Esztergom és Vidéke, 1891
1891 / 68. szám
ESZTERGOM, XIII. ÉVFOLYAM. 68. SZÁM. VASARNAP, 1891. AUGUSZTUS 23. MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre ....... .......................6 fit — kr F él évre...........................................................3 írt — kr N egyed évre........................................................1 írt 50 kr Fgy «zán# ára 7 kr. Városi és megyei érdekeink közlönye. SZER K ÉTz T ÖS É G: jf PFALZ-HÁZ, FÖLDSZINT, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldeudők. KI ADÓ-h7v ATAL: SZÉCHENYI-TÉR 331, hová a lap hivatalos és magánhirdetései, a nyilttérbe szánt közlemények, előfizetési penzek és reklamálások intézendők. HIRDETÉSEK: HIVATALOS HIRDETÉSEK 1 szótól 100 szóig 75 kr, 100- tói 200-ig 1 írt 50 kr, 200-tól 300-ig 2 frt 95 kr. Bélyegdij 30 kr. MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legj lányosabban közöltetnek. NYILTTER sora 20 kr. Szebb jövő felé. Esztergom, aug. 22. Néhány nap múlva már megnyílnak az iskolák kapui s a szülők elhozzák kipihent gyermekeiket. Az utolsó hót az előkészületek hete. Legtöbb szülő az utolsó napokra bízza, hogy melyik iskolába adja gyermekét. Pedig aligha van fontosabb határozás, mint mikor az életbe vezető utakat jelöljük ki gyermekeink számára. Az iskolázás nálunk nem viszi végig a tanulóságot az el in fejleszt és valamennyi fokán. Legtöbb tanuló a középiskola negyedik osztálya után félbeszakítja tanulmányait s elmegy iparosnak, kereskedőnek, gazdának, kis hivatalnoknak s egyéb szerencsevadásznak. Ez nem elég az üdvösségre. Tiz-husz év múlva csak egész művelt iparosok és kereskedők fognak boldogulni. Olyanok, a kik nemcsak Ausztriával képesek érintkezni, hanem az egész művelt, világgal. Nyelvismeret, szakiismeret, nép- és országismeret nélkül iá jövő nemzedékek már nem prosperálhatnak. Épen azért égető szükségünk volua már most egy magasabb fokú kereskedelmi és ipariskolára, melyek az elemi oktatáson kivűl valamivel magasabb színvonalra emelik a növendékeket. A müveit külföld számottevő iparosai és kereskodői között már nem is megy [eseményszámba az, ki egyetemi műveltséget sajátított el. Vannak kereskedők N8 iparosok, a kik szakmájukból a rokontudományok tudori szigorlatait is kiállják. Az ilyen kereskedők és iparosok előtt mtán nemcsak a vagyon tekintély, bans, az iutelligenczia is.: Esztergom sorsa és jövője az általános műveltségű polgárság. Mindaddig, inig a század uralkodó eszméit meg nem értjük, inig városunk magasabb élet- czéljaival tisztában nein vagyunk, mig iparunkat és kereskedelmünket, mint virágzásunk legfőbb tényezőit szélesebb alapokra nem fektetjük, mig a haladás nyelvein beszélni nem tudunk: nem lesz közöttünk összetartás, nem értjük meg egymást, nem fejlődünk, hanem veszteglünk és tespedüuk. Tanuljunk tehát és taníttassuk gyermekeinket. Neveljünk intelligens nemzedéket a jövőnek. Fejleszszük iskoláinkat, istápoljuk a szegény tanulókat, adjunk módot és alkalmat a tehetségek kibontakozására. A szentegyház után legyen legszentebb csarnokunk az iskola, melyet emelni, fejleszteni a haladás minden attribútumával gazdagítani legyen természetünk és szenvedélyünk. A hol virágzó iskolák vannak, ott nem szabad kételkedni a szebb jövőben. Szt-háromság szobrunk. Esztergom, aug. 22. A ki ismeri a vidéki városok, de még a főváros múlt századbeli barock- és czopf-stilü szentháromság szobrait s azokat a külföldi hasonló