Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 77. szám

Párkányi levél.

Párkány, szept. 23.

Párkány mezőváros kath. elemi iskolája mellett egy kocsmahelyisóg díszeleg, mely utóbbinak más volna a rendeltetése, ba a községi elöljáróság is úgy akarná.

Mielőtt a régálé megváltási törvény életbe lépett, a katli. felekezeti iskolaszék ktildöttsógileg felkereste a boldog, prímást, hogy a kérdéses kocsmahelyiség fele részben való tulajdonjogáról a szomszédos katholikus iskola javára lemondana, — mert úgy a paedagogiai, mint erkölcsi szempontból kocsma és iskola egymás mellé nem való.

A boldogult lterczegprimás kedvezőn fogadta a küldőiteket és biztositolta őket, hogy a leendő árverésen saját Jógill-et őségét számukra készpénzen megfogja vásárolni. Meg is történt a vétel, mely Simoniak 500 írtjába került.

A prímáéi intézőség elkészíttette a szerződést, melynek alapján a párkányi iskolának lön átadva a korcsmahelyiség fele, míg a másik fele a község, mint eredeti birtokos tulajdonában maradt. S miután az intézőség a katholikus jelzőt tévedésből a szerződés szövegezéseinél kihagyta, a párkányi elöljáróság községi tulajdonnak tekinti az adományozott birtokot, s igy nem hajlandó azt az adományozó kétséghevonhatlan inten- tiója szerint a katholikus iskolának átengedni.

E csökönyösség kitűnik leginkább abból, hogy az intézőség által megújítás czéljából bekövetelt szerződés kiadásától vonakodnak, inert hát jobbnak találták azt inkább jegyzői laknak átalakítani, — ahol a jegyző terjedelmes gazdasági udvarral is rendelkeznék, mint iskolának felépíteni.

Már pedig, ba tekintjük a párkányi katb. elemi iskola növendékeinek létszámát, — akkor nemcsak megütközésünket kell a párkányi elöljáróság magatartása fölött kifejeznünk, — hanem a törvények ismeretének hiányát is fel kell róluk tenni, — midőn a népoktatási törvény elrendeli, hogy egy tanító vezetése alatt 80-nál több növendék nem lehet egy tanteremben, — ugyanakkor a párkányi első osztályban 150 —160 növendék van bering módjára, összepréselve; kérdezzük rendezett állapotra mulat ez ?

Kincs itt szükség oszlályszaporitásra minden halasztás és késedelem nélkül ?!

Lehetséges még itt várakozni s a tarthatatlan iskolai viszonyokat nem kell sürgősen megoldani ?

Várjuk a tényeket.

A vidéki kiállítások.

Esztergom, szept. 23.

Ismerjük már azt a gőgös hangot, moly a vidéki kiállításokról nem egyszer megvetéssel nyilatkozik. Ismerjük és sajnáljuk. Mert a vidéki kiállítások valóságos iskolák az illető vidékek számára. Már pedig a hol tanulni lehet, oda nem volna szabad a becsmérlés szavának férkőznie.

Komárom után Vácz.

Alig fejezte be Komárom a maga ■ kiállítását s alig hang/ott el Jókai ' Mór áldása á'ajá't szülőföldje számára, 'majd hasonló távolságra eső szomszéd, a csinos panorámával dicsekedő Vácz rendez kiállítást.

A váczi kiállítás szintén egészen lokális jellegű. Nincsenek külön épületei, hanem fölhasználja a lövőházat, mely a város végén vau.

A kiállítás tizenegy csoportra, oszlik Logtaiiulságosabbrósze a szőlő és gyümölcscsoport, melyből a kipusztult szőlőtulajdonosok bizonyára sok hasznos lanulságot fognak, meríteni.

A váczi kiállítás várakozáson felül sikerült s igy megérdemli, Logy a szomszéd Esztergom részéről is figyelemben részesüljön.

Városi gazdasági tanácsosunk bizony ára, tanulmányozta a komáromi kiállítást s bizonyosan meg fogja tekinteni a váczit is, hogy jelentésével mielőbb útbaigazítsa a városi képviselőtestület azon tagjait, kik a gazdasági egyesülettel vállvetve jövő esztendőre Esztergomban is a komáromi és váczi kiállitásokbez hasonlót óhajtanak rendezni. : - • '

Az első ütközet.

