Esztergom és Vidéke, 1890

1890-07-31 / 61.szám

Városi közgyűlés. Esztergom szab. kir. város képviselő­testületének 1890. évi július hó 31-ón délelőtt 9 órakor tartandó közgyűlésé­nek tárgysorozata. 1. Elnöki bejelentés Brunner Ferencz választott képviselő elhalálozásáról és helyébe Bellovics Ferencz póttag be­hívásáról. 2. A nagyméltóságú kereskedelem­ügyi miniszter urnák 21301. sz. leirata a budapesti körvasút lipótvárosi pálya­udvarától a Duna áthidalásával O-Buda, Vörösvár, Pilis-Csaba, Leányvár és Dorog határain át Esztergomig veze­tendő vasul vonalra Szeuiczey Ödön és társai részére adott előmunkálati enge­dély tárgyában. 3. A nagyméltóságú kereskedelemügyi miniszter urnák 25615. számú leirata, mely szerint a város részére még 1872. és 1873. években utalványozott 500 frt és 1000 frt utépitési előlegek el­számoltatnak jelentetnek ki. 4. A nagyméltóságú kereskedelemügyi miniszter urnák 31457. számú leirata a katonai laki anya czéljaira megszer­zendő ingatlanok kisajátítási joga tár­gyában. 5. A nagyméltóságú belügyminisz­ter urunk 3449. számú leirata a vá­rosi gyám pénztári tartalékalapból dr. Murinyi "Endre ügyvéd részére kifizetett 131 frt 83 krnyi perköltség leírása tárgyában. 6. A nagyméltóságú belngymiszter urnák 12123. sz. leirata a budapesti tolonczok vasúti szállítása tárgyában. 7. Esztergominegye törvényhatósági bizottságának 156 /i89o* sz- határozata az 1890, évi városi költségvetés jóvá­hagyása lárgyábau. 8. Szabályrendeleti tervezet az el­hullott házi állatok elásatása tárgyában. 9. Szabályreudoleti tervezet a szabad közlekedés biztosítása tárgyában. 10. Szabályrendeleti tervezet a szemét kihordása ós pöczegödrök tisztí­tása tárgyában. 11. A helybeli kir. járásbíróságnak 2i7_297/ g90> 8Z< légzésben értesítése, né­hai Hartmann Katalin által városi czé­lokra tett háromrendbeli összesen 125 frtnyi hagyomány tárgyában. 12. Az esztergomi takarékpénztár igazgatóságának kétrendbeli átirata kü­lönböző városi intézetek javára össze­sen 250 frtuyi adomány megszavazása lárgyábau. 13. Keményffy János tanácsnok je­lentése az 1890. évi vágásban termelt öífa, szálfa, süge és ritkítási fa számba­vételéről és ugyanannak jelentése azok érté kesi léséről. 14. Keményfi János tanácsnok jelen­tése a vadászati jog bérbe adása tár­gyában. 15. A városi iskolaszék júliusban tartott üléséről felvett jegyzőkönyvben foglalt előterjesztések : a) Szeidl Mária tanítónő lemodása folytán teendő intézkedés tárgyában. b) Klinda Irma igazgató-tanítónő ál­tal kért egy évi szabadságidő engedé­lyezése tárgyában. 16. A pénzügyi bizottságnak július hó 25-én tartott üléséről felvett jegy­zőkönyvben foglalt előterjesztések : a) Grrünvald testvérek czég részére megállapított 4756 frt 1 kr, Ráth Gusztáv részére járó 1600 frt és Hausz­mann Sándor részére járó 1200 frt összegek fedezete tárgyában. b) a »kál varia « alapra visszafizetendő 4631 frt 79 krnak az »aggok háza* alapjából leendő felvétele tárgyában. 17. Külön bizottsági előterjesztés Nozdroviczky Miklós erdőmester által beterjesztett erdei üzemterv jóváhagyása tárgyában. 18. Tanácsi és pénzügyi bizottsági előterjesztés a folyó évben eszközleudő ntczakövezésekről készített tervek ós költségvetés lárgyábau. 19. Tanácsi előterjesztés Mátyás királynak Kolozsvárott emelendő szob­rára 20 frt megszavazása iránt. 20. Takács Gréza főjegyző kérvénye tartós betegsége következtében négy havi szabadságidő engedélyezése iránt és ennek folytán állásának helyettesí­tés utján való betöltésére vonatkozó tanáesi előterjesztés. 