Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 1. szám

ESZTERGOM XIII. ÉVFOLYAM.

1. SZÁM.

CSÜTÖRTÖK, 185)1. JANUAR 1.

MKfl IKUSUIK I IIV.TIÍIIKINT KfcTSrRP VASÁRNAP ÉS_CSÜTÖRTÖKÖN.

lei.ül'i'/iítií.ki ÁH i

évia .... ..............................................Ö fit — ki'

f

él é\ie.............................................................................................S fit — kr.

nt*KjHitéit«.....................................................................................I fit nO Itt.

Egy arám ár« 7 kr.___________________

árosi s megyei érdekeink közlönye.

S Z E R l< ÉSZT ŐSÉG: C

PFALZ-HÁZ, FÖLDSZINT

Im^i hkhIIhiiií i óti'/.éf illeti" kö'/.leiii«ii V ek lci»ltl«ndMt.

KIAD ÓllTv ATAL :

SZÉCHEMYl-TÉR 331 • SZÁM,

liivataloRHn ningiiii liinlelései, a nyiltlérlie N/.áut kti/.- lemények, el">li'/.el.«HÍ pénzek én reiilam:Tl;ieok iiilézniulíík.

HIRDETÉSEK.

Ü HIVATALOS IIIHDIÖ'l’l'lSlÖlv

1 szólói 100 szóin - fi t 75 ki.

1UO —200 ig . J fir 50 ki

800 - 000 ig . 8 fi t 85 ki !

IJéljegOij 510 kr.

M A (IÁN-III KÖLTÉSEK Hiegiillapoilás szerint legju- tán) osiililian kö/.iilt«tnek.

N V I L'i'TEIt hoi a 20 kr.

Tizenharmadik évfolyamunk.

Esztergom, jam 1.

Mai számunkkal belemegyünk a XIII. évfolyamba. Tizenhárom esztendő már nem tüzpróba, hanem az életrevalóság bizonyítéka egy vidéki lap életében.

Eddigi tizenkét évfolyamunk Esztergom tizenkét évi történetéhez szállítja az anyagot a szebb jövendő historikusa számára, a ki úgy fog vissza tekinteni reánk, mint egy jobb kor sokszor meg nem értett, de mindig kitartóan küzdő előesatáraira.

Uj korszak előtt állunk. Vasutunk munkában, óriási bányatelepünk Columbus szellemű kutatók vizsgálata alatt, szóban vau a budapesti összeköttetés is, városunk szétvonó részei már nem idegenkednek az egyesítés eszméjétől, a különféle társadalmi osztályok közé emelt falak összeomlóban, az összetartozás és összetartás érzelmei uralkodni kezdenek, a közélet iránt való érdeklődés felébredt, mindenki érzi, hogy haladnunk kell, mert visszamaradtunk.

Ezt az uj és kedvező szellemű áramlatot szolgálni mindenesetre kellemesebb feladat lesz, mint a régi tespedést és veszteglést.

Haladjunk és dolgozzunk ! Teljesítse mindenki a maga kötelességét és hivatását teljes szívvel és lélekkel s akkor nem fognak támadni fejlődésünkben áthidalhat lan örvények.

Örömmel kezdjük meg az uj évfolyamot, mert érezzük, hogy sokkal érdemesebb eseményeket fogunk megörökíteni mint valaha. Adja Isten!

Boldog ujesztendöt!

Esztergom, jan. 1.

A világ legélénkebb keletű aprópénze ma egy röpte kis gratuláczió, mely több milliárdnyi példányban kering végig az egész földtekén.

Mindenki boldog ujesztendöt kíván.

Nagyon ritkán nyílik mai napság a boldogság rózsája. A hol bimbózni kezd, ott gyakran elsorvasztja a nagyra- vágyás siroccoja. A jólét humuszában pedig ritkán fogainzik meg és inkább kinyílik a kunyhók árnyékában. A kik látták, azok délibábos virágnak tartják a kik megszagolták illatát, azok örökre emlegetik s a kik le is tépték és igazán boldogok voltak, azok mesebeli teremtések.

Sokkal gyakoribb vendégünk a boldogtalanság. Ez a mi nyugtalan vágyaink múzsája, elégedetlenségünk istennője, nagyravágyásunk nemesise. Mindennap látjuk ezerszer és mindig más kifejezése van. Csak megmérgezett tőrei és véres löviskoszorui egyformák mindenkor.

