Esztergom és Vidéke, 1891
1891 / 51. szám
Tanítók tragédiája. A nnpilsípokat lesújtó hir járta be a napokban. Csak négy-öt sor. Az ujságolás -szokott lapidáris hangján azt jelentette, Fogy Rypl Jánosnagy-lapási kántortanitó 10 órakor este a nagy-szombati sétatéren főbo lőtte magát. Romantikus lelkek képzeletében egy '■egész regény szálai futnak össze. A szerelem ingoványába való elmertilést sejlik, a boldogta'an, viszonzás nélküli szerelem marlyrja gyanánt siratják meg a regényes le kék, különösen fiatalabb vivásu, nagyobb képzelőtehetséggel biró tagjai ezt az öngyilkost. •A s atisztikust már csak mint egy újabb szerény szám ócska érdekli ez a sűrít ■ egy má sn I ;m ba n puszii tó m oder n nya v a 1 y a. ■Agyszövet és idogképzés bu vári ói már tudományos eszközökkel bouczolják fel az újabb öngyilkost s valami tudományos tói elekre alapítva véleményt formálnak, mely okát adja az é let un dórnak. A hideg tetem pedig ott fekszik a márvány asztalon, az élet viharai s csapásai elsimulnak a csöndes álmodozó ábrázatán. A mozdulatlan tetem mintha mondaná : »Oda lent már nem fáj semmi, nőm faj . . . semmi.« A föld pedig tovább forog a világűrben. Mi többiek tovább pörgetjük életünket. Még azok is. kik az »esel« fölött lelki megrázkodást szenvedtek, mihamarább elfeledik ezt egy újabb, bo rzaImasabb katasztrófára. Szerecsétik, hogy hamar hidunk feledni ! Immáron még Rypl hantjai fölött a réti fű ■elszoródot magja se burjánzóit föl, már sokan napirendre tértünk fölötte. A holtaknak könynyü, az élőké az iga. Bizony nyal igy van. Kár is volna csupa szonzaczió-hajhászatórt egy leszámolt élei re újra felhívni az emlékezetet. •De nem szonzáezió-bajhászat szolgálatában állok. Az élet e megdöbbeniő katasztrófája előtt, egy kérdést kell tennem : Miért ? Miért forgópiszloly golyója óllá ki a tkiszenvedott kartárs életét? Felelet : A nyomor. A minimum szánandó részese volt ez a hattagú családdal megáldott néhai kartárs. Tizennyolc évig gázolt a sorsért. És 18 évi tanítóskodása után megtöri a lelke. A jobb jövő reménye chiinaerá- vá oszlott; belátta, hogy még sok idő fut le az idő feneketlen tengerébe, inig •a néptanító nyomorát valaki in ego r- vosolja. És belekergotie a halálba a remény, hogy vele megváltja öt gyermekének szánandó nyomorát. Bizony nyal különösen hangzik. Pedig igy vau. Lelkében az a rögeszme került felül, — mit halála napján életpárjához Írásban is kifejezett : — Gyermekeimet próbáld meg árvaháznkba bejuttatni, vagy ha elfogadják, add őket örökbe « Ez a sorsi)Időzött, ember tehát azt bitte, hogy halálával gyermekei idegen otlion- ban uj helyzetek kőzé kerülnek, melyekben a nyomor távol lesz tőlük, a mi a szülői hajlókban osztályrészük vala. Oh, itt hát az agymunka világos megcsuszamlását olvashatjuk ki. A szülői rajongás vértanúja ez az ember, egy mérvben tbeoretikus eszmének megrögzöttje, a ki bízott az emberszerotetben és meghal, hogy gyermekeinek uj, kedvezőbb sorsot csikarjon ki a fátumtól. Könynyezzük meg őt! . . . Ha, a kik e sorokat nem sajnáljátok elolvasni, apák és anyák vagytok, ne rá követ ; de inkább a szentek glóriáját vonjátok emlékezete körül. Meghalni azért, hogy gyermekeid javát munkáld egy felemelő tragédia. Ahhoz a bitnek nagysága, magasröptű szellem szükséges és az apai szeretetnek mélységes tengere. Oh, vajba szánandó fái urnát ott fönt megtudnák igaz világításban azok a hatalmasok, kiknek a néptanító helyzetének irányítása jutott kötelességül-. Többet érne ez, mint tisztelgő de- putáczió l rémázó szónokának minden bőm kasztja. És most befejezzük e sorokat a megboldogult követező szavaival, melyeket egyik szomszédos kartársához élete alkonya előtt irt : »Három kis gyermekem fekszik a nagy-lapási temetőben. Mindég reménykedtem, hogy megsegít annyira, az Isten, hogy egyszerű sírkereszteket állíthatok nekik, de nem telt. Kérlek légedet, ültess legelább kisdedeim jelfelen sírjához egy élő fácskát. Az Isten megfizet érte.