Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 74. szám

A Kossnth-szoba az, mely megvigasz- al, felemel. Látva azt a dicsőséget, zeretetet, melylyel a nagy számiizöttet ,z egész világ körül veszi, érezzük, ,ogy eszméink diadalmaskodtak s Magyarország nem volt, hanem van és esz !

Halvány képét adlam annak a rend* :ivül érdekes, mesteri leg rendezett ki- llitásnak, de annak a változatos be- lyomásnak, melyet az rám gyakorolt, lángot adni alig lehet.

Évtizedek múlhatnak el, mig a főáros ily nagy érdekű, nemesitő látni alóval szolgál, azért hiszem is, hogy em lesz egyetlen magyar sem, ki leglátogatni elmulasztaná.

PONGKÁCZ BÉLA.

HÍREK.

— Főkáptalanunk a király előtt.

’őkáptalanunk követei, Boltizár József üspök és Roszival István kanonok oltak kiküldve, hogy a Galgóczra érező királyi felség előtt a kath. klérus ódolatát mutassák be. Az üdvözlést íegelőzőleg Roskoványi nyitrai püspök dkérte főkáptalanunkat, hogy törődött órára és betegeskedésére való tekin- ítből a nyitrai egyházmegye papsága ] az esztergomi főkáptalani tagokhoz satlakozhassék. ügy Boltizár püspö- öt, mint Rosszival kanonokot a ki- Uy megszólitással tüntette ki s rnind- ettejöket az udvari asztalnál fogadta.

— A prímás kérdés. A félhivata- )s »Bud. Kórr.« szerdán este a követező kommünikét küldte a lapoknak :

. minisztérium kebelében állítólag fölterül t egyenetlenségek és különféle mtos kinevezések tárgyában folyton legujuló koholmányokkal szemben leg- letékesebb informáczió alapján állitatjuk, hogy ezek összességükben linden tényleges alapot nélkülöznek i egyáltalán nem lesznek hitelt érdemetekké azáltal, hogy gyakran variál- itnak és ismételtetnek. A kabinet abelében nincsenek differencziák, az ;azságügyi miniszternek legközelebbi tazása, melyet Bécsbe azért tett, hogy ;y orvossal tanácskozzék, a legkevésbé im szolgálhat bizonyítékául ezen bizo- 70s részről mindenesetre felette óhajtott Elitásnak. Ép oly valótlanok a hercegprímás közeli kinevezésére vonatozó összes jelentések. Erre nézve letékes előterjesztés sem tétetett és íy bármely névnek említése teljesen gosulatlan.« — Hogy a herczegprimás mevezése tárgyában »még illetékes ^terjesztés sem tétetett«, arra nézve [ipenséggel nem vagyunk képesek [dönteni, vájjon a »Bud. kori'.« van-e cbban értesülve vagy a király ő felsége, [ ki Galgóczon Roszivsl képviselőnek tdtára adta, hogy : »Esztergomban is unsokára lesz egyházfő.«

— Hidassy prímás. A Pesti Hir- onak jelentik a szombathelyi aulából, vvataloson semmisem érkezett hozzánk Massy kineveztetését illetőleg és hi- ;;talosan erről semmit sem tudunk, nny azonban, hogy minden oldalról öiezuek, még pedig sűrűén a püspök- jz a gratulácziók. E gratulácziók »szőtt vaunak olyanok, melyekből listán lehet következtetni arra, hogy Aineveztetés már tény.

— Az uj prímás üdvözlésére

i iláth György főispán elnöklete alett íokezletet tartottak törvényhatóságik bizottsági tagjai. Az értekezleten ^állapították a nagy esemény méltó ^adásának módozatait s megválasztot- azokat, a kik rögtön az uj eszter- iai érsek üdvözlésére sietuek. A pri- n palotában is megtörténtek az in- 9 tedések, úgy hogy a kinevezés hírének hivatalos publikálása után Esztergom üdvözölhesse legelőször várva várt főpapját.

