Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 44. szám

^n&l. Jäger H. Általános Kertészk (íny- vének sok oldalú használhatóságát sem bizonyíthatná semmi jobban annál, hogy második magyar kiadást kellett belőle rendezni.

Ez uj kiadás a német eredetinek tetemesen bővített s a kertészet legújabb haladásának megfelelően átdolgozott, negyedik kiadása után a hazai viszonyoknak pontos figyelembe vételével készült, s két főrészre oszlik. Az első rész magában foglalja a kertmivelés minden ágára kiterjedő általános alapismerote- ket, szól a növények életének s növekedésének feltételeiről, továbbá az égalj, fekvés, talaj, trágya és trágyázásról s a kertészeti eszközökről.

Részletesen ismerteti a növények betegségeit, ellenségeit és ezek ellenszereit. Ebben az első részben találjuk a növények tenyésztésének és szaporításának, a talaj helyes nevelésének és ápolásának ismertetését, a növényházak építése, berendezése és gondozása körüli tudnivalókat, végül a kerteknek készítéséről és megvalósításáról, valamint a kertészeti könyvvitelről szóló fejezeteket.

A mű második része a haszon- és diszkertészetről szól ; s mig egyrészt a haszonkertészet, a zöldségtermelés és gyümölcsfatenyésztés minden ágát felkarolja, másrészt a diszkertészeti rész a disz- és tájkertek berendezését, a virágtenyésztés minden ágát s a díszcserjék nevelését tárgyalja kimerítően; szóval oly munka kínálkozik e műben mindazoknak, a kik a kertészettel akár általában, akár részeivel foglalkoznak, mely az e téren elért tudományos, művészeti, ipari stb. vívmányok felhasználásával a kertészet legapróbb teendőire kiterjedve, egyrészt mindenkor használható Útmutatóul, másrészt a kevésbé avatottaknak megbízható vezérfonalul fog szolgálni.

A mi pedig a mű nyelvezetét illeti, az a mellett, hogy könnyen érthető és folyékony, egyúttal irodaim színvonalon áll, a mi szintén kiváló előnye e műnek; kiállítása teljesen megfelel kiadójának, az Athenaaum részvénytársulat ismert jó hírnevének.

Midőn még megemlítjük, hogy a 692 oldalra terjedő művet 253 ábra díszíti, úgy hiszszük, hogy méltán felhívjuk rá nemcsak a kertészek, hanem minden kertészettel foglalkozók figyelmét. Ara igen díszes vászon kötésben 4 frt.

Takarékpénztáraink.

ii.

Svájczban a takarékpénztárak legnagyobb része canionális és községi lakarékpónztárakat képeznek és az illetékes hatóság felügyelete alatt állanak ; állami felügyelet azonban fölöttük nem gyakorol tátik.

Olaszországban a legtöbb takarékpénztár állami intézet és a, nagyobb városok takarékpénztárai a vidéken kisobb- nagyobb fiókkal bírnak.

A takarékpénztárak keletkezése Európa több államaiban egy időre esik: igy az első takarékpénztár Hamburgban 1778-ban, Bernben 1787-ben, Angliában 1797-ben alapit, tat ott.

Poroszország —Ausztria — Franczia- országban csak a jelen század elején alapittaftak takarékpénztárak ; hazánkban pedig az első takarékpénztár 1839- ben alapi Hatott.

A takarékónztárakra vonatkozó törvényes intézkedések először hozatlak : Angliában 1828-ban, Francziaországban 1829-ben, Poroszországban 1838-ban, Ausztriában 1844-ben ; mig Dániában és Svédországban, valamint Svájczban, noha takarékpénztárak már ott is régibb idő óta állanak fenn, erre vonatkozó törvényhatósági intézkedések csak a legújabb időben tétettek.

Az első takarékpénztár alapítása óta Európa több állama sok és nehéz köz- gazdasági válságon esett át, a nélkül, hogy takarékintézeteik működése és fenállása veszélyeztetve lett volna ; a mi a körültekintő üzletvezetésnek és a közgazdasági szempontokból szükséges követelmények betartásának köszönhető.

