Esztergom és Vidéke, 1891
1891 / 29. szám
dott beszédek és az. ünnepi ód« kiuyo- mattassanaií és ezen nyomtatványokból egy díszpéldány Főispán tir Ó Méltóságának átnyujtassék és egy-egy példány az ünnepély emlékéül minden bizottsági tagnak s a vármegye előbb- kelőinek megküldéssé!:, ennélfogva fel- kóretnok Sujánszky Antal, Palkó vies Károly, Dr, He’cz Antal, Andrássy János és Reviczky Károly urak, hogy beszédjeiket a kiuyomatás kellő időben való megrendelhetése végett folyó évi ápril hó 15-éig alispán ur 0 Nagyságához beküldjék. Esztergom, 1891. ápril hó 5-én. KRUPLANICZ KÁLMÁN s. k. királyi tanácsos, alispán. A középisk. tanárok fizetése. ii. A tanításnak, e testet és szellemet, a legteljesebb mértékben igénybe vevő munkájáért miben részesül a középiskolai tanár? A vidéken 1200 frtnyi fizetés, 200 frtnyi lakáspénzt élvez és n fővárosban 1500 frt fizetést, és 300 frt lakáspénzt kap. Igaz, hogy kezdetnek elég kedvezők e díjazások; de jól tudjak, hogy e fizetéshez is rendszerint három-négy, sőt némelykor hal-hót évi helyettes tanári működése után jut; tehát rendszerint 25—28 éves korában ; de uem ez a legégetőbb baj, a min a tanárok panaszkodnak, hanem az a páratlanul álló tény, hogy 30 évi szolgálat, után mindössze csak 500, mondd ötszáz forinttal emelkedik a fizetésük, mert, 5 éven kint csak 100 frtnyi ötödéves pótlékot húznak. A tanári pálya o tekintetben a hasonló egyetemi kvalifikáoziót igénylő pályák közt a legmeddőbb. Azt lehetne ez ellen mondani, hogy ott vannak az előléptetések : az igazgatói állások, de a mai viszonyok közt éppen nem lehet csodálni, ha néha éppen a leghivatot- t-abb tanárok vonakodnak elfogadni az igazgatói állást, melynek pedig mint egyetlen számbavehető előléptetésnek minden jó tanár ambiczióját kellene képeznie. A szakminisztérium a legjobb megmondhatója, mennyi gondjába kerül egy-egy teljesen rátermett igazgatót találnia. Ezek után nézzük meg, hogy minő teherrel járna a tanári fizetés ezen emelkedése az állami költségvetésre ? Az állami költségvetésben ötödéves pótlékok czimén összesen 70,000 frt szerepel ; a pótlék megkétszerezése te* hát 70,000 forintnyi többlétét okozna. A lakásbér emelése közelitő számítás szerint 30 ezer forint körül terhelné az állami költségvetést. Oly összegek ezek, melyek tekintve e czólt, mely a hazai közoktatásügy emelkedése, uem sokai hatók. Egyes vidéki tanártestületek képviselőházi kérvényében negyedik kívánság | gyanánt szerepel az is, hogy a vidéki tanárok törzsfizetése a fővárosiakéval egyenlővé emeltessék. Erről a kívánságról azonban, — a mely mellett szintén lehet érveket találni s a mely tagadhatatlanul javára válnék az iskolának, de kétszer annyiba kerülne, mint a közös három kívánság együttvéve — egyelőre ők maguk is lemondanak, mikor egyetértőleg abban állapodtak meg, hogy a kormányhoz intézendő kérvénybon a három említett pont terjesztessék föl mint legsürgo- ' tősobb. Nem hallgathatjuk el azonban azt, ’másrészt a magyar társadalom érdekében nem tartjuk czél,szerűnek, hogy egyes vidéki városok társadalmát a legnagyobb támaszaitól, a legbuzgóbb zászlóvivőktől fosztja meg némelykor az a körülmény, hogy a jobb tanárokat a fővárosba helyezik. Hogy az iskolára is minő veszteség ez, azt, alig kell hangsúlyoznunk. Ezen a bajon azonban nem az segítene, ha a vidéki tanár fizetését átalában emelik, hanem az ha a kiválóbb egyének fizetését akár a fővárosban, akár a vidéken működnek, eset.roI-esetre emelik. Ugyanannak a helyes elvnek kellene i11 érvényesülnie, a melyet, az igazságügyminiszter újabb törvényjavaslatában úgy proklamált, hogy a bírót, ki érdemeket szerez, kinevezheti