Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 30. szám

ESZTERGOM, XIII. ÉVFOLYAM,

30. SZÁM.

1891. APRIL 12.

e

MEGJELENIK' HETENKINT KÉTSZER:

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉSI ÁR:

Eiíés?. évre.............................•

..................................6 frt — kr

F

él évié..........................................................................9 írt — kr

Negyei évre.....................................................................1 frt 50 kr

Fgy szám ára 7 kr.

Városi és megyei érdekeink közlönye.

SZERK Esi T Ö S É G :

PFALZ-HÁZ, FÖLDSZINT,

hová a lap szellemi részét illető közlemények küldeniök.

K I A D Ó - hTv A TÁL:

SZÉCHENYI-!’ÉR 331,

liová a lap hivatalos és magánhirdetései, a nyilttérbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reklamálások intézendők.

HIRDETÉSEK :

HIVATALOS HIRDETÉSEK 1 szótól 100 szóig 75 kr, 100- tól 2o0-ig 1 frt 50 kr, 200-t,ól 300-ig 2 frt 95 kr. Bélyegdij 30 kr.

MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjulánvosab- ban közöltéinek.

NY1LTTER sora 20 kr.

0

9

A biztosítás reformja.

Budapest, ápr. 11.

Tudvalevő dolog, hogy a biztosítási ügy Magyarországon példátlanul kusza és szerencsótle.ii álltipoibajutóit. A verseny szabadságának üno alatt a köny- nyolmüen vezetett, a közönséget lelki- ismerel.lenül kiaknázó s örökösen a bukás lehetőségével bűz ködő biztositó társaságok minden ellenőrzés, minden akadály nélkül tették tönkre, a régebben liszt.psséges irányzatú s fejlődő biztosit á si üzletet cs perli g ép pen ;i zza I, b o gy jóhiszeműségül és tisztességes nevük minden tizeimet leplez és megvé-j delmez.

A romlás általános minden biztosi-; lási ágban, de egyik üzletágban sem tart Itatunk oly nagy és komoly kalu- mitásoklól, mint az életbiztosítási üzletben. Az általános romlás és zavar láttára éppen nem tekinthetjük kizártnak, bogy a mint már annyi biztosiló társaság (Patria, Hungária, Ytkíoria, Kronos sib.) megbukott Magyarországon, úgy ezulán is lesznek biztosítási buká- sok. A bukott társaság fizetésképtelensége kevésbbé sújtja a rövid lejáratot s kisebb díj fizetési kötelezeti.ség mellett szerződő tűz- vagy jégbizlositókat, mint az életbiztosítókat. Az élei biztosítás bosszú tartamú a fél néha sok évtizeden át minden megtakarított pénzét dijképen a bizlositó társaságnál : rakja le. Ha a bukással ezek a be- 1 tétek elvesznek, (már pedig nálunk, a e mi hiányos törvényünk és kormányza- I tunk melleit teljesen el szoktak veszni)

sok száz és ezer életbiztosító fél nevezetes összegek erejéik van megrabolva s nem egy család egész jövő exist on- tiája, — melyet »biztosítottnak« véltek — dől össze.

Minden czivilizált állam (örvényhozásának gondossága tárgyát képezi ezen eshetőség elhárítása. Mindenütt, nálunk is kötelessége az életbiztosítással foglalkozó társaságoknak az úgynevezett életbiztosítási díjtartalék gyűjtése. Ez a díjtartalék nem más, mint a felék befizetett dijai, összegyűjtve a társaságot illető rész levonása után. Ez a díjtartalék tehát nem a társaság tulajdona, hanem az élelbiztositó felek összeségeé. Ezt a társaság csak őrzi és kezeli saját czéljaira, vagy elemi károk veszteségeinek fedezésére azonban soha fel nem használhatja. A társaság teljesen tönkre mehet, elvesztheti minden vagyonát, még alaptőkéjét is, de az életbiztosítási dijtartaléknak érintetlenül kell kikerülni minden hajótörésből, hogy visszaafassék azoknak, akiknek tulajdona: az életbiztosító feleknek !

Fájdalom, eddig ez Magyarországon csupán elméleti elv. A gyakorlatban tapasztalat szerint, a biztosítási társaságoknál az életbiztosítási díjtartalék vagy egyáltalán nincs meg azon rneny- nyiségben, amelyben megtennie kellene vagy a társaság egyéb vagyonával oly annyira összekeveredve képzeltetik, hogy épp úgy koczkán forog, esetleg épp úgy odavész, vagy eltikkad, mint a többi vagyon.