— Uj püspök. Schlauch Lőrincz nagyváradi püspök tudvalevőleg kalocsai érseknek van kandidálva. Igen megbízható forrásból értesülünk, hogy nagyváradi püspöknek Csáky Károly gróf, a főkáptalan egyik legfiatalabb kanonokja van kiszemelve.

— Galimberti fivérek. Mint római lapok jelentik, a bécsi nunczius, mns. Galimberti, ellenfeleinek heves ellenzése daczára, már legközelebb megkapja a bíbort. Fivére, Mauri tin aki a római Ghislieri-kollegium igazgatója, a Szent Péter-templom beneficiatusává neveztetett ki. Ez ugyan csak tiszteletbeli állás, de tulajonosai rendesen az egyház legmagasabb helyeit szokták elnyerni.

— A kaszárnya ügyében Helcz Antal dr. polgármester Bécsben járt, hol a hadügyminisztérium egészségügyi osztályában az uj kaszárnya telkén vert Northon-kutakból felküldött ivóvizet bírálták meg.

— Ezredünk hazaérkezése. Ezredül) k tegnap érkezett meg a hadigyakorlatokról vonaton. A városba vonuló szakaszokat katoua - zenekar kisérte.

— Kossuth a vidéki városokról.

Zempléni Árpád fiatal költő a napokban Kossuth Lajosnál tisztelgett töbed- magával. Látogatásáról tárczát irt, melyben a többek közt így nyilatkozik : Elmondtuk, hogy Nápolyból jövünk, meglátogattuk Rómát, Pisát, Genuát;... és itt mindjárt megjegyezte Kossuth, hogy mennyire jól esik látni az olasz városok óriási, meseszerü fejlődését, a hol mindenütt a kultúra, a kereskedelem, a művelődés legfinomabb szálai találkoznak, mert a vidéki városok életerejét nem emészti föl a központosítási törekvés, a hol nem lehet eset arra, hogy egy város diktáljon egy egész országnak, mint a hogy az pl. Francziaországban történik, a hol Páris akarata az egesz ország akarata is. Városok fejlődéséről szólván, szóba kerülj természetesen Budapest is. — Szépen fejlődik, mondá Kossuth Lajos, az országnak derék szivévé növi ki magát, de baj az, hogy ez a szív csak magához vonzza a vért, a helyett, hogy juttatna belőle az ereknek is.« íme Kossuth azon irányzatról, mely a vidéki városok rovására emelkedő Budapostre vonatkozik. Budapest mindent elvesz a vidéktől s nem ád érte semmit se cserébe. Azért nincsen több nagy város Magyarországon

— Esküvő. Stern Dávid köbölkuthi vaudéglős leányát Ernesztint, szopt. 23-án veszi feleségül Weisz Samu Köbölkuthon.

— Római zarándoklat. A nagym. vallás és közoktatásügyi miniszter az összes állami és kath. főiskolák illetve középiskolák igazgatóságát 37972/1891. sz. kelt körrendelettel értesítette, hogy a római zarándoklatra jelentkező r. kath. tanulókat tiz napra elbocsáthatják. A zarándoklatra eddig is már több tanuló és igen distingnált közönség jelentkezett. Az érdekes és minden részletében pontosan kidolgozott programunk Robitsek dr. (Bpest központi papnevelő) és a m. kir. államvasutak menetjegy irodája bárkinek iugyeu küldi meg. A zarándoklat élén Császka György szepesi püspök v. b. t. t. áll, a ki a zarándokokat külön kihallgatáson fogja Ő szentségének bemutatni. A zarándoklat emlékére, a mely szt. Alajos tiszteletére történik, a rendezőség emlék érmeket veretett.

— Alapítványi hely betöltése. A vallás- és közoktatásügyi miniszter 'a sikotiiémák váczi orsz. intézetében

megüresedett Draveczky-fóle alapítványi helyet, a bemutatási jogot gyakorló esztergomi főkáptalan kijelölése alapján, Újlaki János vedrődi illetőségű siketnémának adományozta.