magasabb rangfokozatba, törvényszéki elnöknek vagy táblabirónak s megadja neki a magasabb ranggal járó fizetést, de ott hagyhatja továbbra is abban az állásban, a melyben addig derekasan megállotta helyét s használt a köznek. A tanárságnál ez annál is jobb hatással lehetne, mert pótolná azt, a mi- most alig van : újabb sarkalója volna az ambicziónak. Annyi azonban kétségtelen, hogy a tanárok országos mozgalmának nyomtalanul uem szabad eltűnnie, kérésünk méltányos és egy része mindenesetre teljesíthető. Színházi szomfe. (24. Sz<*p xnárklaC) Kövér Lajos drámája még a régibb francziás termésekből való, Lelve hatásos fordulatokkal, do nyers szenvedélyekkel is. A czimszerepbeu Páfffyné H. Feigler Hermin lépett fül első vendégjátékára. Az arena első előadása zsúfolt házban Esztergom legszebb közönségét egyesítette s ebből az a tanulság, hogy komolyabb színpadi alkotásokra is van publikum városunkban, nemcsak operettekre. De Lange márkinőben Pálffyné H. Feigler Herrn in úrnő sokkal nagyobb diadalt aratott, mint eddigi vendégjátékaiban összevéve. Orgánuma megerősödött, felfogása megérett, jellemző tehetsége kifejlődött s a szenvedélyek színezéséhez lélektani ismeretei is meggyarapodtak. A közönség eddig csak azt tudta róla, hogy gyönyörűen tud szavalni s megélhetne súgó nélkül is ; most már tudja azt is, hogy ért az előadás művészetéhez. A mint a kiváló tehetségű fiatal asszony a színpadra lépett, virágokkal s tapsviharral fogadta a közönség, mely majd minden nagyobb jelenését megtapsolta s felvouásközben háromszor négyszer is kihívta. Pompás toilettejeivel is emelte a hatás külső sikerét, de a negyedik felvonásban olyan magasra emelkedett játéka, bogy a legnevesebb színésznőknek is dicséretére vált volna. Szathmáry a tábornok szerepében elismerésieméi tó ambiczióval emelte a dráma előadása harmóniáját. A színpad külső kiállítása még mindig primitiv, a rendezés nem egészen szabatos s az egyik beduin valami farsangi maskara volt, a kit a rendezőnek nem lett volna szabad a dráma komolysága érdekében a színpadra bocsátania. (25. Czigánybáró.) Az ismert operelte vasárnap második, de javított kiadásban került színre: Javított volt Szilágyi Etelka Szaffija, Szilágyi Berta Mirabel Iája, Asztalos Gábor diákja és Szabó József Bariu- kaija által. De nem egyszer összekú- szált Peterdi Ilona némán elénekelt Arzénája s a hamisan fújt kórusok által. Peterdi Ilona még egyáltalán nem szoríthatja háttérbe a nálánál sokkal tehetségesebb kóristnnőket. Szabó József festői alak volt, do még nem egészen biztos. Annál több elismeréssel tartozunk Szilágyi Etelka Szaffijának. Dalosabb, játékosabb és takarosabb Síaffit még nem láttunk Esztergomban. Szilágyi Etelka minden előnyein kívül még azzal is dicsekodhetik, hegy távol áll az operelte előadások felülotessé- gétől s az elnagyolástól, a mi a komolyabb ölöké,szüleiek híján szokta a zenekedvelőket boszautani. Tukorai a kormánybiztosban, Deák Zsupánban, Deákné Cziprában és Árkosi Ottokárban követtek el minden lehetőt, hogy az elég szépen telt ház elég szépen meg ne haragudjék egyes készületlen tagok slendriánsága miatt. (26. Nebántpyirág.) Deák Péter jntulomjátékára hétfőn meglepően szép közönség gyülekezett össze. Nagyon ismert operetto járta. Csak az imént búcsúzott el benne Lányi Szidi, ki után a czimszerepet Deákné énekelte finom és érzelmes hangon, kellemes játékkal, bájos egyszerűséggel. Sokszor megtapsolták, de leginkább a paripán, ngy hogy tökéletesen megbokrosodott a látványtól — a karzat. Szabó József a vicomteot énekelte nem egyszer az egész ház teljes megelégedésére. Deák Péter Celesztinben knczag- tatta folytonosan