Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 25. szám

ESZTERGOM, XIII. ÉVFOLYAM. 25. SZÁM. SZERDA, 1891. MÁRCZÍÜS 25. MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: Eüés/, évre.............................•..................................6 üt — kr Fél évre..........................................................................3 Irt kr Negjed évre, ..............................................................1 írt 50 kr Egy szám ára 7 kr. Városi és megyei érdekeink közlönye. SZERKeTz TŐSÉG: PFA LZ-1IÁZ, FŐLDSZ1 NT, hová a lap szellemi részét illetö közlemények küldendők. KIADÓ- hTvATAL: SZÉCHENYI-TÉR 331, hová a lap hivatalos és magánhird.dései, a nyilttérbe szánt közle­mények, előfizetési pénzek és reklamálások intézendők. HIRDETÉSEK: HIVATALOS HIRDETÉSEK 1 szótól 100 szóig 75 kr, 100- tól 200-ig 1 írt 50 kr, 200-tól 300-ig 2 frt 95 kr. Bélyegdij 30 kr. MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjutányosab­ban közöltéinek. NYÍLT TÉR sora 20 kr. Magyarország átalakítása. Budapest, márcz. 24. Duziult vitorlákkal halad az tij irány­ban a kép visel őház liivatolt szakbizott­sága, midőn a lörvénybatóságok reform­járól szóló törvényjavaslatot tárgyalja. A vita hullámai magasan járnak s a parlamenti hajó delejiűje közelgő vihart jelez ideges rezgése által. De viharok és magas hullámjárás daczára sem fogja a hajó kiszorít tat ni engedni magát irányából, a mennyiben a reform barátainak bátorsága nem száll alább s a megpróbáltatás órájában tel­jesítik kötelességüket és .végtére mégis ott fog a hajó kikötni, hova a Szapáry- kabinet vezeti : partjain egy nj boldog- korszaknak, moly a magyar állam ujjá- születését fogja megpecsételni. A miniszterelnök beszéde erős vo­násokban megnyerő képét adta az újjá­alakított Magyarországnak. Szapáry fej­tegetései programmot képeznek. Az el- íb nzék az első reformjavaslat ellen, mely [■most van tárgyalás alatt, azt a kifogást »emelte, hogy az töredékmunka, mely [különválasztva az egész reform co.m- [plexummal való összefüggéstől, el nem tfogadható, miután a páriámont és köz- rvélemény az összrefonn tekintetében itájékozat.lan marad. Szapáry fejtegetéseiben teljes egészé­jben megvan a reformprogramul és a ilk ormány szándékai hiányos ismeretének ilkifogását emelni ezentúl nőm lehet, lismeri az ország terjedelmét, tartalmát 8 irányzatát az újjáalakulásnak, az díj alakításoknak, melyekkel a Szapáry­! kabinet befejezni akarja az uj Magyar- ország épületét. A vármegyék reformját nyomban kö­vetni fogja a községeké. A község mely eddig tisztán vegetáló életet élt, legyen ezentúl öntudatos és önálló életű. A község eddig majdnem egészen abszor­beálva, volt a vármegye által ; mostan­tól fogva oly szervezetet nyer, mely képessé teszi, hogy az állami ügyeket s a helyi közigazgatási teendőket inten­zivebb és szabályozottabb önállósággal láthassa el. A szolgálati pragmatika mielőbbi be­hozatalát is közeli kilátásba helyezte Szapáry. Ez állal az állami közigazga­tásnak egy corollariuma teremtetik. Mi­után az állami közigazgatás behozatala által a közigazgatási teendők az állam által kinevezett hivatalnokok kezeibe mennek át, kik személyes felelősséggel tartoznak a hivatali kötelesség lelkiis­meretes teljesiiéseért: szükséges a köz­igazgatási közegek jogait, és kötelessé­geit törvényileg szabatosan körülírni, hogy tudja a hivatalnok mit köteles teljesíteni és tudja a nép mi követelni valója van a hivatalnokoktól. Ha vé­lemény eltérések merülnének fel a jog­körök tekintetében, nem lesznek áldás- talan összetűzések a hatalmi tényezők és kormányzottak közt, mert a közigaz­gatási bíráskodás lesz hivatva vitás ese­tekben igzságot szolgáltatni Hogy ez a bíráskodás első folyamo­dásban a közigazgatási bizottságok ke­zében van, az a kormányzottaknak meg­felelő részesedést biztosit a közigazga­tás működésének felügyeletében egysé­ges közigazgatási bíráskodásról pedig1 a fővárosban felállítandó legfőbb köz- igazgatási bíróság által lesz gondos­kodva, hol tanult bírák a bírói füg­getlenség mindén biztosítéka mellett fognak végérvényesen dönteni a köz- igazgatási éleiből eredő jogesetek felett. Ha most meggondoljuk még, hogy a a .választások érvénye felett való hí­jra'kodásnak a polgári szabadságot tőké­ié eseti biztosító reformja szintén ki-! Iá ásba helyeztetett., úgy el kell ismer­ni •'k, hogy a közigazgatási reform oly al..,pon fog megtörténni, mely egyrészt te jesen szám Kiveszi a modern alakitá- so. szükségét, de másrészt megadja minden kezességét az összes polgári jo­gok fokozott biztosításának. Telefonunk kérdése. Esztergom, márez. 