Nem mondhatjuk, hogy jolenleg köz- gazdasági válságok előtt állanánk; miud- azáltal a szakember előtt, ki pénzintézeteink mivoleteit figyelemmel kíséri, az a kérdés merül fel, váljon hazai takarékintézeteink is képesek volnának-e nagyobb közgazdasági válság esetén helyöket megállani. Sajnos, hogy takarékpénztáraink szervezetének és üzlet- vezetésének közelebbről való megvizsgálása mellett azon szomorú meggyőző désre kell jutnunk, hogy hazai takarék- intézeteink mostoha gazdasági viszonyok beáltával alapjukban megrendittetnének sőt kártyavárként összeomlanának. Állításunk megerősítésére szolgáljon takarékpénztáraink szervezete, valamint vezetése és vezetési ügyrendje, melyekből egyszersmind az is kiviláglik, menynyiben felelnek ezek meg a takarékpénztári intézmény alapeszméjének.

A Fáy András kezdeményezése folytán 1839-ben megalakult pesti hazai első takarékpénztár-egyesület vezetését

— eredeti szervezete szerint — a

részvényesek közgyűlése és 45 tagú igazgatóság eszközli. A legkisebb betét 1 frt; 100 írtig nincs felmondás ;

191—50q írtig 8 nap, — 501—1000 írtig 15 nap, 2000-ig 30 nap azonfelül 3 hónap.

A betevő felek kivánatára pénztári utalványok adatnak ki, melyek az igazgató-, egy választ mányi tag és pénztárnok által iratnak alá. A takarékpénztár előlegez arany és ezüst pénzekre, leszámítol, vétel- vagy engedmény utján átvállal jelzálogilag biztosított magán- kötelezvényeket,“; kölcsön ad telekkönyv- veztett birtokra és vásárol ingatlanokra kibocsátott zálogleveleket.

Az előlegek, kamatok és dijak előre fizetése mellett,; az igazgató utalványozására adatnak ki. Á hitel mértékét az egyes kölcsönöknél a választmány határozza meg.

A lehető veszteségek fedezésre takarék-alap képeztetik. Az alaptőkének 2%-a óvenkint mindaddig, mig ez saját 4%-^ kamatainak hozzácsatolásával 200,000 írtra nem emelkedik, e czélra fioLdit,tátik.

Ezen eredeti szervezet mellett, ha a vezetőség lelkiisineretssségo és szakértelme nem gondoskodik a betétek biztonságáról, úgy azok mozgalmas idobeu visszafizethetek nem lesznek.

A pesti hazai első takarékpénztárnál

— és egyáltalában a tővárosi takarékpénztáraknál— ezen aggályok fel nem merülhetnek, mert itt a vezérfórfiak kiváló egyénségei, azok szakértelme és óvatossága emberi számítás szerint minden nagyobb katasztrófát kizárttá tesznek.

Mondhatjuk-e azonban jó lélekkel ugyanezt az eme szervezettel bíró vidéki takarékpénztárakról ! ?

Hazánkban mintegy 1000 takarékintézet működik — takarékpénztárak, népbankok és szövetkezetek czime alatt. Ezen, valójában pénzűitekben körülbelül

500.000. 000 frt van elhelyezve, mely óriási összeg biztosi tékái azonban csak

56.000. 000 frt alaptőke és 34.000,000 frt tartalékalap, összesen tehát

90.000. 000 érő vagyon szolgál. Már e számok igazolják, hogy ezen pénzintézetek vagyona az óriási betétekkel

arányban nem áll és hogy a tartalékalapokról kellőleg gondoskodva nincsen: Ha ezekhez hozzá veszszülc, hogy a betétek legnagyobb része jelzálog!- és hosszabb lejáratú kölcsönösbe vannak elhelyezve : kétségtelenné válik, hogy aránylag rendkívül csekély vagyon áll a pénzintézetek rendelkezésére azon esetre, ha a betétek nagyobb mértékben fognának igénybe vétetni.

A vidéki pénzintézetek a pénz forgalmát is megdrágítják, mert jóformán uzsora kamatokra dolgoznak, csakhogy a részvényesek minél magasabb osztalékot kapjanak, mert a takarékpénztárak nálunk nem a népjólét előmozdítására szolgáló közgazdasági intézményt, hanem az alapítók és részvényesek az uzsoratörvények által ide szorított tőkéinek minél magasabb fructificálá- sára irányzott, tisztán speculatív vállalatokat képeznek.

