Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 26. szám

Melléklet az „ESZTERGOM ES VIDÉKÉ“ 29-ik számához.

— A primási szék megmaradásának kedves liiro járta bo a várost. A mit óhajtunk, azt szivesen hiszszük, akármilyen forrásból is eredjen. Annyi bizonyos, hogy a főkáptalan memoranduma gondolkodóba ejtette a kormányt s a döiilo fórumokat.

— A foszékesegyházban hímét vasárnap Ralásthy Pál a bold, herezog- primás segédpüspöke fog ponliílkalni.

— Az uj prímás kinevezéséről azt Írják az összes lapok, a mit már hetek előtt megírtunk. Hogy a kinevezés csak őszszel fog megtörténni, mert az idei aratásra a vallásalapnak lesz szüksége.

— Énekes mise. A dal- és zenekedvelő-egyesület ma d. e. tizenkelted- fólkor a kir. városi templomban misét énekel.

— A nagypénteki lamentácpókat és misereret a dal- és zenekedvelő egyesület énekelte és pedig a vegyes karokat az egyesület liarmmczkét tagja, a szólókat Feigler K., Borovicska és Brutsy J. Sztvaka Miserereje sikerült. A templomban óriási közönség.

— A pólai templom javára kifogástalan magyarságu gyűjtői veket kaptunk Schlauch nagyváradi püspök és Sterneck Miksa báró tengernagy aláírásával. Minthogy Esztergom fényesen hozzájárult, a dicséretesen stilizált gyűjtői vet. nem publikáljuk.

— Winkler József dr. a Magy. áll. volt, munkatársa ez időszerűit Hornig püspök levéltárosa ismét egyházi pályára lép s a gráczi jezsuitáknál fogja

{befejezni tkoologiai tanulmányait.

— Kinevezések. A kultuszminiszter .Percnyi Árpádot a primási uradalomhoz tszámvevőségi segédnek, Elter Gyula és ISzilva fiatal gazdatiszteket pedig próba- ►év-es gyakornokoknak névezte ki.

— Az Iparbank holnap tarlja meg i [közgyűlését a választmány által liely- fbenhagyolt jelentésekkel.

— Egyesületi élet. (A kereskedö- i ifjak egyesületének közgyűlése.) Az

>esztergomi kereskedő ifjak képző és! fbetegsegitő egyesülete f. hó 22-én tar-i t tóttá 17. évi közgyűlését. Brunner [Ferenez az egyesület elnöke, körűibe-j [lül a következő szavakkal uyitotla meg íííi szép szánni gyülekezetei: Jellemző

^sajátsága korunknak, hogy a társada- I lom különböző elemei nem hogy össze- »olvadni igyekeznének, hanem inkább »alkatrészeikre szétmálva, erős sánczaik ííközé húzódnak, hogy ezek mögött an- [jjiál biztosabban szervezhessék magukat

úgy a netán bárhonnan jövő támadás ellen, másrészt, hogy minél inkább fejleszthessék specziális érdekeiket és előmozdító intézményeiket. Ilyen alkatrésze helyi társadalmunknak a mi egyesületünk, mely kivételesen nem szigeteli el magát a társadalomtól, hanem igyekszik a társadalom élénkítésem közrehatni, tagjainak hasznos és kellemes szórakozást, bel egeinek pedig ápolást és gyógyítást nyújtani s minthogy ezen hivatásának évek hosszú során teljesen megfelelt, létjoga biztosítva van és alapos a remény, hogy egyesületünk szellemileg is, anyagilag is, csak nyerni fog, ha a vasárnapi munka- szünetről szóló törvény életbe lép. A kereskedő ifjak felfogják hivatásukat és igyekezni fognak a pihenés, a szabadság idejét szellemük művelésére és ápolására fordítani. Beszédét éljenzés követte, mi ulán Gál Sándor titkár olvasta fel szorgalmasan feldolgozott évi jelentését, mely szerint az egyesület a lefolyt évben — leszámítva az elvezet rendező bizottság dolgát, 84 ügyet lárgyalt le. A tagok létszáma 20 pártoló és 3 rendes taggal szaporodott és ez idő szerint az egyesület 20 alapiló, 14 tisztelői beli, 74 pártoló és 39 rendes tagból áll, továbbá sajnálatának ad kifejezést, hogy még mindég vaunak helyben oly önálló kereskedők, kik egyesületünk emelkedését és kiválásának jól felfogott betöltését nagyon sárga szemüvegen nézik és elfeledve azt, hogy ők is vollak »ifjú kereskedők,« magukat egyesületünktől visszavonják. Kegyelettel szólt egyesületünk elhunyt nemes pártfogójáról főm. Simor János herczegprimásról és Frey Vilmosról, ki életének végső perez ében kinyilatkoztatott óhaja szerint egy 50 frtos alapítványéval örökítetie meg egyesületünk iránt való jóindulatát. Végre az egyesület elismerésének és bálájának volt tolmácsolója, midőn az egyesületi orvosoknak dr. Foicbtinger Sándor és dr. Ál dóri Mór uraknak, továbbá az egyesület ügyészének dr. Földváry István urnák és ezen b. lapok szerkesztőjének, dr. Körösi László urnák és mindazoknak, kik fáradozásaikkal az egyesületet támogatták, a közgyűlés köszönetét egyhangú elhatározás után jegyzőkönyvbe iktatta. Tiszteletbeli tagokká lettek Brutsy János és Kiszlingstein Sándor urak, kik az egyesületet fenállása óta kitartó és szorgalmas buzgósággal emelték. A

