Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 70. szám

ESZTERGOM, XIII. ÉVFOLYAM.

70. SZÁM.

VASARNAP, 1891. AUGUSZTUS 30;

MEG JELENIK IIETENKINT KÉTSZER:

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉSI ÁR:

Egész évre

.......................•...........................6 frt — kr

F

el évre............................................................3 írt ~ kr

N

egyed évre........................................................1 írt 50 kr

fc'gy szám ára 7 kr.

Városi és megyei érdekeink közlönye.

SZER KeTz T ÖS É G:

PFALZ-HÁZ, FÖLDSZINT,

hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.

K I A D Ó - hTv ATAL:

SZÉCBENYI-TÉR 331,

hová a lap hivatalos és magánliirdetései, a nyilfctérbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reklamálások intézendők.

HIRDETÉSEK:

HIVATALOS HIRDETÉSEK 1 szótól 100 szóig 75 kr, 100- tól 200-ig 1 frt 50 kr, 200-tól 300-ig 2 frt 95 kr. Bélyegdij 80 kr.

MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjutáuyosabban közöltetnek.

NYILTTER sora 20 kr.

Kultúránk ujesztendeje.

Esztergom, aug. 29.

Uj esztendő kezdődik az iskolákban tanintézetek újból megnépesülnek. .a I írsadalmi élet megél én kul^a^r^fifro m ! evouebbó válik. Uj vér lüktet a város reiben s uj erő duzzad a megpihent emzedékekben.

Esztergomnak még mindig nincsen rogrammja. Nem tudná senki se meg- ondani, hogy milyen irányban kellene jleszteni a várost s milyen utón leülte a boldogulást keresni.

De a ki nemcsak önmagával, hanem zmékkel is foglalkozik, az tudja, bogy íztergom programmja jó hosszú időre im lehet egyéb, mint kulturprogramm. inden kulturális intézmény fejlesztése, Coláink felvirágoztatása, uj iskolák ervezése, a szomszéd megyék növen- tkeinek ide vonzása, szóval a közok- tás oltárlángjainak élesztőse. Kereskedelmünk és iparunk még a kális niveaut sem érte el annyira, nt a szomszéd városokban, hol az szag előtt állítják ki, a mit ezen téren versenyképeset produkálnak, ilunk még nem egyszer vagyunk van helyzetben, bogy a legszüksége- t)b hétköznapiságokat is más helyről 111 beszereznünk. Ennek ugyan nem lészen iparosaink és kereskedőink az iái, hanem azon hiányzó tényezők, [lyek nélkül ambicziózus produkczió- szó sincsen.

,A mint a Buda pest-esztergomi vasút [pült, Esztergom kulturális hivatása 2g inkább nyerni fog. A biztos közlekedés ide fogja vonzani számos fővárosi család sarját, mert a nyaralásra predesztinált pompás vidék a város lakosságát is tetemesen meggyarapitja.

Kövessünk el tehát minőit Esztergom kulturérdekeiért. A annyi és olyan sok jó iskola van, mint Esztergomban, ott már régóta iskolai tanácsosságot kellett volna szervezni. El fog jönni még az az idő, mikor a nép- I oktatás kérdései nagyobb érdeklődést fognak kelteni bizonyos nem egészen kulturális körökben, mint pl. egy bika- vásáilás eseményei.

Fraiicziaországot porosz tanítók és tanárok verték meg. Magyarország legnagyobb ellenségét, az ósdiságot és elmaradottságot a magyar tanerőknek kell legyőznie. Van Esztergomban is elég a nagy légióból. Küzdjenek egy szebb jövő megérdemelt dicsőségéért a most megnyílt iskolák.

A városrészek egyesítése.

Esztergom, aug. 29.

II.

(B. Gy.) A múlt csütörtöki számunkban javasolt memorandum-bizottságnak különösen helyrajzi és jogtölténelmi szempontból kellene az egyesítés halaszthat! anságát és jogszerűségét fejtegetni s történelmi alapon kimutatni, hogy a tulajdonképeni Esztergom a várban volt s a körülötte a bástyán kívül elterülő városrészek annak csak külvárosait képeztek, tehát voltaképen nem is arról van szó, hogy három idegen városrész csatól lassék Esztergomhoz,

hanem, hogy a történelmi múlt fel- élesztessék s annak alapján együvé tartozott városrészek ismét egy egészszé alakiitassanak.

Erre nézve a hangulat s az alkalom nézetünk szerint soha sem volt kedvezőbb, mint most, midőn a primási székhely kérdése oly fényes és lehet tán nemcsak bosszú, de örökidőkre szóló megoldást nyert, azért ütni kell a vasat, mig meleg s fel kell használni minden törvényes eszközt arra nézve, hogy n ezél mihamarább teljes sikerrel elérhető legyen.

