Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 87. szám

ESZTERGOM, XIIL ÉVFOLYAM. 87. SZÁM. VASÁRNAP, 1891. OKTÓBER 29 © MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁH: Egész évre .........................•..............................6 frt — kr F el évre.................................................................3 trt — kr NegjeJ évre............................................................1 frt 50 kr E gy szám ára 7 kr. 9 Városi és megyei érdekeink közlönye. SZER K eTz T Ö S É G: PFALZ-HÁZ, FÖLDSZINT, hov'„ a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. K I A D Ó ITT V ATAL: SZÉCHENYI-TÉR 331, liová a lap hivatalos és magánhirdetései, a nyilttérbe szánt közle­mények, előfizetési penzek és reklamálások intézendők. O-------------------------------------------------------------------------O H IRDETÉSEK: HIVATALOS HIRDETÉSEK 1 szótól 100 szóig 75 kr, 100- tói 200-ig 1 frt 50 kr, 200-tól 300-ig 2 frt 95 kr. Bélyegdij 30 kr. MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjutányosab- I ban közöltéinek. NYILTTÉR sora 20 kr. 9--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------—0 A polgárság koszorúja. Esztergom, okt. 28. Mikor a fejedelem legfelső elisme­rése s a polgárság tiszteletének ko­szorúja egyszerre érkezik, akkor az érdem nemcsak fényük, de melegít is s a jutalom nemcsak megérdemelt, liánom megszentesitett is. Gyalogezredünk parancsnoka, Grivi- csics Dániel lovag csak a napokban kapta meg ő Felsége kitüntetését, a harmadosztály ti vaskoronát. A lovagias ezredesnek s az igazságszerető ember­nek örömmel gratulált városunk, mely íi kitüntetett férfiú ez idő szerinti hazája. A derék ezredes életereje delén, ^karrierje zenithjéhez még közelebb, felhalmozva katonái s a polgárok szere- ■tetétől, édes örömet talál és tart meg sa kitüntetésből. A mióta Esztergomban a 26-ik gya­logezred élén áll, azóta az ezred tekin­télye és jóliirneve csakugyan arányban Áll gyakorlottságával cs iparkodásával, lügy a hadigyakorlatokon, mint idehaza ia szigoraim vizsgáló őrszemek ezredünk- dben olyan katonás szellemet, férfias óbiztosságot, gyakorlott ügyességet és cbajtársi összetartást találtak, a mi rit­kítja párját s ami arra vall, hogy az ezred vezetője fényesen megfelel hiva­tásának. Polgárság és katonaság Grivicsics [ezredes parancsnoksága óla jó viszonyt wart, közös jótékonyczélok közös össze­tartással győznek, a polgárság és kato­naság nem egymás ellen, hanem egy­más mellett működik, támogatva egy­mást a béke napjaiban, a leghumánu­sabb eszmékért egyformán küzdve, részt vesznek a társadalmi élet kölcsönös örö­meiben. Szóval Eszlergomban a pol­gárság és katonaság közt való példa­szerű jóviszonyt, mint kölcsönös boldogu­lás és harmónia édes gyümölcsét az ezredparancsnok gavallérsága és tapin­tatta érlelte meg. Ez is érdem s a mi szemeinkben nagy érdem különösen akkor, mikor a félreértés villongásai sokfelé meglazulják azt a viszonyt, mely a trón s az ország érdekében inkább mindenütt megszilárdítandó. Minden polgár katona, ha a saját ruhájában jár is s minden katona pol­gár, mikor a magánéletbe lép. Ennek a két kölcsönös államalkotó és államfen- tartó elemnek a barátságát erősítette meg a derék ezredparaucsnok, Grivicsics Dá­niel lovag s már csak ezért az egy nagy érdeméért is szívesen eléje rakjak ma a polgárság koszorúját. Az iparoktatás reformja. Esztergom, okt, 28. Az országos ipartan ács legutóbbi ülésének napirendjén az iparoktatás reformjának fontos kérdése volt. Baross Gábor kereskedelemügyi miniszter e tárgyban nagy érdekű jelentéseket tett, a melyeket a következőkben ismertetünk : Az iparoktatás alapos reformjának kérdése a kormányzati programra egyik lényeges részét fogja képezni a közel jövő­ben, a mennyiben a legközelebbi akczió súlypontja e kérdés megfelelő megol­dása lesz. Az ipari admiuisztráczió