Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 7. szám

a vallásos érzésnek oly lélekemelő áj latossága csillog ezoken az imákon, hogy a gyermekek bizonyára megtanulják országszerte. Felhívjuk a szülők, tanítók komoly figyelmét erre a gyer- mekujságra, moly nemes feladatának elismerésre méltóan felel meg minden tekintetben. Szítja, ápolja bennök az eiuberbaráii szeretetet, a jótékonyságot. A tokaji tüzkárosultak gyermekeinek ruhára, könyvre nem kevesebbet adakoztak, mint négyszáz forintot. A negyedik számban két kis olvasó a szegény éhező madarak érdekében levelet irt a szerkesztőkhöz. Ennek a levélnek minden sora csupa jóság, csupa szeretet. Meg nem állhatjuk, hogy ki ne írjuk egész terjedelmében. A levél igy szól :

»Kedves szerkesztő bácsik !

Jól tudjuk, hogy nem szeretik, ha »Az én Újságoméba gyermekek akarnak írni. Mi mégis szeretnénk, lia levelünket kitennék az újságba. Nem hiúságból teszszük. Vezetéknevünket elhallgatjuk inkább, csakhogy hiúságnak ne gondolják.

A karácsonyi ünnepeket Gráczban töltöttük az aranyos nagymamánál.

Egyszer, mikor a városi parkban sétálgattunk, képzeljék csak, szerkesztő bácsik, mit láttunk. Egy csapat madarat. Éhesen esipegve szállottak mind egy helyre. Közelebb menve rájöttünk, hogy a hova repdesnek, az a hely madáretető hely. Ne képzeljenek szerkesztő bácsik, valami nagy czifra épületet, melynek sok ab! ika van, aztán az ablakok maguktól kinyi Inak a madarak elölt. Sokkal egyszerűbb hely az, do a madaraknak valóságos áldás. Egy nem fgen magas áll ványon jó széles deszka van megerősítve. Erre a deszkára szórják a magot a madárnak. A deszkának felálló szélei vannak s olyan fedele vau, mint a háztető, hogy a magot a hó be ne lepje, a szól el ne hordja. Seregestül szállnak a madarak oda. íven madáretető boly sok van a gráczi városi parkban.

Mikor láttuk azokat a szálidosó madárcsapatokat, az jutót t eszünkbe, hogy mért ne lehetnének ily madáretető helyek Budapesten is. 0>t van a Mu- zouin-kert, a József-tór, a Széchenyi-tér, az Erzsébet-t.ér. Mind olyan helyek, a hova madáretetőket kellene felállítani.

Kérve kérjük, kedves szerkesztő bácsik, szólaljanak fel az újságban a szegény éhező madarak mellett. A szerkint egy öklöt, három juhot, három ludat, hat tyúkot, húsz cső bőr sört és kétszáz kenyeret kötelesek szolgáltatni. S záradék gyanánt hozzáteszi, ha szolgáiulukat lelki- ismereretesen nem teljesitik, ismét visszaesnek rabszolga állapotukba.*

Sokan úgy vélekednek, hogy a mai szó- kásos halotti torok a torozók intézményében lelik alapjukat, ami azonban a valósággal meg nem egyezik, minthogy a még most is lélező halotti torok eredetét ősrégi magyar szokásaink között már feltalálhatjuk.

A rabszolgaságból igy felszabadított dus- nikok a végrendeletben vagy alapitó levélben kijelelt kötelezettségek teljesítésén kívül még bizonyos mennyiségű adót is űzettek, kiki a maga módja szerint »iuxta snam servilem conditionem.« ügy látszik, hogy az adófizetés tekintetében a legnagyobb kedvezményben részesültek a campanarii- harangozók. Erről tanúskodik V. István királyunknak egy 1170. évi levele, amelyben tekintett)« veszi a harangozóknak a királyi adószedők zaklatásai miatt emelt panaszait és pihenést nem ismerő szolgálatukat, s őket minden adófizetés alól felmenti.**

A dusnikokról átlag kevés történelmi adataink vannak s az ember könnyen arra a gondolatra jöhetne, hogy számuk nem nagy lehetett. Pedig amint az adománylevelek, végrendelkezési iratok bizonyítják, a dusnikok néhol egész falvakat képeztek. Okirataink is erről tanúskodnak. Pl. Ko- ronezó e nemű lakosai után még a XVI.

