Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 82. szám

ESZTERGOM. XIII ÉVFOLYAM.

82. SZÁM. VASÁRNAP, 1891. OKTÓBER 11.

MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER:

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉSI ÁR:

Eyjész évre

.......................•...........................6 fit — kr

F

él évre............................................................3 Irt — kr

Ne

gjed évié........................................................1 írt 50 kr

Egy szám ára 7 kr.

Városi és megyei érdekeink közlönye. SZER K eTz TŐSÉG:

PFALZ-HÁZ, FÖLDSZINT,

hov’. a lap szellemi részét ille*3 közlemények küldendők.

KIADÓ T ATAL:

SZÉCHENYj ÍR 831,

hová a lap hivatalos és magánhirdv ei, a nyílttérié szánt közlemények, előfizetési pénzek és reklamálások intézendŐk.

•-------------------------------------------------------------------------•

HIRDETÉSEK:

HIVATALOS HIRDETÉSEK 1 s/.ótól 100 szóig 75 kr, 100- tól 200-ig 1 frt 50 kr, 200-tól 300-ig 2 frt 95 kr. Belyegdij 30 kr.

MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjlányosabban közöltéinek.

NYILTTÉR sora 20 kr.

•--------------------:-------------------------------------------------•

A színészet élén.

Esztergom, okt. 10.

Hogy milyen érzékünk van a szin- nűvészet iránt, azt legfényesebben bitnyi! ja nálunk a színészet hajlékta- ansága.

Nem lehet elvitatni, hogy van már lizonyos közönség, mely a jó színtársulatok látogatásában már nem haza- ias kötelességet, hanem élvezetet keres.

Kicsiny még ugyan ez a közönség, ie intelligencziában és haladásban okkal nagyobb, mint a közönyös tö- ueg. Mert már azon a nivoaun áll, logy rendes kiadásai közé veszi a szm- lázat. Ez a kicsiny, de igen tiszteletre- jóltó külön társadalom a társadalom- an, nemcsak kalendáriumvásárlással ís karácsonyi emlékkönyvvel pártolja ;z irodalmat, hanem öntudatosan és rendesen. Szóval, ettől a kis oázistól Eehet várni a társadalom kietlen homoksivatagjának mogólénkitését is.

Ezek örömére közöljük, hogy hazánk- íau a viáeKÍ színészet sorsát már a ózólet első bajnokai kendik fölkarolni.

így Nagy-Kanizsán Babocbay polgár- mester és Griittmann kir. tanácsos ál- ottak a színészet élére s sziupártoló egyesületet alkotnak.

Zala-Egerszegen Svastics Benő fő- jipán és Kovács polgármesler állottak

színészet élére s tagokat toborzanak *gy sziupártoló egyesület számára.

Yeszprémben Yéghelyi alispán elnöklete alatt alakul meg a sziupártoló gyesület.

Mikor fogja konstatálni Esztergomban a helyi sajtó, hogy a főispán, alispán s a polgármester nálunk is a színészet élére állottak ?

Szőlősgazdáinknak.

(A Bzénkónegezós kis kátéja — Jókai Mórtól.)

Hat hold szőlőm volt a budai hegyeken : öt elpusztult, saját tudatlanságom és hibás kezelésem miatt, a fillokszera által. A hatodikat megmentettem, megtanulva a helyes kezelést s magam utána látva a dolognak. Ez a legszebben diszlik, jól terem, jól érlel, s a mi a legfőbb, ültetésre képes, érett, ép vesszőket szolgáltat; ez idén még a peronosporának is ellenállt, a mely pedig az amerikai ojlyányaimat is el nyomorította. Most erről az egy holdról íiltottem ki újból a többit.

Sokan irtóznak a szénkénegezéstől, mert drágának tartják; mások azért, mert tapasztalatból látták, hogy a szénkénegezett szőlő még hamarább elpusztul, mint a melyet nem gyógyítottak.

A mi a költséget illeti ; igy áll a számvetés.

Egy hektoliteres tartály szénkéneg elég egy 1200 Q öles hold szőlő befecskendezésére két esztendeig. Ara 15 forint. A szénkénegezett szőlőt trágyázni kell. A kinek istálló trágyája van, az ilyet használhat; a kinek nincs, vehet műtrágyát, mely »szőlő- trágya« czim alatt, megfelelő vegyi- tékben (10 mmázsa őrölt trágya, 1 mm. csontliszt) kerül 15 frtba. Trágyázni csak minden második évben kell.