ugyanis ma már meglehetősen rendezve van s ha merülnek is fel oly kérdések, melyeknek megoldására ebben a reszort­ban a közeljövő dolga, arra nézve tisztáiban vagyunk, hogy ezeket a tör­vényhozás elé vinni nem kell, mert rendeleti és admiuisztráczió utón is ki­egyenlíthetők. Tehát az ipari admi- nisztráczió terén csak kiegészítő intéz­kedésekről lesz szó a jövőben. Az iparfejlesztés akcziója napirenden és folyamatban vau. A megindított akczió terén mindössze az annyagi erők nagyobb érdekbe vonásáról lesz szó, hogy a még mutatkozó hézagok fokozatosan és czélszerűen kitöltessenek. A közgazdasági kormányzatra tehát most már leginkább az iparoktatás helyes szervezésének kérdése nebezke dik, mint olyan kérdés, mely az ipar- fejlesztésnek sarkpontját képezi. E kérdésben azt hiszi, hogy az volna a leghelyesebb megoldás, az iparoktatás didaktikai része ott maradna, a üul most van, vagyis a vallás- és közoktatásügyi miniszter fő vezetése alatt. De a didaktikai rész egységes fejlesz­tése szempontjából is bizonyos igazga­tási szabályokat kell kölcsönös bejegy­zéssel megállapítani. A gyakorlati ipar­oktatásnak azonban a kereskedelemügyi miuiszter fővezetése alá kell kerülni. Mert ha a fővárosban, a hol az ipari erők és tényezők intelligencziájaegyütt vau s a hol a két minisztérium székel, a kölcsönös megértés és a gyors intézkedés még lehetséges, ez a vidéken már sokkal komplikáltabb helyzetet teremtene. Szükséges tehát mindenek elölt egy központi iparoktatási tanács létesítése, melyben helyt foglalnának a közoktatási és kereskedelemügyi miniszterek kép­viselői, az ipartanács kiküldötte, az o czélból felkérendő szakférfiak, az orszá­gos iparoktatási intézetok vezetői és a kir. ipar felügyelők ez utóbbiak tanácskozási joggal. Ez a központi iparoktatási tanács állana az iparokta­tás mindkét ága fölött s egyöntetűen és összhangzólag szervezné úgy az el­méleti, mint gyakorlati szaktanitást. Az orsz. iparoktatási tanács elnöke volna vagy a közoktatási, vagy a kereskedelmi miniszter, vagy pedig oly szakember, a ki a grémiumon kivül áll. A beoszlás, mint említve volt az lenne, hogy a kultuszminiszter vezetné a szakoktatást is. — A kereskedolemügy' miniszter resszortjákoz pedig a tanmű­helyek, a gyakorlati tanfolyamok és a gyakorlati iparos-műhelyoktal.ás tartoz­nék, mindazon intézetekkel együtt; me­lyeknek az a czélja, hogy akár szem­léltetés, akár gyakorlat tanítás utján, az ipari továbbképzést előmozdítsák. A mi pedig a gyakorlati iparoktatás nagyobb mérvű megindítását illeti, ezt a miniszter a következők szerint kép­zeli : Az összes kereskedelmi és ipar­kamarák felhivatnak : jelöljék ki azo­kat a gzakorlati czólu ipariskolákat, uiolyeknek létesítés a kamara kerület helzi viszonyai szempontjából legszük­ségesebbek. Ezek közül egyet a kamara lesz köteles létetesiteui és a kormány táino- gatásával föntartani, a másikat maga-&z„EsztBrgoa is Vidókfl*‘tároiája. Esküvőnk emlékére. — 1871. okt. 30. ­:ií.2mlékezel-e még? Hasz éve már annak, silány százezer halt meg s született azóta. lOltár előtt álltunk, kezem a kezedbe — glíekem olyan mintha tegnap történt volna. ’iíivatar jött ránk . . . S a hiú reménység a mit kinált, Ígért ez a csaló élet SaZ a sok szép álom csalfa délibábként o'oszlott szét a ködben, mind mind semmivé [lett! ollosolyogtunk rajta midőn más sirt volna... ih'éges végig kiizdtük a titáni harczot; Ategnyugodtunk benne, vigasztaltuk egymást YjNem tarthat már addig, mint a meddig [tartott« ! J.isd, hogy igazunk volt; nem bírta sokáig, II lfáradt bennünket üldözni a végzet. 