Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 53. szám

ESZTERGOM, XIII. ÉVFOLYAM

CSÜTÖRTÖK 1891. JULIUS 2.

53. SZÁM.

MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER:

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉSI ÁR:

Esrósz évre.................................. 6 frt — kr

Fh| évre

................................. 3 Irt — kr

N

egyed évre . . ..............................................................1 frt -59 kr

í

gy szám ára 7 kr.

Városi és megyei érdekeink közlönye. SZER K eTzT ÖS É 6:

PFALZ-HÁZ, FÖLDSZINT,

hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.

K I A D Ó - hTv. A T A L :

SZÉCHÉNYI-TÉR. 331,

hová a lap hivatalos és magánhirdetósei, a nyilttérbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reklamálások iutézendők.

•-------*-------------------------------------------------------------•

H

IRDETÉSEK:

HIVATALOS HIRDETÉSEK 1 szótól 100 szóig 75 kr, 100- tól 2U0-ig 1 frt 50 kr, 200-tól 300-ig 2 frt 95 kr. Bélyegdij 30 kr.

Magán hirdetések megállapodás szerint legjutányosab- I

ban közöltetnek.

NYILTTÉR sora 20 kr.

e •

A primás-kérdés.

Ugrón ismeri interpellácziójára Csáky Ibin miniszter a következő tartalmú Jászt adta az országgyűlésen :

Ugrón Gábor kérdésére,, hogy a koríny a primási méltóságot mielőbb be- Iteni szándékszik-e? felelete ez: Ha- r a kormány éppen azért, mivel tatában van annak, hogy mily nagy- ntosságu a primási szék betöltése úgy zjogi, mint egyházi szempontból, inkodik minden elhamarkodástól, mégis diütvo a fennforgó és általánosan is- srt viszonyokat, kívánatosnak tartja, így a primási szék minél előb befessék és e szerint kivan is eljárni, talános helyeslés.)

Ezzel kapcsolatosan nyilatkozni kiül azokról is, miket az interpelláló jpvis«lő a főpapokról általánosságban mondott, Szólt többek közt a főpapok asz vagyonkezeléséről. Ilyen általános Li igazságtalan a főpapokkal szemben [irt a képviselő nr maga is csak két iinkrét esetre tudott reámutatni, mini a múltban egy ilyen helytelen gyonkezelés konstatáltatott, holott ez ') szerint egyetlen egy ily helytelen gyonkezelés sem fordul elő,

^Szónok már minisztersége első évó- ni életbeléptetett egy njabb szabály- vöt, a mely a főpapi javak kezelését ugorubb ellenőrzés alá helyezte és a Ily hivatva van lehetőleg kizárni uan eseteket, mint a minők habár szórtan, a múltban itt-ott előfor- lltak.

3De szólt az interpelláns léha és

könnyű erkölcsű püspökökről is és azt a feltevést koczkázlatta, hogy ilyen fogna prímássá kinevezte!ni. (Halljuk ! Halljuk!) A képviselő urnák ezt a feltevését teljesen indokolatlannak kell nyilvánítanom. Először, mert egyáltalán nem ismerek léha és könnyű erkölcsű püspököt és másodszor, mert ha ilyen mégis léteznék, az a priori ki volna zárva minden kombiuáczióból a a primási szék betöltése alkalmával. (Helyeslés.)

Végül szólt illetéktelen és jogosulatlan befolyásokról, melyek ez alkalommal érvényesülni akarnak.

A miniszter kijelenti, hogy illetéktelen és jogosulatlan befolyásokról semmi tudomása nincs. A magyar apostoli királynak kiváló főkegyúri jogai vaunak, ezek fognak a kormány felelőssége mellett ez esetben is érvényesülni, mint minden más hasonló főpapi kinevezés alkalmával. Kéri a válasz tudomásulvételét. (Helyeslés a jobboldalon.)

Ugrón Gábor a -miniszter nyilatkozatára a következő észrevételt tette : Ha a miniszter válaszában csupán a feleletre szorítkozott volna, ő most igen röviden — a válasz tudomásul vételével — felelhetne. De a miniszter az interpelláczió indokolására is reflektált s így kötelessége néhány megjegyzéssel válaszolni. Köszöni, hogy a miniszter egyenesen a kérdésre, sőt az indoklásra is felelt.

A főpapok rossz gazdálkodására csak két esetet említett fel, de csak azért, mert nagy szükség nélkül élőket a

dologba belekeverni nem aka.it. A mi5 niszteí két év alatt a bajokat még nem szünlethette meg; a múltban sok rossz gazdálkodó főpap volt s miután a miniszter csak néhány újabb főpapot nevezett ki, bizonyára maradt még nehány olyan, a ki nem egészen helyese^ gazdálkodik.