Azt hiszszűk, hogy teljesen illetékes fórumhoz utaltuk ezt a nagyfontossngú kérdést, midőn s csak nem rég megalakult, habár még megerősiiést nem is nyert, városi körre appelláltuiik, s nem kételkedünk benne, hogyha ezen széles alapokra fektetett kör tagjaiból alakítandó ad hoc bizottság a dolgot kezébe veszi s azt a tőle telhető hévvel és erólylyel felkarolja, a biztos siker elmaradni nem fog.

Ne tétovázzunk tehát hanem fogjunk egész hévvel és lelkesedéssel az egyesítés nagy munkájához s dolgozzuk ki először a memorandumot és midőn ezzel el készültünk, oszszuk szét azt mitideu irányban, hogy az érdekeltek az egyesítés indokaival mihamarább megismerkedvén, annak útjába ne csak, hogy akadályokat ne gördítsenek, de sőt ezt mindenki örömmel fogadja s ez egyesítés munkájához vállvetve hozzá járuljon.

Nem hiszszűk, nem hihetjük, hogyha az egyesítés nagy előnyeivel, mert hátrányokról szó sem lehet, az érdekelt közönség ily módon kellőleg megismerkedik, találkoznék a lakosság zöméből csak egy ember is, a kinél az egyesítés eszméje ellenzésre találna.

De ha feltéve, ilyenek mégis akadnának, azokat kellőképen kell tájékoztatni s minden irányban felvilágosítani az egyesítés önzetlen s hasznos voltáról s meggyőzni unnak mindeu tekin- tetbeni előnyöségéről és akkor nem hiszszük, hogy volna ember, a ki az egyesilés mellett szóló döntő érvek meghallgatása után megue adná magát s e nagy munkához szívvel lélekkel hozzá ne járulna.

Azért teljes bizalommal nézünk a városi kör tagjaiból alakítandó általunk javaslatba hozott ad hoc bizottság munkássága elé s Ígérjük, hogy a mily hévvel karoltuk fel az ügyet, mi épp oly buzgalommal s kitartással fogjuk ezen bizottságot minden erre irányzott magasztos törekvéseiben támogatni.*

De ezen bizottságon kívül álló nagy. közönségnek sem szabad eme monumentális mű létesítésénél tétlenül maradui, hanem mindenkinek, a ki úgy .a saját, mint polgártársai sorsát szivén viseli, hozzá kell járulni ez eszme terjesztésével, egymásnak kölcsönös meggyőzésével, a nagy épület megalkotásához s ha e tekintetben polgári köteleségét mindenki teljesíti s megtenni késznek ajánlkozik, akkor elfogjuk mondhatni, hogy Esztergom város s a hozzá csatlakozott városrészek jövője örök időkre meg van alapítva !

Jsilspsslskelárciája,

TEMPLOMBAN,

ang a sötét kupolán a töményfüst, iiigzik az orgona méla szava . . . sizíven az ócska köznapiság »liege végképp szétszakada.

Majd, halk megadással, az égre tekintek, £d meghajlik, a földre, fejem ; címig a szivem hymnust dobog egyre, [ kezem áldóan összeteszem.

íoh Istenem! — így nyílik meg az ajkam, ;(ba borul e porszem: a test; irpül erőm nagyságod elérni,

»szeletem bármint ide fest.

.1 alkotok én Lát képet erődről, o csak imádlak, égi király,

adtad e porszemnek az erőt, mely iyyi viharnak ellene áll!

vy lelket adál, mely mint a szövétnek, rnre derít mindent utamon, tmés erején biztos haladásom, hattyúnak a völgyi tavon.

■f.Gyarló biz’ az ember, bárba szivében [cor az isteni szikra terem :

5 Így más adományért százszor imádlak, s adományod : a szerelem!

id bűn, hogy e fóldies érzelem itt a t helyen is keblembe’ marad! . . .

De hát míg a lélek az életet adja,

Nemde, virágos létet ez ad?!

. . . Atleng a sötét kupolán a töményfüst, Hajlik az égről földre fejem;

Es mig a szivem hymnust dobog egyre, Két kezem áldón összeteszem!

PERÉNYI KÁLMÁN.

