- tóbb, mint midőn a pezsgő élet elzarándokol az ismeretlen túlvilág előcsarnokába: a sirkertbe, leróni azon egyetlen adót, a melylyel elhunyt szeretteinek tartozik. A kegyelet üli ma ünnepét. Egy napra, egy rövid napra kiszorul emlékezetünkből minden egyéb s szemeink azon hant felé fordulnám, mely reményünk, tiszteletünk, vonzalmunk vagy szerelmünk tárgya felett emelkedik. Meglátogatjuk az örök békében nyugvó szülőt, gyermeket, nőt, férjet, rokont vagy barátot s lelkünk az emlékezet vezérfonalán visszamegy a válás pillanatáig, melynek fájó emléke addig él bennünk, mig szivünk dobban . . . Azon rövid óra alatt, melyet a szivünk- 1 höz nőtt göröngyhalom mellet töltünk : emlékezetünkben ismét átéljük mindazon örömöket, mindazon fájdalmakat, melyeknek egyetlen látható jele néha csak azon hant, melyre könnyeink hullanak . . . A kegyelet virágot hint, szövétneket gyújt a porladozó test fölött s illatot, fényt visz az enyészet birodalmába ...Se fény, ez illat fűzi kapocsként a jelent s múltat elválhatatlanul egymáshoz. Azon hant, a mely véreink fölé borul szent föld, varázstalaj. Mialatt rajta térdelünk, a lélek a múltat kalandozza be, föl- lebbentve a letűnt idők fátyolát, elénk idézi azt, kiért imánk az irgalom örök istenéhez emelkedik . . . Itt árván maradt gyermekek keservvel eszmélnek azon időkre, midőn a szerető kéz, mely most mélyen pihen a hideg föld alatt, egyengető előtte az élet rögös utait; amott a kor és a fájdalomtól megtört agg szülő borul örökre elköltözött kedves gyermeke, öregsége egyetlen öröme, reménye nyughelyére. Eszébe jut a szeretett halott utolsó szava, utolsó csókja s a sebzett szív lekivánkozik a hant alá, mely elfödi reménye legjobb részét. A bánatos özvegy vesztesége érzetében zokogva hajlik szeretett férje porai fölé s pillanatra feledi az élet fenyegető terheit, melyek kinn maradtak a sirkert küszöbén. A kiket szivük vezetett ide, azoknak szemében köny, lelkűkben kegyelet honol, mindnyájan bizalommal tekintenek a fehér- szárnyú angyal felé, ki leszállva a csillagos égből, nesztelen röpül végig a sirok hosszú sorai fölött s szelíd csókot lehel a fájdalom híveire, lecsendesitve a lélek háborgó hullámait ... Ez égi lény a remény angyala . . . Csókjától fölszárad u könny