21. Merényi Ferencz számvevő je­lentései : a) az 1888. és 1889. évi letétpénz­tári számadás vizsgálatáról. b) Az 1889. évi harangjövedelemről készített számadás vizsgálatáról. c) Az 1889. évi perselypénz szám­adás vizsgálatáról. d) Major János dunautczai elemi fiúiskolái igazgató-tauitóuak az 1888/9. tanévi számadása vizsgálatáról. e) Klinda Irma, elemi leányiskolái igazgató-tanítónőnek 1888/9 tanévi számadása vizsgálatáról. 0 Ugyanannak az 1889/90. tanévi számadása vizsgálatáról. 22. Dr. Földváry István tiszti fő­ügyész jelentései : a) A városi kőszénbánya bérleti szerződésnek az »éjszakmagyarországi kőszén bánya és iparvállalat részvény­társulatra* történt átruházása tár­gyában. b) a katonai betegápoló házul szol­gáló Máiray féle ház kiürítése, illetve további egy évre bérbevétele tárgyában. c) A Bozóky árvák által a városi árvatár ellen folytatott per befejezé­sérői és 13 frt 45 kr készkiadásnak a tartalékalap terhére leendő megállapi tása iránt. ELSŐ SZERELMEM. (Humoreszk.) Irta: KULIFFAY IZABELLA. (Folytatás.) — Kikérem magamnak, én mindent értek! — Jó, jó! — Hát látod, ő és én . . . vagyis én ós ő . . . szóval én nagyou, de nagyon szeretem! Jéggé dermedtem: itt a drámai bonyodalom. Magdus meg keblére vonta fejemet és beszélt tovább : — Azt mondják ugyan, hogy csapo­dár, mindenkinek udvarol. Én nem tu­dom elhinni. Igaz, hogy néha hetekig sem jön hozzánk, de ha itt van, akkor olyan ellenállhatatlan ! Hisz láttad. — Bár ne láttam volna! — akarátn mondani, de még idejekorán elnyomtam a keserű megjegyzést. — És én olyankor végtelenül boldog vagyok, elfelejtem az egész világot; mit báuom én beszéljen kiki a mit akar, az éu világom az ő szivében van . . . De mi lelt Ella ? —• Semmi! Álmos vagyok. Jó éjt Magdus és légy nyugodt! — ezzel he­vesen magamhoz öleltem, aztán elfúj­tam a gyertyát s egy ugrással az ágyamban teremtem. Magda már rég az igazak álmát aludta s én még mindig nyitott sze­mekkei feküdtem a sötétségbe bámulva. Magda szavai ólomsulylyal nehezedtek lelkemre; azon törtem a fejemet, hogy lehetne ezt a bonyodalmat megoldani. Magam elé képzeltem minden történe­tet, melyben hasonló esetekről olvas­tam s mindenütt az volt a vég, hogy a vetélytársnők egyike vagy lemond vagy meghal vagy máshoz megy nőüL Nálunk ez utóbbinak még lehetősége is teljesen kizáratik, meg se halhatunk, mivel fiatalok és sajnos egészségesek vagyunk — e szerint le kell mondani -— de melyikünknek ? Furcsa! a regónyekbeu roppantul tudtam lelkesülni a nemes hősnőért, a ki lemond; hányszor óhajtottam ma­gamnak hasonló helyzetet s most, mikor itt a fényes alkalom, egy parányi ked­vet sem érzek rá! Pedig mégis nekem kell engedni, csak nem tehetem Magdát örökre szerencsétlenné ? De hát ón ?! Heuréka! Megvan ! Sorsot fogunk húzni, mint az amerikai párbajoknál; a ki a fekete golyót huzza az lemond! E szerencsés gondolat fölötti örö­mömben mólyen elaludtam s azt ál­modtam, hogy Magda nem akar sorsot húzni, futott előlem, én meg mindeuütt a nyomába egy kalappal, melyben a golyók voltak, de nem tudtam utolérni. A kalap egyszerre lapdává változott, melyei Magdát hátba dobtam s ekkor Magda tömérdek czilinderré esett szét, melyek őrülten kezdtek keringeni körü­löttem s gúnyosan integettek: »kicsikem! kicsikém !