Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 67. szám

ESZTERGOM, X11L ÉVFOLYAM.

67. SZÁM.

CSÜTÖRTÖK, 1891. AUGUSZTUS 20.

MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER:

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉSI ÁK:

Ej;Ó8z évre

...........................•................................6 frt — kr

P

él évre ......................................................................3 írt — kr

N

eg.ved évre.................................................................1 fit 50 kr

Fgy szám ára 7 kr.

Városi és megyei érdekeink közlönye,

SZERKeTzT ÖS É G:

PFALZ-HÁZ, FÖLDSZINT,

hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.

K I ADÓ-hTv ATAL :

SZÉCHENYI-TÉR 331,

hová a lap hivatalos és magánhirdetései, a nyilttérbe szánt közlemények, előfizetési ponzek és reklamálások intézeiidők.

•---------•----------------------------------------------------------•

HIRD

ETÉSEK:

HIVATALOS HIRDETÉSEK 1 szótól 100 szóig 75 kr, 100- tól 200-ig 1 frt 50 kr, 200-tól 30U-ig 2 frt 95 kr. Bélyegdij 30 kr.

MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjutányosab- I ban közöltetnek.

NYILTTÉR sora 20 kr.

• ----—--------------------------*----------------------------■ ....-•

S

ZÉKI ISTYÁH KIBiLY

ELSŐ TÖRVÉNYSZERŰ ÜNNEPÉN.

NNEPLŰNK ma, győzött a „szent-* eszme . . Templomokba gyűl a sokaság ;

% Glóriát zeng a liivők serege:

Törvényszerű lett az igazság !

Egész magyar nemzet ünnepel már Szent napodon dicső, nagy király !

Ki e honnak megalapítója,

Királyunk és apostol valál.

Elfogulva volt sok honfi keble,

A szivekben dúlt vallásviszály . . .

line ! ma már széles e hazában Ünnepiünk, meid oszlik a homály.

0« Budában pompa és ünueplés Veszi körül, áldja Jobb-kezét,

Ki **rélylyel s dicsőn kormányozta Nagygyá tette a hont, nemzetét.

Magyarok Istene ! hőn dicsérünk,

Ki nekünk adtad István királyt;

A szent Jobbnál leborulva kérünk :

Végleg szüntesd a vallás viszályt!

Csak agy .1#«« dicső Irazáuk dicsőbbé,

Ha fiai egyetértenek ...

Hit-, reményben és közszeretetben Ünnepelik a nagy ünnepet.

Magyarok Asszonya ! kinek felajánlá Első, nagy királyunk a szent koronát,

Isteni fiadnál térdre hullva kérünk :

Vódjed, óvd tovább íb a magyar hazát!

Pihen a kar, működik az elme . . . Templomokba gyűl a sokaság;

Glóriát zeng a hívők serege:

Mert törvénynyé volt az igazság!

(Békás-Megyer.)

SIN KA ENDRE

Szenthár jmság-szobor.

Esztergom, aug. 19.

Esztergom sz. fcir. város plébánosa a Szeniháromság-szobor megírj it tatása iránt a legközelebb tartandó városi közgyűlés elé a kővetkező'előterjesztést adia be :

Tek. közgyűlés! Régtől közóbaj tárgyát képezi a nemes város közönségénél a város legelőkelőbb helyén álló Szentháromság-szobor megújítása.

A vallásos kegyelet, párosulva az ősök intézményei iránt való kegyelettel, fakasztja a közönség szivében ez óhajt, s a közönség méltán várja, hogy óbajának megvalósítására azok tegyék meg az első kezdeményező lépéseket, kiknek legelső sorban feladatuk, azon kettős kegyeletnek érzetét ápolni, erősíteni, nevelni, a most élő nemzedék szivében.

Mély tisztelettel alulírott, állásomnál fogva egy vagyok e tényezők közül s igy csak kötelességet teljesítek akkor, midőn a nemes város ügyeit vezetfy annak érdekei iránt, legyenek azok anyagiak vagy szellemiek, érzékkel biró és mindenkor a legőszintébb érdeklődéssel viseltető hatóság- és közgyűléshez fordulok, mint olyanokhoz, kik egyrészről legnemesebb feladataik közé sorozzák ama kegyeletnek ápolását s kiknek másrészről a jelen esetben egyedül áll hatalmukban a kegyelet ezen óhajának megvalósítása.

A szobor megújítása tetemesebb anyagi áldozattal jár, mintsem annak összehozását társadalmi utón a nemes

város közönségének jelen körülményei között, midőn áldozatkészsége épp a társadalmi téren oly sok irányban vétetik igénybe, remélni lehetne ; a szobor alapja oly elenyésző csekélység, hogy e munkálatnál számba alig is vehető ; a renoválás eszközlése halasztást nem tűr ; mindeme körülmények kényszerítő ereje tette szükségessé, hogy e nemes város közönségéhez, mint testülethez forduljak és attól, mint olyantól kérjem alázattal a szobor megújítását.