E szerint kőiül a szónkénegezés és trágyázás éveukint 15 forintba: egy magyar holdnál.

Terem egy jól kezelt szőlő holdanként átlag tiz hektolitert. Ennek a legalsó idei árát, 22 irtot véve : bevétel 242 frt. Ebből lehúzva 15 frtot a szénkéuegezésre, marad 227 frt. Ez megérdemli a kiadást és a fáradságot.

A mi a lehangoló tapasztalatokat illeti, azok mind a tudatlanság hibáiból ereduek. Magam is átestem ezoken : saját káromon okultam s a drágán szerzett följegyzéseimet ezennel közrebocsátom.

1. Milyen szőlőt kell szénkénegezni ?

Az olyan szőlőt kell szénkénegezni,

a melyik még jó erőben van ; de a szomszédjában már észlelhető a fillokszera. Akkor mái a többi szőlő is tele van azzal; de első évben a levele, a termése nem árulja el a bajt. De ha két esztendeig benne van a fillokszera, akkor már el vau porhadva a gyökere, a szénkéneg nem hogy segítene rajta ; de sietteti a kiszáradását; mert uj gyökeret a szénkéneg nem teremt. Az ilyen szőlőt ki kell vágni : kár költekezni rá. Újat kell ültetni a helyébe.

2. Mikor és hogyan kell a szőlőt szénkénegezni ?

Oszszel a fedés után, tavaszszal a nyitás után kell szénkénegezni, azért utána : mert ha előtte szónkónegeznok a kapálással mind felnyitják a lyukakat s a gáz elillan. A mesterség igy megy (nálam.) — Nehogy a gép hegye rongálódjék, előbb az egész szőlőterületen, szőlőkaróval lyukakat fúrnak a talajba : egyenlő távolságban két szőlőtőke közé ; ilyenformán :

oooo o sz o sz o sz o sz o oooo

A »sz« a tőke, az »o« a lyuk.

Akkor egy munkás jön a géppel, mely meg van töltve szénkéneggel, s lebocsátva a fúrt lyukba a fecskendő nyársát, a kezével egy taszítást ád fent a gép mankós fogantyújának, mire »hat g r a mm« szénkéneg fecskendezik ki a földbe. Többet hat grammnál nem szabad alkalmazni! ! ! Azért pusztultak el a szénkénegezett szőlők jobbadán, mert tulságig lettek bepáczolva. Ez éppen olyan, mintha a beteg ember azt az orvosságot, a mit a doktor cseppenkint rendelt bevenni, egyszerre felhajtaná : az orvosság ölné meg.

A fecskendező munkás nyomában jön egy másik, a ki fejszefokkal rögtön betömi a befecskendezett, fújt lyukat. Ez a két munkás egy nap alatt elvégzi egy holdnak a szénkéue- gezését. Akkor magára kell hagyni a szőlőt és semmi munkát nem végezni benne két hétig. Baromfiakat ez idő alatt nem kell a szénkéneges szőlő- területre ereszteni, mert elhullanak tőle.

3. Mikor kell trágyázni a széukéue- gezett szőlőt ?

Ha tavaszszal szénkénegeztünk, akkor őszszel kell trágyázni, fedés előtt; ha őszszel szénkénegeztünk, akkor tavaszDALlOKI.

Szerelem a kincsem;

S bár egyebem sincsen,

Nagy a gazdagságom,

Nem találom párját Sehol a világon.

Nem kell hir, dissőség,

Nem irigylem hősét Az örökéletnek, —

Hisz’ ha jön a halál:

Ajkaidon lep meg.

II.

Ha elvesztenélek,

Holtig keresnélek;

S ha megtalálnálak,

Az egész világért Oda nem adnálak.

Te édes, te drága!

Életem virága,

Örök üdvösségem, —

Te vagy az áldásom,

Te a dicsőségem!

RUDNYÁNSZKY GYULA.

Anna. Mari, Marianna.

(Esztergomi nők egymás között.)

Anna levelet kap.

»Édes piczikém ! Délután egyedül leszek odahaza, tatáék Nyergesujfalura mennek. Ha teheted látogass be hozzám eldiskuráljuk az időt. Csókol barátnőd, Mari.«

»Utóirat: Estefelé Eánhidy is be néz hozzánk. Tudod, szoba-urakat Ígért szerezni a tatának; de én nem árultam el előtte, hogy apa Nyergesujfalun lesz. Hiszen olyan unalmas ez az október... Csókol — fenti.«

A találkozó megtörténik. Anna kisasszony erősen érdekelve van a levél, akarom mondani az utóirát által s ezért legelegánsabb öltözékét huzza magára. Karcsú termetét a szokottnál is vékonyabbra fűzi és egykét kilenczczel többet néz a tükörbe, mint midőn egyszerűen a szigeti sétatérre készül.