Esztergom, szept. 23.

A városi képviselő tes ü 1 ötnek f. hó 21-én tartott közgyűlésében Takács Grúza volt városi főjegyző elhalálozása folytán megürült központ-választmányi tagságnak titkos szavazás utján történt betöltésével kormánypárt és mérsékelt ellenzék közt megtörtént az első ütközet és mi nálunk egy idő óta épen nem szokatlan jelenség, a kormánypárt vereségével végződött.

Azt hisszük, hogy a szavazás eredménye csakis politikai motiumokban

találja meg magyarázatát, mert különben tehetetlennek tartjuk, hogy a képviselőtestület elejtse Niedermannt, ki úgy hivatalos állásában, mint a társadalmi téren közbecsülésben részesül, kiről a belügyminiszter is, a vármegye alispánjához, onnan pedig a városi képviselő-testülethez 84.401/89 sz. alatt beérkezett, de a képviselő- lülelkez miudezideig elő nem terjesztett intézményében ezt mondja: »Á vizsgáló ininiszteri tanácsos jelentése szerint elismerést érdemel Niedermann városi aljegyző teljes ügykörének buzgó és szorgalmas el látásáért.«

Es ba még politikai szempontból történt is az, hogy a mérsékelt ellenzéki pártiak saját érdemüket tekintve hegyesen, a h. főjegyzőt elejiették, de jmár azt rossz sakkozásnak tartjuk, hogy helyébe a b/'hiljegyzőt válaszlot- jták meg, mert ez már csakugyan nagy lealázás, s ezzel a viszálynak már is oly magvát hintették el, moly I esetleg megboszulhaíja magát.

Dehát nem akarunk személyi dolgok- jkal foglalkozni, hanem regjük azt !politikai oldaláról. Tudjuk mi azt, hogy e téren atyafiság, sógorság, ko- maság, legalább azok közt, —kiknek megállapodott nézeteik vannak, kik nem hagyják magukat mások által vezetni, kiknél a voks nem képez adásvétel tárgyát és végül a kiket a nagy vagyon és sok pénz el nem szédít, nem igen szokott számításba jönni, úgy ran itt is mint a kártyánál, hogy »Kein Bruder im Spiel.« Hogy a kijelölt czélt ralaki elérhesse, nagyon természetes, miszerint minden eszközt megragad, a mely az ő czéljáuak kiviteléhez segíti.

| Mi úgy látjuk, hogy az arczul csa- |pás nem is Niedermannt illeti, mert | hisz ő a pártmozgalmakban soha részt nem vett, nincs mit félni tőle az ellen- izéknek daczára, hogy kormánypárti el- I rekett vall. Azt mondják, attól félt jFrey Eeroncz, hogy a központi választ- I Hiányban többségre jöhetne a kormány- párti elem, ba Niedermannt megválasztanák s ez esetben a jövő választási elnök nem Helcz Antal, hanem Nieder- mann Pál találna lenni, ez pedig az ő jelöltségére a mily hátrányos volna épen oly előnyös lenne Földváry Istvánra nézve, a ki kormánypárti programmal óhajt mint halljuk fellépni.

Nos megtaláltuk az okot, a mely az első kormánypárti vereséget inscenirozta, nagyon pompásan volt a dolog

előkészítve, hanem mi mégis attó< félünk, hogy ez a sakhuzás koráit történt, mert nem elég jó időben éb( resztette fel az ellenséget.

Aztán gondoljuk csak meg, hogy ; primási szék üres, talán ezt még sen: lehet kifelejteni a játékból, mert hiszel még eddig nálunk legalább rendesei úgy volt, hogy prímásnak a szava döntött!

Egy tanulságot tehát, azok, kik meg« elégelték a mérsékelt ellenzéki politii kát, a megtöri ént szavazásból meríthet) nek : azt t. i. hogy jó lesz résen állni: Jó lesz idején megértetni a választ) közönséggel, hogy talán olyan képvü selőt kellene már választani, ki aw elJeuzékeskedést félre téve oly dolgol megszerzésében fáradozzék, a mely lakosságnak megélhetését mozdítja el®

SPECTATOR. .

H l KEK.

