Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 86. szám

ESZTERGOM, XIIL ÉVFOLYAM.

86. SZÁM. VASÁRNAP, 1891. OKTÓBER 25.

>----------------------------—-----------------------1

M

EGJELENIK HETENKINT KÉTSZER:

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉSI ÁR:

Egész évre .

...................................................6 frt - kr

...................3 írt — kr

1------------F

ay s?ám ára 7 kr.

üy ----------------------------------------------<

Városi és megyei érdekeink közlönye.

S Z E R K eTÍ TŐSÉG:

PFALZ-HAZ, FÖLDSZINT,

ho*', a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.

— KIAD Ó : hTv ATAL:

SZÉCHENYÍ-TÉR 331,

hová a lap hivatalos és magánliirdétései, a nyiltte'rbe szánt közlemények, előfizetési penzek és reklamálások intézendők.

O-----------------------*--------------------------------------------------9

H

IRDETÉSEK :

HIVATALOS HIRDETÉSEK 1 szótól 100 szóig 75 kr, 100- tól 200-ig 1 írt 50 kr, 200-tól 300-ig 2 fit 95 kr. Bólyegdij 80 kr.

MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjutányosab- ban közöltetnek.

NYILTTÉR sora 20 kr.

Edison Esztergomban.

Esztergom, okt. 24.

Egy igon derék iparos írja a köret kez-ö közleményt.

Rövid az időin s ezzel arányban áll i tudományom is. Daczára ezen fogyatkozásnak még sem lehet hallgatnom, ölkor a haladásról van szó.

A napirenden levő villamos dolgokra ronatkozólag kívánok néhány megjegyzést tenni.

Telofouunk nagynehezen megsziile- ik, mert harminca előfizető talán össze €sz hozható.

A telefonnál azonban nem kisebb lontosságn dolog a villamos világítás, iagam szegény ember létemre is szi- ’eson bevezettetném, ha csak halavány reményével lehetnék is annak megvalósítása iránt, de én egyszerű ember létemre csak nem léphetek a kezdeményezők sorába luxus dolgában.

Én ugyan nem egészen igy gondolkozom, de tessék elhinni, igy gondolkozik közönségünk jó része; mikor ilyen hangokat hallunk : Ugyan hagyjon fel vele, nincs a villamos világítás még annyira kifejlődve, hogy gyakorlati értékkel bírjon, nem nekünk való nz, igen megbizhatlan, látjuk például °esteu, hogy mindenütt ott van a vil- tíamlámpa mellett a gázcső, hogy biz- oositva legyenek, aztán ha már akar sémii valami uj, hát legyen inkább j;ázvilágitás, az gazdaságosabb ; azon- eelü! motorok hajtására is alkalmas. Ilyen és ehhez hasonló vélemények Ltán mégis azt állítom, hogy komoly

akarattal léfesiihotő Esztergomban is villamos világítás.

A kezdeményezőknek tudni kellene, hogy a közönség minden uj dolog iránt bizonyos előítélettel viseltetik, s még ha pénzébe nem kerül is, vonakodik tőle. A czél tehát úgy lesz, vagy lett volna jobb eredménynyel elérhető, ha első sorban a kétely, a bizalmatlanság lett volna elhárítva, oly formán, hogy az illető vállalkozó czóg által röviden elősoroltattak volna a villamvilágitás előnyei, úgy a város, mint egyesek érdekében ; annak versenyképessége, sőt fölénye minden téren a gázzal szemben, alkalmassága motorok “hajtására (lásd a pesti villamos vasutat) tisztasága, veszélytelensége, szagtalansága, a gázzal és petróleummal szemben.

Ha tehát felhívás helyett ezek soroltattak volna elő az iveken, merem hinni, hogy publikumunk nem idegenkedik azután az aláírástól, de igy — hiszen a villamvilágitás valóban ni dolog — azt gondolhatja mindenki, hogy zsákban nem veszek macskát

Pedig liát mit teszünk koczkára ? Először is a társulat felelős a berendezésért, azután tegyük fel, hogy egy- szer-másszor kialszik egyik lámpánk, vájjon ez a hétköznapi baleset a petróleummal vagy a gázzal nem törtónik-e meg? Viigy mondjuk, hogy kialszanak az összes utczai lámpák, vájjon menynyivel leszünk rosszabb helyzetben azon napon, mint vagyuuk a mostani világítás mellett ?

Gyenge vagyok az összes napirenden levő ellenvetések ecsetelésére s czélom

inkább csak az, hogy tek. szerk. ur b. figyelmét közönségünk gondolkodásmódjára felhívjam ez ügyben.

A kivándorlás megszüntetése.

Esztergom, okt. 24.

