Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 55. szám

ESZTERGOM. XIII. ÉVFOLYAM.

CSÜTÖRTÖK 1891. JULIUS 8.

MEGJELENIK HETKNKINT KÉTSZER:

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉSI ÁR:

Eiíósz évre

.................................. 6 frt — kr

F

él évre..........................................................................3 írt — kr

N

égy ed évre.....................................................................1 frt 50 kr

Egy szám ára 7 kr.

Városi és megyei érdekeink közlönye. S Z E R K eTz T ŐSÉG:

PFALZ-HÁZ, FÖLDSZINT,

hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.

K I * n ó - hTv ATAL:

’SZÉCHENYI-TÉR 331,

liová a lap hivatalos és inagáiihirdetései, a nyilttérbe szánt ki'izle- mények, előfizetési pénzek és reklamálások intézendők.

®----------------------------------------------------------------------•

H

IRDETÉSEK:

j HIVATALOS HIRDETÉSEK 1 szótól 100 szóig 75 kr, 100- túl 200-ig 1 frt 50 kr, 200-tól 300-ig 2 frt 95 kr. Bélyegdij 30 kr.

MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjutányosab- j ban közöltetnek.

NYILTTÉR sora 20 kr.

® '———1-------— -----— —----------------------------------O

A magyar korona.

Budapest, jul. 7.

Össze kell szód ni a magyar embernek minden erejét, hogy el ne veszítse türelmét, mikor egy-egy bukaresti oláh vagy egy-egy magyarellenes németországi lapnak czikkét olvassa a magyar- országi oláhok helyzetéről.

Az arezátlan hazudozásoktiak az a conglomeratuma, az ámításnak az a legmagasabb fi fikája, a mi ezekben, a fajgyűlölet tajtékzó dühével feleresztve nyilvánul, valóban ritkítja párját.

A nemzetiségi agitátorok piszkos kalamárisába kellene mártani a toliunkat,J ha méltó válasz!, akarnánk adni ezekre a fönnedvénvekre s minden egyes so-1 [rukért rágalmazási pert kell one indi- itanunk a magyar nemzet nevében az »elfogulatlan józan ész it él őszóke előtt, Ella ugyan ellenfeleink az ilyen fórum miéi meg nem futnának.

Komoly aggodalommal látjuk, hogy ■Ik ön nyelni ü és bűnös kezek mint gyújtogatják körülöttünk a fajgyűlölőt ttizét, ide nem magunkért, hanem a h izai niemzelisógekérfc aggódunk.

Mert ha most Magyarországon, miniden nemzetiségnek oláhnak, tótnak, (németnek ugyanaz a szabadsága van, a Mii a magyarnak, sőt az 1868-iki törvényhozásnak adakozó kedvű nagylelkű- bégéből a nemzetiségi törvényben még tazonfelül extra kedvezményei is vannak s ha most a magyar nemzet oláhban, jióthan és németben a saját fiát látja s a magyarok az idegen ajkú nemzetiségeket testvérekül tekintik ; és a

nemzetiségeknek ilyen helyzetében maguk a nemzetiségek köréből indul ki a fajgyűlölet szívása, akkor ki kezeskedhet ik, hogy nem a magyar állam hivatalos köreiben, hanem magában a magyar társadalomban, sőt még talán a törvényhozó testületben is nem támad-e egy erős reactió, melynek kellemetlen sőt veszedelmes hatását éppen a nemzetiségek éreznék meg.

Fontolják meg csak Romániában, hogy ha a magyar nemzet a »nemzeti culIura« terjesztésében ugyanazokat a módokat követelné, a miket most Romániában propagálnak, — pedig talán épp oly joga volna hozzájuk, — nem Románia bánná-e meg?

Mert mit csinálnak Romániában ? Gyűléseket tartanak, tiltakozó és tiin-j telő határozatokat hoznak, nemzeti j ligát alkotnak s pénzgyüjtéseket ren-j deznek oly czélra, hogy Románia területén túl ngitatiót kezdjenek, beavat-1 kozzanak egy idegen állam belügyeibe1 s ennek az államnak oláh ajkú lakosságát fölizgassák ez ellen az állam ellen. És ezt teszik a »nemzeti cul túra«'' ezégére alatt. Es előállanak aMajoreseuk j és beszélnek a magyarok ellen és mindenféle újságírók imák a magyar nemzet ellen.

S mit csinálnak Magyarországon a nemzeti culíuráórt? Csinálnak jámbor közművelődési egyesületeket, melyeknek hatáskörét szigorúan Magyarország területére szabják s azután előállanak a Dunántúlról Széli Kálmán meg Beksics, Erdélyből .Horváth Gyula meg Bartha, a felvidékről pedig Szalavszky

meg Rndnay Béla s unisono tiltakoznak Magyarország terülő1 én belül is az erőszakos magyarosítás ellen. Kímélettel, gyöngédséggel s csaknem alázattal szól a magyar nemzet, a nemzetiségekhez s a cultiira áldásait bőven ontja n y a k ii n k b a, gy e rm o k m e n e d é k 11 áz a- kat, óvodákat, népiskolákat állít tanulóknak s tanítóknak jutalmakat osztogat, csak tegyék meg azt, a mi kötelességük s kegyesen sajátítsák ol annak az államnak nyelvét, melynek kenyerét eszik s mely békés életükről gondoskodik.