A legtöbb vidéki takarékpénztár vál- tékölcsönöknél 6%—7%-ot számit; jelzálog-kölcsünök után pedig 8%-ot ; úgy, bogy a különféle dijakkal együtt az utóbbi kölcsön 9%-ra, az előbbi 8%-ra felrúg. De ezen kamatlábak is csak névlegesek, mert tényleg mindenféle aprólékos praktika által (mint pl. a lejárati napok megváltoztatása) a kölcsönpénz vidéki pénzintézeteknél 10—12°/o*ha kerül. Éhez járulnak a bekebelezési, ügyészi költségek ; ha pedig perre kerül a sor, akkor a kisebb birtokos, iparos és kereskedő menthet- lenül el van veszve. A vidéki pénzintézetek által koldusbotra juttatott egész néposziályok tanúskodhatnak állításaink valóságáról.

Feltűnő némely takarékintézet vissz- leszámitolási ügyleteinek magassága, mi gyakran csak azáltal válik lehetségessé, hogy pincze-váltókat állítanak ki, ha kellő váltókészlettel nem rendelkeznek; sőt előfordul az is, hogy egyes pénzintézetek a forgalmat az által emelik, hogy oly takarékkönyveket bocsátanak ki, melyekre tényleg befizetés nem történt. Ez magában véve, ha az igazság ólén vagyonos emberek állanak, nem volna nagyon veszedelmes, de sajnos, ez nem igy van, mert lapasztalatból tudjuk, hogy eddig még akárhány takarékpénztár megbukott, a korlátlan és egyetemleges felelősségű igazgatóság és felügyeleti bizottság tagjai a hiányt fedezni nem voltak képesek.

(Vége köv)

Ozséb esztergomi kanonok, szétosztván mindenét a szegények között, az esztergomi egyházmegyében levő pilisi magányba, közel Szántóhoz, a hármas barlang mellé, vonult; itt később kis-szerü templomot, majd meg kevés embert befogadó rendházat emelt a pálos-remeték számára.

Midőn özsób, a még remete életet folytató pálosok tartományfőnöke, a remetés- kedésnek rendi szervezetre változtatásához a római szentszék bejegyezését kérelmezte, IV. Orbán pápa, Pál veszprémi püspököt bízta meg, hogy az egyházmegyéje területén élő remeték életmódját vizsgálja meg és tudakolja ki, vájjon rendelkeznek-e annyi vagyonnal, hogy mint Szt. Ágoston szabályát követő szerzetesek tisztességesen megélhetnének.

A vizsgálat megtörténik és kiderül, hogy még nincs elégséges jószáguk. Erre Pál püspök, .Rómából nyert jogánál fogva, szab dyzatot készít az ő megyéjében levő paius remeték számára s meghagyja, hogy ha valaki közülök, az elsorolt kilencz helyen kívül, egyházmegyéje bármelyik részében tartózkodik, — egyházi átok alá esik. A kilencz hely között nem olvassuk a pilisi Szent-Keresztet. Következőleg nem is volt a veszprémi egyházmegye területén; mert különben bizonyára megemlítette volna Pál püspök. Hiszen éppen ez a hely volt ekkor a pálos-remeték középpontja; tehát Pálnak ismernie kellett. Helyesen jegyzi meg tehát a pálosok óvkönyv-irója: azért nem sorolta fel Pál veszprémi pöspők a pilisi Szent-Kereszten tartózkodó remetéket, mert ez a Szent- Kereszt a veszprémi egyházmegye területén kívül esett.

Kun László hadai, midőn 1285-ben Oldamur kun vezér ellen vonultak, a király határozott parancsára felgyújtották az esztergomi egyházmegye keretébe eső, Szántó közelében levő szent-kereszti kolostort. Midőn a pálosok 1290-ben harmadik tartományfőnöküket, Istvánt megválasztották, ez, Pál veszprémi püspöknek a római szentszék megbízása alapján készült rendelete értelmében, saját megyés főpapjától, Lodomér esztergomi érsektől kérte a megerősítést. Szóval, kétségbevonhatatlan adatok bizonyítják, hogy a pálosok szentkereszti kolostora az esztergomi egyházmegye területén volt.

De azt meg tudjuk, hogy a Pilis-hegynél levő romok azelőtt a veszprémi, ma pedig az ebből kihasított székesfehérvári egyházmegye területére esnek. így tehát szó sem lehet a pálosok itteni tartózkodásáról; s ennek még gondolatát is el kell ejteni.