A megújításhoz kettős muukálat szükséges : szobrász és kőfaragó munka. E kettős munka költségei az előzetesen kórt és beérkezett költségvetések alapján négyezer forintra irányozhatók elő. A szobrász munka maga 2774 irtot igényelne, melynek művészi becse iránt azonban elegendő kezességet nyújt a szobrászoknak szakképzettsége és neve, kik az ajánlatokat benyújtották, ha a kivitellel megbizatnak. E szobrászok Szász Gyula és Bezerédi Gyula urak, ;i> itt a helyszínén tett szemle, továbbá a szoborcsoportozat méreteinek velük közölt adatai és fényképe alapján nyújtották be ajánlataikat, s kik közül az utóbbi Bezerédi Gyula ur, azon kegyeletnél fogva, melylyel Esztergom szab. kir. város mint második szülőhelye iránt viseltetik, hol kiké- peztetésót nyerte, a maga művészi tehetségét díjtalanul szentelné a szobor megújítási munkálatainak, mint azt úgy személyes ittlétekor élőszóval, mint pedig alulírotthoz intézett levelében ismételten kijelentette és csakis

az anyag és a mechanikus munka díjazását kötné ki a munkálatot teljesítő képfaragó részére. Anyagul a szobrokhoz ugyanő málna-hegyi követ hoz ajánlatba, mint tömör voltánál e célra a sóskúti kőnél alkalmasabbat, a melyből az uj országház összes szobrai is készíttetnek.

A költségek egyharmad része Ónkén* jtes adományok és némi alapítványi ! kamatokból nyerne fedezetet, a másik , kétharmad fedezése azonban a uomes város közönségének nagylelkűségére van utalva, melytől e szerint 2500 írtnak a nevezett czélra leendő megszavazását bátorkodom alázattal kérni.

Legyen szabad kérelmem előterjesztése után azon indokokat felhoznom, melyek ezen tetemes áldozat kérését kimentik s a melyek, talán olegendők lesznek a tekintetes Közgyűlést mog- ■ győzni a felől, hogy a szobor megújításának eszközlése egyikét képezi azon feladatoknak, melyek elől a nemes város közönsége el nem zárkozhatik.

Arról van szó, hogy a szobor tovább megmaradjon-e, vagy egyszerűen: lebontassék ; mert úgy, amint áll, már jó ideje csak sérti a kegyeletet és kivétel nélkül mindenkit, első sorbau mégis a nemes város túlnyomóan ka- thoükus közönségét, melynek pirulva kell mások előtt okát adui, ha ugyan lehetséges, a szobor jelen állapotában való fenállásának.

Semmi kétség az iránt, hogy a nemes város közönsége egy pillanatig sem óhajtja tovább a jelen állapot fenmaradását. Lebontás, vagy meguji^,Iszisrpísfiiíb‘1árG2ája,

A mai pálosok Lesgy sloisságbaa.*

»Decretum. — Cum esset nobis relatum, .quod discipline claustralis in ordine Pauli- cnorum per Hungáriáin eiusque Provincias cpenitus deflexerit, visum est nobis, ut üictus Ordo generatim per nostras pro- hrincias cassetur, bona illius Fundo Religio- [rais cedant; — membra autem, si sunt uipta, ad Scholas aut ad Curam animarum liipplic^ntur, si verő non, time pensionen- i.jur. — Yiennae 7. Febr. 1786. — Jospbus

III. m. p. — Comes Carolus Pálffy m. p., *1 Josephus Szegedy m. p.«

II. József császárnak e dekrétumát kapják az előbbi pontokban bemutatott derék soálosaink a fenti óv február havának egyik, k’ájuk nézve végzetes napján.

Bármennyire sejthették is pálosaink e Vészes csapást, látván a szomorú példát mnás rendek sorsán, mégis jogos reményt tápláltak fönmaradhatásuk iránt. Hisz egyet- jeen magyar szerzet voltak, hiven és buzogó n szolgálták az egyházat és hazát, nem jeles rendtaggal dicsekedhettek, életmódjuk sem eshetett megrovás alá. Mégis 'íltoröl tettek, elöröltettek igazságtalanul ggy gyenge, hozzá alaptalan okkal.

> Ordódy Károly akkori s utolsó pálos rend- generális megkisérlett mindent a fennti í ekretum visszavonására: személyes lépé* Szerinek 1888/89-beß „A pálosokról“ irt $ iíziratban kötetnyi müvének ulole

seket tett rendje érdekében, egy jól átgondolt felirati kérvényt intézett a K. K. és R. R.-hez, melyben erősen érvelt az egyetlen nemzeti szerzetnek honában való létjogosultsága mellett s kérte annak fenntartását. Mind hiába. Rendje feloszlattatok, a rendtagok a dekrétum szerinti sorsban részesültek, a több millióra rugó vagyon a vallás-alaphoz csatoltatok, ő pedig kapott egy szerény apáti czimet s mint ilyen Veszprémben élte le bús napjait 1792-ben bekövetkezett haláláig.

