Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 33. szám

ESZTERGOM, XIII ÉVFOLYAM.

33. SZÁM.

CSÜTÖRTÖK 1891. APRIL 23.

•----- ' r • Városi és megyéi érdekeink közlönye.*

M

EGJELENIK HETENKINT KÉTSZER: ' * ____ * rllnUL LoLlv .

U

ACÁDMAD éc PCiiTÖRTniiriN SZERKESZTÖSEG: HIVATALOS HIRDETÉSEK l szótól ion szóig 75 kr, 100VASARIMAr Eb LbUIUnlUIV UN. PFALZ-HÁZ FÖLDSZINT, túl 200-ig 1 frt 50 kr, 200-tól 300-ig 2 frt 95 kr.

,,j ApjgETFSI Ár • hová a lap szellemi r*szét íBetö közlemények küldendők. Belyegdij 30 kr.

E.rész évre.............................•..................................6 frt — kr KIADÓ-HIVATAL’ MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjutányosabÍJ*1 ev!e...............................................f 1. -a ti SZECHENYI-TER 331, -----r

„u árn 7 kp hová a lap hivatalos es maganlurdetesei, a nyiltterbe szánt, kozle- JNllLllikK soia ki.

_______________________ ________________!______ ___________0 menyek, előfizetési ponzek és reklamálások intézendőlc. ®---------------------------------------------------------------------------------------——------------•

V

ármegyénk ünnepe.

Esztergom, ápr. 22.

Néhány nap választ el Esztergom vármegye ünnepétől, szeretett főispánunk, Majlátli György gróf tizesztondei főispánsága ünnepének megölésétől. A megye és vele a város örömmel juhi- iái, de nem a múltnak, hanem a jövőnek. A fiatal főispán élete és tevékenysége legszebb első tizedét, tavaszát ajándékozta hazájának Esztergom vármegye szolgálatában. Nagy jövő áll még előtte. Érdemei nyarát és őszét más nemzedékek fogják ünnepelni. Nekünk jutott a legszebb rész: a sokat Ígérő tavasz

ünnepe.

Az ősök érdemét megbecsüli a magyar a hozzájuk méltó utódokba,n s a Majláthok fényes emlékezete kigyűl ad most, midőn egyik előkelő sarjadóka a haza szolgálatában decenniumát fejezi be. Ez adja meg az ünnep magasabb jelentőségét s ideálisai)!) tartalmát.

Esztergom vármegye és város korszakos válságok előtt áll. Alig néhány esztendő előtt ültük meg országos pompával Simor aranymiséje ünnepét. Akkor még nem is merünk arra gondolni, hogy az utolsó esztergomi érsek legfényesebb ünnepét üljük. A gyászba borult székváros fájdalma legsötétebbé vált akkor, midőn szt. István egyik legnevezetesebb alkotásának, az esztergomi érseki széknek piedesztáÍja inogni kezdett s mikor a főváros ismét gazdagabb lett egy ősi dekórummal. Milyen sors várakozik reánk ? Meghallja-e az ország panaszunkat, meghallgatja-e a

haza kérésünket, a millenium küszöbén, midőn mindent elvesztettünk, mi még elveszthető volt?

Esztergom vármegye életkérdése is gyakran megjelent előttünk a sötét aggodalmak felhői közt. Nem egyszer aggódtunk megyénk eltörlése miatt. És nincs-e aggodalmunknak komoly alapja most, midőn az érseki szék vesztesége által, Esztergom országos jelentőségéti is elvesztette? Kifogja megvédelmezni vármegyénk régóta tervezett beolvasztását ? Ki fog fájdalmas veszteségeinkért az országos érdekű megye rendezés alkalmából, mint az állam első hivatalnoka az államnál kártérítést sürgetni ?

Főispánunk.

Benne bízunk, általa remélünk, tőle várjuk Esztergom vármegye jövőjének megótalmazását.

Ez a hit adja meg a vármegye ünnepének a felbuzdulást, a lelkesedést.

Örömmel üdvözöljük mindazokat, a kik alkalmat adnak nekünk arra, hogy minden szomorúságunk mellett is az öröm néhány verőfényes sugarában gyü- nyörködjüuk.

Üdvözöljük Majlátli György gróf főispánt, a ki Esztergom vármegye legválságosabb korszakának főispánja s a kihez éppen azért legtöbb hittel, reménynyel és bizalommal tekintünk. Legyenek az ő sikerei méltóak a Majláthok országos sikereihez. Legyen az ő vármegyéje méltó ahoz a névhez, melyet most ünnepelünk megbűnhödött múltúnk és jövőnk egyetlen vigasztaló reménységével !

Irodalmi levél.

(A trónörökös könyve.)

Az Osztrák-Magyar-Monarcbia írásban és Képben czitnű népismertető nagy vállalatból megjelent a 130. füzet vagyis Magyarország II. kötetének 21-dik, befejező füzete. E terjedelmes kötet a nagy magyar Alföld részletes leírását foglalja magában, felölelvén hazánk föld- és néprajzából mindazt, a mi a Duna vonalától az Erdélyt nyugaton szegélyező hegyekig s az északkeled Kárpátoktól az Al-Dunáig terjed.