24. Országszerte beterjesztek már a na­gyobb városokban a helyi messzebeszé- 1 ők berendezését. Legfőbb ideje, hogy városunk is tegyen már egy lépést en­nek a fontos kulturális és közgazda-j sági vívmány nádi megvalósítására. A telefon használata ma már any­ucira el van terjedve, hogy annak | czélszerüségét és használhatósál,gát min- j dón ember ismeri s igy e helyütt nem tartjuk szükségesnek a telefon számta-j lan előnyeit elősorolni. Hogy azonban j olvasóink a telefon berendezésének föl- j tételeit megismerhessék, czél szerűinek véljük a kereslr. minisztérium által ki­adott utasítás némely szakaszainak köz­lését. Az állam, által létesített telefonok reggel 8 órától este 9 óráig álI uak a közönség rendelkezésére. Az egyéb ér­dekesebb tudnivalók a következők : Előfizetők ül elfogadtatnak egyes sze­mélyek, testületek, intézetek, valamint egy és ugyanazon háznak e ezélr'a egye­sült és az előfizetés bejelentésekor meg­nevezett lakói együttesen: 2. Az előfizető köteles az előfizetési dijat egy évig fizetni akkor is, ha ál­lomását előbb megszüntetné. A kilépést az év eltelte előtt legalább 3 hónap­pal kell írásban bejelenteni. Ezen be­jelentés elmulasztása által a kötelezett­ség mindenkor egy évig tovább tart. Az előfizetési dij havi hat írtban van megállapítva, a központi vagy fiók kapcsoló hivataltól két kilométernél távolabb nem fekvő egy mösszebeszélő állomás után; ezen dij két kilométeren túl minden egész, vagy megkezdett kilométer távolságért egy írttal emel­kedik. Az állami törvényhatósági, városi vagy községi hatóságok, valamint a jó­tékony czélu és közintézetek 50% díj­mérséklésben részesülnek. Egyesületek, társaskörök, vendéglők, kávéházak és egyéb nyilvános helyisé­gekkel rendelkező előfizetők a dij két­szeresét fizetik. A használati dij a messzebeszélőnek üzembe helyezése napjától számittatik és havonkint, ha pedig az előfizető úgy kívánná, többhóra, de legfeljebb félévre mindig előre fizetendő. 4. Az esedékes előfizetési dijakat a lóvélliordó szedi he. A hátralékos elő­fc^sitsrpHÄlirwija. ÉfoveU&kSs, a ki 'mar maghalt. (Elbeszélés.) Irta: Nógrádi Jenő. (Vége.) Észvesztőén szép volt ebben az érzék­űn gerlő poseban. A grófnak vad tűz kezdett lobogni csont­ijaiban. Stefanie fölé bajolt s erőszakosan Jolijába iparkodott szorítani őt. E pillanatban annak az ajtónak zára, '(jpen a mely Tarezali szobájából a folyo­sóra nyílt, halkan nyikorogni kezdett. A férfi és no rémülve fordult a hang tc.elé. Csak nem a költő jön kísérteni fényes n.appal ? Az ajtó föl tárult és egy gyászruhás ;a.sztes őszhaju hölgy alakja lett látható. l Ez utóbbi ép annyira meg volt lepve, ihiint ők. Hamarjában azt hitte eltévesztette utat s rossz helyre nyitott be: vissza B>ikart vonulni. 3 Stefanie elpirult a füle hegyéig, majd eneg elhalványodott. Rajtakapták mint IYJ csintalan gyermeket, a ki a kegyelettel jS-zött nagymama-képnek bajuszt fest. soozzá még, bizonyosan a'háziasszony az i feketébe öltözött matróna. Zavarában irtelen háta mögé rejtette a kézirat-csomót, it épen lapozgatott. H Erre a gyermekes mozdulatra az öreg gl ilgy kissé elmosolyodott. Ő szólalt meg ?oször.