Esztergom és Vidéke, 1891
1891 / 72. szám
ESZTERGOM. XIII. ÉVFOLYAM. 72 SZÁM. VASÁRNAP, 1891. SZEPTEMB ER 6. MEGJELENIK IIETENKINT KÉTSZER: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: Esté«'/ évre........................•............................6 fi t — kr Fel évre.............................................................3 írt — kr Negyed évre ........................................................1 Irt 59 kr Fg y szám ára 7 kr. Városi és megyei érdekeink közlönye. S Z E R K eTz TŐSÉG: PFALZ.HÁZ, FÖLDSZINT, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. KI AD Ó-Ín V ATAL: SZÉCHENYI-TÉR 331, liová a lap hivatalos és magánhirdetései, a nyílt-térbe szárit közlemények, előfizetési pénzek és reklamálások intézendő!». •---—^-----------—------------•--------;---------------------• H IRDETÉSEK: HIVATALOS HIRDETÉSEK 1 szótól 100 szóig 75 kr, 100- tól 200-ig. 1 frt 50 kr, 200-tól 300-ig 2 frt 95 kr. BóJyegdij 30 kr. MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjutányosabban közöltetnek. NYÍLTTÉR sora 20 kr. •-----------------------------------------;--------——-----------• U tolsó leheletig. Esztergom, szept. 5. Az Állatft meglehessen kihasználja mbereit, hanem azért harm in ez esz! en dő tán mégis nyugalomba engedi éket on ülni. Harmincz esztendei szolgálat agy sor. Kimeríti a testi és lelki érőét. Az élet alkonya pedig nem arra való, ogy ne legyen pihenője, csöndes nyn- ;alma. A katonai társadalomnak e részben ulóságos kódexe van. Egyes városok ensionopolisokká váltak s a művelt ü 1 föld legtypikusabb alakjai a nyligáimba vonult katonatisztek, tanárok, ivatalnokok, sőt az enyhébb szolgá- itúak is. Nálunk barinincz-negyven esztendős ivatalnokok tanárok és tanítók néni i feltűnő jelenségek. Nyugdíj ügyünk intézetlen. Szolgáljon mindenki a eddig tud, mert ez igy sokkal ttányosabl). Hát ez a felfogás a lehető legsze- iucaéüoaebbés íegbarbárabb. Harmincz íztendei szolgálat után már sem az mié üdoségót, sem a tevékenység ru- nkonyságát, sem a kötelességek tökéltes betöltését, sem a haladás és fej- sdés vívmányait ugyanattól az embertől legkövetelni nem lehet, a ki élete »Merni erejét már rendesen feláldozta. A társadalom ezen mostoha álakjai- ,1 csak az az ügy lehet mostohább, mit az utolsó leheletig szolgálatra telezett urak kénytelenek elrobotolni, ncs abban öröm, a mit már nem agziink örömmel, nincs abban már köszönet, a mit már csak az elnéző kegyelet nem szól meg. És azért jut nálunk a haladás szekere folytonos akadályokra, mert a régi emberek avult nézeteket, kopott elveket, elmaradt felfogásokat képviselnek s azokhoz daczos szívóssággal ragaszkodnak. Tisztelet a kornak és az érdemnek, de tisztelet a munkakörnek is. Adjunk elismerést a kifáradt szolgálatoknak, de adjunk egyúttal tért a fiatalabb erőknek, a kik néha évek hosszú so ráfi kérésziül kénytelenek vesztegelni s tehetségeket és képeségeiket gyiimöl- csözetleniü vesztegetni,. Nyugalmat a kifáradt öregeknek! Jövőt és tért az uj generáeziónak ! Hidassy Kornél herczegprimás. A »Magyar Hírlap« szerkesztősége kiküldte egyik munkatársát Szombathelyre, ahonnan a következő sürgönyt adja : Hidassy Kornél püspök Emsből való visszatérése óla senkit se fogad gége baja miatt. Állapota aggodalomra egyáltalában nem ád ugyan okot, de a püspöknek kímélnie kell magát és legalább két bélig még fel télien nyugalomra van szüksége. A püspök helyett ő eminencziájának nővére, Hidassy Tini urhölgy fogadott a ki az érdemdús főpapnak kezdete óta odaadadó, hű társa. Meggyőződtem, hogy a püspöknek herczegprimássá való kinevezése a félhivatalos czáfolatok daczára is igaz. — A kinevezés befejezett tény! — mondta a püspök nővére. Novemberben bátyám egész itteni személyzetével és udvartartásával átköltözik Esztergomba, minthogy