De kérdés most már, van-e elégséges jogezim, hogy a szóban forgó romokban a pilisi cziszterczi apátság emlékeit lássuk? Az apátság neve okleveleinkben Pilis, s ennek változatával Py 1 is, Pilys, Pelis, Pelys, Ples, Plis, Plys, Pleisz, Pljes, Piljs, Pelixio, Pilizia, Pilisei, Piligi fordul elő. A nyomtatott forrásokban, ezeken kívül, még több alakkal is találkozunk. A pilisi apát és konvent akaratlanul is elárulják kolostoruk nevének szláv származását, mert úgy pecsétjükön, mint kiadványaikban s az aláírásnál mindig Pelis névvel jelölik meg az apátságot. »Pilis« mint birtok (possessio) többször előfordul okleveleinkben; igy pl. 1360., 1387-ben és 1165-ben. 1762-ben máj. 20-án kelt iratban meg azt

olvassuk, hogy Szent-Kereszt más néven Pilis. Midőn 1889-ben augusztus havában, a pilisi apátság színhelyének biztos megállapítása czéljából, Pilis-Szent-Kereszt környékét bejártam, személyesen győződtem meg, hogy a nép Pilis-Szent-Keresztet ma is csak »Pilis«-nek hívja. Az apátság neve Pilis, annyit kétségkívül bizonyít, hogy a kolostornak »Pilis«-en — más szóval Pilis-Szent-Kereszten kellett lennie. Hatalmasan támogatja ez állítást az is, hogy a pilisi cziszterczi apátság, — miként az alapításról szóló sorokon kívül majdnem mindegyik okiratban olvasható, — a veszprémi egyházmegyében volt. Már pedig a tárgyalás alatt levő romok az egykori veszprémi, ma azonban székesfehérvári püspökség területére esnek.

Az apátság helyére nézve van még részletesen tájékozó adatunk is. Midőn ugyanis IV. Béla királyunk, 1254. jun. 28-iki keletű megerősítő oklevelében, elsorolja a pilisi apátság által békésen birtokolt falvakat, — fölemlíti a pilisi egyház közeléljen levő Kovácsi falut is. Kovácsi csakugyan ma is létezik Pilis-Szent-Kereszt mellett; de jelenleg nem falu, hanem csak puszta. E szerint tehát a pilisi apátság a mai Kovíicsi puszta (jelenleg Tisza Lajos gróf birtoka) közelében volt; vagy ott, hol a romok ma is láthatók, tudniillik a Pilis-hegy délkeleti lábánál.

Bár a felsorolt adatok meggyőződésemet, a pilisi apátság színhelyére nézve, a teljes bizonyosság magaslatáig emelték, — még sem értem lie velők. Magát a rend belső szervezetét is igyekeztem a bizonyítás körébe vonni. S e lépésnél sem maradtam

cserben. A pilis-szént-kereszti romok színhelyének szemlélete legott a cziszterczi rend szabványait juttatta eszembe. Völgy, erdős terület, viz és zord vidék — és ezzel meg van a czisztercziek letelepedésére elégséges föltétel. S mivel a Pilis aljában mindez bőven kínálkozott, a topográfiái viszonyok is e helyre követelik az apátságot.

A romok között jártomban-keltemben legfőbb óhajom volt; egy stilszerü kődarab. Hasztalan volt minden. Végül Pilis-Szent- kereszten, a faluban, nagy nehezen hozzájutottam egy-két emlékszerü részlethez. Egy tekintet s tisztában voltam, hogy cziszterczi épület romjaival van dolgom. De az ellenpróba megejtése czéljából elhatározássá érlelődött bennem a gondolat, hogy fölkeresem az egyetlen hazai cziszterczi műemléket, a kunok bél-károm-kuti apátságának templomát, Borsod-vármegyé- ben. Az összehasonlítás szép eredménynyel kecsegtetett, mert ez az apátság a pilisiből települt 1232-ben; s igy tudtam, hogy a kettő között nagy hasonlatosságnak kellett lenni. Mindezt összefoglalva, ingatlan alapokon nyugszik az a meggyőződésem, hogy a pilisi apátság a Pilis-hegy délkeleti alján, a romok helyén volt.

De kérdés most már; mikor jött létre a pilisi apátság?

A hosszas viszontagság, melyen apátságunk keresztül ment, alapitó levelét ugyan elemésztette, de keletkezésének idejét nem tudta elfödni előttünk. Ama szigorú egység, mely a cziszterczi rend összes intézményeit* áthatja, magával hozta, hogy Cistercininban (Francziaország), mint középpontban, valamennyi apátság alapit A-