Ez a gonosz állapot pedig azért van

meg lányi cg, mert kereskedelmi törvényünk biztosítási része lex imperfecta elrendeli a 455 §-ban, bogy a társaságok jelentsék be, miképpen gyűjtik a díjtartalékot a 456. §-ban pedig elrendeli, hogy a gyűjtött tartalékot micsoda értékekben helyezzék el. A társaságok tehát tetszés szerint számíthatják ki a díjtartalékot; szabhatják azt kicsire vagy nagyra, többet vagy kevesebbet, vonhatnak le a brutto díjért a társaság részére, — ha egyszer a dolgot bejelentették. Az elhelyezés módját pedig annál inkább tudomásul vehetik, mert az valóban nagyon is liberális. Jelzálogi kölcsönökbon is el helyez- petö például a díjtartalék a fekvőség nem terhelt fele része erejéig. Tehát e szerint megeshetik, hogy díjtartalék szőlőgazdaságokban helyeztetik el — s ekkor a phylloxera pusztíthatja, vagy el helyeztetik házakban, melyek omladozva vagy egyébként értéket vesztve szintén nem garantirozzák teljesen a díjtartalék szükség esetén nem mobilizálható. Már pedig a (elek érdeke az hogy a díjtartalék nemcsak biztosan de úgy is legyen elhelyezve, hogy szükség esetén ehhoz való igényünk rögtön kielégíthető legyen.

Ámde van még egy nagyobb bökkenő is. Ez az, hogy nálunk működő életbiztosítással is, vagy csak kizárólag azzal foglalkozó társaságok, nagyobb része külföldi némelyik éppen más világrészben : amerikai. Ezek lefizetvén a nevetségesen csekély százezer forintnyi biztosítási alapot s megtévén »bejelentéseiket« a továbbiakban, — a mi a

illeti

absolute

belső érték kezelést ellenőriz hotlenek.

Hirdetéseikben milliókról és százmilliókról beszélhetnek, de itt, a magyar hatóság kezeügyében minden anyagi garantiájuk positive csupán a letett egyszázezer forint — sem több sem kevesebb.

Ez nevetséges állapot, abból a biztosítási alapból egy nagyobb kárfizet- mény is alig, hogy éppen garantirozva van. Nincs olyan magyar hatóság, mely positive megmondhatná megvannak-e, hol vannak, mint vaunak, mily esélyeknek vannak kitéve ezen messze- földi társaságok alapjai vagy éppen élei hiztositési dij tartalékai. Lehetnek ezek a társaságok igen solid, igen derék intézetek — de ezt legfeljebb idáig s elhatott, jó hírük vagy itt létesített jó összeköttetéseik garantirozzák. Ez mind csak erkölcsi garat)fia, — mely efemer jellegű, üzleti dolgokban pedig teljes 1 anyagi garantia, pénz, vagyon szükséges. És a pénznek dijlartaléknak itt kell lenni, ha a biztositó felek itt vannak, mert ha meg is van a díjtartalék — például Amerikában — de az az itteni felek részére hozzáférkctetleu, —- mit ér akkor a sok millió.

A mint értesülünk a kereskedelmi és igazságügyi minisztériumok most dolgoznak a biztosítási törvényen, mely hivatva lesz a kusza cs szerencsétlen biztosítási viszonyokat minden irányban rendezni és reformálni.

Hisszük, s úgy is értesülünk, hogy első sorban az életbiztosítási díjtartalék föltétien biztosságba helyezéséről

liZjMsrpésWskölímija.

AZ EMBERISÉG LAZBAN ÉL .

Az emberiség lázban él ; önzés, gyönyörvágy, szenvedély, Pihenni egy perezig se hagyva, Beoltja kínját vérbe, agyba,

Ezer kéj, millió nyomor,

Szilaj harcz egy medrébe7 forr — S e végtelen pokoli láva Sodorja a lelket halálba.

Az izzó szenvedés alatt Megful a tiszta gondolat,

Es fojtó füst ködébe veszvén, Delirium-kép lesz az eszmény.

Virágos, édes érzelem 1 Tövében buja gyom terem ;

Barát barátot meg nem ösmér, Mocsár forrása a nemes vér.

L A telhetetlen tudomány [ Léséig a képzelet nyomán,

[ Hogy bája titkát elorozva,

[ Fordítsa a szépet gonoszra.

I Fenséges, égbe szárnyaló I . Eszmékre súlyt rak a való ;

3 Szent jelszavak varázsa szárnyán í Kapaszkodik fel buta sárkány.

A lélek vak, a szív beteg!;

Egymásra törnek nemzetek,

Jog és testvériség nevében Kész a tömeg gázolni vérben.