— A legfelsőbb elismerés. Ai

őszi hadgyakorlatok végső eredmény© ről most publikálják a király legfel® véleményét, mely a hozzánk is bekül dött Honvédségi Rendeleti Közlőim szerint a következő : Hadparancs. Haoj seregem s mindkét honvédségem nxi gyobb fegy vergyakorlafaiuál évenkini jelen lévén, meggyőződést szerzek Ma] gamuak az összes véderőm folytonosan, haladó harczászati képességéről. ÁL idei, az eddigieknél részben nagyobb számú, épp most befejezett gyakoriatoo nagy Megelégedésemre észlelnem eng gediék, hogy véderőm — a jelenkor követelményeinek megfelelő hadieszkí/l zökkel felszerelve, egységesen kikd pezve és czéltudatos tevékenységből edzve, minden izében baj társság ált;! összefűzve és a közösség azon szelleműi tői áthatva, melyet az évszázadokul örökölt — teljes kezességet nyújt ép^t úgy a béke, mint a veszély napjaiban felmerülő feladatai odaadó teljesítésén: Hadseregemnek s mindkét lionvéds*e. gémnek, csapatvezetők s minden egyy tagjai által nyilvánított sikeres tevvi kenységeért a legmelegebb köszönetJs met és a legteljesebb megelégedésemül fejezem ki. Beszterczén, 1891. éó szept. 15-én. Ferencz József s. k.

— Széchenyi emléke. Szécbemií István gróf emlékezetét születésnap,qj százados fordulója alkalmából vall« mennyi iskolánkban megülték. A fi gymnásiumbau,a földszintes rajzterembe gyülekezett össze az ifjúság, hol

A lakás-bereadezésekroi.

Irta KEGLEVICH ISTVÁN gróf.

I.

A budapesti iparművészeti társulat már néhány év előtt elfogadta javaslatomat, hogy azon időleges kiállítások sorozatába, melyeket rendezni szokott, egy olyan tárlatot is vegyen föl, mely hivatva legyen feltüntetni, milyen szerepe van az ipar- művészetnek a lakosztályok berendezésénél és a használati tárgyak díszítésénél. Állítson ki stylusok szerint összhangzóan berendezett szobákat, termeket, folyosókat, kápolnákat stb. ; melyek visszatükrözzék, mikor, hogyan és mily alakban történt ezeknek használata, továbbá azt is, miként módosultak az idők folyamában divat és stylus szerint és mennyiben használhatók jelenleg is ? Ezt az eszmét akkor, megfelelő helyiség hijjával, nem lehetett megvalósítani ; újabban azonban a nem rég- keletkezett, de már is szép eredménynj el működő »Műbarátok köre« magáévá tette, szövetkezett megvalósítására az iparművészeti társulattal, s mikor az iparművészeti muzeum vezérférfiai is — akik minden közérdekű működést támogatnak s mint szakférfiak nélkülözhetlenek ily vállalkozásnál — megígérték hozzájárulásukat, a kivitel csaknem biztosítottnak volt mondható. Időközben a kereskedelmi miniszter is átengedte ezen kiállítás számára a városligeti csarnoknak kupola alatti részét az 1892-ik esztendőre, minélfogva rendezésének már semmi sem állja útját, ha csak a pénzkérdés nem ! Mert a kiállításhoz

pénz kell, még pedig meglehetősen sok pénz.

Az érdeklődök arra a gondolatra jutottak, hogy az előzetes kiadások fedezésére egy biztosítási alapot létesítsenek, önkéntesjegyzések utján; éppen úgy, mint az utolsó e féle kiállításnál: az "ótvösmű-ki- állitásnál. Azonban a mi tárlatunk sokkal nagyobb költséggel jár, mint ez utóbbi, s ennélfogva a biztosított összegnek is nagyobbnak kell lennie. Figyelembe veendő még itt az a körülmény is, hogy az öt- vösmű-kiál 1 itás költségének nagyobb részét csak utólag kellett kifizetni, minélfogva ezek a belépti jegyek jövedelméből voltak fedezhetők ; holott a lakberendezések tárlata, egyebet nem is említve, tetemes építkezési és berendezési költséggel jár, s ennek túlnyomó 'részét már előbb kell kifizetni, mintsem jövedelemre lehetne szá-j mitani. így tehát, midőn az ötvősmü-ki-; állításnál elegendő volt a 25.000 forintnyi biztosítási alap, a jelen esetben 60—70 ezer forint kell hasonló czélra. Ezt az összeget azonban csakis abban az esetben veszszük igénybe, ha deficzit mutatkoznék, még pedig csakis a deficzit erejéig.