a székhelyváltozás kérdése egyelőre még eldöntetlen maradt. Kérésemre, hogy mondjon egyet- mást bátyja életmódjáról, a püspök nővére igy szólt: — Bátyám betegeskedő ember és ezért nagyon visszavonult életet él. A mellett nagyon szerény, olyannyira, hogy a püspökségre is ráerőszakolták. Nem szívesen vállalja el herczegprimási tisztséget se, mert tisztában van vele, hogy a mai bonyolult egyházi viszonyok közt nagy feladatok várnak reá, melyek rá, a betegeskedő emberre nézve kétszeresen nehezek. Mind a mellett meghajol a kényszerűség előtt. A vasmegyeiek, különösen a szombathelyiek, nagyon büszkék rá, hogy püspökük ilyen nagy kitűnt elésben részesül. Ez az első eset, hogy szombathelyi püspök herczegprimássá lesz. A püspöki palotában tömegesen jelennek meg a gratulánsok, a kik azonban csak névjegyeiket küldhetik be. Hidassy püspök utódjául Sieginüller, szombathelyi kanonokot és Csáky gróf prépostot emlegetik. Fővárosi levél. (Külgazdasági politika.) Budapest, szept. 5. Széchenyi készítette a tervet, And- í’ássy végezte a nyomjolzést, Baross építi a pályát, melyen czélja felé halad Magyarország közgazdasági politikája és ezzel a monarchiáé is. Ezer tény bizonyítja, mily helyes és czélszerű intézkedés volt a. kereskedelmi és ipari érdekoket egyesíteni a forgalmiakkal és egy vezetés alá rendelni m inda ii nyit. Mily életfeljes, folyton termékeny csirát képzős magából kiválasztó, mindenfelé messzebató, alapvető és irányadó intézmény a mi kereskedelemügyi minisztériumunk. Mint virul minden azon a nagy téren, mely alatta áll és mint érvényesíti befolyását még Magyarországon kívül, sőt még politikai , nemzetközi téren is. Csak három tényt emelünk ki, mint e tekintetben különösen jellemzőt. Az ellenálhatlan kéntetés , melyet Ausztria érez , hogy kövesse Baross korszakalkotó kezdeményezését a tarifapolitikában, hogy beleegyezzék Magyarország felszabadításában a ,L!oyd‘ és a Duna-gőzhajózási társulattal szemben létezett kényelmetlen helyzet alól és hogy úgy köttessék még Németországgal a kereskedelmi szerződés, amint az épen megköttetni fog. Baross zágrábi fellépését, hol egyszerre meghódította a Magyarország ellen féltékenységgel, bizalmatlansággal, részben vad gyűlölettel lelt sziveket s hol ma Dalmáczia visszacsatolásáért rajongnak Szt. István koronájának auspiciuinai alatt, s e mellett minden áron bebizonyítani iparkodnak, hogy Dalmáczia mit sem akar tudni Starcsevicsről és fantasztikus közjogáról, hanem a magyar közjoghoz akarja illeszteni uj állami életét. Végül Szerbia magatartását, hol az odaírnám . . . Odaírnám édes neved Az ég legszebb csillagára, Ha tán az én éjjelemet Beragyogná egy sugara. Odaírnám szerelemmel. Örök lánggal, örök fénynyel, Hiszen a te szép neveddel Hajual-lenne ez az éjjel. Odaírnám szerelmemet, A kelő nap közepébe, Ragyogón, mint a te szemed ÉjjelÚző égi fénye. Jól tudom, hogy még az éj is Szásszor világosabb lenne, Ha az egész mindeuség is Szerelemmel volna telve. Odairnám tort reményem, Oh de nincs hely hova Írjam... Sem a földön, sem az égen, Sem a létben, sem a sírban. Sugara se lesz a napnak, Csillaga se a nagy égnek, Mikor engem is elhagynak Hü szerelem — tört remények. GERÖ LAJOS Komárom, társadalmi áUte. Azok a tényezők, melyek hazánkban a társadalmi életet megteremtették s koron- kint átalakították, mind megvoltak Komáromban is, s kicsiben ugyanazokat az eredményeket létesítették, melyek a magymr társadalmi viszonyok fejlődésében és változásaiban szemlélhetek. Komárom története ott kezdődik, hol hazánké s egy ezredéven át bőven kijut neki a fényből úgy mint a sötét, szenvedésteli napokból. Átéli az Árpádok, az Anjouk és a Hunyadyak dicső korszakát. Gyakran fordulnak meg falai között fejedelmi udvarok; uralkodóink szívesen védelmükbe veszik a város és