Esztergom és Vidéke, 1891
1891 / 81. szám
ESZTERGOM. XIIL ÉVFOLYAM. 81. SZÁM. CSÜTÖRTÖK, 1891. OKTÓBER 8. MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: Égés/, 'évre.............................•..................................6 frt — kr Fél évre..........................................................................3 Irt — kr Negjed évre . , .........................................................1 frt 50 kr F gy szám ára 7 kr. Városi és megyei érdekeink közlönye. SZER K eTz T ÖS É G: PFALZ-HÁZ, FÖLDSZINT, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. K I A D Ó H*7v ATAL: SZÉCIIENYÍ-TÉR B31, hová a lap hivatalos és magánhirdetései, a nyilttérbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reklamálások intézendők. •-------------------------------------------------------------------------• H IRDETÉSEK: HIVATALOS HIRDETÉSEK 1 szótól 100 szóig 75 kr, 100- tól 200*ig 1 frt 50 kr, 200-tól 300-ig 2 frt 95 kr. Bélyegdij 30 kr. MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjutányosab- bau közöltetuek. NYILTTÉR sora 20 kr. •--------------------------------------------------------------------------------*--------------------® K öztisztaságunk rendezése. Esztergom, okt. 7. A köztisztaság fogalma nemcsak a város piaczaiu és utczáin, de a házak udvarain sőt a házak belsejében válik el. Hiába ragyognának tereink és ut- •czáink a tisztaságtól s a mindennapi gondozástól, ha házaink udvarai a szemétdombok Hymalájaitól s a különféle miazmákat lehelő csúnya pocséták- tól éktelenek. A köztisztaság első követelményei tehát saját otthonunkban kezdődjenek. Ha tiszta lakásunk és udvarunk van, fül fog tűnni legott, hogy városunk nem tiszta. De ha hozzászoktunk a mindennapi piszokhoz, akkor a szemetes Széckenyi-tér nem fog szemet szúrni. Igen ferde helyzetben vau nálunk v a köztisztaság kérdése. Az illetékes r városi tisztviselők nem csináltak még >, szabályokat róla, sőt nőm egyszer fül- í háborodnak azon, mikor néhányan pisz- i kos utczáiuk el Ion zúgolódunk. Hiába I keresünk tehát azoknál köztisztasági »■érzéket. Tüzoltóiuk nem utczaseprők. A fecs- f kendők nem az utczák öntözésére valók, í Ezt igen jól tudjuk. De azt is tudjuk, íhogy a mit meg nem csinál a hatóság, r azt a magunk érdekében végre kell if hajtania a társadalomnak. ■ Nem megalázó, de igen is megtisztelő v volna derék tűzoltóságunkra, ha elebe v vágna köztisztasági állapotaink hivatali los elhanyaglóinak s mindenekelőtt ^kidolgozna egy köztisztasági szabály- nrendeletet, mely kötelező erejű volna nemcsak a lakókra és háziurakra, de magára a városra is. A köztisztasági intézkedések végrehajtására meg kellene szaporítani a fizetett tűzoltók csapatját. Szívesen áldoznánk erre, mert ez a csapat végezné és végeztetné folytonosan (nemcsak a sátoros ünnepek előtt) a város tisztítását. A fizetett csapat rendelkezése alá kellene adni legalább is öt öutöző kocsit, két seprőgépet, három szeméthordó kocsit, tizenkét rendesen fizetett és folytonosan dolgozó városi utczaseprőt. Akkor azután hozzá 1 ehetne fognia város tisztogatásához. És télen nyáron, port és havat, sarat és szemetet mindennapi munkával kellene az utczákról, sőt a házakból (kellő fizetség vagy birság mellett) eltávolítani. Ha nem fedné annyi por és szemét a várost, akkor a kövezés hiányai is szembeötlőbbek volnának. Ha tisztábbak lennének a házak udvarai, akkor jobb vizet innék a lakosság. És kevesebb lenne a járvány és több a csinosodási hajlam. Szóval a köztisztaság lendezése igen fontos augiászi kérdés. Vállalkozzanak reá hivatott Herkuleseink és meg lesz munkájokért a megérdemelt jutalom. Telefon. Esztergom, okt. 7. Frey Ferencz és Niedermann János kereskedők, az uj vívmányok iránt lelkesedni tudó polgárai e városnak, feltették magukban, bogy addig nem nyugszanak, inig városunkban a telefont meg nem honosítják. E végből nem kiméivé időt és fáradságot, mindazokhoz a polgárokhoz ellátogatnak, kikről hiszik, hogy messzebeszélö állomásra üzleti összeköttetéseik következtében reá vannak utalva. Csak üdvözölni tudjuk e téren a nevezett két urat s meg vagyunk győződve, hogy el is érik czéljukat, a mennyiben ma már a telefon egyik nólkülözhetlen