Boldog újévet kívánunk !

Az a mi vétkünk, hogy csak ki vállunk. Ha meg is szereznek mindenki számára a boldog ujesztendöt, akkor verőfényesebb volna barátaink mosolya és redőllenebb ellenségeink homloka.

Szép az Írás, szép a szép a szó; de sokkal szebb a jó cselekedet, sokkal nemesebb a jó kívánat teljesítése.

A mi gyülölség, harag, neheztelés, megvetés, rosszindulat és szenvedély mérgezte meg szivünket: temessük azt a múlt esztendő sírjába s kezdjük az

évet megtisztult érzelmekkel, megnemesedett gondolatokkal, minden jóra, szépre és igazra iparkordó munkássággal. Akkor azután nem kezdjük csak üres frázissal az uj fejezetet, mikor »boldog ujesztendöt« kívánunk egymásnak.

Esztergom Szibériában.

Esztergom, jan. 1.

A propellerek félteni kezdik gyönge bordáikat, az óriási jégtáblák móitósá- gos lassúsággal ereszkednek le a ködös Dunán, alig hogy mozog a közepe, a karaj jég már végtelen páucfcélt fagyasztott a partokon.

Csikorog a hó, ragyogó zúzmarával virágoznak a fák és mesebeli virágokat tenyésztenek az ablak táblák. Kemény téli idő járja, odafagy a lehelet a prémre s megösziii a legsötétebb bajuszu és szakáin járókelőket is

Elmúlt az első szibériai nap. Egyetlen egy levél vagy hírlap sem érkezett Európából. Hogy mi történik most odaát, a czivilizált világban, azt majd csak holnap .udjuk meg, ha az országúién döczögö postakocsi táltosai ki nem dőlnek valahol s a kocsis oda nem fagy a trombitájához.

Tökéletesen el vagyunk szigetelve a világtól. Semmi hir, semmi élet. A kereskedők rossz szemmel nézik a Dunát, mert száz mértföldnyi szélességűvé dagadt s elmosla az orrunk elől az egész világot.

A ki Párkányba akar kirándulni, annak előbb Budapestre kell utaznia országúton,szibériai bundában, grönlandi

sapkában és fórénczjózsefföldi elszántsággal. Budapest huszonnégy órai távolságra esik tőlünk, sokkal messzebbre, mint Konstantinápoly. Becs már nem is a mi földtekéukeu van, hanem a Szinuszban. A többi stáczió pedig mesés végtelenségben, hősi feláldozásokat követelő mytkoszi távolságban.

Nem érdemes most dolgozni, mert a Duna elszigetelt az egész világtól. Úgyse megy el a levelünk, úgyis itt reked a küldeményünk, mert befagytunk a magún^ faját külön Hadeszüukbe. így volt \ ( uiár ötezer esztendő előtt is s igy vohift még ötezer esztendeig, ha be nem vezetnék Szibériánkba az első vasparipákat, az első vasutat, hogy azok végre is kiragadjanak mesebeli elát- kozottságunkból.

Esztergom negyven év előtt.

Dunai hajóhíd.

III.

A dunai érseki hajóhidnak Palugyay Imre után közölt történetét még a következő történelmi becsű adatokkal egészítjük ki: Az 1848-ban felégetett Kopácsy-féle — s az 1851-ben megnyitott Scitovszky-féle öreg dunai hidou kívül épült a szabadságbarcz alatt Esztergom és Párkány között még egy ideiglenes jellegű bid is csupán azért, hogy Grörgeinek Buda ostromától N. Sál ló felé siető csapatai gyorsan és biztosan átvonulhassanak a Dunán.

A felégetett s a Duna mentén csaknem Váczig szorított lúd alkatrészeinek összeszedése és javítása körül már javában folytak a munkálatok, midőn egy

Az, Jsztergom ss Yiieke^tárczája.

ÚJÉVI HANGULAT.

(1891.)

Száll az idő sebes szárnyon.

Útja végét megtalálnom Engem is visz bűvös álom Szekerén a vágy.

Paripáim egyre futnak,

Vége még sincs a nagy útnak; Hívhat rózsa-ágy :

A tűnő perez pihenni se hagy.

Bérezre, völgybe. — rajta! föl, le! Suhan a táj tündökölve,

S visszatér uj képet öltve . . . Hunyhatom szemem :

Benne élek a varázsban;

S bár ezentúl sohse lássam,

Jön a táj velem

Itt a rajza méla lelkemen.