Áttér a miniszter válaszának ama, részére, melyben tagadta a léha . ési könnyű erkölcsű főpapok létezését. Fr* gyelmozteli a minisztert, hogy nemcsak a lexikonok csinálják meg a főpapok életrajzát, hanem a közönség is, mely egy főpap kinevezésénél elmegy életének egész során, elmegy egészen a bölcsőig, sőt a bölcsőkig is» Végül bizonyltja, hogy igen is szoktak illetéktelen befolyások érvényesülni a főpapok kinevezésénél, utalván arra, inig a magyar király Bécsben lakik s ott idegen állami, politikai felfogás üt körülötte tábort, addig nem fölösleges itthon az aggodalom, hogy a magyar primási székre olyan egyén jut, ki idegen érdekek szolgálatában áll. (Zajos helyeslés a szólsőbaloldalon.)

Beszédét igy végzi : Méltőztassék elgondolni, t. ház. mily szörnyű veszedelem támadhatna abból, ha Magyar- ország prímása nem a magyar alkotmányosságnak, nem a magyar nemzeti törekvéseknek lenné szószólója (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon), hanem idegen nemzeti törekvéseknek és idegen állami eszméknek állana solgálatá- ban (Igaz ! Úgy van ! a szélsőbalon), mily rettentő következménye lehetne annak, ha pl. egy pánszláv érzelmű

prímás neveztetnék ki, a ki a pánszláv eszmék szolgálatában áll. (Igaz ! Úgy van! a szólsőbaloldalon. Zajos helyeslés.) Ha meggondoljuk, hogy egyetlen egy püspök, mint pl. Sírossmayer, mire képes, (Igaz ! ügy vau a szélsőbalon) és hogy mennyire erőtlen vele szemben a magyar közvélemény : akkor engedjék meg, ha mi Strossmayer példáját látva, a legnagyobb féltékenységgel és gondossággal kérünk és sürgetünk arra nézve megnyugtatást, hogy a primási méltóságra idegen befolyás által prof egált ember, a ki a magyar állameszmének, a magyar nemzeti törekvéseknek és kultúrának nem hive és nem terjesztője és annak nem szorgalmas munkása, ne juthasson. (Zajos helyeslés a szélsőbalon.)

A ház a miniszter válaszát tudomásul vette s ezzel a primás-kérdés okirattára ismét gazdagabb lett néhány igen érdekes kinyilatkoztatással.

Gabnakereskedésünk.

Budapest, juL 1.

Azok reménye, kik nálunk a uapokbau a német gabona vámok mérsékelése, vagy épen teljes megszüntetésére számítottak, immár megsemmisült. Caprivi birodalmai kancellár kijelentette a porosz képviselőházban, hogy a gabona- vámok sem pillanatnyilag mésrsékel- tetni, sem egyátaláu végleg megszün- tettetni nem fognak. A pillanatnyi mérsékelésnek vagy felfüggesztésnek előfeltétele a rossz aratás lenne Németországban, a kormány azonban a vetések állásáról hozzá érkezett jelentésekből

tl„Esstergoni és Vídéks“tárcsája.

li-SZTERGOM MÚLTJÁBÓL.

(Villányi S/.anisxIó uj könyvéiül.)

I.

A Várhegy. Megerősítésének idejét, oátőjét hasztalan nyomozzuk a régi idők jcoályában. Annyi kétségtelen, hogy Esz- ogom — a rómaiak idejében »Salva äüosio« — már ezen időben meg volt hsitve. A túlparton lakó quadokkal szem- . egyik örpontja volt a dunai határvo- senak, habár utóbb a quadok rovására u. 175. évben) a Garamvölgy duna- silléki részében is tért foglaltak. A ró- íjsiak várakkal (castrum), őrtornyokkal ieékeztek biztosítani e természetes határ- ißialat; a Várhegy nagyon alkalmas pont sámánt kínálkozott ily castrum vagy őr- aony felállítására s a Garam folyamon íöOcsátkozó ellenségek, a quadok meg- la elésére.

léltégészeti leleteink határozottan bizo- Bpják, hogy e pontot fel is használták, f bizonyos, hogy Esztergom — mint isai átkelő — már a rómaiak uralma Át is kétszeresen volt megerősítve ; a ennyiben a rómaiak a párkányi oldalon emeltek erődöt (Anabum). Süttő (Le- júista), Nyergesujfalu (Crumerum), Táth pírdellaoa), Salva-Anabum (Esztergom- i >kány), Dömös (Castra ad Herculem),

' januyi római telepek vagy megerősített [9 í.ek voltak a Bregetiumból (O-Szőny) 'íiiincmnba (Ó-Buda) vezető dunai határvonal mentében. Esztergom és Nyerges- ujfaluból egy másik visszavonulási útvonal Cséven (Lacus V-Felicis) át vezetett Aquincumba.