19’em tudott legyőzni, erősebbek voltunk, 19’em tudta feldúlni ezt a piczi fészket. nmlékezel-e még? Hogy is volt az akkor, iusz esztendő előtt? Meséld el csak szépen! ián már elfeledted? No majd én segítek; fggy kezdtük hogy: »Szeretlek édes min­denem« ! BÁRTFAY RÓZA. (Falusi silhouette.) (Vége.) — Ah istenkém, kedves segédjegyző ur, mit gondol, hiszen mindjárt szörnyet halna a kis állat. Oh Miczike nagyon érzé- ken},r ! Különösen a hideg vizet nem szereti. Ilyenféle módon szövődött bele a tár­salgás a csendes alkonyatba. A jegyző avval mulatta magát, hogy a hány »kedves házi- nénikém«-et mondott a két kisasszony, annyi rovást csinált a homokba. Egy negyed­óra múlva megolvasta, éppen kétszáz volt. Akkor igy szólt : — De már nekem is haza kell mennem. Várnak a vacsorával. Ajánlom magamat. — Ejnye de siet, segédjegyző ur. No mi ; is megyünk. Hogy elszalad az idő. Bizony; már egészen beesteledett. Merre megy ked­ves segédjegyző ur? A templom feló? Ak­kor együtt mehetünk. — Nem, én emerre tartok. Sajnálkozás, öt percznyi búcsuzás, közben eszmecsere a télire elteendő eczetes ugor- káról, a befőzött dinnyehéjról, s más ilyetén kellemes dolgokról. Végre elment a két bő­beszédű agg leány. A jegyző ott maradt még egy kicsinyég. — No, hála Isten ! Milyen jól beszél­gettünk és hogy megzavart ez a két kis­asszony. Miről is volt szó? Nos igen, hogy milyennek szeretném a feleségemet. Hát legyen okos lány, egy kicsit csinos is, jó háziasszony, szóval-szóval éppen olyan, mint Ro . . . — Kicsoda ? — ... mint a nagyasszony. Csak ezt akartam mondani. Nyugodalmas jojezakát kívánok. Aztán elballagott. A nagyasszony pedig csendesen bement a konyhába. Rozika kipirult arczczal még mindig a tűz körül sürgölődött. Igazán csodálatra méltó önmegtartóztatás egy tizen­hét éves lánytól, a mikor tudja, hogy va­lami érdekes vendég jött, még csak ki se kukkan megnézni, hogy ki az. De Rozika először szenvedélyes szakácsnő volt, a ki gyönyörűségét lelte abban, ha takaros sza­kácsköténykéjében a konyhán foglalatos kodhatott s aztán — a mi a fo — szerető unoka volt, a ki a nagymamának még akkor is engedelmeskedett, ha nem értette a parancs okát. De mikor meglátta a nagyasszonyt, a ki boldogan legeltette sze­meit kis unokáján, türelmetlenül magával vonta a szobába : — Mért küldött be nagymama ? Ki volt itt ? A nagyasszony flegmatikusán meggyuj- totta a lámpát, előkereste kötését, leült és csak aztán válaszolt : — Hogy ki volt itt ? Hát a Prügmeyer kisasszonyok. — És még ? Férfihangot is hallottam. — Hogy a Prügmayer kisasszonyokon kivül ki volt még itt azt, kérdezed ? — Igen, igen, mond Rozika és olyan vörös lett, mint a pipacs. — Azt nem mondom meg. Kis lányok­nak nem jó mindent tudni, hamar meg- öregesznek. Rozika türelmetlenül dobbantott a lá­bával : — De én akarom tudni. — Vagy úgy ? Hát akkor én meg akarom meg uem mondani. Az unoka duzzogott kis ideig, aztán sze- pegni kezdett és uram bocsá, majdnem sírva fakadt. Végre a nagyasszony megszánta a kis bolondot és igy szólt : No hát ha csakugyan olyan nagyon sze­retnéd tudni, hogy ki volt itt előbb, hát nézz ki az ablakor. Én azt hiszem, hogy még mindig itt áll. Rozika kicsapta a redőnyt és kitekintett. A nagymamában is volt annyi kíváncsiság hogy kikandikált a háta mögött. A segédjegyző csakugyan ott állt az át­elleni ház lámpása mellett és merően né­zett a Rozikáék ablakára. Gyanította a lurkó, hogy még ma látni fogja Ro —, a nagymamát. * Hát itt vége volna ennek a történetnek, ba nem érezném, hogy a gyöngébbek ked­véért egy kis magyarázattal még adós vagyok. Azok a bizonyos gyöngébbek ugyanis ezt kérdezhetnék tőlem: Mért nem emle­geti Rozikát a segédjegyző ur, a ki pedig bizonyára az ő kedvéért jött a nagj^mamá- hoz? és mért nem emlegeti őt a nagy­mama, a kinek szemefénye az az engedel­mes kis lány ? Mért rejti el a nagyasszony a szerelmes bajadont imádója elől ? Mert a segédjegyző vagy nincs elfogadva, s akkor legjobb neki rövidesen kiadni az utat vagy el van : (s ez a dolog állapotja) akkor mog jöjjön elő a lány is, hadd mulassanak a fiatalok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom