Esztergom és Vidéke, 1890

1890-09-14 / 74.szám

követi a szobor története, a szobor leírása ós Arndnak, mint a vértanúság színhelyének és a föl virágzó haza egy részének bemutatása. Végűi mindezeket bezárja annak demonstrálása, hogy vallás nemzetiségi külömbség nélkül édes mindnyájunké e haza, annak gyásza, dicsősége egyaránt és hogy nemcsak a történeti múlton, nemcsak a létezésen, hanem a legmagasabb emberi érdekek alapján nyugszik e közös hazában a magyar fajnak hegemóniája, Közbe-közbe egy-egy jeles írótól származó, a tárgyhoz alkalmazkodó költemény teszi változatossá ; magát az egész müvet pedig á Petőfi-Társaságnak e czólra kitűzött és koszorúzott ódáját nyitja meg. A szöveget lehetőleg egy kornak, egy bemásba szereplők, jó tollak irák : Palágyi, Dr. Marczali, Klapka, Vendrei (Aschennann), Kápolnai, Dogré, Dr. Márki, Vadnai, Iványi, Irányi, Szana, Concha, Lukácsi, Barabás, Tiszti, Parecz stb. Az Aradi Vértanuk Albumának szövegét 4Q-nél több, csupa eredeti kép, rajz illusztrálja. Legfőbb disze Zichy Mihálynak két hatalmas compositiója : a Mult és a Jelen ; ott a két nagy hatalmasság által lenyűgözött Magyarország megdöbbentő tragédiája, emitt a törvény és jog alapján újra fölemelkedő Magyarország ... a mint az ég Istenére hivatkozik, bogy igaza volt abban a szörnyű tusában. A művészi iíilet és a lángoló hazaszeretet tán sohasem adott a világhírű művész rajzónjának több bűbájt, több varázst, mint e két alkotásban : szédítő gondolatok özöno és egész történet van bennök. — Zichy rajzai mellett Mannheimer Cr., Benczúr B.. Papp, Jendrássik es más hazai művészek képei díszítik az albumot a m. kir. festészeti mesteriskola köréből. A képeken kivül hozni fog löbb facsimilét Kosuthtól, Klapkától, a vértanuk utolsó leveleiből, Bohitfliié világosi Naplójából ; bemutja a szobrot ós annak részleteit jó fotografikus fölvételekben, nemkülönben a szóban forgó helyeket eredeti térképekben. A képek sokszorosítása Angorer és Göschl-uok e tekintetben világhírű műintézetében történik; a nyomdai kiállítását pedig a Franklin-Társulat végezi. A Balaton jövője. Budapest, szept 12. A nemzet géniusza immár kiterjeszti szárnyait a magyar kultúra minden irányára. Azok a tündérszép álomképek, miket a 23 év előtt uj életre ébredt nemzeti lelkesedés festett a hazafiasság látuoki szemei elé, hovahamarább valósággá lesznek. A magyar kulturélet erős hullámzata megtestesíti egymásután legszebb institntiónkat; szellemi s gazdasági téren egyaránt. A felvidéken egymásután alakulnak a Kárpát-kultuszt szolgáló egyletek, Erdélyben csodás alkotásokat teremt az Emke, délen erejeteljében duzzad Fiume ; benti az országban pedig a kulturélet eddig uem ismert arányban fejlődik. A gazdasági s kulturjövőt egyaránt a legközvetlenebbül érinti az ország legszebb tavának, »kincses Balatonénak jövője is. A Balaton-kultusz bízvást egyik legszebb, leghazafiasb eszménye a mai nemzedéknek. Szerencse, hogy jó kezekbe vau letéve. Mert azoknak a vezérférfiakuak, kiknek az a nehéz feladat jutott osztályrészül, hogy a nemzetnek ez elhanyagolt kincsét, csiszolt gyémántként mutassák meg teljes pompájában országnakvilágnak, azoknak a lelkesedésón, szorgalmán s mi fő : szakértelmén s lelkiismeretén függ az eszmény jövője. Évtizedek mulasztását, századok lethargicus közönyét kell paralyzálniuk szünetlen agitatióval, munkával, pénzzel, — a sajtó, a törvényhatóságok s a kormány jóakaró támogatásával. Nyolcz-tiz év óta foly ez irányban a fáradatlan munka a Balaton összes partjain. A lökést erre a Balaton metropolisában, Balaton-Füreden felállított vitorláshajó gyár alapítása s a szomszédos Balatou-Almádibau alakult fürdőrészvénytársaság adta meg. Pár év alatt azt látjuk, hogy a füredi hajógyár majd 100 hajóval népesítette be a Balatont, Balaton-Almási pedig egy szegényes szőlőhegyből gyönyörű villateleppé, alókkal, parkokkal diszes s a mi fő, szép jövedelmet hajtó balatoni fürdővé fejlődött, melyet évenkínt ezernyi magyar s külföldi fürdővendég látogat immár* A fejlődésnek ez az amerikaias rohamossága egyrészt megdöbbentő, másrészt példaadó lelkesedésit hatással volt a Balatonvidék összes partjaira. Hozzájárult az is, hogy a partok húszezer holdnyi világhírű borhegyeit kezdte letarolni a filloxera. A közeledő nyomor azt a jelszót súgta a pusztuló Balatonvidék népe fülébe, hogy: »A szol leinket megeszi a filloxera, de a Balatonunkat nem iszsza ki«. Hogy t. i. ha a partok földjéből nem tud most majd megélni: kultiválnia kell a vizet: fürdőtelepekké kell átalakulmok a parti községeknek. És ugy lőn. Legelőször pusztultak el az almási s kénesei, majd az őrsi borhegyek, s íme Balaton-Almási Kenése, Alsó-Örs ma már mmd fejlődő [fürdői kincses Balatonnak s e három helyen évenkínt 2000 fürdővendég fordul meg, gyógyulást keresve s találva a tizezer-forrásos gyógy tó hullámaiban. Azután az történt, hogy a BalatonFüredet biró Szt. Benedekrendet az ég a leghazafiasb szellemű főapáttal, Vaszary Kolozszsal áldotta meg. Az kezébe vette a balatoui Metropolis, Füred újjáépítése óriási munkáját, hogy Füred ezután is dominálja a Balatont, vért kapjou a szomszédos kicsi fürdőkből s vezérlő szelleme legyen magának az eszmének, a Balaton-kultusznak. Odaküldötte legjobb, legtevékenyebb adminisztrátorát, Kovács Abel kormányzót s teljhatalommal ruházta fel. Két év alatt aztán csodás átalakuláson ment át Füred, hogy a napi sajtó nem győzhetné figyelemmel sem kísérni ezt a majd félmilliót felemésztett lázas munkát. Valóságos édenkertté lett a gyógyfürdő, melyet csodálattal szemlél most a legblazirtabb tourista is. Pedig Füred még csak a renovatio kezdetén van. A kormányzó javaslalára a rend elhatározta, hogy a touristaházat s a parti kioszkot jövőre már felépítteti. Ez utóbbi remeke lesz s disze az egész fürdőnek. Az esplanadeon, az uszoda s a kikötőhid között fog felépülni e rotunda-szerü svájczi épület, melynek fölfelé kisebbedő 3 verendás etagói mindannyi kávéház, étkező s olvasótermei lesznek, középen való csigalépesőzetíel s minden etagéról, minden irányban való nyílt kilátással. Az ily parti kioszk-rotuuda, (milyen a világ legszebb fürdőjének, az észak amerikai Saratogá-nak is vau), estenden ha az összes nyitott etage-ok kivilágítják s ben nők a szí ez láz ó fürdőközönség hullámzik, tündéries, csodás, gyönyörű látványt nynjt, ha nem is képzeljük azt szines lampionokkal diszitettnek s nem hallgatjuk mellette a rotunda zenéjét sem. A turtsta-ház s e parti rotunda Füredet világfürdővé (eeudi. Segélyére jön a most kiépítendő zalai vasul, a 3 gőzössel alakult »Balatontavi gőzhajózási részvénytársaság«, melynek lelkes elnöke gróf Eszterházy Mihály. Az olcsó és kényelmes közlekedés mindenesetre egyik alapfeltétele e fürdő jövőjének. De goudoskodui fog kelleni itt több kalamilás elhárításáról is. Azután goudoskodui kell több szórakozásról is, igy pl. arról is, hogy a vizi sportot népszerűvé tegyék, mert az, hogy egy csónakázó társaság 1—2 órai csónakázásérfc 4—5 frtot legyen kénytelen fizetni, csakugyan absurdum. Egy matrózzal biró csónakot óránkint 50 krtól 1 frtig Európa legdrágább tengeri fürdőin mindenütt lehet bérelni. Ez elegendő ár s mindenkire nézve hozzáférhetővé teszi a vizi sportot. Hivatalnok, kereskedő a mostani árak mellett nem élvezheti e sportot, már pedig Fürednek első sorban csakis a társadalom középosztályára kell s lehet számitnia. Létesíteni kell továbbá állandó vigalmi bizottságot, mely gondoskodjék kirándulásokról s egyéb társas mulatságokról, mert köztudomású dolog, hogy a fürdőkről mindenünnen az örökös egy formaság űzi el a veudégeket, azokat t. i. kik nem betegek, hanem csak üdülés, nyaralás czéljából keresik fel a fürdőket. Variatio delectat, nemcsak, hanem egyedüli talizmánja minden fejlődő fürdőnek. Végül a magas kormányhoz kell egy komoly szót intézni, hogy a Sió-zsilipet lelkiismeretesebben kezeltesse, mert ha a Sión járó, számra kevés, gabonás hajók tulajdonosai kedvéért még tovább is félméternyi vizet csapolnak le a Sión,, akkor a Balatonnak egy év leforgása alatt vége. Most is tele van már a Balaton hínárral, mit az alacsony vízállás okoz. A »Kelen« gőzös pedig csak ugy tud bemenni a Sióba, hogy a derék Maschke kapitány teljes gőzerővel rohan rá a víztelen iszapra mialatt a hajó csaknem szótszakad a megerőtetéstől. Máris szárazou állanak az összes parti fürdőházak s a parton rothadó iszap dögletes miazmákkal telíti a levegőt. Hogy jöjjön akkor e pestises légkörbe a gyógyulást kereső beteg ? Ha — miben nem kétkedünk — a kormány is megteszi a magáét, akkor a 3 parti vármegye is bizonynyal szíves készséggel meghozza a maga áldozatait. A Monte Pincio sétautjai alig egy-két lépésnyi távolságra tele vannak hires emberek busz tjei vei. A mellszobrok kivétel nélkül fehér márványból valók, de kivitelük után Ítélve még csak nem is másodrangú művészeti becsüek. A nyilvános üdülőhely apró kavicsain egész nagy leányok is elgyerekeskednek maguk között, élénk csetepatéval mulatnak az egész aprók s jókedvvel dúdolják a katonazenekar olasz melódiáit a sétálók. A padok teli vannak mindenféle nyelven beszélő idegenekkel. Itt angolul számolnak, ott francziául szellemeskednek, tovább németül magyarázgatnak. Elvétve még különféle szláv szót is el lehet lesni, csak magyar hangot nem hallani sehol. A magyar nem igen jár július derekán Rómába. Elég melege van neki odahaza is. És azok a festői papi viseletek ! Itt egy egész raj bíborszínű ruhába öltözött növendékpap, ott hófehér reverendában járó csoportok ; emitt finom mosolyú fekete jezsuiták, amott fakó gesztenyeszínű csuhában, födetlen fővel járó kolduló barátok. Majd egy egész intézet ím jelenik meg fekete blouseban, fekete sapkával. Azután festői egyenruhás katonák óriási fekete bajuszszal. A folyton váltakozó kaleidoszkóppal nem győzünk betelni. Az alkony azonban egyre több fátyolt vet az örök városra s a Monte Pincio nagy közönsége is oszlani kezd. Legelőször tűnnek el a különféje növendékpapok és szerzetesek, a tanuló ifjúság csoportjaival. A katonazene is az utolsó indulót fújja impozáns trombita unisonoban. Még csak a kioszkokból nem.mozdul a közönség s a remek panorámával jutalmazó terrasse-erkély lesz mindig népesebb. Nem messze a nagyszerű terrassetól van egy kis kut. Vezeték vize van, mely körülbelül két centiméternyi átmérőjű csőből buzog ki, de olyan erővel, hogy szinte képtelenség egy-két másodpercznél tovább befogni. A kiknek poharkájuk nincsen, azok vékony sugarat akarnak s befogják a cső száját. Minden perezben ismétlődik a mulatságos jelenet, hanem azért még nagyon sokan rámennek a sugárra, mely eleinte majd egy méternyi vékony ivben szökdös, de hirtelen elüti a szomjúhozó ujját s ugy önti nyakon, hogy valóságos fürdőnek is beválik. A nők sikultanak, a férfiak kaczagnak s a gyerekek sírnak ilyenkor, hanem azért nem esik nagyobb baj s a sétáló közönség mulató mosolya az első ir az elázott árvízkárosultakra. A Piazza del Popolo mindinkább feketébb lesz a fogatoktól. Az előkelő társaságok lassú hajtással kocsiznak