kelléke a társadalmi életnek. Nemcsak a kereskedő és iparos az, ki hasznát tudja a dolognak venni ; itt vau pl. az orvos, hány emberi élet mentetnék meg a haláltól, ha a beteg hozzátartozóinak nem kellene óraszámra az orvoshoz futni, hanem a legközelebbi, talán éppen a szomszédban levő állomástól, hivhat orvost a beteg ágyához. És e tekintetben, a szegényebb lakosság érdekében, azon meggyőződésben élünk, hogy a hatósági feladat körébe tartoznék, egy-kétmesszebeszélö állomást berendeztetni, s ennek az intézkedésnek bizonyára meg volna az a haszna, hogy a kisdedek sirhantja nem szaporodnék olyan rohamosan s a magistrá- tusnak nem kellene már arról is gondoskodnia, hogy hol találjanak újabb temetkező helyet. Tüzolló-egyesületünk bizonyosan két kézzel fogja ezt a kérdést magáévá tenni, mert hisz a telefon a rendszeres, helyes és gyors védelemnek képezi alapját. Nálunk különösen, hol a parancsnok távol lakik a tűzoltó- teleptől és igy a mikénti kivonulásra képtelen rög-tön oson intézkedni, a telefon elkerülhetetlenül szükséges. Itt vannak továbbá pénzinlézeteink. Szinte csodálni lehet, hogy a takarékpénztár, iparbank, de még a párkányi takarékpénztár is, p. o. a telekkönyvi hatósággal telefon utján összeköti e- tésbe nem jutottak. Ott, hol naponkint egy ember mást sem tesz, mint folyton a tirtokiveket nézi, vájjon az illető kérelmező képes-e az ^általa kért kölcsönre nézve kellő garancziát nyújtani, bizonyára bőségesen és már csak ez egy okból is kifizetné magát a telefon. A jótékony intézetek, iskolák, óvodák mind oly intézmények, a melyek a telefonra reá vannak utalva. Csak nem rég volt szó arról, hogy a kórházban fekvő betegeket délután is meg kellene az orvosnak látogatni, különösen pedig azokat, kik nehezebb betegségben szonvednek Azon hátrányos körülmény, hogy a mi közhórházunkban egyetlen orvosnak sincs lakása, aki az éjjel vagy nappal jelentkező beteget azonnal megvizsgálhatná, rögtöni segélyben részesíthetné, feltétlenül szükségessé teszi, liogy a közkórházban táviró állomás rendeztes- sók be s az orvosok lakásával összeköttetésbe hozassák. Hány szegény beteget hoznak he este vagy éjjel, kinek sürgős orvosi segélyre volna szüksége, s aki a reggeli látogatáskor már a halotfkamrában fekszik. Vagy elküldik az orvosért a »Gyurit«, ki mig az orvoshoz czammog, addig a beteg háromszor is a másvilágra ballag. /LAz„Es&tergoni és Vidéke^iámája. A lakás-bereadesésekrSL Irta KEGLEVICH ISTVÁN gróf. (Vége.) De van egy szerény mellékága a müvé- »síszetnek, a melynek megvan ugyan nálunk I j=a legkedvezőbb előfeltétele, a mely azonban, orlhogy gyorsan és eredményesen fejlődjék, fa vagyonos osztály erélyes támogatására ^«szorul; ez pedig a művészi ipar. Egy olyan ) íjalkotási tér ez, melyen már van határozott lö.förténelmi múltúnk és egy jelentékeny >Í9 jelenünk. A múltból első sorban a zománezozást íHDmlitem, mely Ízlésben, finomságban vetél- isiíedett bármely ország hasonló munkájáénak termékeivel és a mellett feltétlenül mönálló irányt és kiválóan magyar typuso- dmiat teremtett. Melléje sorozható az ötvös- ürművészet, melynek termékei, habár nagyrészt idegen forrásokból meritvék, mégis dDtthon készültek, és nemkülönben gyakran eűönálló alkotást tüntetnek fel. Az agyagipar nem mutathat ugyan fel sdíáltalános müértékü és önálló fejlődést, de .ízért elismerésre méltó törekvésre és föl- .idétlen jóizlésre itt is akadunk. Hasonló jót ui9ebet a házi ipar többféle ágairól mondani, o. Azon anyagok közt, melyeket az újabban zépen fejlődő és művészi érdekkel biró ipar öbíJIső sorban földolgoz, a vas és az agyag foglalnak el kiváló helyet. Habár kétes még, ,!. italálbatú-e nálunk egyáltalában jó porczellán föld, megvan már mindenesetre az iskolázott személyzet, vannak fejlődött mű- érzékü vezérférfiak s meg van már hazai termékeinknek az ilyen iparág fölvirágoz- tatásáboz nélkülözbetlen jó hírnevük is. Ami pedig kőagyag- és fayence-gyártmányainkat illeti, ezek szépségben, művészi finomságban és jóságban kiállják a versenyt a külföld gyártmányaival. S ha még sem halad ezen műiparág fejlődése olyan gyorsan mint kellene, ha nem nyújthat eddig sokkal több embernek könnyebb művészi és