« Jól vau hát, legyek én az áldozat ! Ez volt az első gondolatom másnap reggel, melyet az álom t idézett elő. Legyen Magda boldog! Én pedig ne­mes lemondásom dicsfényében burko­lózva, hallgatagon fogom áttengeni az életet; mert az természetes, hogy 0 utána mást nem szerethetek. Éu tehát teljesen visszavonulok a küzd térről, de nem addig mig a »ki­csiket« helyre nem hoztam, ezzel tar­tozom, önmagamnak és a vén fűzfának, mely annyiszor volt tamuja képzelt nagy­ságomnak. Eme dicséreretes száudékom követ­keztében pár napig nem szűntem meg Magdára biztatóan mosolyogui, vala­hányszor rám nézett, mit ő persze nem vett figyelembe. Azonkívül lázas türel­metlenséggel lestem az 0 jövetelót. mert hogy »jöuui fog, mert jönni kell«, a fölött egy perczig sem kételkedtem. Ámde elmúlt egy hét, elmúlt a má­sodik, sőt a harmadik hót is a nélkül, hogy bár mesziről is láthattam volna hősömet. Kezdtem bosszankodni, mert mit ér minden szép föltétel, ha az em­ber nem valósithatja meg. Szinte el is feledtem mondani, hogy számos jó tulajdonaim közül a korai fölkelés tökéletesen hiányzott. Roppan­giti várakozásunkat. Rendkívüli terjedelme ép oly megkapó, mint drága anyaga s faragváuyainak erdeje. Negyvenezer ember fér el bonne s igy a világ legnagyobb templomai közé tartozik. Márvány rajta minden, még a tetőzet is. Külön főtornya nincs, de van vagy száz melléktornya s kétezer szobra. Csupa részlet, csupa válto­zatosság, valóságos csipkemű a nagyszerű templom, melyet ötszáz év előtt kezdtek el építeni. A fényes dómot nagyszerű sar­kophagok és szoborművek, emlékszobrok és egyéb középkori művészeti ereklyék dí­szítik. A széles gothikus ablakok szines üvegfestményei tündéri világításban mutat­ják be a csodálatos terjedelmű dorn nagy­szabású szépségeit. A hűvös boltívekről visszaverődő szines sugarak, a méltóságosan zúgó nagy harang dallamos szózata, a messze távolban szét­szórt hi vek ájtatos tömegei s az orgona csodálatos visszhangja lelkünkbe varázsol­ják azt a hangulatot, melynél boldogitóbb és édesebb nincsen : a hit hangulatát. Milano egyébként tele van Victor Ema­nuel és Cavour kultuszával. Szobrok és festmények, utak és terek, épületek és pa­loták az Ú nevökkel és emlékűkkel je­lennek meg mindenütt. Már a milanói dómban is bántanak az oltár fölött lógó nehéz baldachinok s a legfelső boithajtásról függő feszületek, de a kisebb templomokban szinte félelmet kel­tenek esek a damoklesi függelékek sokasá­gukkal, nagyságukkal és vakmerőségükkel. Hanem ez már az olasz izlés specialitása s a szószékek fölött lógó óriási galambok s a mellékoltárok fölött függő nagy angyalok legkevésbé sem fenyegetik az olaszokat buzgóságuk közben. Büszkesége Milánónak a Brera, mely a legszebb muzeumok közé tartozik. Palotája nem czifra, de előkelő izlésü s minden részletében kiállításra alkalmas. A képtár összes müvei a mesterek nevével s a re­mekebb festmények a másolók egész hadi táborával vannak ellátva. Szemefénye a gyűjteménynek Rafael gyönyörű müve: Mária eljegyzése. Az ismert műremeket ekkor láttam először. Üveg alatt tartják s élénk szinei még most is próbára teszik a jobb másolók tehetségét és leleményét. Moreto, Tizian, Lionardo da Vinci, Giotto, Pal Vecchio, Guido Reni, Francia, Rossi, Rembrandt, Rubens, van Dyck van itt akárhány. De igen becses a régiségtár is, különö­sen régi római és görög tárgyakban. Az egyik teremben egymás mellett van az ujabbkori képfaragás két nagy művészének Canovának és Thorwaldsennek két műve. Canova Vestalinja