- En Hartmanné vagyok. (Tehát csak­ugyan) At nj lakókhoz van szerencsém? Dehogy bírt volna Stefanie szertartásosan bemutatkozni. — Igen, öt nap óta ... Oh asszonyom, nem tudom magam hogyan kimenteni . . . az ön kegyelet,es érzése . . . rávitt az ostoba kíváncsiság . . . bocsásson meg.. . — Kérem, szót sem érdemel, sietett megnyugtatni őt Hartmanné hideg udva­riassággal, méltányolva a nagy gyermek őszinte szégyenkezését. Pedig látszott rajta, nagyon fájlalja, hogy igy megzavarják az áj tatosságában. Még inkább ö mentegette magát: — En bizony, őszintén szólva, jóformán meg is feledkeztem, hogy uj lakót kaptam a villámba. A házmesternő csupán azt je­lentette, hogy elsejétől kifogadták. — Mindent rendbehozunk és aztán visszavonulunk, erősködött Stefanie, mintha evvel jóvá tenné hibáját. Nem szükséges. Hiszen tulajdonképen ez a szoba is önöket illetné és csak egy bohó vén asszony ábrándos rigolyája, hogy ezt az egy helyecskét fen tartottam ma­gamnak. Bizonyára értesültek már önök, hogy miért. — Igen, a házmesterné elmondott egyet- mást ... De asszonyom, kérem, ne hara­gudjék . . . — Nem haragszom; s hogy ezt bebizo­nyítsam és nem vagyok terhűkre, pár pillanatra helyet foglalok. Annál is inkább, mivel az én korhadt lábaim már nem igen bírják meg az álldogálást. A gróf is illendőnek tartotta megtörni állhatatos hallgatását. — A másik szobába méltóztassék, itt nagyon barátságtalan. — Nagy megeről­tetésébe került szegénynek ez a csekény udvariasság is. A pokolba méltóztatta volna inkább ezt a bolond vén asszonyt. így összeturkálni az ö szerelmi cirkulusait! Stefa nie nem tudott hova lenni örömé­ben; még a zsámolyt is odaczipelte Hart­manné lábai alá. — Köszönöm. — Nos igen, ma szerda lévén, eljöttem az ón mindunlieti zarándok­helyemre, hogy halottam emlékének egy órát szenteljek. Tudom, önök sokkal föl- világosodottabbak, hogy meg ne mosolyog­nák ezt az én bolondságomat . . . — Mily nemesszivű ön. — ... de ha ismerték volna Tarczalit és tudják, hogy ki volt nekem, kedvesebb még tulajdon magzatomnál is, akkor meg tudnák érteni ez eszelősségemet. —- Oh asszonyom, beszéljen valamit róla. Hartmanné mereven mélázott egy ideig maga elé s aztán, mintha csak az erős nézésbe fájult volna meg a szeme, egy pár könnycsepp gördült végig ránezosra barázdált arczán. — Ha nem lesz önöknek unalmas, el­mondom pár szóval az egész szomorú tör­ténetet. »Tarezali Lajos anyai ágon távoli rokonom volt. Földhözragadt koldus, a kinek az irótollán kívül alig volt egyebe. De volt valamije ennek a szegény embernek, a mi kedvezőtlen körülmények közt értéktelen kavics, de az Inkák vagyonával fölérő meg- mérhetlen kincs a viszonyok előnyös ala­kulásánál: — a lángész. A géniusz, kit a géniek bölcsőjéhez állít a kedvező gond­viselés, nem hagyta öt nyugodni. Ki akarta magát küzdeni a névtelenség ho­mályából, s ezért törhetlen szorgalommal dolgozott. A véletlen házamba hozta, ezt a szobát itt fogadta ki magának. — Ön asszonyom sok jót tett a szegény Tarczalival, hallottuk . . . — Szót sem érdemel. Ő gyermeki ra­gaszkodásával búsásan visszafizette nekem mindazt. Magányos özvegyasszony vagyok, támasz, rokonok nélkül; kimondhatatlanul jól esett ragaszkodó kebelre találnom. — Tarczalinak nem volt előttem titka. Beval­lotta, hogy szenvedélyesen és reménytele­nül szerelmes egy nőbe. Valami énekesnő a népszínháznál. A nevét bizonjr már nem is tudom. Nagyon feledékeny vagyok. Sokkal jobban emlékszem a busz éves koromban történtekre, mint a tegnapiakra. De ez már igy szokott lenni, az öregeknél. Aztán éli már nem is járok . színházba. Nagyon fájna látnom, hogy egy ismerős arczc7ul sem találkozom a színpadon. Azok, a kiknek én tapsoltam valaha, már régen kim nyugosznak a kerepest temetőben. — Aféle kikapós dáma lehetett, már a milye­nek szoktak lenni a színésznők mai napságy s a kik az olyan szegény ördögöket mint Tarezali, még egy tekintetre sem méltatják. (Hogy elpirult Stefanie erre az öntudatlan leczkére!) Hiába iparkodtam kiverni fejéből ezt a szerencsétlen ezt az átkos szerelmet, össze volt az forrva életével. Itt láttam szemeim előtt sorvadni el a jobb sorsra méltó fiatal Írót. A halál csiráját már úgyis magában hordta. Még mint gyermek meghütés. tuberculosisba esett. És egy kínos beteg­séggel küzdve, boldogtalan szerelme áil&L

Next

/
Oldalképek
Tartalom