— Baróti emléke. Múltkori tárczaközlésiinkre a következő észrevételt kaptuk : Tek. szerk. nr! »Esztergom és Vidéke« b. hírlapjának 73. sz.-ban olvasom : »Vértki József« aláírással,

hogy Baróti Szabó Dávidnak nincs emlék szobra s egy festetlen fakereszt jelzi alig felismerhető sirhalmát. Én éppen egy hét előtt látogattam meg koszorús költőnk sirhalmát és saját szemeimmel láttam azon díszes emlékkövet, melyet a vérthiek helyeztek hamvai fölé s melyen olvasható a véset : hogy született 1739. april tizedikén meghalt 1819. uov. 22-én. Az tehát, hogy nincs díszes emlékköve, nem való. Minthogy pedig alulírott is Vértben születtem és ezen valótlanság Vérthről houuét éppen haza érkeztem »Vérthi József« álnév alatt közöl tetett, nehogy ezen valótlan hir tőlem számlázottnak látszassák : kérem szerk. urat legyen

szi ves jelen soraimat hírlapjába felvenni. A felett értekezni helyes és hazafias is : mikép adjuk meg ezen úttörő koszorús költőnknek az országos tiszteletet, hanem valótlanságot éppen Vérthről, a költőnek nyugvó helyéről közölni, talán még sem korrekt eljárás. Nem messze van sirhal ma Pyber Benedek7 sirhal mától, kinek házánál hunyta be örök nyugalomra szemeit. Dömös, szept. 12. Nedeczky Gáspár, döinösi plébános. —• Az észrevételre egész tisztelettel csak az az egy észrevételünk van, hogy az említett közleményt (melyet mi mint »journalisztikai régiséget« reprodukáltunk a tárczában) még 1861-eu Írták, a mikor Baróti Szabó Dávidnak csakugyan nem volt síremléke a virthi temetőbou.

— Kölcsönös bók. Meghalt a papjuk

a palóczoknak, mire a falu két arra való okos férfiút elküldött a püspökhöz, hogy vigyék hirül e szomorú eseményt ; kik is mondani valójukat igy adták elő : — Keer- neenk átosságval, mehhaat a papaonk ; ha valami visőttet vagy haanyottvetőttet akár- minyeőt meglent Imiiének ! — Jól van,

jól, meglesz ! mondá a püspök. De hát nem tudtak valami okosabb embereket küldeni ? — Bi aúgy is a ! az okosabbat meg okosabb heere kűgyik ! feleié a paló- czok egyike őszintén.

— A rejtélyes hölgy. Pécsett most egy kórházban ápolt hisztérikus nő képezi a beszéd tárgyát. Az ismeretlen nő több napig eszméletlenül feküdt és mikor végre magához tért, sehogy sem akarta elhinni, hogy Pécsett van. Állítólag Esztergomban szállt a vasútra lés Budapestre akart jutni és sehogy

sem tudják vele elhitetni, hogy Pécs nem Budapest. Érhetetlen is, hogyan juthatott jegy né.kül e nő Pécsig. Simoncsics Karóimnak mondja magát, ismeri Budapestet és Bécs nevesebb orvosait és modora is előkelő származásra vall. Nyolcz nap óta nem evett és irtózik minden ételtől. Oly gyöuge, hogy mozdulni is alig képes és néhány nap múlva, minden valószínűség szerint éhen hal.

— A nyomor ellen akar küzdeni egy uj hetilap, az Emberbarát, melynek tanulságos felhívását éppen azért szívesen ismertetjük : Századunk, mely az emberszeretet századának szereti magát neveztetni, gazdag korszakalkotó vívmányokban. A tudományosság és vele együtt mindazon tényezők, melyek az emberiség bodogifására irányúIvák, e században fejlődtek bámulatos magasságig. Csodálatos, hogy éppen azon arányban, a melybeu a boldogságot elősegítő eszközök tökéletesbültek, hogy ugyanoly, hacsak nem nagyobb arányban sülyedtünk e században az anyagi

’jólét, a közerkölcsiség tekintetében.

