Esztergom és Vidéke, 1890

1890-02-09 / 12.szám

•szentebb czél okra. Az elnök kihirdetvén az »Eötvös-alap« jótéteményeire vonatkozó pályázatot, kifejtette, hogy mily csekély alappal rendelkezik a tanítók o jótékony intézete azon nagy czélokhoz képest, a melyeket meg kellene valósítani. Néhány szóval vázolta, hogy mily nagy szükség volna egy olyan az »Eőtvős-aIap«-pal kapcsolatba levő intézetre itt a fővárosban a melyben a vidéki néptanítók és tanárok felsőbb iskolákba járó gyermekei mérsékelt dij mellett, teljes ellátásban és felügyeletben részesülhetnének. Miként a külföld nagyobb városaiban ugy hazánk fővárosában is gondoskodni kellene szerényebb körülmények közölt élő egyetemi tanulók részére menedék-helyről. Ilyenek megalkotása várakozik az Eötvösalapra és a 25 ezernyi magyar néptanítóra. Péíerfy S. véleménye szerint a főváros lelkes tanítóságának, a melynek egy egyesületi házra egyébként is nagy szüksége van, a magyar néptanítóság csakhamar megalkothatná a magyar tanítók József-házát a melyben rövid egy-két év múlva jeles tanulók menedékhelyet a főv. tanitó és tanár egyesületek pedig hivatalos helyiségeket, tanácskozási termet nyerhetnének. Megemlékezetté Péterfy S. a tanítók »Otthoná«-ról is, melyre legközelebb egy ismeretlen lelkes emberbaráttól 100 frt adományt kapott s előadta azon véleményét, hogy a tanítók otthonara való gyűjtés megindítani kívánatos ugyan, minthogy azonban ezen eszmének megvalósulhatásáig is nehéz kötelességek várnak az Eötvös-alapra azon elaggott néptanítókkal és tanítóözvegyekkel szemben, a kiket a törvény a nyugdij-intézet jótéteményéből kizárt, egyelőre a tanítónők otthonára begyűjtendő összegeknek bizonyos részét nem házépítésre, hanem a kenyér nélkül szűkölködő agg tanítók és tanító-özvegyek segélyezésére kellene fordítani, jobb időkre hagyván a tanítók otthonának teljes mértékben történhető megalkotását. Végre köszönetét fejezte ki az ünnepélyre megjelent vendégek az ünnepi szónok és Zirzen Janka az Andrássy-uti tanítóképző intézet jeles igazgatója iránt s lelkes szavakkal buzdította az ifjúságot azon szellemi kincsek megőrzésére és kamatozására a melyeket Szász Károly oktató előadásából meríthetett. A lélekemelő ünnepet a »Paed;igógium« ifjúságának szép kardala zárta be. Gazdasági levél. (Felhívás a magyar gazda közönséghez.) Örömünkre szolgál a gazdaközönségünk szíves tudomására hozni, hogy szövetségünk díjbevétele a tavalyi 525,348 forint 80 krral szemben 587,357 frt 97 fcrra emelkedett, E számok tanúságot, tesznek arról, hogy a jégbiz'ositási szövetség eszméje örvendetesen terjed s híveink száma évről-évre fokozatosan szaporodik. — IC haladás azonban még sokat nyer jelentőségében, ha tekintetbe vesszük, hogy az idén rossz volt termés s alacsonyak voltak a gabonaárak. — Azon reményünk tehát, melyet az elmúlt tavaszon a jégszövetség hódító képességébe vetettünk, jogosultnak bizonyult. Még szebb reményekre jogosít bennünket jelenben ez, a lapok utján köztudomásúvá lett körülmény, hogy a »Triesti általános biztosító társaság« (Assicurazioni Generali) melynek hazánkban az »Első magyar általános biztosi tó-társaság* után jogdíjbevétele a legnagyobb volt, — jégbiztosilási üzletét beszünteti. — Lehetetlen, hogy a gazda közönség azon jelentékeny része, mely ennek folytán uj jégbiztositó intézmény után lesz kénytelen körültekinteni, a szövetség által nyújtott nagy és páratlan előnyök elől elzára• kőzzék. Szövelségünk, a