Láthatatlan végtelenbe Mindhiába néz az elme,

Hátha tán nj nyomra lelne ?

Nem talál soha!

Hol virnlnak örök rózsák:

Darva kézzel a valóság Föl nem ér oda, —

De fölér az eszme mámora.

Jobb tehát, a gondolatnak Paripái hadd ragadnak !

A valórul álmom ad csak Képet igazán:

Szekeremről nem kelek fel —

S napot érzek hunyt szemekkel,

Nincsen éjszakám;

Repülök a büszke czél után.

Megvan! . . . Ott leng már elébem! A magasban és a mélyben Fogy idő, tér, — látom, érzem:

Ott a végtelen!

Millió év perezbe törpül,

Arany küllő tovagördül Völgyön és begyen, —

A titokba pillant szellemem.

Csak mikor te, uj esztendő Vagy pályámat megzökkentő Akkor ébred a merengő:

Óli mily zökkenés!

Képzelet volt . . . nem repültem, Mozdulatlan helyen ültem . . .

Ej van ... a merész

Vágy előtt nincs egy parányi rés.

Jönnek évek, tűnnek évek:

Semmit, semmit el nem érek! Tétovázva áll a lélek A homály előtt;

A megoldást nem találom;

Meddig való? . . . honnan álom? Sejtem az erőt —

S gyarlóságom pókfonálra szőtt.

A hol álltam, ott vagyok ma.

Nem haladva, csak forogva,

Szédületes gyors motolla Játszik csak velem:

Körbe, körbe száll az eszme S meg se mocczan, leszögezve,

Bűvös szekerem:

Az örök ma, az örök jelen.

RUDNYÁNSZKY GYULA.

HÓLABDÁK.

(Szellemi gorombaságok.)

Kiváló előszeretettel tanulmányozom a leányokat, mert ezek köréből kerül ki az a két lény, mely boldoggá vagy boldogtalanná tesz minket: az anya és a feleség. *

Hogy gyakran el iszonyodom az eredménytől, az az én hibám, — miért veszek észre mindent!

*

Minden leánynak van néhány lelki tyúkszeme is, melyse rálépni nein szabad, ha

jó barátságban akarunk vele maradni.

*

A bor ugylátszik azért árt meg oly hamar a nőknek, mert — nem bírják el az igazságot.

*

Minél többet tudunk, annál többet bocsátunk meg másnak, de annál kevesebbet önmagunknak.

*

A szerelemben éppen megfordítva van. Minél jobbau szeretünk, annál többet követelünk s annál kevesebbet bocsátunk meg annak, a kit szeretünk; még egy tekintete is fellázítja vérünket, ha véletlenül másra esett.

*

Vallás a szerelem is, mert alapja a hit; de a legesztelenebb bálványimádás, mely

emberi szivet valaha elfogta.

*

Nem hallgatok a szív szavára ott, a hol

az észnek kell szólania.

*

Mondják, (mert én még nem tudom,)

hogy a nő üressége a férfit rendesen elűzi házi tűzhelyétől. De hű maradhat-e a nő, ha férje mellett valódi élvezeteiből, a szellemiekből ki vau zárva, ha leggyöngédebb érzelmeit, legmélyebb gondolatait nem érti meg, s ha férje Adám Ősapánk nyomán csak gyermekeinek (talán már megint) anyját látja benue ?

*

A mai divatkórságos világban csak zsebeden keresztül juthatsz a legtöbb nő szivéhez.

*

Nagyra becsülöm a jó, a mélyen érző szivet; de elfordulok tőle, ha annyira lágy,

hogy egyszerre többet akar boldogítani.

*

Tragikusan mondja a nőről Madách: »Te csak virág légy! drága csecsebecs, haszontalan, de szép, s ez érdemed!« —

pedig akkor még nem voltak gigerli leányok.

*

Az élet értéküuk tudata nélkül ábrándozás.

*

Sokan törekszünk felfelé, Már látom, fel is jutunk az egekbe, — de Pegazusunk a sz. Mihány lova lesz.

Dr. H—tt Á—d.

Tbilia pQ&gyslaban.

ca mi művésznőink.)

(I. V i z v á r i n ó.)

Szőke czigányleány, de nem a Carmenek fajából. Keleties vérmérséklet, sanguinikus temperamentum a. hagyományos szenvedélyesség nélkül. Mert vidám, gondtalan,