emlékekkel veti össze, az nem fog sok lélekemelőt találni a vallásos kcpfaragó művészet ezen alkotásain. Esztergom szent-háromság szobra, stilus dolgában még a jobbak közé tartozik, habár a romlandó matéria miatt már évek óta gyászosan csonka. A város legszebb terére most egy szép gondolattal párosított uj szobor- csoportozat készül. Örömmel szolgáljuk a szép ideát, de még jobban fogunk örvendeni neki, ha a szoborcsoportozat művészeti értékű lesz s ha nem kőfaragó és kőműves, hanem képfaragó és építőművész teremti ihletlel és tehetséggel. Egy szép és nagy gondolat emléke fog az uj szentháromság-szoborhoz fűződni. Ez a gondolat Esztergom történetében korszakalkotó. Éppen azért monumentális nyomának is kell maradnia. »A prímás székvárosának diadala« legyen kifejezve a vallás legföuségesebb thémája szobor csoportozatában. Ennek a műnek emlékezetesnek kell lennie. Egész Esztergomnak úgy sincsen híresebb szobormüve a tereken. A mi van, az magasabb kőfaragó munka, de nem művészi alkotás. Legyen a szent- háromság-téri szoborcsoportozat olyan szobormű, melyet gyönyörrel szemlél az idegen, áhítattal a helybeli és keltsen az elhaladó mellett magasztosai)!) érzelmeket. Helyezzék a csoportozatot a tér kellős közepére, szabályozzák a környezetet s akkor büszke emléket fogunk emelni az utókor számára. Esztergom főpapsága és jómódú polgársága szívesen fog adakozni, ha az emlék méltó lesz évtizedünk művészetéhez s azon eszméhez, melyeket képviselni hivatva van. De ha. fillcreskedő szellemben csak közönséges alkotással akarunk cserét csinálni, akkor no hagyjuk meg az uj csoportozatot a Széchenyi-téren, hanem rejtsük el a városi plébánia tér parkjában, ott legalább nem fogja azt hirdetni, hogy volt ugyan jóakaratunk, de hiányzott aestbetikai izlésiiuk és műveltségűnk. Szent István ereklyéje. Legdrágább ereklyénk nekünk, magyaroknak, szent István első apostoli királyunk jobbja, melynek kultusza ma is éppen úgy meg van, mint a múlt századokban. Szent István napján, ez jegyetlen nagy nemzeti ünnepüuköu, ezren meg ezren zarándokolnak a vidékről és a fővárosból Buda várába, hogy részt vegyenek az ünnepélyben és I megtiszteljék a Szent Jobbot, melynek hajdan különös csodafevé erőt tulajdonítottak s még 1778-bau is, midőn Budán esőért tartottak körmeneteket és köuyörgéseket, a Szent Jobbhoz is folyamodtak és három napon át köztiszteletre tették ki. Régente pedig Mária Terézia királynő redelete alapján a Szent Jobb őrei kötelesek voltak a szent ereklyét éven- kiut hatszor nyilvános tiszteletre kitenni és pedig szent István ünnepén és uevenapján, szent Imre ünnepén és triduumán, szent László ünnepén, a ' kéznek Budára érkezése napján, május 29—31. napjain, szeptember 2-án, Budavára visszavétele napján, melyet ennek következtében az egész kát. egyház szent István ünnepeként ül meg. A Szeut Jobbhoz még e században iz,,k^o&ísWks“iárc2á]&, IIOSSUTS LMOS mUAMA, Kossuth Lajos nevenapja Magyarország ünnepe ; Régi fényét visszakapja Csak ez a név zengje be ! A bánatnak, a panasznak Hangja akkor elcsitul, Szép reményén uj tavasznak Lelkünk újra felvidul. Visszafojtjuk a keservet, Mely szivünkből felszakad. Sorsunk gyásza, gondja verhet, A hon boldog és szabad ! Úgy álmodjuk, a hogy régen ősapáink kivivák : Magyarország ! dicsőségben Lát ragyogni a világ. Fejedelmünk Budán székel, Mást nem ismer, csak magyart; összeforrt e hősi néppel, Jóben, roszban véle tart. Udvarában