jutányosán megállapított díjtételeket 12 éven belől semmi szin alatt sem emelheti fel. Teljesen megóvja tehát tagjait azon eshetőségtől, — minek minden társaságnál ki vannak téve — hogy t, i. veszteséges esztendő után a dijak felemeltessenek. — Ezenkívül a szövetség nyereménye a 1 tagok kizárólagos tulajdonát képezi s •azok között— befizetett dijaik arányában — felosztatik. A veszteség azonban a tagokat nem érheti, mert szövetségünk alapitója, az »Első magyar általános biztosi tó-társaság« az esetleg mutatkozó veszteséget sajátjából fedezi, , s a károk pontos és teljes kifizetéseért korlátlan szavatosságot vállal. A károk felbecsülése pártatlanul teljesíttetik. A bizalmi férfiak intézménye immár a gyakorlatban is próbáltatott. A bizalmi férfiak megjelenése és igazságos működése mindenütt megnyugvást és megelégedést szült a károsultak között s a legvitásabb kárügyek is békésen fejeztettek be. Ily előnyök mellett azt hisszük, hogy gnzdaközönségünk azou része is, mely a szövetség eszméjével még nem barátkozott meg, idővel mindjobban fölismeri annak üdvös voltát s végül nem fog habozni a szövetségbe való belépésével. —• Minél számosabban lépünk be, minél nagyobb csoportot képezünk, annál nagyobb körben oszlanak meg szövetségünk koczkázatai s annál bizonyosabb lesz a nyereményre való kilátás. Ennek következménye a már ma is jutányosán megszabott díjtételek további leszállítása lenne. Ha pedig a »Triesti általános biztositó-társaság« példája követőkre találna, mi teljességgel nincs kizárva, gazdaközönségünk azon része, mely a társaságoknál biztosit, a kisebbedő verseny folytán mindinkább ki lesz téve a dijfelemelóseknek s ezzel terhei szaporodásának. A magyar gazdák legsajátabb érdekei parancsolólag követelik tehát, hogy szövelségünk köré csoportosuljanak, mely a fent, jelzett előnyök mellett nemcsak leljes erkölcsi, hanem pénzügyi garantiákat is nyújt. Mert mig egy felől önbiztosit ási alapon van szerezve, addig másfelől az »Első magyar általános biztosi tó-társaságra« támaszkodik, mely kizárólag hazai tőkén alapuló, lényegében és formáiban is tisztán magyar s mindenek felett megbízható intézmény. Hazafiúi üdvözlettel, a magyar gazdák jégbiztositási szövetségének felügyelő- és vizsgáló-bizottsága nevében, MELCZER GYULA alelnök, Borsodin egye alispánja és a borsodmegyei gazdasági egylet elnöke. Gróf JANKOVICH LÁSZLÓ elnök, valóságos belső titkos tanácsos, a Somogymegyei gazdas;ígi egylet elnöke. Ill IMO k. — Csáky Károly grof fényes estéjén az első felköszöntőt maga a házigazda mondotta a herczegprimásra, kinek legújabb kitüntetését köszönheti. A házigazdát Krotky kationok, Villányi Szaniszló főgymn. igazgató és Walter Gyula dr. köszöntötte föl. Az estélyen jelen volt Majer István érseki helyettes és Sujánszky Antal praelatus is. — Knauz Nándor kanonok legújabb művének : a garam-szt.-benedeki templom történetének első kötete, már a Franklin Társulat nyomdájában van s nemcsak díszes illusztráczióival, de becses történeti emlékeivel is méltó feltűuést fog kelteni. A mű első kötete Benedek történetében egész addig halad, mig az az esztergomi fe-káptalan tulajdona lesz. A második kötet, már az' esztergomi főkápialau birlokában levő árpádházi eredetű ősi templom és régi vár történetét fogja előadni. —> MZ inTiueuza, mmutu joi megtizedelte a várost, szünőfélbeu van. A kataszteri felmérő hivatalnál a napokban egyszerre lizennyolez áldozatot szemelt ki