Esztergom és Vidéke, 1891
1891 / 45. szám
■•állapíttattak meg és Pécs városa a máj. 27-én tartott közgyűlésen megtette az elhatározó lépést e nagy feladatok megvalósítására, megszavazván az egy millió frt kölcsönt, oly módon, hogy abból egyelőre 600,000 frt vétetik igénybe, 400,000 frtra pedig (a városház és színház csak mintegy két év múlva épülhetne meg) az opczió fenn tartutik, A kölcsönüzletet Pécs városa a pesti magyar kereskedelmi bankkal köti meg ez intézet lévén az ajánlatra szintén felszólított »pesti hazai első takarékpénztár-egyesület« és a »magyar jelzálog-hitelbank« pénintézetekkel szemben a legolcsóbb, mert mig az első 5-61, a második pedig 5’58%-ot kívánt kamat és törlesztési hányad fejében, addig a kereskedelmi bank 5’52%-ot, a mi az 50 évi törlesztési idő alatt 42,500 frt megtakarításnak felel meg. be nemcsak a legolcsóbb volt a kereskedelmi bank ajánlata, hanem a leg- előzékenyebb is, mert mig az »Első hazai« csak biztosíték lekötése mellett lett volna hajlandó az üzletet megkötni, a jelzálogbank pedig a soron kívüli törlesztésbe csak egy évi felmondás és 30% kártalanítás mellett akart bele- -egyezni, addig a kereskedelmi bank úgy a biztosíték kívánásától, mint a kártalanítástól elállt és soron kívüli visszafizetésnél csupán félévi felmondást kötött ki és a fel nem vett összeg után 4% kamatot fizet. A közgyűlés igen tekintélyes tagjai lehető olcsó kölcsönre törekedve óhajtolták, hogy a külföldi pénczpiacz is felszól fittassék ajánlattevésre. Aidinger János kir. tanácsos polgármester felszólalására azonban a közgyűlés kimondta, hogy nem akar 50 évig a külföld adófizetője lenni, hanem hazai intézettel köti meg az üzletet s elfogadta a pesti magyar kereskedelmi bank előnyös ajánlatát. E kölcsönnél igen lényeges az a körülmény, hogy az a város pénztárát nem terheli, mert a törlesztési részletek és kamatok a vízvezeték, csatornázás és az emelkedő épületek jövedelmeiben kellő fedezetre találnak. Valutánk. Budapest, jun. 3. A rézváltópénz szaporításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása a képviselőházban igen érdekes eszmecserére adott A ligetben, Egy negyed órával előbb hirtelen zápor paskolta végig a tavasz pompájába öltözött földet s a levegő megtelt azzal a langy- meleg ozondus illattal, mely oly jótékonyan hat mindenre, a mi él és tenyész. A gesztenyefák imént bágyadt, poros, most üde s haragos-zöld, sűrűjéből élénken váltak ki a fürtös, tejfehér, kúpalaku virágzatok. Még azon frissiben rajtok csillogót^ sziporkázott szivárvány színekben a felfogott égi áldás, mely úgy lekivánkozott az alant vegetáló elhagyott árva fűszálak közé, valahányszor a kiváncsi szellő meg- lebbentette a titokzatos sötét lombokat. Két oldalt a czirádás sorompók mögül Flóra bájos gyermekei mosolyogtak felém ; egyik szebb elragadóbb volt a másiknál. Padot kerestem, mely kevésbé nedves és a nap forrón tüzö sugarai elöl mégis eléggé védve legyen. Találtam egyet, azon helyet foglaltam. Mögöttem csinos kert terült el. Hátsó készében terebélyes platánok elegáns kis svajczi lak fölé borultak, hogy megóvják a napsugár füzétől s a szélvihar dulásától; távolabb egy kis tisztáson barnára festett tornázó készülék unatkozott, alatta a talajt bársonypuha fű nőtte be, itt-ott tarkítva a taraxacum sárga virágával. A fötenger- ben hófehér, piros szalagos bárányka dúskált; koronkint bégetett egyet, talán a mamája vagy a társai jutottak eszébe. Az elörész teljesen a virágoké volt. ízlésesen combinált virágágyak symmetrikusan csoportosultak egy hatágú csillag köré, melynek