a zászlósok, Ott a nemzet legjava, Ott a költők és tudósok, Ott a küzdő nép szava! Emel és sújt, áld és büntet Az igazság és a jog ; Nézve délezeg seregünket, Seb szivünkben nem sajog. A vezérek s közvitézek Egyetértő honfiak, Farkasszemet sose néznek, Egyet tudnak: győzni csak! Boldog ország minden táján Békességben él a nép. Szabadsága rózsafáján Minden bimbó tiszta, ép. Idegen kéz nem sarczolja, Ellenségtől nem remeg ; S ki testvérül átkarolja, Orvul nem rabolja meg. Gyáva szóval meg nem sértik Ereklyéit, zászlaját; Megbecsülik és megértik Nyelvét, vágyát és baját. Itt felsóhajt negyvennyolezra, Meg nem marják az ebek ; S ki felcsúszott magas polezra, Nem csúfolja rejtve meg. Munka, béke, fény, önérzet: Oh milyen nagy álom ez ! Honfi szivre, bárhogy vérzett, Gyógyitó hir lengedez : Hogy e véren, drága áron Szerzett szent föld a mienk, S négy határon, minden váron Zászlónk három szine leng. Büszke álom . . . S messze földön Kossuth Lajos gyászban él . . . Szállj el hozzá s mondd: köszöntőm Te lehulló falevél! Szállj el hozzá, vidd el hozzá Reád pergő könnyemet . . . Oh ha szellő hirét hozná, Hogy közénk jön . . . hogy jöhet ! Ha lehetne azt üzenni, Hogy az ábránd mind való ; Hogy nincsen gát azt megtenni, A mit érez millió ! Hogy nem kell már jármot nyögnünk, Elünk mint bű magyarok ; És fölöttünk és köröttünk Vércse-had nem kavarog. A hazáé, önmagáé, Független nép a magyar. Szabadságé és királyé Mind a szív itt s mind a kar! S a kalászszal rengő rónán Az az ének száll tova, Melyet barezban, vészes órán Zúg a bátor katona . . . Kossuth Lajos, ha megérnéd Ezt a büszke ünnepet, Tudom, Istent áldva kérnéd, Hogy ne nyújtsa éltedet. Élni egy szent czél javára, S mikor a hon czélhoz ér, Meghalni, a sikert látva : Ez a legszebb pályabér ! RUDNYÁNSZKY GYULA. 4 mai, pálosok Lengyetaságbaa. (Yé ge.) 1866« évi sz. kereszt felmagasztaltatása napján először tartottak a pálosok Szentkereszten bucsu-ünuepet. A környékbeli lelkészkedő papság és nép, valamint az odazarándokolt hívők ezrei örömmel látták a visszatelepitett kedves »fehér barátokat,« kikről apaik és nagyapáik annyi szépet s jót meséltek. A szegény pálosok és nép öröme nem tartott azonban sokáig. Pártfogójuk a jó lierczegpriinás halálával az ő ügyük is sírba szállt. A krakói monostort Dlugosz János ismert nevű lengyel történetíró s krakói kanonok alapította az odavaló káptalan közreműködésével 1471-ben Rupella (Skalka) helyen. A Kázmér városrészre szóló plébániát adminisztrálják 1482 óta. Szép kéttornyú templomát 1700-ban épiték újra, 1889-ben pedig közköltségen restaurálják. E pálos templom is jelentékeny bucsu- járó hely. Itt öletett meg u. i. sz. Szaniszló krakói püspök 1079-ben. A gyilkoló eszközök mai nap is láthatók a templom egyik mellékoltáráu a következő felírással: »Siste graduni Div^s me tinxit sanquine Praesul.« A templom udvarán emlékszobra is látható egy kőkorláttal körülvett mélyített helyen. A krakói pálos monostorban is vannak ránk nézve érdedes emlékek. A többi között az ebédlő fölött ezen felirat olvasható : Széchenyi Praesul quondamNostrensis Eremi Pristia busta videns haec gomebundus ait: En Nostrea jacet gloria, fama, uecus, Tereentenus ubi Superis psaliebat alumnus, Nunc totidem videas hic ululare feras. Hue adsis Pauli pubes reparanda ruina est Auxilia trices experiare inanus. Kizeukivül a folyosókon több özséb- s más magyar pálo3 atyára vonatkozó képek.