a kitünően hangolt házat. Előjátékul Deák Péter Kürthy monológját, a Komikust adta. Maga az előadás mindenesetre különb volt, magánál a monológnál. (27. Csók.) Dóczy romantikus vigjátéka kedden este fényes közönséget vonzott a színházba. Pálffyné H. Feigler Hermin második vendégjátékául Marittában lépett föl. Megjelenése festői, játéka poé- tikus, hangulata kifogástalan volt. Dóczy gyönyörű jambusait szépen szavalta s a csók definicziójában teljesen egyforma magaslaton volt, a vígjáték legremekebb részletének irodalmi becsével. A közönség lelkes tapsokkal adott kifejezést elismerésének, habár mindvégig fájlalta is, milyen kietlen prózát csinálnak többen Dóczy gyönyörű jambusaiból. A vígjáték második legsikerültebb alakja volt Deák Sobrinusa diszkrét humorával s finom jollemzeten- ségével. Szathmáry a királyt maga» kothurnuszokkal, nem egyszer túlságos páthoszszal szavalta, de játékával és megjelenésévei mindvégig bírta a közönség rokonszonvét. Rónai Karola Blandáfc szavalta sokszor találóan. A színpad kietlen. A rendezés az aesthetikui, a plasztikai s a csoportozati alaptételeket is nem egyszer ejtette el. A színpad egyforma világitása pedig megfoszrülték szegények mindannyian, még a város is. Az odamenekültek egy szálig felkonczoltattak, a város felgy ujtatott; három évig uralkodott a nyomor, álltak művelés nélkül a bányák. Ásatások alkalmával temérdek embercsontot találtak, jóllehet a hely, mig templom udvarául szolgált, temetkezési helyül is használtatott. Jelenleg bomlado/.ó födőfalakkal köritett, négyszögalaku, hatalmas nagy tömeg, melynek az idők folyama alatt volt különböző rendeltetéséről a vastag falak régibb s újabb volta tanúskodik. Főbejáratánál 1770- ben elég nagy s tágas harangtorony épült, melyben a vár őre is lakik. A nagykapu fölött a következő jelentős felirat olvasható: »Felix civitas. quae tempore pacis- eogitat de hello.« Benn a vár keleti oldalába epitapliiummal ellátott kőlapok vannak beillesztve. Egyik 1520-ból a dúsgazdag s hires bányapolgár, Rössel Lörincz sírköve a következő distichonnal: »Forma, Favor Populi, Fervor juvenilis opesque, Diripuere tibi, noscere Quidsit Homo.« — A bástyában erős vasajtóval ellátott börtönök találhatók. — Az öregvár belsejében ma városi bornaiskola, levéi-és fegyvertár s ópúletfa-raktár (!) van. Az öregvárral szemben egy magas dombon épült az nj- vagy leányvár, jobban őrtorony. A XVI. sz.-ban pusztán őrszemlei őzéiből építették s azóta hivatásának, habár más czél hói, folyton szolgál. Régi időben az ellenség közeledtét jelezték fekete zászlóval s motetták fuvásával, ma a tűzveszélyt jelzik. A magányosan álló, kiemelkedő épülethez a híres s szép Rössel Borbálára Tönatéozó monda fűződik, melyet az opera jelenlegi intendánsa dolgozott fel »A leányvári boszorkány« ez. költeményében. | A kopogtató, vagy tótosau klopacska, hasonlít a leányvárhoz. Innen jelzik min- I den nyolez órában a bányászoknak egy- 1 hangú kalapálással a munkafel váltás idejét. Régi dicsőség emléke a még jó karban lévő, két őrtorony nyal, erődítmény nyel s | lörésekkel ellátott szélaknai városkapu, 1 ép úgy a város másik szélén a bélabányai kapu. Utóbbi 1589-ben épült. I Mintázott kúphoz hasonló magas hegyen, 727 méternyire a tenger színe fölött van Selmecz egyik nevezetessége: a kálvária. A begy tetejét képező vulkanikus bazaltoszlopokra épült kéttornyú templomhoz két meredek, hegyesszöveg alakjában szabályosan váltakozó ut vezet föl, melyek egy ponton össze is csapnak. A templomon kívül két kápolna szakítja meg a körülötte , befásitott kálvária utat. Mindkettő széles, 1 két toronynyal ellátott épület. Az első stácziókul