* Wen/.öf, i. m I. 62. J.

'** Bitlics, A Mm luth. ?gyb tört. Ma^y. II' ■2, 44». J. * 1

kesztő bácsik szavát meghal Igát ják, »Az ón Újságom« olvasói közös erővel még az idén felállíthatnának több madáretető helyet. Nem sokba kerül, de hány madarat mentünk meg vele.

Erre a czólra megtakarított pénzünkből itt küldünk három forintot. Adja Isten, hogy óhajtásunk teljesüljön!

Budapest, 1891. jau. 18-án.

Hálás olvasói

Mariska és Béla.«

Ennek az aranyos levélnek bizonyára meg lesz az eredménye s »Az én Újságom olvasói sietni fognak a madáretetők felállításához filléreikkel hozzájárulni.

CSARNOK.

Esztergom multjából.

(Falusai Imre után )

(V. Történeti adatok.)

1471-ik év vége felé Mátyás király Vitéz János érseket 20,000 főből állott sereggel ostromolta; <ez esemény körülményei felől történetíróink ekként ért esi tőnek : Mátyás hazánk főpapjait egyházi tized jövedelmeikből gyakran megadóztatta, jogosítottnak tart ván magát erre az által: hogy éppen Vitéz érsek s a többi főpapok ösztönzők őt a cseh korona elsajátítását, eredményező háborúra, mellybe azonban őt kiállítani tartozott bandériumaikkal nem követék. A természeténél fogva hirtelen haragra gerjedt Mátyás ezért legelőbb az esztergami érsek pisetumát egészen lefoglalta, s ezen felül őt 7000 aranyig megadóztatta. Vitéz erre, érezve azt is, hogy az ő nevelte király, mint elébb, már nem él tanácsával, az ennek önkénytes kormányával elégületleneluíel szövetkezett, kik követeik által Kázmér lengyel királynak hasonnevű 13 éves fiát királylyá hívták fel ; Sárosba érkezett ez hadával s Hatvanon kérésziül Pestnek tartott, hol pártfeleinek Ígéretük szerint összegyűl niök kell vala. De mikép lepelett meg, midőn hírül vévé; hogy a pártliivek helyett Rákoson, az ezek törekvései felől ideje korán értesült Mátyás hadserege táborozik. Sietve ment tehát Nyitra felé, mely Vitéz érsek meghagyásából önként feltárá előtte kapuit, s hol őt az érsok unokája (a mint jeles költő Janus Pannonius név alatt ismeretes) Czezinge pécsi püspök fogadá. Mátyás e közben az esztergami várban tartózkodott érsekef, nehogy Kázraérral egyesülhessen, mindjárt ennek bejöttékor ostrom alá vetette, jószágéit pedig Nyitra-felé vonultában elpusztította. Midőn Kázmér s lengyeléi Mátyás közeledtéről értesültek, Nyitrán 4000 őrsereget hagy va, az országból kivonultak. — S mivel az erős téli idő az ostromot megkezdetni nem engedte, másikkal Esztergom alá ment az érseket maga megadására kényszeríteni. De a kalocsai érsek, Rangó Gábor (veronai, elébb forenczi szerzetes és Mátyásnak több alkalommal követe) az egri püspök Oi •szag Mihály nádor és Zápolya István megemlékeztették a királyt Viiéznek atyjávali barátságára, és számos érdemeire maga iránt, s haragját megengesztel lék. Közbenjárásukra aztán oly tartalmú szerződést kötött az érsekkel, hogy ez mondjon le minden összeköttetéseiről Kázmérral s újra kűségi esküvel kötelezze magát : miszerint mig ól, csak Mátyást ismerendi királyul, várait oly kapitányokra bízza, kik a király iránt hívek, s erre magokat esküvel is lekötik ; s végre Nyitrát a lengyelektől visszaszerezze. A király ellenben az érsek jogaihoz s jövedelmeihez ezentúl ne nyúljon, az 1471-ben tőle kizsarlott 7000 aranyat visszafizesse, s végre hogy a rágalmazók s bnjtogatókra ezentúl egyik fél se hallgasson.

Farsangi levelek.