A táj- és néprajzilag egyaránt tartalmas és változatos czikkek, — számra 35 czikk — tizenkiiencz főczim alatt mutatják be hazánk e nagy síkságának egész jelenéi, de egyszersmind a fejlődés feltüntetése végett alkalmas helyeken érdekes visszapillantásokat vetnek a múlt időkre és korábbi állapotokra is.

E nagy és gazdag országrésznek sem átaláuos képe, sem lakossága, sem műveltsége s egyéb körülményei nem voltak még eddig irodalmunkban ily egységesen és tüzetesen tárgyalva s a 22 magyar iró, kielégítő előmunkálatok hiányában, nem egy tekintetben nem csak források kutatására, hanem egyenesen fölkutatásra volt utalva úttörő munkájában.

Különös becset ád az általában nagy gonddal és alapossággal irt közleményeknek egy részről az Írók személyes tapasztalataira támaszkodó közvetlenség, más részről az olyau helyi adatoknak nagy száma, melyek eddig felhasználatlanul lappangottak.

A jelen kötet tartalmából fölemlítjük »Az alföld általános jellemzését« Hunfalvy Jánostól, három nagyobb néprajzi tanulmányt, melyek közül* az elsőben Baksay S. a magyar népszokásokat, a másodikban Szentkláray a délmagyarországi németeket, a harmadikban pedig Hadzsics a délmagyarországi szerbeket ismerteti. Pulszky Ferencz az alföld régészeti' emlékeiről irt tanulmányt. Az egyes vidékeket ismertető czikkek Jókai, Hoitsy, Mikszáth, Dékány, Tors, Király, Váczy, Szívós, Géresi, Bállá,gi, Bunyitay, Zsilinszky, Márky, Hermann, Badics stb. tollából valók. Gazdag e kötet művészi értékű, képekben is, melyek előállításában legjelesebb festőinknek egész sora, 27 művész 260 képpel vett részt.

Az utolsó 21-ik füzetet díszítő hat kép, melyek a füzet szövegének megfelelőig, kizárólag a szerb nép életére és szokásaira vonatkoznak, Szirmai, Predics és Cserna festőművészektől való, a kötet mellékletéül szolgáló színes kép »Hortobágyi csikósok« Vágó sikerült műve s a magy. kir. államsajtóban nyomatott. Egy füzet ára 30 kr., s a Révai testvérek bizományiban és általuk minden magyarországi könyvkereskedésben megszerezhető.

Megyénk vallás szerint.

Esztergom, ápr. 22.

Esztergommegye lakossága vallás szerint. A főmegyei Schematismus éppen most megjelent 1891-iki kötete az esz- tergommegyei plébániák és filiálék népességét igy osztályozza: * 1600

S e l a e e s.

(VI. A tudomány befolyása a selmeczi bányaművelésre.)

(F o 1 y t a t á s.)

Hol az a meseszer!) idő, midőn Sei - meczen a régiek az anyaföld színéről: kavics és homok közül szedhették s moshatták a termés fémeket, vagy legföljebb tördelték s csákányozták minden nagyobb fáradság s tudomány nélkül Ennek több ezer événél is már. Azóta, hacsak rövid időre kaliforniai állapotra nem bukkantak, folytonosan küzdöttek a terhes bányászás sokféle nehézségeivel.

Kitartás, pénz és — tudomány voltak l mindig a segédeszközök, melyekkel boldo- } gult a bányászat? Első kettő nélkül többször a stagnált, utolsó nélkül veszve volt.

Szólni fogok a bányászmunka, bányavíz, I levegő és szállítás nyújtotta nehézségek fokozatos leküzdéséről.

A munka nehézségét mindig a kőzet I keménysége okozta. A melybe a bányász ó belevághatta erős csákányát, ott -csak folyt & a munka. De a melyről visszapattant, ott BÍ lassanként, morzsánként kelte letördelni, [>■ kivésni. Ily áldástalan munka hagyatta 5

. aztán többször abba a bányászást.

Ez akadályon tűzzel segítettek, mely a yk kemény kőzetet meglazította. Eljárásuk volt ß;a sütés, művelőik sütők. Hol a fa olcsói oi volt, újabb időben is alkalmazták. A fojtó

füst miatt azonban biztos légvezetest kívánt,; mely nélkül sok idő kellett a levegő megtisztulására. Selmec7en ritkán alkalmazták, mert a bányászást lefelé hajtva dolgoztak s a kemény kőzetet egyszerűen otthagyták.