magának s néhány hétre közéletünk kitűnőségét, Palkovics Károlyt is ágyba döntőt.o. Most már mérsékeltebben grasszál s az első tavaszi napsugarak talán ki is űzik városunkból. uyasziiir. -Diauusiemui oanuu heljrb. kereskedő szép fiatal neje, élet legszebb korában jobblétre szenderüli Gyászjelentése a következő: Alulírottá fájdalom telt szívvel jelentik a szeretet nő, leány, testvér ós sógornő Braunste: ner Sáudorné szül. Viszhay Herminue f. é. febr. 5-éu, rag^ell 5 órakor, éle lének 27-ik, boldog házasságának 9-i :évében, a halotti szentségek ájtato felvétele után történt gyászos kimúltál Hűlt tetemei f. ó. febr. 7-én délutái 4 órakor fognak sz. Tamás 57-ik számi saját házából a szab. kir. városi sii kertben örök nyugalomra elhelyeztetni Az engesztelő szent mise-áldozat pedi: a vízivárosi templomban f. ó. febr. 8 reggel 9 órakor fog a Minden hatóna bemutattatni. Esztergom, 1890. febi 5-én Az örök világosság fényeskedjé neki! Viszhay Teréz férj. Pittroff LÍI josné, Viszhay Róza, Viszhay Bébi Viszhay Sándor testvérei. Braunsteine Sándor férje. Viszhay Antal atyja. Braun st einer Mihály, Pitlroff Lajos, Huszá István sógorai. Braunst einer Mihály n szül. Kitzinger Matild sógornője. — Egy oltár törtenetéről. Walter Gyula dr. a vízivárosi zárdatemplom uj oltáráról egy kis füzetet ad ki, melyben az oltár logadalmi történetét fogja elmondani. — Felolvasás Esztergomra!. Lapunk szerkesztőjét a Kárpát-egyesület budapesti osztálya felolvasásra kérte föl. A felolvasást tegnap délután öt órakor tartotta meg a magy. tud. akadémia heti üléstermében. Esztergomról s a fővároshoz legközelebb eső azon esztergommegyei kies tájakról, melyek a terjeszkedő fővárosnak pompás nyaralóés üdülőhelyekül kínálkoznak. A felolvasás egy órai terjedelmű volt, — A magyar ifjúság Kossuthoz zarándokol. A bizottság lelkes felhívása a következő : Polgártársak ! Magyar Már rég ideje, hogy Zoltánnal nem voltak igy magukban s mily szerencse volt rájuk nézve, hogy a nagynéni éppen ez estén ment ki Ilona kisasszonnyal. Zoltánnak újból és újból szerencsét kívántak .ahhoz, hogy egyedül találta őket s' királyilag vendégelték meg őt, válogatott süteményekkel. — Tudtad-e, hogy Juli néni kimegy ma este ? — kérdezte Aranka. — Lehetségesnek tartottam, — válaszolt Zoltán, sajátságos mosolylyal. — 8 aztán gyanitottad-e, hogy egészen magunkra leszünk és hogy Juli néni magával viszi Ilona kisasszonyt? — tudakozódott Erzsike. — Ennek lehetőségére nem gondoltam, szólt Zoltán komolyan. A bárom leányka rajta feledte tekintetét egészen s barna szemeik hódoltak neki. Zoltán látogatásai, tényleg igen ritkán estek ily alkalmas időre. Ha olykor eljött, midőn Juli néninek kimeuője volt, fájdalom, mindig otthon találta Ilonát, Zoltán pedig eléggé szíves volt és sohasem panaszkodott, hogy Ilona kisasszony zavarja őt látogatásában. Ilona éppen olyan volt, mint sok más nevelőnő . . . fiatal volt . . . nem merev és nem viselt szemüveget . . . kellemes volt és vidám. De mégis nevelőnő volt, ez a tény szilárdul állt. Sőt ügyes nevelőnő volt, mi bizonyosan nem szolgált látványára; ismerte a királyokat a történelemből, diadalmaskodott a négyzet és a kóbgyökök szövevényein, mosolygott a franczia nyelv egyszerűsége fölött s könnyed'ín magyarázta meg a költőknek legbomályosabb müveit is. Bizonyára szép volt Zoltántól hogy mellőzte ezt a sokoldalú ügyességet s azt a látszatot adta a dolognak, mintha jól érezné magát a nevelőnő