Eveken keresztül megszoktuk már azoknak a rövid híreknek a regisztrálását, hogy ezt és ezt a szegény jó ördögöt itt és itt elfogta a rendőrség, mert Amerikába akart menni és illetőségi helyére tolonczolta vissza, a hol pedig az illető házát, földjét, miudonét eladta s igy ott ép oly idegen. mint New-Orleánsban vagy Val- paraisoban. Ilyenkor még egy rakás szitok is halmoztatik a »lelketlen« kivándorlási ügynök fejére és csodálatos naivitással leczkót adunk a kivándo- dorolni akarónak a hazaszeretetből és honfiúi ragaszkodásból.

Hazaszeretetre hivatkozunk ott, a hol kenyérről van szó s feledjük azt, hogy az önfeiifarlás és családfentartás ösztöne régibb és hatalmasabb, mint »l'lamalkotás és a röghöz ragaszkodás ösztöne.

Hébe-korba megpendült a vidéki sajtóban azon eszme is, hogy miként lehetne a kivándorlásnak útját vágni — gazdasági utón.

S van-e eredménye a felszólalásoknak? Semmi. Az elszegényedés óriási mértékben növekszik, a kivándorlás egyre tart. Egyre tartanak az államnak prohibitiv intézkedései a szegény polgárokkal szemben, kik itthon már nem tudnak élni s azért veszik kezükbe a vándorbotot.

Hazánk par excellence agrikultúr ország s a inunkáskérdés az agrikul- turában jelentkezett a nyáron. Egyszersmind konkrét cselben igazolva lett az alföldi zavargások állal azon elv, hogy az ipari verseny sem a munkásnak, sem a munkaadónak nem válliatik kárára, amig a mezei gazdaságban a versenynek a szegényebb adja meg az árát. Egyszore áttérni a belterjes, úgyszólván keni gazdaságra pedig nem lehet; hanem e helyett a munkaerőt olyan térre kell terelni, a moly nálunk eddig még ngyszólván parlagon hever: a nagyipar és gyáriipar keretébe. Evvel akadályozhatják meg a kivándorlást.

Kicsinyes, apró-cseprő intézkedésekkel a számtalan elemi csapás által sújtott nép helyzetén nem lehet segíteni.

Meg kell néznünk az iparvállatok részvényeinek tőzsdei árfolyamát. A szomszéd országok egyikében sem emelkedtek ezen részvények olyan magasra a kibocsájtási ár fölött, mint nálunk. Ezen száraz tény egymaga dezavuál mindon olyfóle állítást, hogy nálunk az ipari vállalkozás reszkírozott dolog. A hol nyers anyag és fogyasztási pia- ezok vannak, ott biztos alapra van fektetve az ipari termelés termékeinek versenyképessége. S hogy ez mindeddig kellőképen kihasználva nem volt, annak oka a gazdag tőkepénzesek és még gazdagabb vidéki takarékpénztáraknak idegenkedése volt az ipari vállalkozásoktól. De az állam pénzügyi egyensúlyának helyreállításával (a miért még

^„EsiterpHiiíksIírcsája,

Csillagai! ég ...

Csillagos ég ragyogása —

A te szelíd szemed mása ;

A te szemed, szelid szemed1 Úgy ragyog a szivem felett Messzeségben, sötétségben,

Mint a csillag fönn az égen.

Csillagoknak lehullása —

A te tüzes ajkad mása ;

A te ajkad, édes ajkad Akármennyi csókot adhat ;

Csillag is hull gyakran, régen —

S ragyog az ég teljességben.

RUDNYÁNSZKY GYULA.

k A HIT HEH EMLEGETNEK.

(Falusi silhouette.)

) Gyönyörű állat is az a Rúzsa. Felében díhér, a hátán és a nyakán barna, a hómul >ba kellő közepén meg egy nagy fekete viliág, hogy annál szabályosabbat már [p iktor sem rajzolhatott volna. Hosszú, sima starvai vannak, a miről az ember Rúzsi iwczias hajlamaira következtetne, ha nagy 3:elid szemeit nem látnok, a mikkel olyan *5i£ginditólag tud nézni, mint valami őzike, edig ugyancsak megtermett hatalmas egy arab állat, bika-széles nyakú, nagy busa >jü és olyan szelid természetű, hogy ez ,;azán csodálatos volt nála. Csöndes melanchóliával baktat a poros ut közepén és akkurátusán az esteli harangszóra rakja a lábait, mintha csak cirkuszból került volna ki. Mikor elvált tehén társnőitől, széjjelnézett és nekieresztette a szép basszus hangját ; már t. i. a mennyiben egy tehénnek szép hangja lehet. Ez is Ízlés dolga Annak a kis öreg asszonykának, a ki ott várja a takaros falusi ház kapujában, bizonnyára jobban tetszik a Ney Dávid énekénél.