Nem tudni már, ki mit akar? Kenyérhez nem nyúl béna kar t Bágyadt erő, kéjért epedve,

Rózsát kötözget a sebekre.

Óh iszonyú zavar, homály !

A czifra váz oltáron áll;

A szellem izmos, ifjú vállán Emelkedő vén torz a bálvány.

Nem kérdi senki: fényt vet-e Még az igaz költészete?

A szin, a láng most csupa festék S Lukfenczez a hős, hogy nevessék.

Mily lomha élet! mennyi Ián ez ’

Nem csillog a bűvös zománcz,

Föléje százrétün lerakja Kérgét a földiség salakja.

Vad, esztelen fölfordulás;

Mindenkit elkapott a láz;

Nincs már a létnek egy oáza,

Mely a hitet virulni lássa.

Ki e világba boldogan,

Magas czél álmában rohan;

Hamar megbotlik durva köbe S utszéli koldus lesz belőle,

RUDNYÁNSZKY GYULA.

S @ 1 m e e 8.

(III. Selmeezbánya sz. kir. város. — Magy, kir bányászati és erdészeti akadémia.)

(Folytatás.)

Bányáinak jövedelme kezdettől fogva a kir. kamaráé volt (lucrum camerae), melynek képviseletében székeltek itt a kamara- (bánya) grófok »Sűpremus Camerarius Regis«, »Magister Tavernicorum Regalium« v. »Curialis Comes Tavernicorum« ezimen egészen a legújabb időkig. E tisztséget a XI.—XII. sz.-ban Huut és 'Pázmány lovagok s utódaik viselték. Utolsó volt báró Mednyánszky Dénes, ki a hetvenes években hunyt el.

A bányák kincstári volta nem zárta azonban ki, hogy egyes bányapolgárok saját vagy bérlett bányájuk után mesés gazdagságra tegyenek szett. Ilyenek voltak a hires Halmanusok, Heintzmannok, Rös- selek, Cernelek, Pesthenek, Rubigallok, Hellenbachok,

Selmecz sokat szenvedett a tatárjárás idejében, a visszatért jó király első dolga volt e bányavárosba uj életet önteni szabadalmak adományozásával s leginkább alsószászok tömeges telepítésével.

Második tatár pusztításként hatott a városra Tököli művelete, ki többször meg- sarczolta, sőt egyik dandárnoka Józsa István tályai lelkész s egri kanonok 4000 talpastótjával 1679. apr. 22-én a város milicziáját teljesen tönkretette, embereinek 6 órahosszai szabad rablást engedett, a német templomot, kamaraházat s jezsuiták (most e piaristák) kollégiumát kifosztatta,

sőt felgyujtatta, s leégett ekkor a város ogész alsó része. — A temérdek káron okulva erősítette meg a város a következő évben kapuit s épített újabb erődítményeket. Mégis örökös belvillongásoknak volt színhelye a reformációk idejében, úgy, hogy nincs templom s kápolna Selmeczen a szt. Erzsébet-kápolnáu kívül,.mely ideig- óráig protestáns kézen ne lett volna.

Újabb és újabb életet öntött egy-egy kegyes uralkodó a háborúk vagy bányák, kiaknázása s elfulása okozta megrázkódtatás . után az ős bányavárosba, s nem egy király vagy uralkodóházi tag tüntette ki látogatásával. 0 császári és királyi apostoli Felsége, I. Ferencz József 1852-ben ' szerencséltette jelenlétével a várost, szerencsétlen sorsot ért trónörökösünk özvegye : Stefánia pedig mostanában majd minden évben meglátogatja.

Selmeezbánya társadalmi tekintetben- kissé felekezeti színezetű, jóllehet a mindenben vezérszerepet játszó akadémiai hallgatók iparkodnak azt párton kívül éleszteni. Dicséretes a lakosok magyarosodása. Hetvenes években a müveit társalgásban, közgyűléseken s társulatokban a hivatalos nyelv még a német volt, az alsó néposztályé tót. Ma az előbbi magyar, utóbbi legalább magyar érzelmű.

Kulturális tekintetben nem áll utolsó helyen. A felvidéki 'magyar közművelődési egylet 250—300 tagot számlál a városban, az orsz. turista-egyesületnek pedig van itt Szitnya-osztálya szintén sok taggal. Yan szt. Erzsébet jótékony nöegyesülete, ev. nőegyesülete, a magyarhoni földtani társ. fiókegyesület term. tud. és orvosi köre,