kellő közepében óriás kékeszöld levelű alkalmat "valutánk rendezésére vonatkozólag. A közvélemény eddig kevéssé volt tájékozva kormányunk intencióiról; azt sem tudtuk, hogy közelebb juttatták-e' már u tervet a megoldáshoz. Az említőit vila óta azonban néniileg meg van világítva az ügy. Tudjuk, hogy Wekerle pénzügyminiszter már januárban kimentő memorandumot terjesztett a minisztertanács elé, mely programm- szerü előadásban nemcsak az operáczió alapél veit foglalja magában, hanem a megoldás módozatait is. Többe tehát nem ködös feltevésekkel, hanem teljesen tiszta, a problémát egész terjedelmében felölelő programmal van dolgunk, melynek konkrét értékét csak emeli az, hogy a magyar kormány elfogadta azt s hogy az most az Ausztriában függőben levő tárgyalások alapját képezi. Hogy az égető kérdés megoldása folyamatba tétetett, azért kétségtelenül a Szapáry kabinetet illeti az édem s első sorban a tetterős és akaratbátor Wekerle pénzügyminisztert. Az ország, sőt az egész monarchia köszönettel tartozik kormányunknak e kezdeményezésért, mert hogy rendezetlen valutánk által miuő károk alatt hánykódunk, azt majd csak akkor fogjuk mérlegelni tudni, ha megszabadultunk pénzgazdasági gyarlóságainktól. Papirforiutuuk tübbértékü, eztistfo- riutunk kevesebb értékű, értékben minden ingadozik nálunk s az aranyázsió állandó gazdasági függésben tart bennünket a külföld minden váliozandó- ságaitól. A pénzügyminiszter minapi érdekes beszédéből megtudjuk mindenekelőtt, hogy csak az aranyértéknek vannak chanceai, amit bizonynyal az egész ország megelégedéssel fogad. Örömmel fog tudomást venni a közvélemény arról is, hogy a pénzügyminiszter, a ki már most is 50 milliónyi aranykészlet felett rendelkezik Hidakban és arany váltókban, a világarany- piacz kedvező koustelláczióit tovább is kihasználni s az aranyvásárlást folytatni szándékozik. A relácziót illetőleg nem nyilatkozott ugyan érdemlegesen a pénzügyminiszter, de jelezhetni véljük, hogy a reláczió meghatározásának forintunk több évi átlagos árfolyama, a papír és ezüst közt most létező viszony, és nem a legkisebb részben a készpénzfizetésekhez szükséges aranynak beszerzési ára fog alapul szolgálni. ricinus diszlett. Körüla mintegy királynője köré sorakozott a különféle antirrhinum, reseda, ibolya és más fajok kifogyhatlan változatosságu tarka egyvelege. Törődött, mellényre vetkezett ember igyekezett a zápor álltai megzavart rendet helyre állítani a virágok közt. Öreg volt már a legény, de ifjúi hévvel s szeretettel ápolta kedvenczeit: a megdőltet i karóhoz kötötte, a sárba taposottat megtisztogatta. Szívesen elnéztem volna működését órahosszat is, ha a lelkiismeretem nem nyugtalanította volna a magammal hozott könyv. Unalmas volt nagyon, de hát csak lapoztam benne s igyekeztem nem figyelni a körülem történőkre. Egyszer hangokat hallottam a kertből, kíváncsian fordultam meg. Kis fiú játszott a felszalagozott báránykával, mialatt atyja — mindjárt annak gondoltam — csokrot szedett a virágokból. A két játszótárs szertelenül örült egymásnak; ficzánkoltak, ugráltak a maguk módja szerint. Jókedvében a bárányka nem is sokat teketóriázott, hanem ugyancsak nekiment a virágágyaknak. — Ej, ej! szólt az apa, hiszen ti legázoljátok mind a virágokat! Vigye csak Józsi azt a bárányt hátra a fák alá. Te pedig Kornél jősz ide segíteni nekem. A Józsi, az öreg kertész, tudta jól, hogy a barival nem boldogul, ha egyenesen nekitart. Azért is ravasz furfanggal füvet szakított s szépszóval kinálgatva csalogatta a pajkos báránykát. így aztán csakhamar megkeritette