Esztergom és Vidéke, 1890

1890-03-20 / 23.szám

ESZT liTIl(j_OM XII. ÉVFOLYAM. = 2 3. S/>AM. CSÜTÖRTÖK, 1890. MÁRCZIUS 20 £ VI ^^^^ ^ ii Városi s megyei érdekeink közlönye, j • „ l up^ElFMMi UKimiiurv KfiTSZrcn • ] S Z E R KEsTf 0 S E G : MIR 0 ET ÉS EK. VASÁRNAP ES^SUTÖRI OKON. |S BOTTYÁN-UTCZA VIOLA-HÁZ ^22. SZÁM ALATT, HIVATALOM m IM > UTÁNIAK :\\\ MAMÁN IÍIIM>IOTIÍJ,SKK * l'll .Ml I'/,|<',T MSl A |! : '"'*'» » »*«ll «••••' r•»(»•/.»'«t. iltostf. i(<i/.l<.iii.«uy«u luilclwinliilt | | s/.ólól 100 H'/.ÓÍJÍ - írt ?.« kr. j «Míplftí|Hí«í*n «/.erinf. Ivgju- • 6 írt - kr. | 1/ 1A n nil7\/A TAI . | 100-200 ig . i írt 50 kivi; t«11 yn kö/.öll„hi«k. . fél ewe 3 írt - kr. ; KIADOHSVA TAL . SOO-SOO-tg . »-jfrl Sá kr.[j .— ! in.Kyi.leH« I írt 50 kr. ; SZÉCI IW I YI-TfcR .' ?S I. SZÁM, Hély.-íí-lij ÍIO kr. j ß NYII.TTNIt Horn. SO kr. _L . ^My, ^ n ^j tl LZ•-•-.t.L----. — 'Intvá n lap liivattilMH 8 ». mn^tíit liir<l«té»ci, «. ii.vilMiirlie MAMIII kii'/.- i ! * ' ~ luinenyuk, i'lőli/.fiti'sl i»eii/.<•]< én ie<*l:iIM:Il.-isok ittJe/.outlßk. Befejezett ügy. Esztergom, márcz, 14. Huszonöt hónapig csürte-csavarta a vizivárosi rablógyilkos, Bende Antal a maga véres dolgát, mig végre az első­fokú vádhatóság, a komáromi törvény­szék, második és javított kiadású íté­letben életfogytiglan tartó börtönbün­tetésre kárhoztatta a megrögzött bűnöst. A viziváros kettős rablógyilkosság szörnyű bűne fölött ezzel az ítélettel még nom végződött be a kiengesztelő * földi igazságosztás, mert a főbünös bün­/ társa sujiatlan maradt. Megkíméli e egy­előre a főbünös hallgat agsága, de utol fogja érni az örök igazság büntetése és átka még ezen a világon. Bende Antal a megrögzött gonosz­tevők egyik igen szomorú főalakja dőlt ki örökre a veszélyeztetett társada­lomból. Körmönfont alakoskodásai, félrevezető hazugságai, impertinens hamis vádas­kodásai miatt egész csomó ártatlan vád­lott került a vizsgálóbíró elé; mert Beude nemcsak a gyilkosokat nevezte meg, hanem leírta az általa megleselt gyilkosságot is. Több mint tizennégy gyanúsított vizsgálati fogoly állott a biró előtt. És a vizsgáló biró egyik kiváló érdeme, bogy az összes gyanú­sítottak a legrövidebb idő alatt bebizo­nyíthatták ártatlanságukat s visszake­rülhettek övéik köréhe. A raffinirozott gonosztevő nemcsak a rablógyilkosság színhelyén, Esztergom­ban okozott igon sok megtévesztést, hanem kiterjesztette a vizsgálat figyel­jmét Budapestre, Érsekújvárra, Kesz­tölczre, Szobra és Párkányra is. Több mint százötven kihallgatási jegyzőkönyvet vettek föl s ez akták tömege aligha nem egy métermázsa. Öt ügyész és három orvos működött a sötét bűnügy kiderítésénél s a köz­egészségügyi tanács gyorsíróval örö­kítette meg a megrögzött gonosztevő vallomásait. Két év óta a bűnügy négy ismertebb alakja balt meg; első sorban is a bűnös szerencsétlen kis leánya Gizi, azután egyik gazembertársa Koszlik s Bende ellen két jelentékeny tanú: Takács kocsis és Mihalusz molnár. Végre a huszonöt hónapig késő igaz­ságszolgáltatás meghozta az ítéletet. Nem kötélhalálra, hanem örökös rabságra ítélte a gonosztevőt, a ki még az utolsó tárgyaláson