is szolgál, a másodikban egy ; nevezetesség, a »Heilige Stiegen« Iái Látók. i Mintegy busz lépcső ez fel az oltárig, melyek mindegyikében egy-egy szent ereklyéje van elhelyezve. A bivök s bucsusok évenkint felkeresik s imádkoznak elüttök. A stácziók meglehetős nagyok, s számuk meghaladja a húszat. Üdvözítőnk születésétől haláláig mutatnak be egyes jeleneteket dombormüvekben vagy szoborcsopor- zatokban. Ezek elég sikerűiteknek mondhatók, az idők évszázados fogai azonban észrevehetők rajtuk. Ujittatásra vár mindannyija. Próbakép egy renováltatok, s az eredmény meglepő. A dombormű e szent családnak Egy plomba való menekülését szemlélteti; de az egyes alakok szabályossága, az alkalmazott színek összhangja, az egészben a kivitel szabatossága a nyújtott kép üdesége oly sikert ad, hogy képes lekötni a szemlélő figyelmét. Említésre méltó még két stáczió. Egyik, hol a Mester tanítványainak lábait mossa, ja kézben ferdén tartott ampborából természetes víz csorog az alatta lévő tálba, ebből egy medenezébe. A bevezetett forrásvízből a buzgó hívek kegyelettel merítenek és isznak. A másik stáczió azon erkélyjelene- t.et állít ja elénk két méternyi magasságban s életnagyságu alakokkal, midőn a meg- ostorozott Istenembert a poroszlók a népnek megmutatták. — A felső templom tárának alja (mely több csoportban a pur- gatoriumot szemlélteti) állítólag termés- aranykövekkel yan kirakva, é p úgy egy stácziónál az Ur koporsója is, oly értékekkel, hogy általuk a több mint hatvanezerbe került kálváriát ujonan építhetnék. Kár, hogy e tárgyról is, mint sok más egyébről, történelmi adatokat kutatásaim daczára sem zerezhettem. Mindössze annyit tudok, hogy a kálvária Berger jezsuita kezdeményezésére s gyűjtésére 1744-től 1750-ig nagy anyagi áldozatok árán épült, s fennállása óta több uralkodóházi tag látogatta meg. Selmeczbánya keletkezésének idejéről tudomásunk nincs. A földből előbujt dús ér már a legrégibb időkben telepíthetett le bányászokat, különösen a kórház- és glanzenbergi érczesek kibúvása köré. E véleményt azonban csak a monda erősiti. A hagyomány szerint Szitnya hegy tetején Atilla vára állott, a régi város pedig az ó-város hegyen épült, s a legrégibb települtek 745 körül morvák voltak. Az ó-városban hordozták körül körmenetben a szláv apostolok: Cirill és Method a bányamunkára ítélt szt. Kelemen ereklyéit, kit a bányászok pátronusoknak választottak; s itt épült volna már a X. sz.-ban a felsővidék legelső katii, temploma. A hagyomány csak a régi fellegvár romjaira tálnaszkodhatik. Állítólag már Szvatopluk pénzeihez a selmeczi bányák szolgáltattak érczet. Az pedig már bizonyos, hogy szt. Istváu | német bányászokat és szláv munkásokat I telepített ide, s hogy Székesfehérvárott j vert legelső dénárjaink ezüstje innen nye- !retett. Aranypénzeink még akkor nem ivottak, csak kölcsönzött bizanczi dukálok, j Sok külföldi telepedett le a keresztes hadjáratok idejében Elszász-Lotharingiából, Flandriából, Frankföldről, Thüringiából s a Harz hegység vidékéről. A város kiváltságos volta régi keletű. I. Lajos 1352-ben egy levelében sok falut számlál elő, melyek fölött »ab antiquo« Selmecz volt a kegyúri jog. IV. Béla 40 pontban foglalta össze s adományozta a város jogait, melyeket II. Ulászló s III. Ferdinand újból megerősítettek. IV. Béla a »Stadtrecli't»-en kívül 20 pontban »Berg- recht«-et is adott. Szabadalmairól fogalmunk lehet, ha néhányat felemlítünk: kegyúri jog; bírói függetlenség élet s halál fölötti bíráskodás jogával; szabad adóvám és harmiuezad; kir. czenzus, katonáskodás s beszállásolás alól való mentesség; polgárok letartóztathatlansága stb, (Folyt, köT.)