Biztos kilátás van azonban arra, hogy nem lesz deficzitünk, s ezt a reményt az ötvósmü-kiállitás eredménye eléggé igazolja. Az említett kiállítás 106 napi tartama alatt 42.000 frt jött be, ami bőven elegendő volt a kiadások fedezésére ; a mi tárlatunk pedig legalább 200 napig (1892. ápril elsejétől november végéig) fog tartani s azonfelül sokkal általánosabb érdekű lesz ; minélfogva sűrűbb látogatásra és kedvezőbb bevrUn,v'' ' 1 ' ‘‘■1

Mint ezen tárlat tervezője, mindenek előtt annak czéljait, föladatait, és előrelátható eredményét óhajtom részletezni.

Fölösleges volna fejtegetne^, mennyire szükséges és mily közérdekkel bir a művészet minden ágának támogatása, és a művészi felfogásnak és Ízlésnek fejlesztése. Nem kell azt sem bizonyítanom, hogy az e czélra irányuló törekvések minden időben és mindenütt az ész és a jellem nemesbítésére, valamint a társadalmi modor és az ízlés finomítására szolgáltak. Igaz ugyan az is, hogy ba valamely nemzetnél, vagy egy bizonyos korszakban a művészet magas fokon áll, ez már magában is jele annak, bogy a szellemi műveltség erősen ki van fejlődve s hogy az a nemzet vagy az a korszak, minden testi és lelki egészséges erejének fölhasználása, valamint polgári és egyéni erényének érvényesülése mellett, már jelentékenyen előre haladt. De azért kétségtelen, hogy a művészet fejlesztése érdekében kifejtett törekvés az általános művelődés haladására és az egyén művelődésére nagy befolyással van, nevezetesen azoknál, akik ezen törekvésnek szentelték idejüket és erejüket.

Nem éppen csekély mértékben áll ez azon törekvésről, melyet az iparművészetek terén kifejtének. Mert a mely nemzet következetes és serény munkássága által az anyagi fjólét egy bizonyos fokát elérte, annál — a megszerzett javak nyugodt élvezetével egyidejűleg — megkezdődik a szellemi haladás és a jó ízlésnek fejlődése is. Ebből ismét azon törekvés keletkezik, hogy a művészetnek minden ága alkalmalel ion • észlelhet,n n tő'-''1—« levőnek szépítésére és díszítésére. Ez s! nemzet azt, amit maga alkot, szebben n díszesebben óhajtja előállítani. Mindeniiin — az olaszoknál épp úgy, mint a rei mexikói császárság idejében a németalfólöf kereskedők világában, valamint a közéési ázsiai népeknél — azt tapasztaljuk, hojori a szellemi haladás csakis a bosszú időn u folytatott serény munkásságból keletkezese vagyon nyugodt élvezetének eredménybe ként áll elő ; mig ellenben azon nemzeted nél, a melyek minden erömegfeszités n*n kiil jutottak vagyonhoz és ezt tunyaságbdg élvezték, az anyagi gyarapodással mai nem járt együtt a szellemi fejlődés. EzsJ a nemzetek nem tudták elsajátítani a rnesm hódított kultúrát, nem voltak képesekbe: zsákmányul esett kincseket szaporítani in néhány domináló jellemmel bíró egyyg; halála után, vagy néhány nemzedék lefcásl nésével, csakhamar visszaestek ismét je vadságnak azon állapotába, melyből ee 1 időre látszólagosan kiemelkedtek. Az erő szakosan meghódított idegen kultúra n* nyéböl nem maradt semmi, ami az utótíőJ előtt rájuk, erényeikre, működésükre q- ízlésükre kedvező világítást vetne.

Mert hiába ! a kultúra gyümölcseit mti lehet pénzen megvásárolni, avagy erőszöísgi kai elrabolni. Ki kell azokat érdemelten még pedig csakis bosszú, serény és önz«sn< télén fáradozás utján. De viszont, a nnni nemzet önerejéből a kulturális fejlődés • r' ján magasra emelkedett, az ennek gyg mölcseit évszázadokon keresztül fogja vezni és működésének hatása évezredeién fog kiterjedni.