Nemzeti szerzetünk azonban isteni gondoskodás folytán nem szűnt meg végkép. A pálosrend él még, olvasó, még él kis töredékben Lengyelországban.

II. József eltörlési rendelete e testvérhonba, mely végleges szomorú felosztását csak 1795-ben érte meg, nem hathatott. Porosz- és Oroszországhoz tartozó lengyelföldre éppen nem, Ausztriához tartozóba is csak bénitóiag, mert nem akarta a császár az eltörlés által az a nélkül is elkeseredett lengyeleket vallásos lelkületűkben is sérteni.

A szerencsésen megmenekült pálos pro- vinczia számára VI. Pius pápa a megszűnt »generalis«-i hivatal helyébe »visitator generalis« újabb tisztséget állitott fel. Szegény Ordódyt a hálás lengyel pálosok megválasztották első ilynemű vizitátorrá s viselte is evtisztséget 1785-ig.

E pálos provinczia sem maradt épen. Nemsokára egyik csapás a másik után érte, s nem egyszer voL közel a teljes feloszlatáshoz.

Ily csapás volt az 1810-ben bekövetkezett, midőn II. Frigyes Vilmos porosz király egy rendeletével a gfokoweki és topolnoi pálos monostorokat megszüntette, a hires csensztochovai monostorhoz tartozó birtokokat pedig elszedte.

Lesujtóbb csapás érte a rendet 1819-ben, midőn I. Sándor czár egyelőre kilencz monostort eltörölt: a varsóit, beszowit, brdo- viait, vielunyit, pincovit, oporowit, viel- komliit, lenciensziit és lesnioviait. Persze a porosz, illetve orosz valláspolitikának e katolikus intézmények éppen nem voltak megfelelők.

II. Sándor czár mérte rájuk az utolsó csapást. 1864. jun. 16-án kibocsátott eltörlési parancsával a vlodaviai, vieroszowi, majd a kopniczai és lesnai monostorokat megszüntette, a csensztochovait és ehhez tartozó szt.-Borbála-házat pedig kifosztotta s őrizet alá helyeztette. A csensztochowai anyamonostorba valóságos rablómódra éjjel 12 órakor törtek és elraboltak minden néven nevezhető kincset és értéket.

Az említett rendelet folytán az összes pálosokat az anyamonostorba gyűjtötték, küzülök a külföldi születésüeket kitolon- czolták, a többieket pedig folytonos katonai őrizet alatt tartották. A novicziusoknak nem engedték meg a fogadalom letételét, a fogadalmasoknak az ordináltatást. Novi- cziusok felvétele egyszer s mindenkorra el- tiltatott. A rendi összes elöljáróknak (vizi- tátor generális, provincziális, volt perjelek stl>.) pedig meghagyatott: úgy merészeljék jogaikat gyakorolni, hogy azonnal Szibériába portáltatnak, a mint ez egy pálossal, ki a rablókat megtámadui merte, meg is történt.

így éltek a szegény pálosok az anya- monosterbíwi, győtörtetve, életmódjukból

kiforgatva. Még a rendi szabályokhoz sem volt szabad egy ideig alkalmazkodniok : orosz ukáz volt a mérvadó mindenben, melyet egy névleges fö tartozott megérkezésekor felolvasni.

A lengyel provinczia összes monostorai közül csak a csensztochowai anyamonostor maradt fönn oroszországi lengvelfóldön és a krakkói monarchiánkban.

Lássuk e két pálos monostort közelebbről.

Zalka János győri m, püspök ő méltósága 1862-ben, még mint esztergomi kanonok elzarándokolt Csesztochovába, a hires bucsuhelyre, hogy az ott lévő csodálatos Hária-kép előtt áj tatosságot végezzen és a pálosok akkori állapotáról tudomást szerezzen. Ez útját a »Magyar Siou« 1863. évi folyamában érdekesen Írja le, leírását a következőkben egyik forrásul használom.

Csesztochowa v. Csensztochowa a Krakó- ból Varsóba vezető vasút mellett fekszik a kálischi egyházmegyében. A városka mint- egy 5000 lakost számlál s félórányira van Ó-Csesztochowától. Az anyamonostor az u.

n. Világos-begyen, helyesebben . halmon épült. Létrejöttét az . egy helyen ■ már általam említett körülménynek : egy csodálatos Mária-kép ottani elhelyezésének köszönheti. Hozzá teszem; annak könheti mai fennállását is.

A kegyelemképet a hagyomány szerint szt.-Lukács evaugelista festette még a Szentszüz életében ennek munkaasztalára. Szt.-Ilona, N--Konstantin anyja, találta fel a szent kereszttel együtt Jeruzsálemben, honnan Konstaotinápolyba vitette. Nice- phorua caáazár e képet N agy JK ár oly uak,