« Oh, szent vagy te apaszeretet! * * _ * Túl a Dunán annyi sokak egyikéül viseli egyik kartársunk a minimum nehéz keresztét. Addig, a meddig az isteni gondviselés nem látogatta meg, ritka önmegtagadással viselte — azt. De a léiért való küzdelem kimerítette s ágyba fektette. Ott fekszik immár másfél év óla szárnyaszegetten. Családja éhez, de imába foglalja őt, hogy engedtessék neki élni. Az ételt elvonják mind, hogy teljen patikaszerre, doktorra. Hasztalan. A háromszáz forint évi fizetésből igy sem telik. Ekkor a szerető hitves az évek fáradságával szerzett lim-lomokat kezdi kótya-vely Tni. Beiegnek nem kell felső ruha, előbb is azt, adogatja ol. Aztán a tányérokat, úgy sincs belőle mit enni, majd a búiorzat kerül piaczra, utoljára nem marad, csak a szalmás vaczok, a nehéz beteg egyre sínylődik, lelkének nagyobb az ő betegsége, látva az elzüllés', a nyomort. Már csak egy kés maradt meg. De árokpart mellől ezzel levágható a koldusbot. Fizetését 1V2 évre már előre kiszedte. A falut úgy is rettegés bánija, hogy ha elpatkol a tani ó, mit fizet a másiknak ? A halál vergődés fuldoklásaihoz lioz- zászegődik az éhező gyermekok jajszava; e kettő könyöiög az Ur zsámolyánál jobb sorsért, mely után buzgó imádság epedez, mindnyájunk ajakán . . . Uj intézet városunkban. Esztergom, jun. 24. A siketnéma oktatás czélja, azon szerencsétleneket, kik a hallóérzék hiánya következtében nem képesek a nyelvet természetes uloti megtanulni, az által, hogy mesterséges módon juttatjuk őt annak birtokába, visszaadni a társadalomnak. Régen tudják már, hogy a siket- néma éppen olyan szellemi tehetségekkel megáldott teremtése az Istennek, mint többi halló embertársai. Oktatásukat ezéIzó törekvések vissza nyúlnak egész a középkorba. Nagyobb lendületet azonban az c ak a múlt század vége felé nyert, mikor is egy franczia abbé, Charles de Leppé és a német Heinecke Sámuel megalapították a franczia és német módszer szerint való tanítást. Mig Abbé de Leppé a siketnémák természetes kézjeleit egy külön önálló nyelvvé fejlesztette s ennek segélyével müveié növenndékei szellemi tehetségeit, addig Heinecke Sámuel vele ellenkezőleg a hangbeszéd s ajakleolvasás megtanítása által törekedett ugyanazon czélt elérni. Ezen két külön módszer azután megszülő a, harmadikat, mely a kettőnek combinátiója volt, ilyen féle iskolák voltak leginkább elterjedve mindenfelé, ezek közé tartozott a bécsi és ennek fiók intézete az 1802-ben Chazár Ferencz nagy p b i lan trop által alapított váczi intézet is. Azonban sem a franczia sem a c( binált módszer szerint való képzés n adta őket vissza a társadalomnak, m úgy jeleik, mint beszédük éri,hetet volt a halló emberekre nézve. Már évtizede lesz, hogy Magyarországon sikotnémák oktatásával foglalkozók 1 bnzdulva Németországban a tanítás rén elért nagyszerű siker által, elvet ték o combinált. módszert s helyébi liangbeszéd tanítása lépett. Azóta lankadatlan buzgalommal mi kálkodnak a magyar nyelv pboneti és nyelvalaki sajátságainak megfel módszer megállapításán s ezen a tél évről-évre tökéletesbbülő eredményei mulatnak fel. Mindezek daczára manapság is ak iialr, még a legműveltebb osztály körében is emberek, kik nem tud. vagy hallottak róla, nem hiszik, h( a siketnémák épp úgy lépesek a szedet elsajátítani, az