végig a Corson, melv Róma legelegánsabb boulevardja, habár sok helyütt keskenyebb a Váczi-utczánál és seholsem olyan széles, mint az Audrássyut. Egymásután csupa ragyogó üzlet, ittott fényes kirakattal s mindenütt olyan keskeny trottoirral, hogy szinte akrobatikus művészet ügyesen kitérni rajta. A Corso egész hossza másfélezer méter s olyan egyenes, mint a Tiber sziue s az esti órákban csakúgy hemzseg a gyalogosok és fogatosok élénk tömegeitől. Az üzletek közül legfényesebbek az ékszerészek boltjai, csakhogy nem nagyok. A kereskedések apparátusa is szerény s ha öten-hafean vannak az üzletben, akkor már a jövevéjnyek felét le kell ültetni. Igen fényesek a kameák, a koraitok s a különféle emléktárgyak üzletei is, melyek egyúttal meglehetős forgalmasak is. Mikor Goethe még postakocsin a Piazza del Popolo kapuján keresztül Rómába érkezett, első dolga volt a Corso elején lakást fogadni. Még most is mutogatják azt a házat, hol a legnagyobb német turista lakott, a ki valaha Rómában járt. A németek természetesen el nem engedik a régibb épület megtekintését. A Corson egyébként igen sok uj palota van. Olyan, a melyet Paris, Bécs, Budapest, sőt Belgrád is eleget fölmutat a legújabb korból. Ezek a paloták gombamódra nőnek ki a földből, vékony dongás alkotmányok, mintha csak épen huszonöt esztendőre lennének érvényesek. A stiljök tuczat-renaissance, több fazekas, mint képfaragó díszítéssel s mindenesetre a mesterség haszonlesésével s nem a művészet ihletével keletkeztek. Csupa tartalmatlan cifraság, semmi gondolkodás, eredetiség, önállóság. Mintha az épitő művészek kora lejárt volna s haszonleső vállalkozók lépnének a nagyok nyomdokába. A megrendelők jelszava ugylátszik csak az előkelőség külsőségeinek majmolása, de nem valami eredetinek, példányszerünek teremtése, a mit századok múlva is megbámulna a világ. Szedett-vedett, összecsent motívumokból tákolják az ilyen modern palotákat, melyek seholsem szánalmasabbak, mint Rómában, a hol sohasem építettek gyáriasan s a hol több mint kétezer esztendős építési emlékek vannak. Egyetlen egy stíl sem enged nagyobb eszmeszabadságot és eredetiséget, mint a renaissance, mely elvégre is Itáliában született. Egyetlen egy stílben sem érvényesül kitünöbben a művész egyénisége, mint épen a renaissanceban, mely Róma legcsodálatosabb épületeit teremtette. De a humbug, a charlatanság, a haszonlesés beletolakodott már a művészetbe is s azóta egymásután keletkeznek a legűresebb paloták, a legszellemtelenebb épületek. Szemre csinosak, de megfigyelésre haszontalanok ; első tekintetre mutatósak, de megismerkedés után végtelenül üresek. Szakasztott olyanok, mint a legislegujabb Adonis-generáczió nemcsak Bécsben és Budapesten, de Romában is: az úgynevezett giegerlík, a társadalom szivesen látott, de szomorúan üres alakjai. A Cloaca maxima, Róma nagy csatornája még a királyság elején épült s most is szolgál s bámulatos szilárdságával szolgálni fog még akkor is, mikor a Corso mostani modern palotái már régóta nem lesznek. Egyetlen egy művészet sem követeli meg szigoruabban a szolidságot, mint az épités művészete, mely a monumentális és állandó becsű müvek teremtője. De hagyjuk el a modern épitésmüvészeti léhaságokat s folytassuk utunkat a fényes Corson. Az áradat nő tton nő s az élet pezsgése mindig élénkebb. Verőfényes nappal alig látni Rómában egyebet lefüggönyözött ablakoknál és üzleteknél, este azonban föllélekzik az egész város s kiözönlik a Corsora, a hol bizonyosan találkozik mindenki a maga ismerősével, a ki még nem menekült vidékre. Nagyszabású kávéház alig van a Corson. Egy-két egész uj hüsitő ital telepet azonban még is látni, a hol minden egyebet