jövedelmező foglalkozást, ennek okát a kedvezőtlen föltételekben kell keresnünk, melyek mellett a külföldi versenynyel kell megüüzdenie. Bármely csehországi vagy szászországi gyárból egyenesen vezet el a vasúti vágány a kőszénbányához, a melyből a gyár öt kraj- czárjával szerzi be a mázsa kőszenet, ugyanekkor egy másik vágány összeköti a gyárat valamely európai közlekedési fővonallal, legtöbb helyen dúsgazdag és állandó vizerővel rendelkezik, kiképzett munkásokban éppenséggel nincs hiány, néhány órai távolságra talál a gyáros gyűjteményeket, mintákat, rajzokat és ha gyártmányait nem bírja vagy nem akarja azonnal elárusítani, talál 3—4°/0-ra hitelt. Az ilyen viszonyok közt működő gyárakkal kell versenyezni a mi gyárainknak. Sok esetben azonfelül, állandó vizerő híjával, a drága gőzerőt kénytelenek alkalmazni s ráadásul megbizbatlan munkásokkal, rossz és drága közlekedési eszközökkel és drága hitellel kell még azonfelül megküzdeniök ; Nem csoda tehát, ha csakis olyan esetekben sikerül egyik vagy másik magyar gyárosnak győzelmesen fentartani a küzdelmet, ha rendkívüli ügyességet vagy kiválóan jó Ízlést tanúsít. És éppen ebben van ezen iparágnak egyik főbaja, hogy t. i. állandósága, biztos és a napi piacz szeszélyétől független, fejlődése túlságosan függ egyes személyektől. Egy ügyes rajzoló, egy gyárvezető, eltávozása vagy halála képes megakasztani egy kedvező fejlődésnek indult ilyen vállalatot. Hasonneinü nehézségekkel küzd a vas nálunk ritka fokra emelkedett művészi feldolgozásának fejlődése és jövedelmezősége is. Általános elismerésben részesültek kovácsolt és cizelirozott vasgyártmányaiuk Európa legtöbb kiállításain, Jungfer és Márton nevei ismeretesek a legtöbb országban ; mégis jobban fejlődhetnék ezen műiparág is, úgy művészi tökélyben mint jövedelmezőségben. A finomabb faragott vagy kirakott műasztalos munkát Budapesten néhány év óta olyan kitünően készítik, úgy a szolid kivitelre, mint a művészi kidolgozásra fektetve a súlyt, hogy azok csakugyan a legmagasabbra csigázott igények mellett is el lehetnének már a külföldi munkások nélkül. Művészies szövéseket és hímzéseket is újabban nagy Ízléssel es elismerésre méltó áldozatkészséggel vagy legalább is nagy koczkázat mellett készítenek nálunk. Az a kédés már most, miért nem fejlődnek kedvezőbben ezen műiparágak, daczára annak, hogy a fajunkban található jó Ízléshez újabb időben a komoly törekvés is járul, és hogy a vagyouosodás is emelkedik, tehát a fogyasztási viszonyok is javultak ? Ennek, nézetem szerint, a már említett nehézségeken kívül két fő oka van. Az első az, hogy műiparosaink leguagyobb részében hiányzik a kellő művészeti kép- zettség; a miért is gyártmányaik ritkán stylszerüek, néha még Ízléstelenek is, s a föntebbi okoknál fogva mégis drágák. Ha valakinek jó Ízlése van, ez elég ugyan arra, hogy két tuczat kályha- vagy vasajtó közül ne válaszsza a legcsunyábhat, de még nem elég arra, hogy mindig szépet és Ízléseset készítsen, sőt még újat is tervezzen és alkosson ; de különösen nem elég arra, hogy a külföldi vevő ízlését eltalálván, annak számára alkosson mindig szépet, abszolút stylszerüt és a mellett még eredetit is. Kevés kivétellel a mi müiparosaink egyáltalában nem alkotnak, hanem csak másolnak, gyakran Ízléstelen és rossz minták után — vagy ha alkotnak is, czél- szerütlen és Ízléstelen az, a mit készítettek. Ha aztán elkészítettek valamely tárgyat rajz vagy minta után, nehogy ki lehessen deríteni, honnan másolták, valamely idegen részletet illesztenek bele, (a mely szintén mintából vagy rajzból van véve) s nem is sejtik, hogy ezen részletnek rajza egészen más stylushoz tartozik, tehát nagyon is elüt a többitől, mialatt az egész tárgyat elrontja ! Láttam már itt Budapesten tükörkeretet, melyen góth és khinai motívumok keverve voltak és nem egyszer hallottam ilyen bábeli keveréknél az illető műiparostól azt a rejtélyes föl vilii gositást, hogy ez »átmeneti stylus« volna. No már pedig, kérem szépen, a külföldi vevővel nem szabad igy tréfálni. Ennek nagyon is fejlődött Ízlése van, még ott is a hol nem a könyvekből sajátította el, hanem csak úgy szerezte, bogy évek hosszú soráu ál folytonosan és mindenütt