a kis ügyetlent s vitte a fák alá. — De papa kérlek — szól a kis fiú — minek lesz az a sok virág, hiszen soha se szoktunk .annyit szedni? Ezen elemekből lesz kiszámítva a reláczió és alkalmas időben megállapítva. Abban is egyetért a közvélemény a pénzügyminiszterrel, hogy az átmenet a forintnál kisebb értékegységhez sok szempontból kívánatos lenne, hogy azonban ha ez átmenet igen nagy nehézségeket okozna s a valutarendezésnek kellő időben való keresztül vitelét veszélyeztetné, ez esetben inkább megtartanék ^ forintot, minthogy elegendő ezüst félforintosok verésével tökéletesen eleget lehetne 'tenui a forgalomnak. Teljes bizalommal várjuk tehát a kormány akciójának további fejleményeit. Nem ismeretlen előttünk, hogy az osztrák kormány, illetve az uj pénzügyminiszterhez kezdetben meglehetős közönyös, majdnem [hideg volt magyar kollégájának kezdeményezése iránt. Wekerle beszéde megérteti, hogy legújabban nagyobb előzékenységet tauusit az osztrák k i ncstáru ak. Remélhetőleg nem fog megbénulni e buzgalom s a magyar kormány bátor tettereje ösztönzőleg hat Ausztria mérvadó köreinek rendelkezéseire. Takarékpénztáraink. (Vége.) A takarékpénztárak és hasonló iizet- kürü nép- és iparbankok, hitelszövetkezetek és más hasonló pénintézeiek működése hazánk közgazdasági viszonyaira döntő befolyást gyakorolnak. Közgazdaságunk érdekében tehát a hazai pénzintézetek szervezetének megfelelő átalakításáról kell gondoskodnunk. Ezen reformok közt első helyet az alaptőke- és tartalékalapnak, (mely utóbbit keresk. törvényünk szükséges követelménynek nem tekinti) megfelelő szabályozása foglaljon. A betétek mikénti elhelyezése szabályozandó és az értókpapirok- és lombard-okban való üzérkedés megtiltandó. Az intézet vezetése csak szakképzett és vagyoni garantiát nyújtó egyénekre bízandó. A kamatláb és dijak — szóval a kölcsönvevő által fizetendő használati illetékek maximuma állapittassék meg, úgy, hogy ezek összevéve a törvényes kamatmaximumot meg ne haladhassák. A mi pedig a fődolog, a pénzintézetek ügyködésének — az üzleti könyvek és vagyonkimutatások szakszerű elenőrzéséről kell gondoskodni. A közgazdasági élet ma az összes civilisált világrészekben rohamosan fejlődik — ezen fejlődéssel a törvény- hozásnak is lépést kel! tartani. Keres— Hát már elfeledted, mi lesz holnap ? Ez nem szép tőled Kornél! válaszolt az apa. A kis fiú nézett egy darabig, aztán hirtelen megszólalt: — Igen, tudom már! holnap van a mama nevenapja. — Ennélfogva te holnap korán reggel a mamához mész és elviszed neki ezt a csokrot, ni. — Az nagyon jó lesz — szólt a kis Kornél ujongva — de, teve hozzá kis vár- tatva, ha a mama úgy szereti a virágot, miért nem jön ide, itt szedhetne magának annyit, a mennyi neki tetszik?! Az apa zavarogva tekintett a kis kiváncsira s nem szólít semmit. Jó, hogy egy fehér szárnyú pillangó került oda s az a fiúcska figyelmét rögtön elterelte az apáról. A pillangó virágról-virágra csalogatta a fiúcskát, hasztalan borult többször föléje annak széles szalma-kalapja, mindig kisiklott alula; végre is a kerítésen át a szomszéd kertbe szállt. Boszaukodva tért vissza a kis üldöző s ő is hozzá látott a virágszedéshez. Közben megszólalt: — Hát te nem jősz el papa holnap a mamához ? — Nem fiam, tudod nekem nagyon sok a dolgom. — De mindig csak nincs dolgod, mért nem jősz hát egyszer ? — Majd ha nagyobb lész és okosabb, akkor megtudod. — Hát mit szóljak a mamának, ha kérdez felőled? — Mit? . . . szokott ő felőlem is kérdezősködni ? — szólt a férfi kissé élóukeb- ben — úgy mondd azt, a nfi neked