— Rúzsa ne, Rúzsa ne, kiáltja a deli állat felé, mikor az még mindég nem akar nekiindulni. Azon gondolkozik talán, hol is lakik ő voltaképeu ? Dehogy ; az efféle tehénnek bámulatos memóriája van, száz egy kaptafára öntött falusi ház közül ki tudja válogatni a magáét. Hanem a Rúzsa egy kis lánykát látott meg, a ki jó rakás kihámozott babhaj tetején majszol egy darab kalácsot. Rúzsa nem átalja a legelőn élvezett illatos mezei virágok, Ízletes kövér füvek lakomája után odaszagolni a száraz bab héj hoz.

A kis öreg asszony már nem győzi bevárni. Eléje tipeg, megveregeti a széles vállát, végigsimogatja a fényes szőrét — majd magához öleli a nagy szeretettől.

— Piczi kis tehénkém, én édes állatom, csakhogy itthon vagy megint. Mennyire féltem, talán az a vad Riska kárt tett benned a szarvával, vagy mérges fűbe találtál beleharapni. Nincsen semmi bajod ?

Rúzsa odadörzsöli a nyakát gazdasszonya térdéhez, aztán megelégedetten bőg egy nagyot. Bizonyosan azt akarta evvel mondani : Nincsen nekem semmi bajom, kedves asszonykám.

így érnek kettecskén haza. Majd azt mondtam, hogy karöltve. Már mégis csak szebb látvány ez, mint mikor két dandy lejt végig karonfogvást az aszfalton. De hát Rúzsának nincsen karja, a miről egyébiránt ő nem tehet.

— Rozika, nyisd ki az istálló ajtaját, — kiált be a kapun az öreg asszony.

Az a fürge leányzó, a ki erre a hívásra előszalad, a nagymama unokája. Megsérteném ötét, ha azt mondanám, hogy szép. Én istenem, nem lehet mindenki méloszi Venus. Orczájának kicsattanó barnapiros színét mindazonáltal sok városi kisasszony megirigyelhetné.

Rúzsa beállott szokott helyére s mindjárt hozzálátott a jászolban található ízes nyalánkságok fölhahzsolásához.

A nagyasszony mosolyogva szemlélte kis ideig, aztán melléje telepedett a kis padra és elkezdte fejni. Dehogy engedné át másnak ezt a gyönyörűséget. Pedig öregecske volt már a szegény nagyasszony, reszkettek a kezei, aztán jómódú, tehenest tarthatott; de annak elég dolga akadt a másik három tehénnel.

A műtét alatt csendesen oktatta unokáját í

— Látod Rozika, te már nagy lány vagy és még nem tudod, hogy mi az aj tehénfejés. De meg kell tanulnod. Szegény lánynak mindenhez kell érteni. Jól ide nézz a kezemre, könnyű nagyon, csakhogy egy kis ész kell hozzá, meg türelem, sok türelem. Az ám Rozikám. No próbáld meg.

— Jaj nagymama nem merem, hátha meg találna rúgni a Rúzsa.

— Rúzsa még soha senkit sein rúgott

meg — felelt szemrehányóan a nagymama. Hanem ha igazán röstellenéd, hát nem kényszeritlek.

— De nagymama — mond pirulva a lány, és rögtön letelepedett a sajtár mellé.

Biz az eleinte kissé rosszul ment, hanem Rozika ügyes kis lány volt, rövid idő alatt olyan jól belejött, hogy gyönyörűség volt látni szorgoskodását.

A mint javában el volnának foglalva mindketten, egyszerre csak beállít a szolgáló s valamit súg a nagyasszony fülébe, a mitől az a baja tövéig elpirult. Egy nagymama, a ki elpirul ; ugy-e furcsa egy kissé ? A mi nagymamánk közel járt a hetvenhez és mégis olyan pirulós volt, mint egy tizenhat éves lány.

Zavartan igazgatta a fejkötőjét és igy szólt unokájához :

— Rozikám, lelkem, menj csak a konyhába, nézz a főzés után, aztán ki se gyere fél óráig. Majd megmondom, hogy mért.

Rozika, mint engedelmes kis unoKához illik, rögtön szót fogadott a parancsnak.

Az pedig, a mit a szolgáló a nagymama fülébe súgott, az volt, hogy :

— Itt van a segédjegyző ur.

A nagyasszony szépen levetette a házi kötényét, -lerázta magáról az istálló szál» máját és bizonyozan azt gondolta magában :

— Én istenem, milyen jó volna, ha nem lábatlankodnék itt ilyenkor ez a rossz fiú. Ez a kedves gézengúz, ez a varva-várt lóhütő ...

A rossz fiú vállas gyerek volt, ijesztő barna bajuszszal és csúnya villogó fekete szemekkel. Tisztességtudóan kezet csókolt