embereket aj; leolvasás utján megérteni és saját g< dolatukat vagy akaratukat tisztán, é hete, szóval másokkal közleni, m többi halló embertársai s hogy szelte képességeik épp olyanok, mint amazok De mit; ér nékik e képesség, hiányzik a mód és az alkalom e; képességük szakszerű kiaknázására. A gyarországon húszezer siketnéma v statisztikailag kimutatva, kik közül tankötelesek száma megközelíti a báró ezret. Tiz év előtt a tanítást él vés száma a váczi oisz. s a budapesti i intézet összesen 170-re tehető. A mult évtized második fölében j szágszerte mozgalmak indultak m< hogy o bajon segítve legyen, több magi jellegű s nyilvános iskolák alakult igy Temesvárott, Aradon, Kolozsváré Kaposvárott s Budapesten s ennek 1 szűnhető hogy jelenleg körülbelül háro százan részesülnek oktatásban. De mi ez ;izok számához képest, í abban nem részesülhetnek. Százra teln azon szegény szülők száma, kiknek különféle iskolákhoz gyermekeik fel tele érdekében benyújtott folyam* ványai, miután gyermekeik időközt túlhaladott korúak lettek, visszautas tatnak pedig 4-5 éven keresztül nn den évben szorgalmazták a felvét« akárhány szívesen fizetett is volna gy1 meke neveltetéséért, de hát jeleni még úgy a tanerők mint az iskoli száma, viszonyítva e szerencsétlen nagyszámához kevés. A társadalom van hivatva ezen a I ■rendgenerális, egymásután : zágrábi püspök •'S topuszkai apát, 1670-ben Illyíiában báni helytartó, élte ntolsó évében kalocsai érsek. Vanoviczy János (megh. 1677.), hat évig scardonai püspök (Olaszország), •melyről azonban lemondott. Benkovics Ágoston (megli. 1702.), húsz évig nagyváradi püspök s leleszi prépost. Hamvai kívánságára Osepellényié mellé tétettek. Kérv János gróf (megli. 1685.), egymásután : rendgenerális, szerémi püspök, esztergomi kanonok s püspöki coadjutor, eszt.- szentistváni (vár) prépost, Csanádi, végre váczi püspök. Széchenyi Pál gróf (megli. 1710.), pécsi Ipüspök s szt.-gotthardi apát, veszprémi püspök-, majd kalocsai érsek. Mint államférfin is szerepelt. Nádasdy László (megli. 1719.), megkapta a Csanádi püspökséget s fehérvári cwstodiatust, majd győri piisp. helyettes, kanonok s nagyprépost, mely hivatalokat szentszéki engedélylyel egyszerre viselte. Nagy érdemei vannak a Csanádi püspökség rendezése körül. Esz- terházy Imre gróf (megh. 1745.), váczi, zágrábi, majd veszprémi püspök, 1725-töl esztergomi érsek. ■ Szelíd s szerény jelleme mellett tanúskodik, hogy haláláig csak igy iratkozott: »Frater Emericus.« A pozsonyi Erzsébet - apáczák zárdájának, templomának s kórházának alapi tója; éleidben két milliót költött jótékony ezélokra. 0 koronázta meg Mária Teréziát, s nagyban élesztette a hazaszeretet ama csodás lángját, mely a királynő trónját megmentette. Tetemei a pozsonyi alamizsnas sz. János-kápolna Ibi n • nyugosznak. Sirirata, melyet ugylatszik maga készített: Sub hoc admirandae commiserationis prodigio, D. Joanne Alexandrino, ego in Te, Deus mens, misericordia mea, assistence mihi dulci misericordiae matre, dormiam et requiescam. Frater Emericus.« Török Ágoston, monostori apát, majd sardicai püspök. Mossinszky Szilárd (megh. 1738.), lengyel livoniai püspök. JVlayr József, 1709-től sáári apát, és mások. Érdemes azt is megjegyezni, bogy II. Lajos gyászos haláláig pálosaink voltak a magyar királyok gyóntatói és a királyfiak nevelői. Nem is mulasztották soha a kir. ház iránti hűségűket bármi módon tanúsítani. Például 1526-ban a mária-nostrai pálosok kevés fölamivelö segítségével megvédtek az előrenyomuló törökök ellen a visegrádi várat, hol a szent korona őriztetett, mely vitéz tettük által hazájuknak is nagy szolgálatot tettek. Lássunk most a rend szellemi nagyjai közül többeket Ányos Pálon (1756 1784.), Verseghy Eerenczen (1757 —1822.) és Virágh Benedeken (1652—1830.) kívül, kik irodalomtörténeti nagyságuknál fogva úgyis eléggé ismeretesek. Pálosaink kezdettől fogva minden időben felmutathatnak egy-egy irót, mint rendjük tudományosságának képviselőjét. így már a XIX. sz.