is megbolránkozotatta a törvényszéket és a közönséget meg­átalkodott cinismusával. A rablógyilkos a börlöné, áldozatai az enyészeté, de a bűnügy sötét és rejtelmes történetének kutatása még sokáig azoké marard, a kik a társada­lom erényeinek és bűneinek tanul­mányozásából vonják le életbölcseletük elveit. A kettős rablógyilkosság. A komáromi kir. törvényszék Bende Antal kettős gyilkossággal vádolt rabló­gyilkos bűnügyében a kir. táblának pótvizsgálatot s ujabb ítélet hozatalai­rendelő végzése folytán a végtárgyalást márcz. 13. napján tartotta meg a törvényszék nagyobb tanácstermében. A feloldott Ítélettel életfogytiglani fegyházra Itélt gyilkos a megrögzött gonosztevőnek ellenszenvet ébresztő arczkift'jezésével jelent meg bírái előtt. Kihallgatása alkalmával most is té­továzó és kitérő feleletekben keresett menedéket, sőt ejvetemüllségébeu any­nyira ment, hogy fogságában lelki atyjának végzett győnására hivatkozva, nem egyszer ragadtatta el magát oly kifejezésre, mely védőjét, Mike Károly ügyvédet azon nyilatkozatra kény szeri­tette, hogy a védő nemcsak az ö ér­dekeivel, de a bíróság s a tárgyalás j móltóságával szemben is bizonyos köte­lességeket teljesít, ha óva inti vádlot­]tat, hogy a jelenlevők jobb érzéseit erkölcstelen gondolatainak szavakban kifejezése által ne sértse. A tárgyalás folyama alatt a súlyos gyanuokok és bizonyítékok egész hal­mazazúdulta vádlott fejére, de 6 mind­végig megmaradt makacs tagadása mellett, melynek minden refrainje ebben végződött: »éu tettes nem vagyok « A vádra és védelemre csak délután került a sor. A vádhatóság részéről dr. Eperjessy Béla fiatal alügyész ügye­sen állitá össze érveit és vádlottat láthatólag nem egyszer renditó meg szépen átgondolt vádbeszédével, ki­emelve, hogy vádlott helyzete a pót­vizsgálat alatt csak hátrányára válto­zott, mert a szemlejegyzőkönyvben észlelt ellenmondások a vizsgálóbíró által kiállított hivatalos bizonylattal he'yrehozatlak, s Reviczky Győző fő­szolgabíró és dr. Mátray főorvos tanú­ság tételével megerősítést nyertek. Ezek alapján kérte Bende Antalnak halálra ítéltetését. A védelem részéről előterjesztett nagyszabású, s a jelen volt jogász kö­zönségre is mély hatást gyakorolt vád­beszéd majd másfél órát vett igénybe. Első részében emberi szempontokból bí­rálta el a védő az ügyet, s mint em­birnek, a védőnek is nem kevés küz­delmébe került, ha hivatása magasla­tára jutni igyekszik, emberi érzelmein uralkodni. A védelem második részé­ben, mint jogász a consequentiáknak tárgyi és lélektani egymásutánjából igyekezett kifejezésre juttatni azon el­vet, »inkabb meneküljön 99 bűnös, mint szenvedjen csak egy ártatlan.« A védelem harmadik, s befejező részében lépett fel csak az ügyvéd, szemen szedve a vádhatóság érveit, egyen­kint és pontonkiut gyöngítve azok erejét. A törvényszék péntek délután 4 órakor hirdette ki ítéletét, melyben vádlottat gyilkosság, rablás és hamis vád bűntetteinek halmazatában bűnösnek mondvs ki, a blk. 91. §. 2. bekezdé­sének alkalmazásával életfogytiglani fegyházra ítélte. Isten és biró. Esztergom, márcz. 