lakosság érdekeit s elhalmozzák kiváltságokkal. Kétségtelen, hogy e szerencsés körülmények nemcsak a város emelkedésére, hanem a társadalmi és műveltségi viszonyok fejlődésére is jótékony hatással voltak. Á lakosság körülbelül a XVII. századig majdnem magyar volt s igy nemzetiségi súrlódások nem rontották a polgárok közötti jó viszonyt. A mohácsi vész után azonban gyökeresen megváltoztak a régi állapotok. A várat ostromló seregek egymásután dúlták fel a várost; az uj vallások elterjedése, a német őrség állandó letelepülése, a városi nemesség, valamint a megye folytonos erőszakoskodása és hatalmaskodása egy hosszú, majdnem két századig tartó szomorú időszakot nyitottak Komárom számára. Oda volt a régi egyetértés, a vallási és nemzetiségi villongások, a politikai ellentétek elkeseredett viszály magvait tűnték el a latosság között. A városi őrség támogatása mellett napról-napra több német telepszik le ; ezek rövid idő alatt meggazdagodva, a közigazgatásban is jogokat követeltek maguknak. Az idegen betelepedések által a vallási ellentétességből származott bajokhoz még a nyelvi különbözet is hozzájárult; a betelepült idegenek, ha lassanként alkalmazkodtak is a magyar szokásokhoz, de a magyar nyelvhez simulni s azt elsajátítani sokáig vonakodtak, a mit bizonyít azon körülmény, hogy a katholikusok és lutheránusok az ő iskoláikban hosszú időn német mestereket tartottak. Ehhez járul még, hogy a várkapitányok a város teljhatalmú földesurainak tartván magukat, hódolást követeltek az elöljáróságtól, a nemesek pedig a vármegye joghatósága alá tartozóknak vélvén magukat, nem akartak osztoszkodni a közterhek viselésében. Pedig az előjogokat ok is megkövetelték maguknak. Jobbak voltak e tekintetben a katonák, kik, ha a városban házuk volt, adót fizettek ; míg a nemesek, ha polgári foglalkozást űztek is, adót fizetni nem akartak, mig csak erővel nem kényszerítették erre. E sokféle ellentétnek kiegyenlítése tölti be a város évkönyveinek lapjait. Az elkeseredett küzdelemben a polgárok rendkívüli erélyt fejtenek ki; nem ritkán a legellentétesebb elemek is egyesülnek, bogy a katonaság és nemesség erőszakoskodásainak gátat vessenek. A hosszas küzdelemnek és a tömérdek áldozatnak végre meglett a kívánt eredménye. 1745. évi márczius hó 16-án Komárom elnyerte a szabad királyi városi jogokat, s ezzel megszabadult a katonaság és a megye beavatkozásaitól és fen- hatóságától. A nemesek egykori hatalmának és túlsúlyának emlékeiül maradtak fent a kiváltságos nemesi telkek (kúriák). Még ma is meg van egy-két házon a jelzés, hogy ez hajdan »salva guardia« volt. A városnak nyugati részét pedig a szt. János- utczától fölfelé még ma is Kúriának nevezik, a hol még most is számos a nemesi telken épült ház. 1745-től kezve gyorsan fejlődik Komárom; lakosai nagy és messzekiterjedő kereskedést folytatnak a Dunán, s a gazdagság növekedtével növekszik és szépül a város, emelkedik a szellemi műveltség. Sajnos ! a lakosság még ekkor sem olvadt egybe teljesen. A németek megmaradtak továbbra is németeknek, s éppen nem ellenezték II. József németesitő rendeletéinek foganatosítását. A magyar és német iparosok egymástól , különváltan alkották a magyar és német polgári testületet s csak 1848-ban olvadtak be a közös polgári őrseregbe s ugyanekkor vették fel a magyar ruhát is. Egyöntetű, egységes magyar társadalom csak ez idő óta van Komáromban. A forradalomra következett gyászos emlékű korszak — ha mutat is fel denuncian- sokat, a kik az akkori besúgó-világ vakeszközeivé alacsonyodtak — nemesitőleg hatott a társadalmi életre. A rendőri ön- kényedés által elkeserített polgárok a nyilvános élet minden formájából ki téVén zárva egymáshoz annál nagyobb vonzalommal ragaszkodtak és a társadalmi együttlétet s,,Esiíirpn is Vidéke' ‘iáruája.