társaságában. — Ez csak Zoltán nagylelkűségétől telik ki jegyezték meg a leányok. — S aztán hogy történt az, hogy Juli néni magával vitte Ilona kisasszonyt? — kérdezte Zoltán. — Társaságba mentek, — szólt Lujza oly arczczal. mint a ki kimerítő nyilatkozatot tett. — A társaság rendszerint sokáig van együtt, jegyezte meg Armka örömmel és nem jöhetnek haza távozásod előtt. Zoltán pillanatig szórakozottan nézte a tüzet, aztán a lányok arczát, majd hirtelen felkaczagott. Szeretném tudni, hogy váljon Ilona kisasszony is örvend-e annak, hogy velem nem találkozik? kérdezte kis szünet múlva. — Nem, nem hiszem, hogy ez érdekelné Öt. — szólt Aranka. — De érdekli! Zoltán tetszik Ilonának, — jegyezte meg Erzsike, fontoskodó arczczal. — Bevett a regényébe, Zoltán, te vagy a hős vagyis hasonlítasz a hőshöz. Erzsike a nővérek legidősbike, legcsinosbika s legélénkebbike volt. Aranka és Lujza még gyermekek: Erzsike pedig, bár haja még a vállára omlik le s rövid szoknyát visel, tizenöt éves s bizonyos nőies parancsoló modorral bír, ami igen jól áll neki. Mindig Erzsikének volt a legtöbb mondani valója. — A regényhős a valóságban nem egészen olyan mint te, Zoltán . . . csak a széles vállak, hosszú lábak és károk s a szürke szemek. De Ilona kisasszony ezt most megváltoztatta ... a hős szeme a regény utolsó részében barna. — És aztán szerelmes, vágott közbe Lujza. Nem hasonlít Zoltánhoz. Szünet következett, Erzsike sóhajtott,. — Szeretnék szeretni, — szólt érzelgŐsen. Miért is nem vagy szerelmes, Zoltán? Hiszen már ideje volna. Zoltán mosolygott. — Szeress egy szép leányba — szólt Aranka. — Aki igen gazdag — jegyezte meg Lujza. r — És nem tudós — tette hozzá Aranka. — Aztán ha szerelmes lesz, eljösz és elmondasz nekünk mindent, kedves Zoltán, — fotytatta Aranka. Zoltán nővéreihez hasonlóan térdére támasztotta könyökét s mosolygó arczczal, szótlanul nézett le a földre. Mi lenne abból, ha közölné titkát ezekkel a gyermekekkel ? Hirtelen támadt ez a gondolata s ő azt jónak találta. Eléggé nyíltan csevegtek Ilona kisaszszonynyal és ez valami volt, amit szeretett volna tudatni Ilona kisasszonynyal . . . valami, amit különben már gyaníthatott volna. — Mi lenne abból, ha titkot közölnék veletek ? — kérdezte hirtelen. — óh, igen, beszéld el, szóltak mohón a leányok. — Tegyük föl, — folytatta Zoltán halkan s kissé megzavarodva, de közönyösséget színlelve, tegyük fel, hogy . . . szerelmes vagyok. A leánykák közelebb nyomultak hozzá. — Zoltán, komolyan beszélsz? — szólt Aranka. — Egészen. Szünet állott be, azután mind a három leányka egyszerre kérdezte : — Ki az? Ismerjük, Zoltán? — Igen, ismeritek, válaszolt kissé boszusan, mert ez a faggatás kínosabb volt, mint ahogy gondolta. Azután felállt és közönyös állásba helyezte magát. — Csinos? — kérdezte Aranka. — Óh, igen, — viszonzá Zoltán hirtelen. — Magas, Zoltán ? — Olyan magas, mint minden nőnek lennie kellene. — Szőke? — kérdezte Aranka. — Igen szőke, szép arany hajjal, legszebb szin a világon. — És szemei? — kérdezte Lujza. — Szemei kékek — szólt Zoltán. — Bájosnak kell lennie, jelentette ki Aranka némi gondolkozás után. — Igen, az, — erősítette Zoltán lelkesülten, de némi zavarral. — De csak nem ügyes ? — kérdezte Aranka. Juli néni nem fogja példaképp felhozni előttünk. — A legügyesebb leány a világon, — szólt Zoltán egyszerűen. — Oly ügyes mint Ilona kisasszony? — Egészen olyan, nevetett Zoltán, egészen olyan, (.Folyt- köv.)