tetszik. kedelmí törvényünknek a kereskedelmi! társaságokra vonatkozó határozatai a hetvenes évek elején a kor igényeinek és hazai viszonyainknak 'megfeleltek, de ma már sók hézagot mutatnak fel és azok pótlása Sürgős követelményt képez. így vau ez különben nemcsak nálunk, hanem Európa többi államaiban is, hol a kereskedelmi társaságokra vonatkozó törvényeket sörra újakkal váltják fel. A szükséges reformok részletes tárgyalását — minthogy az jelen tárgyunk keretét meghaladja — egy későbbi czikknek tartjuk fenn és ezúttal csak az olasz kereskedelmi törvénynek idevágó egyes intézkedéseit akarjuk kiemelni. Ezen (örvény szerint minden igazgatósági tag üzleti működésé* nek biztosítékául a társasági tőke egy tized részének megfelelő összeget tartozik a társaság pénztárába helyezni. —• Az igazgatóság a társasági tagok- és harmadik személyekkel szemben a tagok által eszközölt befizetésekért és a kifizetett osztalékok valódiságáért fele^ lös. — Azon társaságok, melyeknek főüzletkörét a hitel forgalma képezi, minden hónap első nyolcz napján belül üzleti állapotuk kimutatását vonatkozással az előző hónapra, tartoznak a kereskedelmi bíróságnak bemutatni. —- A társaság tiszta nyereségének legalább egy huszadrésze évenkiut tartalékalap képzésére fordítandó mindaddig, mig a* tartalékalap a társasági tőke egy ötöd részét el nem éri. — Az igazgatósági tagok szülei, rokonai, vagy sógorai (uegyedizig) a felügyelő bizottságba nem választhatók. — A felügyelő bizottság legalább is minden negyedévben tartozik a társaság könyveit megvizsgálni és pénztári revisiókat eszközölni; tartozik továbbá havonkint legalább egyszer az üzleti könyvek alapján a társaságnál elhelyezett zálogok, biztosítékok, letétekről szóló okmányok és értékek tényleges létezését elismerni. A mint látjuk, a fősuly mindig arra helyezendő, vájjon a tényleges állapotok a törvény által előirt követelmények valóban megfelelnek-e. Az észszerű követelmények szigorú keresztülvitele nálunk kétségtelenül több — bensőleg korhadt — pénzintézet összeroskadását fogja előidézni,, ámde jobb előbb, mint később — és a mi azután maradni fog, az legalább egészséges lesz. — Azt is megmondjam, hogy a virágot te szedted ? — Nem bánom .... azaz hogy ne, mondd inkább, hogy a Józsi és te szedtétek ! Többet nem hallottam a párbeszédből, mert távoztak a nyaralóba s nemsokára egy pompás bokrétával elhagyták a kertet; ón. pedig ismét elővettem azt a száraz könyvet. Egyszer csak újra megnyikorgott a kertajtó s az öreg Józsi lépett ki rajta. Úgy tettem, mintha észre se venném. Egy darabig révedezve állt ott, aztán elkezdett köhécselni. Oda se néztem neki. Mit volt mit tenni, csendesen elibém került s il- lemtndóan bocsánatot kért, hogy zavar, de ; már nem tudja tovább megállni pipa nélkül, ennélfogva kór, segítsem meg egy vagy két szál gyújtóval. — Hozzászoktam én már úgy kérem — folytatta az öreg — ehhez az ördög ta- - lálmányához, hogy még a dolog sem megy v rendesen a kezemtől, ha nincsen a szám- - ban. Pedig tudom, hogy nem jót tesz a £ sok füstölés, de nem bánom ; nekem úgyis < mindegy: előbb vagy utóbb. — Talán nincs megelégedve a sorsával ? S kérdőm. — A sorom éppen nem rossz, de nem u tudok beleszokni ebbe a nagy városba. .1 Tetszik tudni, falun születtem, ott más e. élet van, vissza pedig nem mehetek, mert J- már nincs senkim egyéb, mint a nagysá- -j gos, az Isten is megáldja érte. Hej, nekem cc már itt kell meghalnom. — Mondja csak Józsi bácsi — fordi—i tottam egyet a beszéden — ugy-e a nagy- ságosnak sincs egészen rendben a szénája,.e
