Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 8. szám

ESZTiSIWOM XIII. ÉVFOLYAM.

8. SZÁM.

SZOMBAT, 1891. JANUAR 24,

Mirr. JU’J ,p;i 11K I IRTUNK INT kETSFRR • VASÁRNAP ÉS_CSÜrÖnTÖI(ÖN.

iiT<'U t/ttűsi ÁR :

fi! évi«...................................................................

...... lit — KI.

.

..Kj.4é...............................................................‘ ^ HO kr.

E

gy szAm Sra 7 kr. _____

Vá

rosi s megyei érdekeink közlönye.

SZERKESZTŐSÉG:

PFALZ-HÁ.Z, FÖLDSZINT ti<i»ií » I»«.j> hkmIUih' részét, illető kn*l«Hiéuyek Uiililumink.

KIADOliTvATAL :

S7.ÉCHRN YI-TISR 031- SZÁM,

hová a íny* lii v atal óm s a magán liinlelései, a nyilUérliH H/,ánl köz. lemények, előli/.etési [jóuzelt oh renlamalasok inlézeii'lnk.

HIRDETÉSEK.

li HIVATALOS IIIIMHOTKSUK •

1 szólói 100 H/.nití — fi t 75 ki . 100-200 ig . 1 fit 50 ki.

200 - SUM) ig . 2 fi t 2ő kr. :

Bélyegilij 90 kr.

M A(1 AN Hilf OI'JTÉ.SUK >egáII»)ioilás H/,mint legjn In ii \ o milI i I) (i ii kü/öl le luek.

NYILTTI'JR sura 20 kr.

Országos gyász.

Esztergom, jan. 23.

LYAN szomoni napokat érünk, a milyenektől már negyedszázad óta óvta Isten városunkat.

Hetvennyolcz esztendős korában,érseksége huszonötödik évének küszöbén, éppon azon a napon, mikor Esztergom első szónokai akartak versenyezni üdvözlésében, éltetésében, dicsőítésében, egy - két napi betegeskedés után összetörve, erőtlenül feküdt betegágyán az aggastyán egyház- fejedeleiu, közelebb az elmúlás eny- liületóbez, mint a felgyógyulás reményéhez.

Erős karja, melylyel még néhány nap előtt annyi erélylye! kormányozott, tehetetlenül hanyatlott alá ; műnk abivó vállai, melyekkel csak az imént Atlaszként tartotta az egész magyar kathoükus egyházat, erőtlenül roskadtak össze ; lelkének mély tüze, melylyel parancsolni és uralkodni tudott, kihamv ad t szemeiből.

Viharedzett szivét emésztő láz dobogtatta s az életet csak az imádság tartotta henne.

Egyszerre dőlt ki, mint a tölgyfa a villám csapásától. Animál nagyobb a csapás, mert váratlan s annál nagyobb agyász mindnyájunk lelkében, mert előkészületlenül kellett azt felvennünk.

Nehéz időket érünk. Ki tudja mi fog történni Esztergommal Simor Já- uos herczegprimás halálával, a ki huszonnégy esztendő válságai között mindig azt hirdette, hogy az esztergomi érseki széknek alapítása helyén, Szent István szülővárosában, Esztergomban kell maradnia.

Nehéz időket ér a kát hol ikusság eddig rendületlenül megvédelmezeit érdeke jSí mért legnagyobb hősét látja kidőlni.

Nemcsak a székváros szive dobbant meg az első Hiobhirekre, hanem az egész országé. Maga a koronás magyar király fajdalma az első az ő megkoronázó egyháznagyjáért. A magyar kormány, a főherczegek, főurak s az

ország minden érző részének főpapjai s kiváló fórfiai megdöbbenéssel kérdik, hogy mit végzett már az élet Ura ?

És a válasz nagyon szomoru. Nem a napok, hanem az órák voltak megszámlálva.

A kerczegprimás előkészült utolsó Htjára. Fényes pályafutása alkonyán lelkiszemeivel belátott az örökkévalóságba és túl világi erővel vívta az élet legvégső karczát.

Hogyan betegedett meg a prímás ?

Vasárnap még semmi buja sem volt a prímásnak. Szokott munka- kedvvel és munkaerővel dolgozott s láthatólag örvendetesen fogadta azon üdvözleteket, melyek érseksége huszonötödik évének küszöbén érték.

Csütörtökök kellett, volna megtartani a farsangi diszebédet, melyre örömmel készült maga a kerczegprimás is.

Vasárnap délután öt órakor egész kicsiny kísérettel végezte szokott sétáját, a palota kertjében, mely a hatalmas Dunapánczólra s az egész környék hópanorámájára érdekes kilátást engedett, de másrészt, kitette a sétálókat a legdermesztőbb északi szélnek.

A kerczegprimás épen nem valami szigorú téllel daezoló köpenyt viselt és kalapot, mely nem igen védelmezte a szigorú hidegtől.

Hiába figyelmeztették belsőbb emberei, hogy szakítsa félbe sétáját s halaszsza inkább a verőfényes déli órákra. Az íigg főpap életvidám élénkségével iparkodott megczáfolni az aggodalmakat, sőt kijelentette, hogy nappal nem ér rá sétálni, mert sok dolga van.

Nem egészen egy óráig tartott a szigorú téli alkonyban a végzetes séta, mely után a kerczegprimás lakosztályába vonult és tovább dolgozott.

A betegség első napja.