(A tornaegyesület farsangi estélye jan 20.)

A mi ugyanaz az i. t. közönségünk nagyon soknevü. Ma tornaegyesület a neve, holnap dalegyesület, holnapután tisztiestély sib. Májd mindig ugyanaz a szép női közönség s ugyanaz az úri publikum. A terem hőmérséklete is a zérusnál kezdődik, húsz fokkal nő órán- kint éjfélig, azután húsz fokkal csökken éjfél után, úgy hogy a zérusnál már senki sincs a teremben.

A tornaegyesületiiek már csak néhány esztendeig van jövője, a mig a matadorok elvesztik önállóságukat. Akkor azután megbukik s uj firma alatt támad fel újra, mint a Frey-Forster- féle hires korcsolya klubb után a mostani tornaegyesület.

A mi publikumunk imádja a változatosságot, mert nagyon monoton érverése van a társadalomnak. Egy pillantás a hónapok óta nem látott emberekre és tökéletesen tisztában vagyunk, hogy mit fogunk hallani egy

században is Dusnok nevet viselt. Kajár község lakosságának egy nagyobb részét szintén dusnikok képezték.* Egy 1290-ki oklevél pedig igy szól: »Pulsatores de Toplieha et eornm socios, super torra Dusnoe vocata existentes.« E kitétel kettőt bizonyít. Szól e néhány szó a dusnikok területéről, fal várói s a dusnik harango- zókról és ezek társairól. Elemezve tehát az okmány e rövid kitételét, nagyon valószínűnek mondhatjuk, hogy a dusnik ok- osztályozásánál fentebb tett megkülönböztetésünk helyes feltevésen alapszik.

A dusnikok kiváltságairól alig szólhatunk. Annyi azonban bizonyos, hogy akik az egyháznak adományoztattak, adó tekintetében bizonyos kedvezményben részesültek. A szolgaosztályra általában súlyos terhek nehezedtek: a vámok, különféle adók, a vendéglátás — descensus— stb. Mint említettük, V. István király a haran- gozókat minden adófizetés alól felmentette, de későbbi királyaink alatt a dusnikok e kiváltsága megszűnt. Mindazonáltal IV. Lászlónak egy 1273-ban kelt levele sejtetni engedi, hogy a dusnikok némi adókiváltságban mindenkoron részesültek. E levél szövege szerint ugyanis az egyházak és kolostorok »rég bevett szokás alapján« felényi adót fizettek.**

A dusnikok intézményének eredetét nehéz volna megállapítani. Kétségtelen, hogy a XII. század első felében már létezett Valószínű, hogy már sz. István idejében is gondoltak a rabszolgák ilynemű szabadon

* Villányi Ka. Györmegye és váró« anyagi miv. tért, 83. 1.

** Villányi Ka. i. m. 88. 1.

bocsátására, mert sz. István törvényköny" vében olvassuk, hogy a hirtelen elhunyt" nak örökösei szeretet lakomát rendezhet" tek. A szabaddá tett rabszolgák száma idő folytán jobban és jobban növekedett, úgy bogy a XIV. század elején a rabszolga osztály hazánkban véglegesen megszűnt. A rabszolgák egy része teljesen felszabadult, más része pedig a jobbagyosztályba olvadt.

A dusnikok intézménye hazánkban a kath. egyháznak volt kezdeményezése s a rabszolgákat felszabadító törekvéseinek eredménye. Ha szorosan tekintjük, átmeneti állapot volt ez intézmény a rabszolgaságból a jobbágyosztályba. Egyszerre eltörölni hazánkban a rabszolgaságot az egyház minden erömegfeszitése daczára sem volt képes; meg kellett tehát elégednie a győzelemmel, amely legalább a dusnikok intézményét hozta létre. S az egyház e csekély vívmányára is mindenki elismeréssel nézhet, akiben egy kevés humánus érzelem lakozik, mert a dusnikok intézménye mintegy előhírnöke volt ama világraszóló törekvéseknek, amelyek a modern rabszolgaságot mindenütt végelpusztulással fenyegetik.

MIOKOVICH MÁTYÁS.