csupa gyöngédség, de egyúttal mesterkéltség; Canova három grá­cziája pedig csupa báj és természetesség. A Maria delle Órazie cenacolojában lát­ható Lionardo da Vinci híres utolsó vacso­rája, melyet ügyes másolatokban már a muzenmban s két kisebb milanói templom­ban láttam. A remekmű olajfestékkel van a falra festve s a nedvességtől már sokat szenvedett; de még igy is elragadó és pá­ratlan szépségű. A milanói boulevardi élet középpontja a Galleria Vittoris Emanuefe-ben van. Ez a hatalmas csarnok a dorn bejáratától balra fekssik s egyike # világ legnagyobb nyil­vános csarnokainak. A kupolákkal és üveg­gel födött rendkívül tágas csarnokokban egyesülnek Milano első kereskedői, mulató termei, kávéházai és társaságai. Milanóban már óraszámra el lehet járni födött csarnokok alatt, melyek a kápráztató verőfényü utczákat a déli órákban a sze­mélyjárásra szinte fölöslegesekké teszik. Minden ajtót függönyök födnek el s a vakitó verőfény ellen sötétséggel küzdenek. Az olasz nép jellemzésére milánói ta­pasztalataim még nem elégségesek. Annyit azonban már most is tudok, hogy az olasz nép nem olyan tolakodó, a milyen a né­met útleírásokban szokott lenni. A borra­valónak ugyan szokatlan járványa van; minden cicerone biztosan fölajánlja nagy­szerű svádáját és tudatlanságát; az utczai gyerkőczék mosolyogva nyújtják ki kezöket; a bérkocsisok utánunk kiáltanak; a koldusok gyufával vagy egyéb olcsósággal cserélnek alamizsnát; az utczasarkokon megvető pil­lantást vet czipőnkre a ragyogó suvikszszal dolgozó útonálló; a kávéházakban három­négy pinczér számit borravalóra; a pálya­házban egész csomó ügynök kinát szobát, vendéglőt és többfelé rangot, mig el nem utasiják; kisebb kereskedők elfognak üzle­tök előtt, ha valamin megakad a szemünk; de ez már mind ismeretes azelőtt, a ki megfordult egy kicsit a világon. Szép, egészséges, habár egy kicsit piszkos népet, gyönyörű gyerekeket, szép nőket, erőteljes férfiakat látni uton-utfélen, min­denesetre érdekesebbeket, mint Budapesten. A rendőrök itt is hivatalnokok, mint min­den müveit országban s nem olyanfajta drabantok, mint Budapesten, a hol a kö­zönség ritkán részesül részükről egyébben mint durvaságban. A milanói rendőrök és katonák kivétel nélkül előzékenyek az ide­genek iránt s nem egyszer egész a kere­sett ntczáig kalauzolnak. A hőség rémséges, a mit Mayer ur min­den őt perczben el nem mulaszt konsta­tálni, A derék útitárs körjegye csak Mi­lánóig szólott; de utrakészülödés közben kijelentette, hogy velem tart Turinig. A derék hamburgi nagykereskedő uj tehetsé­get fodözött fel magában. Megtanult Mila­nóban nemcsak az étlapok, a kitühő piemonti borok, de a muzeumok és műremekek iránt is érdeklődni s ezzel hosszu.táviratban lepte meg a hamburgiakat Turin ba utazásunk utolsó perczeiben. x Home a hires hitszónoknak egy­kor a Szent-János egyházban kelle szó­nokolnia, azouban szórakozottságból a Szent-Pál templomba ment. — A sek­restyébe lépett, anélkül, hogy észrevette volna tévedését, sőt az ottlevő lelkész jelenléte se térité magához. — Szeren­ssére, a két lelkész közt, kik nem is­merték egymást, a következő párbeszéd keletkezett: — »Ma alkalmasint kevés hallgatóm lesz«, mendá az oda való lelkész. — »Vajjon miért ?« kérdezé Home. — »Mert fél London a Szent­János egyházba seregei, hogy a híres Hőmet hallja«, —• »Ugy! viszouzá Home nyugodtan, tehát magam is oda megyek, hogy meghalljam !«

Next

/
Oldalképek
Tartalom