Nagy segítséget nyert a munka a re- pesztő por alkalmazása által 1627-ben. Sajátságos, hogy mindaddig senkinek sem jutott eszébe az akkori időben hadi czélokra már általánosan használt puskaport a bányákban alkalmazni. Egy magyar-honos katonának jutott a szerencse rájönni. Monte- cucolli Jeromos gróf u. i. 1624-ben nőüli vette a selmeczi illetőségű özv. Gienger, szül. Coucini Anna bárónőt, s neje után förészese lett az itteni bányaszövetkezetnek. Tiroli munkásokkal tett a lőporral kísérletet s az eredmény bámulatos volt. Használata hasonló czélra lassan átment a harzi bányákba, Angliába, Svédországba.

Újabb segédeszközök : 1846-ban Böttger és Schönbein felfedezik a lőgyapot készítését, 1847-ben Parisban Sobrero a nitro- glycerint,mely utóbbit veszedelmes voltánál fogva nagyon félve használták. 1866-ban Nobel svéd mérnök (mások szerint Schell föbányatanácsos Klausthallban) azt tapasztalja, hogy ha a nitrogtycerint finom homok magába szívja: elveszti veszélyes

tulajdonságát, repesztő képessége azonban megmarad. így fedezték fel az uj csodás anyagot: a dynamitot, melyet évröl-évre nagyobb mennyiségben használnak. Daczára az újabb repesztöszereknek, kiszorítani eddig még egy sem volt képes.

A terhes fúrások eszközlésén óriásit lendített a sűrített levegővel hajtandó fúrógép feltalálása 1855-ben Barlett, a Victor

Emánuel-vasut mérnöke által. Alagutak s bányák fúrásánál egyaránt nagy sikerrel használják. Mily bámulatos eredményt lehet vele elérni, példa rá a sz. Gotthard-alagut 14,920 m. hosszú vágása hét év alatt.

Selmeczen a II. József altárna, melynek vágása kézimunkával még 1782-ben kezdetett, 1874-ben még 2327 m. átvágásra várt. Fúrógép nélkül a munka 15 évet kívánt volna, vele 3 és fél év alatt keresztül törték! Használatuk azonban a költségeket nem kevesbítik, igy csak a nagyobb i műveleteknél alkalmazzák.

Sok baj volt a lépten-nyomon előtört bányavízzel, melyet ha eltávolítani nem voltak képesek, összegyűlt nagy tömegével kiszoritá munkahelyéről a bányászt. Régen : vedrekben s bőrtömlőkben húzták ki a vizet kézi erővel. A XV. sz. elején már ló-, később vizerövel hajtott vizemelőket találunk, melyek kerék- s kötéllel működtek.

A folyton bugyogó vízzel Bélabányán már 1385-ben nem bírtak. A bányák mind elfúltak. Eltávolításának nagy költségéről fogalmunk lehet, ha felemlítem, hogy Mátyás idejében egy krakkói vállalkozó-társaság hetenként egy magyar forintot aranyban s a bányatermék hatodát húzta.

Ily körülmények között fogamzott meg az altárnák eszméje vízelvezetés czéljára. Bieber-altárna már a XIV. sz.-ban vagy még korábban kezdetett, mert 800 öl nyíre a tárna bejáratától az oldalon 1400 bevésett évszám olvasható, jele, hogy odáig haladtak. Ferencz - altárnát 1494-ben, bélabányait 1504-ben, a sz. Hár o m ság - a t tár n á11549-ben kezdték.

VizenielŐ gépek hajtására Selmeczen

legrégibb idők óta lóerőt is használtak.

1600 körül már kézi szivattyút alkalmaznak. Egynek működtetéséhez 6—8 ember kíván tatott.

1695-ben a bányavíz annyira meggyü- lemlik, hogy 576 lovat s 800 embert alkalmaznak állandóan. 1707-ben a termelés már nem képes födözni a lótartás költségét! Bercsényi teljhatalmú tábornok erről értesülvén elhatározza, hogy felégetteti az összes bányaépületeket, a haszonnal nem járó bányászatot abbahagyatja. Bátor ku- ruczaival s eltökélt szándékával megjelenik Szélaknán. Ekkor előáll Hell Mátyás Cornél, a hires jezsuita csillagász bátyja s hazafi- sággal párosult tapintatos beszédével a nagy vezért határozatától eltéríti. »Hagyja meg tábornok ur a bányamüveket, — melyeket eddig minden ellenség megkímélt: ne engedje elpusztítani saját hazánkfiai által!« Egyszersmint előadja a vizemelő gépek javítására vonatkozó terveit s egyéb újításait. — Két év múlva a bécsi udvarnál ékesszólásával kiviszi, hogy terveinek megvalósítására s vízgyűjtő tavak építésére 30,000 frtot kap. Az összeg nem volt elég, a bányászást újra abbahagyják. Képes volt helyes érveléseivel újabb 30,000 frtot kieszközölni. így menté meg Heti háromszor egymásután a selmeczi bányászatot a végpusztulástól.

Fia Hell Károly József 1738-ban emel- tyűs szekrényeket konstruál, 1749-ben felállítja az első, több aknánál még ma is használatos, vizoszlopos vizemelő-gépét. 1753-ban ugyanezen czélra léggépet is talál föl. Látjuk, bogy a felfedező zsenialitás az egész Hell családban megvan.