Ha már most a magyar társadalomban ragadós lesz Románia társadalmának példája s a nemzeti cul túra agita- tiójának határát és eszközeit is ahhoz hasonlóan szabja meg és a radical is magyar eh au v in isták túlszárnyalják a mérsékelt és tapintatos colt neolitikusokat vájjon nem fogja-e kárát vallani ennek Románia éppen úgy, mint a magyarországi románság ?

Hogy a tájékozatlan külföldet a pro- fessionaíus agitátorok félrevezessék s legalább látszólag kimutassák, hogy az »oláhok Magyarországon el vannak nyomva«, úgy tüntetik fel az oláh nemzetiséget, mintha Magyarországon a magyar nemzettel egy rangú közjogi tényező volna s egy berlini magyarfaló lap a »Tägliche Rundschau« azt írja többek közt, hogy »az oláhok tulajdonképpen ugyanazokat a dolgokat követelik —- s egyebet semmit — a miket a németek, a csehek, a lengyelek, a horvátok és a magyarok a habsbnrg koronától már rég megkaptak : saját iskolákat, oláliul tárgyaló

törvényszékeket és autonom luriomáuyi kormányzást.« Tehát a kedves agitator urak nem akarnak »semmi egyebet« csak közjogi forradalmat Magyarországon s ennek a kedvéért elfelejtik, hogy a magyarok helyzete Magyarországon nem egyező a csehek helyzetével Aus- triában, hogy az oláhok közjogi helyzete nem azonos a magyarok helyzetével, hogy a magyar nemzet nem kapott a »habsbnrg koronától« semmiféle nemzeti jogot, mert a habsurg-ház kapta magyar koronáját a magyar nemzettől és az a korona, mely a magyar király fejét ékesíti, tiszta magyar korona s nincs abban sem cseh gyémánt, sem oláh kavics.

PORZSOLT KÁLMÁN.

ISKOLÁINK.

(II. Reáliskola.)

Esztergom sz. kir. város nyilvános alreáliskolájában a rendes tanárok száma 7.

Az intézet látogatottságára mutat ama körülmény, hogy a lefolyt tanévre 163 tanulót vettek fel, kik közül 155-en tettek vizsgálatot. E szám remélhetőleg fokozódni is fog. a jövő tanévben u. i. elő fog adatni a reáliskolában a könyvviteltan is, mint rendkívüli tantárgy, melynek tanulása nagy előnyére válik az ipar s kereskedelmi pályára lépő tanulóknak.

A segítő alapról még mit sem referálhatunk. Koller József alapítványának gyümölcseit, minthogy a hagyaték mai napig sincs letárgyalva, az intézet

Ai„Eszt6rgoin ss Viiske^iámája.

A szentlélek.

(Pünkösdi rerainisceiuiák.)

A pünkösdi ünnepeket ez évben is, mint [9 end esen, falun töltöttem Csermő Felix maratoninál. A vasárnapi ebéd alatt, a régi jtdökről beszélgetve, felelevenítettünk egy ü ülönös történetet, mely vagy másfél év- siized előtt ugyané napon, ugyané helyen jiítszódott le, de nem feledte el egyikünk Kern ; hisz mindketten szerepeltünk benne 5 a következményeit mind e mai napig erezzük.

1 Nyolczadik napja tanyáztunk már akkor [ Félix házában. Tizenkettőn voltunk ép- i9en, csupa régi, összeszokott könnyüvértt dszimborák. Volt közöttünk jogász, piktor, xfiazda-ember, X-ed éves szigorló orvos stb., óvóval minden kikerült közülünk, csak va- riuml nem volt egyikünk sem. Füstös, bor- seözös korcsmákban, zöld posztós kártya- asztalok mellett, kéjes illatú chambre iqeparéekben pezsgös poharak és simulékony imánykarok közt telt el egész fiatalságunk, googyasztó gazdaságot vittünk mindannyian (Pénzben, időben, egészségben, anélkül, ogy produkáltunk is volna valamit. Most n már hét nap óta hupáztunk, poharaz- [nink, kószáltuuk szerteszét és fecsegtünk szászon talanságokat folytonosan.

8 Szép, hatalmas domínium volt a Félixé, [6 lért nem egy kisebb von nnd zu német '-mrczegséggel, de nagyon fura viszonyok D.’alkodtak benne, akárcsak az operettebeli

királynál, a hol a kondás készítette a budgetet és a miniszter őrizte a disznókat. Mintha a Csipkerózsa százados álma nehezedett volna az ősi kastélyra. A meszelés régen lehámlott, a vakolat is mindenfelé lepotyogott a rongyos, mezítelen falakról s amint a buja, soha nem nyesett repkény- és vadszőlöindák bekúsztak azokat, úgy nézett ki a bomladozó épület, mint az elvirult, megviselt külsejű aggszüz, aki ka- ezéran felvirágozza magát. A szökőkút megrepedezett porfyr medenezéjében aranyhalak helyett béka-légiók terpeszkedtek s a terjedelmes angol kert kúsza sűrűjében baromfiak és béres-gyerekek sikoltoztak. A szobákat csak akkor takarították, ha a vastagon lerakodott por már nagyon bántotta a Felix astlunás tüdejét. A tiszta góth stylben emelt épület olylyá vált idővel, mintha valami középkori Fulko lovag sziklafészke volna. Felix olyanféle hóbortos életet folytatott benne, akárcsak a rigólyás öreg Kadarkuthy báró a Jókai regényében.