Mari teljes díszben fogadja. Rend, ele- ganczia mindenütt. A csinos terem kényelmesen be vau sötétítve, nehogy az alkalmatlan nap betolakodjék és kaczérkodjék — valakinek szép szemeivel. A zongora nyitva, rajta zenealbum és mellette véletlenül egy csinos kis hamutartó, mely néhány jóillatu cigarette porrá szívott roncsát van hivatva magába fogadni.. Szóval: minden kész a kettős elfogadásra.

Anna helyet foglalt.

— Édesem, milyen csinos rajtad ez a virágos, fehér ruha. Hol vetted ezt a betétet? Hát a gombokat? Úgy fénylenek, mint az arany! Te, én nem merem levágatni a hajamat, mint. te, mert nagyon haragudnék érte az apa. Pedig jól állana, ugyebár?

— Nagyszerűen, édesem. Oh, azok a papák! Én is mennyit kértem, sírtam, mig beleegyezett a lény Íratásba. De még most is perel, lia eszébe jut. Pedig azt mondja Bánhidy is, hogy — —

— Nos ?

— Hogy ezerszer szebb vagyok igy, mintha hosszú lenne a hajam.

— Hát Bánhidy is a rövid hajat pártfogolja ?

— Persze!

Anna keserűen sóhajt és magában ily- formát gondol: Egy kártya ki van adva és az az ellenfél kezébe kerül . . . Idegesen simogatja végig szép, bosszú baját és mérgesen babrál a fénylő fonadék végével.

— Te Anna, mit szólsz Bánhidy urlioz ?

—• A mint én ismerem, derék, becsületes ember.

— Az ám. Nézd csak, nősülni akar. Megérdemelné, hogy szeretetreméltó feleséget nyerjen. Hej Anna, mint fogja szeretni őt az az asszony, a ki a felesége lesz! . . .

— Bánhidy csakugyan nősülni szándékozik ?

— Azt hiszem. A múlt héten, mikor a Széchenyi-téren jöttünk hazafelé a Hübner czukrász boltjából, nagyon sajátságosán nézett rám és azt mondotta, hogy csak jobb is a páros élet, mint ez a rideg magányosság. És olyan merően nézett a sze- 1 membe, hogy szinte megijedtem. De éde- ] sem, tedd le már a kalapodat. Szabad se- 1 giteni ?

— Oh, csak hadd fent, — válaszolt aj fekete szemű kis leány és tetszelegve igazgatta meg az alatta ékeskedő kaczér frou- frout, mely szinte szürke volt a haj portól. Ah, ez a második kártya, mit már nem ereszt ki a kezéből . . .

Aztán folytatja.

— Mari te, azt hiszem, Bánhidy szépen el bírna tartani egy asszonyt. Nemde?

— Hogyne. Tudod mennyi fizetése van? Nyolczszázötven forinton túl, azután meg a mellékjövedelem . . .

— . . . meg a mi reá esik a papájától. Mert tudod, hogy gazdag rész vár reá.

— Te is tudod ?

— Hogyne. Hiszen te kis bohó, előttem is azt mondotta, hogy nősülni akar, és — és nincs is már olyan messze a nap. Legalább ő azt hiszi. És ekkor olyan szépen mosolygott rám . . . Olyan szépen és olyan jelentősen . . .

— Ej, ej . . . Talán csak nem gondolod, hogy téged akarna elvenni ?

— Őszintén mondva, nem lehetetlen u dolog.

Mari felkaczagott.

— Hiszen akkor e joggal én is mondhatom ugyanazt. Sőt még többet. Mert tőlem már azt is kérdezte, hogy mit gondolok, a kék falakhoz jól áll-e a bordó garnitúra ?

— No hisz ez semmi. Bizalmasan már arra is kikérte a véleményemet, hogy az első betekben mindjárt szakácsnőt fogadjon-e, vagy pedig inkább Bokross Károlytol hozassa a kosztot addig, mig rendbe jő. Ez már csak kézzelfogható dolog., ezt nem tagadod ?

Mari ingerülten vágott vissza.

— Hej, édes Anna, nagyon naiv vagy

!,z„Es%mdiie1ár:zája,