! liszti kar lemondása után az egyesület vezetését, következőkép állapították meg: elnök Brunner Ferenez, alelnök Kisz- liugstein Sándor, I. titkár Scheiber Rezső, II. titkár Bargel Mihály, pénztáros Knappe Károly, ellenőr és háznagy Salamon Ferenez, könyvtáros Kovák Imre; választmányi tagok; Brutsy János, Vörös József, Rechnitzer Ignác, Mezey Ferenez, Knöpfler Mihály, Amstädter Imre, Viseli Géza, Paulovics Géza, Jedlicska Rezső, Metz János, Grosch János, Zábránszky Géza ; pót, választmányi (aguk : Kölni Gábor, Weiss Mór és MiedIer Rezső urak. A választás megejtéso után az ujonan megválasztott, tisztikar őszinte köszönetét fejűzte ki a bizalomért, mire a gyülekezet a legjobb hangulatban oszlott szét.

— A kisajátítás engedélye már megérkezett a kaszárnya-épitő bizottsághoz. A jövő század majd hasznát is veszi.

— Piros tojás. A tornaegyesület húsvéthétfőn este a Magyar Királyban tagjai számára Iársas vigalmat rendez.

— Reményi Ede csütörtökön érkezik városunkba s a benezések székházának lesz vendége. Concerijére már alig kapni jegyet. A dalegyesület hölgytagjai babérkoszorúval váljak.

— Utczafeliratok. Vízivárosé a kezdeményezés érdeme, hogy utczáit modem vastáblákkal jelzi. Bizony ráférne a kir. városi utczákra is, ha a filiszteres utczatáblák helyett modernebbeket raknának ki.

— Remeklett mészáros. * Kertész Jakab esztergomi mészáros, aki már harininczhárom esztendeje gyakorolja mesterségét, József főherczeg s a népszínház számára csinál most olyan bá- rányremeket, a milyent Tisza Kálmán-j nak csinált s melyről mai tárczánk j emlékezik meg.

— A difteritisz még mindig szedi áldozalait. Nagypénteken is volt aratása, midőn Halasi postatiszt szép kis gyermekét temették a Ifeilotias házból.

— A hidat már bekötötték s ez az esztergomi tavasz kezdete.

— Baromfiak és egyéb háziállatok legelésznek a városi (emelőben. Felkérjük a városi rendŐLség rögtönös intézkedését.

— Haltolvaj. Czenner Mária ismert rendőrségi személy a napokban a hal- piaczon halászott, de zsákmányával együtt a rendőrség hálójába került.- Mázsás harcsa. A Boíd-te.stvé* rek nemrégiben mázsás harcsát; halász* tak a Dunában. A hatalmas halat aptoló hálóval fogiák s husát forint hatvanával mérték ki nagy bélen*

— Komárom az államosítás ellen.