Századunk legnagyobb tudósai azon fáradtak, hogy a gőzt, a villamosságot az emberiség javára járomba fogják ; hogy testünknek minden egyes porczi- káját tanulmányozva, ellessék a természettől azt a csudaszert, mely a szervezetünket megrontó betegségekkel győzelmesen megvívjon. Hiába várjuk azonban azt az Edisont vagy Kochot, a ki feltalálja és odanyujtsa nekünk a szert ama rákfene ellen, mely nem egyes, hanem az egész társadalom testén rágódik, ezt elöléssel fenyegeti: a közerkölcsiség hanyatlása, a pauperismus elleni szert. A pauperismus, századunk e legréiuületesebb jelensége napról- uapra terjed, beeszi magát a társadalom egészséges testrészeibe. Kiszámíthatatlanok e romboló beiegség következményei. Pedig a pauperismus gyógyítható betegség ! Pauperismus alatt a nyomort, nem a szegénységet értjük. Szegények éltek, a mióta az emberek önfentartásra utalvák ; a nyomor századunknak szülöttje. A szegénységnek meg van a maga létjogosullsága a nyomornak soha! Saját testének megvédésében kell a társadalomnak fegyvert fognia a nyomor ellen. »Az Emberbarát« arra törekszik, hogy mikép támadható meg a nyomor legalaposabban és legsikeresebben. Kizárólagosan a humanismus szolgála'ába szegődött, egyengetni akarja az utat, melyen az emberszeretet győzdelmesen előrehatoljon. Egyesíteni kívánja mindazokat az erőket, melyek szétforgácsolva eddig is ugyanazon nagy eszme szolgálatában állottak, de csak együttes és ezé 1 tudatos működésben képesek az eszmét megvalósítani. »Az Emberbarát« szept. 20-ától kezdve minden vasárnapon fog megjelenni. Előfizethetni legczélszerüb- ben postautalványon »Az Emberbarát« kiadóhivatalában Budapesten IV. Ma- gyar-uteza 2. sz. a. Előfizetési ár: egész évre 6 frt, félévre 3 frt. Hogy »Az Emberbarát.« nagy és nemes czél- jait elérje, jobbára a társadalmon áll, azokon, a kikért ifjúi tűzzel, férfias erélylyel és a szegényiigy alapos tanulmányozása után síkra száll;—- azokon áll, a kik nagy és nemes eszmékért lelkesülni tudnak, ezeket pártfogásukban részesítik.

— Iskolalátogatás. Egyszer egy kanonok, ki egyúttal pápai praelatus is volt, meglátogatta az apáczák vezetése alatt álló leányiskolát. Az apáczák előre értesülvén a magas veudég érkezéséről, meghagyták a leánykáknak, hogy azon pillanatban, midőn a kanonok ur az iskolába belép, mindnyájan köszöntsék e szavakkal : — Isten hozta raéltóságos praelatus ur! Mily nagy lett azután a kanonok ur meglepetése s a jámbor apáczák bo- szankodása, mikor a kis fruskák, nem értvén jól meg az utasítást, a belépő vendég tiszteletére karban igy zenge- deztek: — Isten hozta, méltóságos Pilátus ur !

— Tönkreteszik egymást. Volt egyszer egy vidéki plébános, a ki nagy lábon élt, nyílt házat tartott, hová boldog-boldogtalan beszállásolhatta magát. Persze az ilyen életmód felemésztette a különben gazdag plébánia jövedelmét s gyakran jutott olyan kényszerhelyzetbe, hogy kölcsönt kellett kérnie másoktól. Hej pedig az adósság olyan veudég, mely együtt früstököl, ebédel és vacsorái az emberrel. Egy ízben ismét a korcsmáros- hoz, szokott hitelezőjéhez fordult egy nagyobb kölcsön ügyében. A korcsmá- ros ekkor mélyértelmüleg jegyezte meg : — Hej, ffc. uram ! ha ez igy megy, mind a ketten tönkre jutuuk . . . Értette t. i., hogy ő hozzá nem száll egy úri vendég sem, mert a parochia lett a vendégfogadó.