Még az esti órákban sem panaszkodott bajáról. Hanem annál rosz- szabbul kezdte magát érezni éjszaka folyamán. Heves lázrohamok támadták meg, ereje óráról-órára rohamosan hanyatlott s a primási főorvos, Rapcsák Imre dr. mindent elkövetett az emésztő láz csillapítására. Csakhamar meghívták Feichtinger Sándor dr. városi főorvost, az esztergomi orvosok Nesztorát, a ki már több Ízben szerencsésen gyógyította a herczegprimást kisebb-nagyobb betegségében.

Álmatlanul és kínos vergődések közölt töltötte a beteg az első éjszakát. Betegségét kezdetben épen nem tartották veszélyesnek, mert a mint a láz elmúlt, visszatért a prímás kedélye, sőt kisebb mértékben étvágya is.

Hétfőn városszerte elterjedt a betegség kire, de még vigasztaló formában.. A kezelő orvosok azonban csakhamar aggódni kezdtek, mert a betegség tünetei óráról órára levelibbek lettek. Rövid tanácskozás uián meghívták sürgöny utján Pod- hraczky dr. bécsi tábori főtörzsorvost, a ki már a herczegprimást egy válságosabb sérvbajában nagy sikerrel gyógyította s a kit olyan elsőrendű szaktekintély, mint Billroth rendkívüli tudású és jártasságú orvosnak tartott.

Podhraczky rögtön megérkezett Esztergomba, de a keddi hófúvások miatt csak némi késedelemmel. Várva várták, mert a főorvos alaposan ismeri a prímás organicus erőit s természetének kibíró képességeit.

A bécsi legfőbb katonaorvos Kedden nem találta a herczegprimás baját életveszélyesnek. Konstatálta ugyan az igen erős meghűlést, komolynak találta a betegséget, de bátran ki merte jelölni a batáridőt a teljes fölépülésre.

Válságos fordulat.

Szerdán a láz emésztő ereje har- miuczkilencz és fél fokra emelkedett. A herczegprimás többször elvesztette öntudatát s mire magához tért, csüggedt és teljesen kimerült volt. Nyakán daganatok támadtak, étvágya tökéletesen elmaradt s annyi ereje sem volt, hogy magától uieg birt volna fordulni ágyában.

Ekkor már az a hir futotta bo a várost, hogy a herczegprimás haldoklik. Lázas izgatottsággal siettek az érdeklődők a palotába, hol még elég kedvező hírként hallották, hogy a prímás súlyos állapotáról értesítették a pápát és a királyt, de katasztrófától még nem lehet tartani.

Végzetes órák.

Csütörtökön már végzetesebbé vált a betegség. Az orvosok a tüdővizeny tüneteit konstatálták. A lázrohamok összefüggésben állottak a megtámadott tüdővel. A kínos köhögést többszörös eszméiéi lenségok követték. Az ország különböző tájairól aggódó sürgönyök tudakozódtak az érsek* biboruok állapotáról s valamennyi tudakozódásra csak azzal a lesújtó hírrel lehetett válaszolni, hogy a herczegprimás állapota igen aggasztó s a betegség fordulata váratlanul veszélyes.

A pápa Rómából áldását küldte a vívódó prímásnak, a ki meggyónt rendes gyónt utójának és imádságban keresett enyhülást. Csertioch kanonok, Lippert kir. tan., az orvosok, az udvari papok, a rokonok s a szolgálattevők már teljesen ki voltak merülve a sok izgalomtól és virrasztástól. Ezenközben a miniszter egyenes rendeletére a táviró vonalnak éjjel nappal szakadatlanul nyitva kellett állania.

Sürgönyváltások.

Sürgönyökben tudakozódod O Felsége a király, a Vatikán, Károly Lajos főberczeg és fenséges neje, József fóherczeg, Frigyes főberczeg, Windischgrätz herczeg, Pápay, Szögiéin, Szapáry miniszterelnök, Csáky Albin gróf, Hornig báró veszprémi püspök, Se mássá egri érsek, Csúszka szepesi püspök, Sí einer Fülöp székesfehérvári püspök, Vancsa érsek, G-íilliinberti nunczius, Boltizár püspök, Dulánszky Nándor pécsi püspök, Ugrón Gábor, Zichy Nándor gr., Majláth György gróf főispán, Zichy Gábor, Bogisich, Fischer - Colbrie és számosán mások kérdezősködtek napjában többször is a herczegprimás állapotáról. A király számára uiíijd minden órában sürgöny ment.

Az alispán, Kruplanicz Kálmán kir. tan., megsürgönyözle Sznpáry miniszterelnöknek a herczegprimás aggasztó állapotát. A miniszterelnök az országgyűlési képviselőket leverő hírekkel fogadta.

Elbucsuzás a fokáptalantól.

Csütörtökön az esti órákban megjelent az egész káptalan, a herczegprimás egyenes óhajára, hogy elbu- esuzhassék a fökáptulan tagjaitól.

Majer István püspök és érseki helyettes hi via össze a főkáptalani tagokat, a kik lázas sietséggel gyülekeztek össze a herczegprimás siralomházzá vált betegszobájában. A gyászos hangulat ekkor már a betegágyat halottas ágynak látta s a herczegprimás óráit megszámláltaknak.

Valamennyi kanonok megjelent, csak a beteg Sujánszky praelaíus, Mally és Szilányi apát kanonokok nem hagyhatták el az ágyat.

A herczegprimás többször tudakozódott káptalana után. Krolky kanonok, főszékesegyházi plébános épen temetést végzett s temető ruhájában, kezében a feszülettel sietett a palotába.

Megáldotta őket a prímás és gondjaikba ajánlotta alkotásait és alapítványait.

A betegágy körül álló papok letérdelve és imádkozva fogadták a prímás áldását.