-beli skolasztikusok között feltűnik Pozsonyi János pálos, ki 1384-ben az erdélyhoni Szent-Mihálytt virágzott, s mint a szeplőtelen fogantatás lelkes védőjét említik fel a külföldi bit- tudósok. Nagy hírnévre tett szert az azelőtt nagyváradi prépost, 1444—1448-ig pálos rendgenerális: Briccius v. Börölck, kinek munkái: De conformitate servanda, De studio vano vitando, De cavenda longa locutione, De liumili sentire sui ipsius, melyek még a XVII. sz.-ban is fenn voltak. Hazai történetírásunk terén is megjelennek pálosaink. »Lajos király dolgai 1345—1455-ig« névtelen szerzőjét u. i. kiről csak annyit tudunk, hogy »János barát« volt, pálosnak tartom. Mert Nagy Lajos pálosainkat igen szerette, szentlőrinczi monostorukba sokszor átrándult, nem lehetetlen tehát, hogy azok közül valaki vi- szonszeretetbol a nagy király tetteit leírta. Azt sem tartom hihetetlennek, hogy a középkorból fennmaradt kódexek névtelen irói alatt is egy-egy pálos lappang. Toldy sajnálkozik, hogy András mária- nostrai pálos perjelnek, kora hires magyar hitszónokának (vir. 1373 körül) eredeti beszédei ránk nem maradtak, mert a kor erkölcseiről s nyelvéről becses tanúságot tehetnének. Fennmaradt azonban pálosainktól két legrégibb imakönyvünk, melyek Kinizsy Pálné (Magyar Benigna) számára nagyvázsonyi pálosok által Írattak hártyára. Nem ép igy pálosok Írhatták a magyar- és Kinizsy-czimerekkel ellátott Festetich- kodexet, valamint a Czeh-kódexet, özv. Kinizsy Pálné imakönyvét, jóllehet az utóbbit a ferencziek érsekujvári könyvtárában fedezték fel? A valószínűség nincs kizárva. Tudjuk u. i., hogy a középkori szerzetesek kódexeiket nemcsak a saját rendbeliek számára, hanem az összes szerzetesség, sőt apáczák használatára is Írták. Azután pl. a Peer-codexben lévő sz. Elek és sz. Pál életét is Révai a pálos Báthory nak tulajdonítja, amit Toldy is megengedhetőnek talál. A kővetkező két század pálos hittudóu közt kitűnt az I. Ulászló alatti hitvitája], ismeretes Magyar Mihály (Michael Vngaria). Munkái: De immaculata conce; tione Virginis, De spiritu sancto, De op ribus eremitarum, etc. elvesztek. Toh neki tulajdonítja azon beszédeket, melj£ szintén Michael de Vngaria néven a 38 sz. végén s a következő század eleje gyakran foglalkoztatták a külföld sajtéi s melyek szerzőjét a tudósok hol dömésnt hol ferenczinek vélik, holott e két rés évkönyvei róla mélyen hallgatnak. Azs az ő véleménye, hogy a Parisban elhd pálos kéziratai (kivel a szentlőrinczi köny tárból vele vitt könyvek is odaveszte könnyen juthatott az angol kir. könj;i tárba, hol mind máig őriztetnek, s a rajij és párisi könyvkiadók kezeibe, kik azole nyomtatták. Tatai Antal bölcsészettudor, (vir. 14701 szerzeti misekönyvet és breviáriumot adb ki. Szombathelyi Tamás (1476—80. 1484—88-ig rendgenerális), jeles eg;;p szónok. Magyar beszédein kívül latin min kákát irt, mint: Expositio regulae, Recoc nitio professions, Exhortal.iones regulariun Szegedi Jakab (1476 körül), szintén r szónok. Zsoltármagyarázatokat adott Batt István (1523. k.). Rosarium coeless ez. alatt készített munkájában az eg<g zsoltárt a Szűz anyára alkalmazva magyt rázza. Mint latin poéta is kitűnt. A szenln életeit énekelte meg elegiai és sapplq versnemekben. (Végű kCv)