A közigazgatás államosítása ellen már a szomszéd megyében is megindult a mozgalom. Komárommegye törvényhatóságának a közigazgatási javaslat tanulmányozására kiküldött bizottsága ugyanis az e tárgyban január havában megiártott közgyűlés határozatához képest —- a most már egész terjedőimében okaival együtt ismeretes törvény- javaslat felett való véleményének megadása végeit e hó 16-án összeülvén, arra az egyhangú megállapodásra jutott, hogy miután a, tanulmány tárgyává tett törvényjavaslat az aiitononiikns rendszert, teljesen megsemmisíti s a nemzetnek az önkormányzatban semmiféle jogokat sem hagy fenn, sőt a közsza* badságuak minden biztosítékát úgyszólván elkobozza, — a bizottsági közgyűlés írjon fel a törvényhozáshoz, oly irányban : ulasiltassék a kormány,

hogy e törvényjavaslatot egész terjedelmében vonja vissza. A bizottság tanácskozásának folyamán két -irányú vita is fejlődött ki, mert Komárommegye az önkormányzat körül a reformok szükségét általában véve kívánatosnak farija, de minthogy a jelen javaslatba felvett eszmék között egy betű sincs, melylyel rokonszenvezve, az egyik párt a reformok iránti óhajának formulázasát a javaslatba felvétetni kívánta s az országgyűlés képviselő házához intézett feliratban a reformok irányát is jeleztetni akarta; az aiilonomikus rendszer hívei azonban egyszerűen a törvényjavaslat visszavonása iránti feliratot javasolták s keresztül vitték; mindnyájan megegyeztek abban, hogy az önkormányzat és közszabadság megsemmisítésére törekvő törvényjavaslat a kormány által visszavétessék. Kifejezést óhajtanak adni annak, hogy a megyék tiltakozása ez állal íiyomatékot nyerjen s összhangzóbb legyen, és a nemzet kívánalmainak ellentétes eszmék egy betűje se foglaltassák a feliratban. A mint a mozgalomból kivehető, erős készülődés folyik arra nézve, hogy az április 13-ára kitűzött közgyűlés, a választási rendszer fentartása mellett tüntessen.

— Uj boltokat fognak építeni a vízivárosi rozoga hullaház helyén.

ßaz, ha au ember egyetlen ütéssel teríti le ß a legbösszebb tulkot? (Míg az újságíró »csak a ködben szurkai a lepogonyitandó Aáldozat felé.)

Aesopus meséiben, ily esetben a mé- e száros felezihelődvén megy Jupiterhez pair naszra. Kertész uram azon kép egyenesen T.Tisza Kálmánhoz fordult egy instancziával, b de olyan argumentumot ‘csatolva ahhoz, n mely egyszerre agyonsujtja az ujságiió ií könnyedén odavetett mondását. Volt pedig ;9 ez, egy kosból való doliányzacskó. Csakrí hogy milyen zacskó ! Hogy van az kivágva! il Ki.lencz sallangja lelóg rangosán minden i9 szem gyönyörűségére. S bár egy darabból t van az egész, rajta barnáilik a kosnak m minden körme.

... No hát ilyet vágjon ki dr. Heltai •{Ferenez, ha nem kell a mészárossághoz sä szakértelem!

így küldte azt fel Budára az ipolysághi ib derék mester: »Adassák e levél nagymél- őítóságu Tisza Kálmánnak.« S hozzá elkép- 9S zelte, hogy ez a szép jószág csak az ország wíliatalmas miniszterelnökét »illetheti meg; ni hadd növekedjék meg a tekintélye még ojjjóbban, hogy mikor az udvarhoz fölmégyen 2S beteszi a zacskót a zsebébe, bokáig ver- abdessék a hetyke czafrangok. Még tán maga na király is megkérdi, ha látja: »Ejnye, eikedves Tisza, de szép zacskója van ; ugyan ódból szerezte?«

Mindezek megvillanhattak a fejében, iminikor a levelet, okos müveit hangon, tisz- íoJtességtudással ekképpen komponálta meg:

A legmelegebb tisztelettel vagyok bátor mímgodat csekély személyemtől mint mészá- ( rosmestertöl kitelhető emlékkel megtisztelni,

melynek kiállítása mesterségemmel összevág s miután Borsod-miskolezi születésű vagyok, tudvalevő dolog előttem, hogy a magyar embernek igen kedves tárgya szokott lenni egy kilenczágu doliányzacskó és pedig egész terjedelmében, egy darabban, a kosnak a körmeivel együtt; azért tehát miután nagyméltóságodban ösmertem fel a legnagyobb magyart, ki az ország ügyeinek élén áll és álláspontját leghívebben tölti be, mely cselekményének hála és elismerésül fogadja nagyméltóságod ezen csekély emléket szivesen, égj’ magyar mészáros mestertől, ki is mesterségét tanulta és megczáfolja a dr. Heltai Ferenez ur azon állítását, melyet még, ha jól emlékszem, 1884. évben a »Nemzet lapban egy czik- kében előhozott, hogjr a mészárosnak nem kell szakképzettnek lennie, mert azt bárki is, némi gyakorlat után, folytatni képes lehet. Ha ez állítása igaz, vágjon ki a fen tnevezett dr. ur ily kostököt, ha több évekig fogja gyakoroini a mészáros mesterséget.