Megelőző este sokáig poharaztunk s a pünkösdi piros sugarak csak úgy tiz óra felé tudtak az ágyból kizavarni. Bevágtunk egy-két knpicza borovicskát, befaltunk jó porczió paprikás szalonnát s azután leballagtunk a faluba, hogy a templomból hazatérő fehér cselédekkel incselkedjünk. Olyan hangulatban voltunk, milyenben muri után rendesen. A fejben valami zsongó, mámoros hangzavar zümmög, a mely a bőgő brúgásábói, szilaj nóták for- tissimóiból, orfeumi kupiék banális refrain- jeiből, pohárcsengésböl, vad kaczagásból verődik össze valami különös, bizsergő harmóniává. A fáradt kimerült idegek

gyöngék, rendetlenül működnek Az ember minduntalan hallucinál, hangokat hall a levegőben s ha lehunyja a szemét, bizarr fantomokat lát az őt környező feketeségben.

Felix például egyszemű fekete bivalyt látott ilyenkor rendesen, a piktort féltucat megelevenült Rubens-alak tánczolta kőiül antik pongyolában, előttem meg rendesen j egy fejbicezentő bő tógája, hosszú szakállas öreg bácsi pukedlizett.

Mikor delet harangoztak, visszatértünk a kastélyba. Rekedt, tikkasztó, kánikulai- meleg volt s bár nem láttunk a setéi kék égen tenyérnyi felhőt sem, nem kételkedtünk, hogy nem fog a nap zivatar nélkül végződni. Fáradtan, támolyogva bandukoltunk be az ódon, bolthajtásos, gömbölyű ebédlőbe, a mely ma úgy tűnt fel nekem, mint egy megmerevült, óriási lomha ásitás. Egy mythosbeli szörny hatalmas, tátott száj ürege, amely falánkon elnyel valamennyinket. * Szótlanul leheveredtűnk a puha zsöllyeszékekbe mindenféle kényelmes, hanyag poseokban. Belekóstoltunk a korhelylevesbe s a szempilláink csakhamar lomhán kezdtek mozogni, úgy hogy Barabás Lonci, a ki az alvásnál csak a vizet gyűlölte jobban, szörnyen megijedt, hogy még a főzelék felhordása előtt el találunk bóbiskolni.

Benczi volt prózai gondolkozása kompániánkban a legpoélikusabb hajlamú lélek, aki diák korában még szerelmes verseket, is fabrikált s abban a meggyőződésben élt, hogy van benne valami hamleti, ködös vonás, ami aunyiban nyilatkozott is nála,

hogyha belépett, végtelen, töprengő monológokat szavalt s a dán királyfit nagyban fölülmúló ostobaságokat művelt. Valami sarokban egy ócska, táblátlan köny- ; vet fedezett fel, most a gyerek rögtön szakértőleg búvárkodni kezdett benne. Végre kisütötte, hogy valami kis normalista kiérdemlőit bibliája az.

— No ti léhűtők, úgy sem voltatok ma templomban, felolvasom hát én nektek a mai szent evangéliumot. Hallgassátok isteni félelemmel ! — mondotta s feltápászkodva a székéről, lehetőleg kiegyenesítette magát s ünnepélyesen megnyúlt arczczal, kenetteljes, monoton hangon eldarálta a pünkösdi ünnepre vonatkozó passust.

— . . . Lön pedig, hogy egyszerre zúgás támadt, a mely erős szélként jó ve az égből és belölté az egész házat, a melyben az apostolok egybegyiilve voltak. Mindegyik fejére tüzes nyelv égett. Ekkor mindnyáján hitelének a szentlélekkel . . . stb.

‘ A kitünően mímelő prédikátor nem aratta a megérdemelt hatást Isten tudja mi okozta ezt! Kellemetlen csend állott be szavaira, mint mikor valami adomát hallottunk, a melyen nevetni illenék, de nem tudunk. Vagy mikor valami tréfa rosszul sikerül. Végre is a nagyokat szuszogó Félix szakította meg a hosszantartó csendességet.

— Ej, nini, mi is éppen tizenketten vagyunk, akár csak az apostolok ! Erre a nagyszerű véletlenre akár ihatnánk is egyet gyerekek.

Persze hogy ihatunk mégpedig nem egyet. A negyedik kupa után már a szerepeket is ; kiosztot tuk egymás között. Balaton Jóskát megtettük Péternek, mert neki volt a leg-