A római uralom bukása s a népvándorlások századokon át tartó viharai úgy látszik nem voltak képesek teljesen megsemmisíteni a római cultura emlékeit. Sajnos, hogy Esztergom e régmúltjának emlékeit jelenleg már vastag földréteg takarja s igy tanúbizonyságait, nem értékesíthetjük eléggé. Pedig az a körülmény, hogy Geyza, majd szent István Esztergomban tartózkodnak, mindenesetre arról tanúskodik, hogy a nemzeti visszahatás fegyveres kitörése ellen — csak itt érezték magukat kellő biztosságban.

Esztergomnak ez idő szerint minden tekintetben rendelkeznie kellett mindazon kultúrái előfeltételekkel, melyek bizonyos vonzó hatást gyakorolhattak az uralkodó házra s a műveltebb kulturélethez szokott — jobbadán idegenekből álló környezetükre. A vadakban bővelkedő erdők és a vizi közlekedés könnyűsége mellett valószínű, hogy a Várhegy erődített jellege is határozólag befolyásolta a XI. és XII. századbeli árpád házi királyok majdnem állandó esztergomi tartózkodását. Különben is Esztergom egész vidéke az erdőkoszo- ruzta Pilis-hegységgel egész O-Budáig; Fehérvár és Veszprémtől fel Győr és Po- zsonyig az Árpádok közvetlen birtokához tartozott. III. Konrád német császárt és VII. Lajos franczia királyt, midőn hazánkon át keresztes hadat vezetnek a Szentföldre, II. Geyza király itt, Esztergomban fogadja (1147). Épugy III. Béla Barbarossa

i Frigyes császárt és táborát ; a magyar [király négy napon át egymást érő ünnepélyek, lovagjátékok és lakomákkal ünnepli koronás vendégét és kíséretét.

Mindezek feltételezik, hogy Esztergom a kor igényeinek s a kir. udvartartás fényének megfelelő külsővel is birt. Sajnos, hogy e fényes időkből alig maradt valami reánk ; a Lipótbástya alatt fekvő, Simor bibornok által megújított és szent István királyról ezimzett kápolna eredetét a szakértők — építkezési jellege alapján — a XI. és XII. századra viszik vissza. Azonban Vitéz érsek kortársa, Bonün, a törté- luetiró szerint e bástyatornyot a bennelevő s utóbb kazamátákul használt helyiségekkel együtt a kitűnő műérzékkel bíró Vitéz l János érsek építette a XV. század második felében (1465 — 1472.)

A Várhegy északkeleti fele már régebben az érsekség birtokához tartozott; Imre király 1198-ban a teljesen be sem fejezett királyi palotát Jób érseknek adományozta azon feltétel alatt, hogy szükség esetében a királynak e palotában szállást kell adnia. 1256-ban IV. Béla a Várhegyet egészen, tehát északnyugati részét is végleg és feltétlenül az érsekségnek adományozta a királyi palotával együtt, mely utóbbi az érseki kúriától délre feküdt s pusztán álió régi kőalap fölé épült.

Az első főkáptalan szent István idejében benezésekböl alakult; a XI. és XII. században a kanonokok még általában a szerzetesek módjára közösen, azaz kolostorszerííFg éltek. E kolostort a legrégibb, tehát a szent István vértanúról ezimzett templom mellett kell keresnünk. A benezések szokásos kolostori életüknek megfelelöleg rendezkedtek és építették föl a közös kanonoki lakásul szolgáló kolostort. A benezés kolostorok természetes kiegészítő függelékét képezi az apát lakása ; ennek megfelelöleg épült az érseki kúria is, melynek déli végében állott az érsekeknek átengedett királyi palota. E palotától délkeletre feküdt a »mons kathedralis« vagyis szent Adalbert bazilikája. A kanonokok kolostori életmódja a XIH. században megszűnik ; valószínű tehát, hogy az érsekek is a szerényebb jellegű érseki kúriát odahagyják s a kir. palotát választják állandó lakhelyükül. Sajnos, ez érseki lakássá vált s századok leforgása alatt különböző változásokat szenvedett palotának, valamint szt. István kora emlékszem építkezéseinek (szt. István vértanúról s a román stilű szent Adalbertról ezimzett bazilika) még csak romjai sem maradtak reánk !

A várat IV. Béla király adományozása alapján a XIII. század óta állandóan az érsekek birtokában találjuk. Kétségkívül kőből emelt bástyafalain megtörik a mongolok ereje ; a spanyol származású Simon, gróf szerencsésen visszaveri támadásaikat.

IV. Béla uralkodásával — az oly gyászos emlékű mongol-betörés után — kezdődik nálunk a monumentális jellegű vár- építkezés. A mongoíok njabb betörési szándékának rémhíre közszájon forgott. Minthogy a kőből épült várak sikerrel állottak ellent a mongolok támadásainak, ennélfogva nemcsak a király maga épit várakat, hanem a pápával (IV. Incze) együtt másokat is ösztönöz reá, sőt még adományokkal is gyámolitja azokat, akik