Ne vegye rossz néven nagyméltóságod e megjegyzésemet, de mégis némán el nem tűrhettem azt.

Ismételten felkérem nagyméltóságodat, fogadja ezen csekélységet, mint szivemből eredő emléket.

Legalázatosabb szolgája

K e r t é s z, mészáros mester.

Hontmegye, ipolysághi lakos.

E levél óta sok idő múlt el már, de Kertész uram nem hallott róla semmit. Sok százezer levél elkallódott azóta a papírkosarakban. Sok hires akta, mely országos

port vert fel, ma közönséges lim-lom; nagy változások estek. Ki tudja, mi lett liát azóta a zacskóból! Maga az ország miniszterelnöke is, kit »magyar Bismarck« gyanánt szerettünk emlegetni, elhagyta piros bársony székét.

De mig az igazi Bismarckot a szereplési láz gyötri és fecsegési vágy, (fog az még küldeni Ábrányiért !) addig a mi Tiszánk csendesen, megelégedetten ül a nád- fonatu képviselői padban, vagy a folyosón. Vidám, boldog és érdekkel szemléli a lázas, áldásos napi munkát, melyet az uj vezér dirigál ; de a lezajlott tizenöt évi hatalom emlékei sem kisértenek fejében. Nem menti, nem szépíti, nem emlegeti a tetteit, (pedig valamennyire ő is csak részt vett az eseményekben.) Nem dicsekszik a föld potentátjainak kegyeivel, bizalmával (pedig abból is eleget kóstolgatott.)

Hanem egyetlen egy dicsekedésen már többször rajta kaptuk :

— Küldött nekem egyser egy Ipolysági mészáros egy gyönyörű dohányzacskót . . .

S itt következik a fent elmondott történet előadása ; amit olyan arczczal mond el, olyan megelégedetten, majdnem felvillanyozva, mintha soha sem érte volna ebhez fogható kitüntetés.

— Van-e aztán a zacskóban szűzdohány, kegyelmes uram? — kérdik ilyenkor a képviselők.

— Ne gyanúsítsatok ! Hol venném ? Nincs abban egyéb, mint Kertész uram levele, amit benne őrzök. Elhozom nektek egyszer, mert érdemes elolvasni,

S valóban közzétenni is érdemes volt. Mert az egész történet sok tekintetben igen

kellemes. Egy história, amiben az összes szereplők jól járnak, úgy hogy u vég mindenkit kielégít.

Heltai Ferenez jól járt, mert a czikké- nek messzemenő hatása volt (s az Íróra ez a fő). A miniszterelnök szintén nem járt rosszul, mert egy nevezetes dohányzacskót kapott. Kertész uram meg lehet elégedve, mert rehabilitálta a mesterségét. Én nem panaszkodom, mert egy tbémát kaptam benne. Sőt még a niegczáfolt »Nemzet« sem lehet elkeseredve ; mert az 1884-iki czikke egy kis közleményt szült számára hat év után. Némi rövidséget csupán az a bizonyos kos szenvedett — de az is csak a halála után.

MIKSZÁTH KÁLMÁN,

— A megyei számvevőségből múlt

számunkban megjelent értesítésre azt a kinyilatkoztatást kaptuk, hogy Vég- helyi Ödön ulszámvovő hivatali főnökének betegsége folytán a számvevői hivatalban egyedül dolgozott, do helyet-* tosiléssel megbízva nem volt, mert nem is lehetett, azért mivel a főszámvevő és számvevő működése köre egy és ugyanaz s Így egyik avagy másik betegsége esetén helyei tüskésnek szükségessége fenn sem foroghat.

— Lelet. Dóczv Ferenez házában egy középkorból maradt feliratos mérvén y táblát találtak.