— A rendkívüli havazas méltán aggodalomba ejtő, annál is inkább, mert országokra kiterjedő s igy rohamos olvadásra nagy katasztrófákkal fenyegető. Úgy értesülünk, hogy a vészbizottság már összeül s megkezdi a veszély elhárítására vonatkozó előmunkálatokat.

egész órán keresztül. Ez, a faiéi is is- morötség, e% a vesékbe, szivekbe és zsebekbe fürkésző első pillantás tökó- leleson tájékoztatja a jártas szemet a későbbi fejleményekről. Előre látjuk mi nem fog történni.

De a katonazenekar néhány muzsikusa elszántan fújja Suppé valamelyik régi operetle-uyiiáuyát s a trombiták harsogása közben egymásután érkeznek az esztergomi szépségek, a kiket a rózsás és gyöngy virágos rendezők igyekeznek megnyugtatni aziránt, hogy nem fognak megfagyni.

Wagner Taunhaeuser ábrándjánál már jóformán csörömpölnek a tányérok s a szép közönség az a része, mely több kilométernyire fog lejteni ugyanabban a körben, komoly előkészületeket tesz az útra.

A zenekar »magas sziklabérczeken« jár, búbánatosan siránkozik a kürt s a közönség buzdító tapsokkal tünteti ki a jeles trombitásokat, a kik az éjszaki sarkon képzelik magukat.

Kilenczkor megzendül a szegény Jonu- thánból valami egyveleg 8 ekkor az »osztrák és magyar« zenekarból kiválik a magyar rész s a »császári és királyi« muzsikából megszólal a »királyi.« Nincs szebb látvány az első csárdásnál. Deli a mozdulat, fáradallan a mosoly, üde a jókedv, csupa remény a szív, illatos a virág, gyüretlen a csipke, nem álmos a mama és — álmatlan a papa. Valóságos poézis. Kigyullad a ragyogó szemekben az öröm fénye, villanyos áram indul meg a párok között, hypnolisálni kezdik egymást a szerelmesek s még a métennásáuál jóval tekintélyesebb, hájas hazafiak is fiatalabbak lesznek tizenöt-busz esztendővel. Csak az áldott szivü jó mamák maraduak ugyanazok a tiszteletreméltó áldozatok egész hajnalig. Szobrot érdomelne valamennyi, olyan állhatatos és Kitartó a feláldozásban.

De hát majd husz-harmincz esztendő múlva a silphidekből is csak nyugodalmas garde de dame leszeu s akkor vi lányos világítással csak ugyanaz a jelenet fog ismétlődni. Mindig egyformán forog a világ s mindig egyformák az események.

Carnevál herczeg at.kléfa kosztümben jelent meg s fáradatlanul tornázott egész reggelig. Mert annyi bizonyos, hogy a tornaegyesiilet tagjai sokkal szebben érvényesülnek a báli teremben, mint a torn ate re m homo k j án.

De hogy a vigalom sikerét tanukkal is bizony,üsuk, összeállítottuk a legszebb tanuk következő névsorát;

Buda Jánosnó, Büttner Róbertné, Feichfinger Ernőué, Felsenburg Gyu- láné és Bianka, Földváry Istvánné, Ge/ger Feronczné, Hajas Simonnó és Gabi, Holek Lászlóné, Horváthnó és Mariska, Hulényi Győzőné, Ivanovics Béláné, Kecskés Ilona, Kruplanicz Sándornó és Flóra, Legény Jánosné és Margit, Lett, Károly né, Machalik Kornél, Mezey Dénesné, Giza és Juszt», Munkácsi Károlyué és Sarolta, Müller Gyuláné, Niederman Pál né és Ágnes, Perényi Henriimé és Irma, herényi Béláné és Margit, Rudolf Mihály né, Si- moncsics DezsŐné, Szarkásinó és nővérek, Szlávy Jánosné és Mariska, Tillman n Károlyué és Jolán stb.

A hangulat különben a hőmérő higanyával emelkedett. Éjféltájt nyolczvan fokon tartott a vidámság s ekkor már ananász érlelő bőség uralkodott a te- remban. Egy ötágú u. n. csillár összes milligyortyáival agyoncsepegtetett szemlélő megesküdött arra, h°gy 51 torna- egyesület farsangi diszgyakorlatáról hozta haza a legforróbb reminiszczen- cziákat és legmaradandóbb emlékeket nemcsak s szivében, de — a frakkján is.