Egy angol iró azt mondja a házasságról, hogy az koczka — s én osztozom nézetében. — A hogy nézi az ember: olyan. — Lehet pokol s menyország. — Mindenesetre sokan vannak, a kik sötét színben tűntetik fel a házasságot, azt mondván, hogy az a szerelem sírja; ennek ellenében azonban egy román közmondás — bizonynyal a házasságra czélozva — elég drasztikusan mondja: »Asszony és ökör a házhoz tartoznak !«

De állítsanak bármit is a házasságról, mégis úgy vagyunk vele, mint a gyermek a sövénykeritéssel. — Okvetlenül át akar jutni, hogy a kerti édes gyümölcsöket magáénak; mondhassa. Meg van győződve, hogy az jobban esik az erdő szélén heverő, jobbára fanyar iz.űeknél s ezek felvételére csak az — éhség kényszeríti ; de megundorodva hajítja el azt, mihelyt a nemesebb faj felöl tudomást, szerzett.

Szemeit az édes czél felé szegezve, köny- nyedén lejt át a kerítésen s akkor látja csak, mily veszélyes, mély árok van túl, eddig eltakarták előle a lycinium ossze- buvó galyjai 1

Mily boldog, ha nem töri ki a nyakát!

Mondják az is boldog, a ki kitörte.

A szent Dénesek száma, a kik fejüket hónuk alatt hordják, nem csekély. — Nyakukon aztán fej helyett papucs van. — Peddig ez kissé kellemetlen ! . . .

Ismerek hölgyeket, a kik, ha valamit akarnak, lábukkal toppantanak s ezzel imponálnak férjüknek. — Vagy ha ez nem segít, mindjárt készen van a kendőeltépés, ájulás és könny. — A duzzogás, még ha ily módon nyilvánul is, kétségkívül kedvessé teszi a nőket, de az ily kedvességeket, főleg ha az drága toilettevel jár kapcsolatban, .a férj urak édes-örömest elengedik.

Mindenesetre sok függ a módtól, mely- lyel rajtunk uralkodnak; mert kétségtelen, hogy minden házas életben többé-kevésbbé szerepet játszik a papucs. — Jaj nekünk, ha azért hordunk ruhát, hogy öltözetünkkel eltakarjuk a szarvakat. — Pedig ez is megesik ; láttam s ismerek is ilyen embereket.

A nő a helyzet ura. — Örökké csak tánczolni, mulatni s a férj — nem szól ellene.

A házas élet tánczterem, padozata egyenetlen, némely esetben a járás is bajos; a szines lámpák hamar kialudhatnak, a zene könnyen elhalhat s a sötétben, lelkesedés hiányában lesz a nő. — Nem csoda, ha a férj felkiált : »Többet ér a garzon-élet !«

A no és férj egyaránt ismerje ki egymás természetét s a házasság — boldog lesz.

A férjek többé-kevésbbé flott eletet élnek, igyekezzenek tehát egyenrangú, egy

i azon műveltségű nőkre szert tenni. —Ezek majd módját ejtik, mint kedveltessék meg a férjjel a szűk boldog családi kört, melynél nincs nemesebb valami.. —• Mert csak a csendes házi élet árnyékában .viríthat az a gyenge virág, mely a, úai^y • világ égető zajában, elenyész, # pé^v'a'íva'.

Nem bold.og-e a. férj s 'a|3t^^gyaránt' midőn fel ismerve egymásban aá^^s^iűényt.

melyért küzdöttek, bátran ejíiio^lhatják azt? e mit éreznek, nem ingadözva.-d#líbé. a remény és félelem között — Ragyogó nap ez a családi élet egén, melyek sugarai a bimbókat, a szivek boldog reményeit fejlesztik rózsákká.

Gyakran megesik, hogy némely komikus jelenet a különben boldog házasok viszonyát még jobban, még szorosabbá fűzi.

Ismertem egy úri embert, a ki már vén legény volt, a mikor eltökélte magát arra, hogy meg fog nősülni, Meg is találta szive választottját egy, az ő korához képest már nem fiatal nőben. Egy ideig boldogan éltek, de nem soká, mert a férj, az előbb oly kedélyes ember, magában zártan adá át lelkét a szerelemféltés daemonánuk. Pedig a nő szeretetreméltó volt mindenkihez, még sem bátorított fel soha senkit, hogy hozzá csintalan bizalommal közeledjék.

A férj uram délutánon kint sétálgatni ment s hazajöttekor neje szobáját mindig zárva találta. Egy ízben nejének azt mondta ihogy estéiig nem jön. De nem úgy tett. Fél óra múlva honn termett s nejét szobájába zárkozottan találta. — Kopogtatott. A nő ajtót, vonakodott, kinyitni, ö követelte. Jíegtórtóut,'íforribile dicíu ! Mily