19. II. (P.) Sok tekintetben nem helyesel­hető, hogy a hírlapok hosszábau szél­tében közlik a törvényszéki tárgyalásokat szaklapokban megjárja, sőt a szakember iz M EsstEr[iiisi5sliÍ5k5' < tári!2ája. ' (Elbeszélés. I. Nádasd községben nem volt gazdagabb ember, mint Buchhalter Áron. Három telek birtokosa ő. Cserép-zsindelyes házban lakott s volt neki számtalan marhája, pénzét maga se' tudta mennyi, de, — mint a paraszt-atyafiak mondták: — megvehette volna rajta a falut. Mindezekre pedig rá­adásul egy gyönyörű, szép leánya, kit Ráchelnek neveztek. Rachel alig számlált többet tizenhét tavasznál. Ifjú, üde volt, mint a tavaszi regg. — Sugár, aetheri termettel, fekete dus fartökkel, ragyogó csillag szemmel; szóval — a szépség tökélye. Jaj volt annak, a ki e csillag szemekbe mélyebben tekintett! Beléesett az a sze­relem feneketlen, mély örvényébe, mely­ből senki nem menté ki, hacsak az ő szép, fehér kezei nem. Voltak, pedig elegen, kik már ott lu­biczkoltak! a gazdag Rosenberg, Weisen­berg s még tudja Isten hány ... erg és . . . berg, kik megszakaditásukat a szép Racheltől várták. De biz' ott veszhettek ők mindannyian, eszébe se volt őket meg­menteni. Szive nem esett meg e szeren­csétleneken, a miért az elkeseredett ud­varlók nem egyszer sóhajtottak fel hogy: miként lehet ennek a »joszivü zsidonak« ilyen kőszívű leánya?! Hej! pedig dehogy volt kőszíve! Kér­dezték volna csak meg Csikós Laczit, a csinos juhászlegényt; majd beszélt volna ő nekik Rachel szivéről, arról az aranysziv­ről, mely tele van lángoló, forró szerelem­mel, mely egyedül csak ő érte ég! De hogy is kérdezték volna, mikor nem is sejtették, hogy a szép gazdag zsidóleány szivét egy szegény legény bírja — a nép­ből? Hja, a szivek világában nincs rang­fokozat! De meg szép legény is volt ám Laczi! Szép, sugár termettel, a büszke tartása imponált volna bármely dandinak js. Nap­barnitotta, férfias tarczán a szilárdság és sztvjóság tükrözött; fekete göndör haj, sötét, tüzes szemek tevék egészszé e csinos alakot. Sok szép leány epedt azon édes csók után, melynek forrása ott fakadt az alatt a kis pörge bajusz alatt. A|biróék Marcsáját meg a hideg lelte, ha vasárnaponként Laczíval a templomban találkozott. De biz' Laczitól suttoghatott a selyem szoknya, s ragyoghatott a szép üveg kláris gömbölyű nyakán. Meg sem látta, pedig már a javasasszony is ráolva­sott s szentül állitá, hogy oly szerelmes lesz Marcsa leányasszonyba, hogy rögtön feleségül kéri, de bizony nem használt az semmit. Laczi csak oly közönyös maradt, miként mindig, csak a szép zsidó leány volt az Ő szivének minden gondolatja. Mig nyája a virágos halmokon legelé­szett, ö azalatt leült a határt jelző nagy czélfa alá s elővette tilinkóját, s elfújta rajta azt a szép dalt, mitRácheltól tanult, hogy ; » Naptól virit, naptól hervad a rózsa; Hogy szeretlek, mit tehetek én róla. Nem tehetek, nem is teszek nem bánom! Te vagy nekem egyetlen-egy virágom!« — Nem tehetek, nem is teszek nem bánom! — monda fejét szilajul megrázva, ismételve a nóta refrainjét. — Hát mit is tesz az, hogy zsidó az a leány? Szive nem ugy szeretni van-e alkotva, mint a keresztényé? Oh Rachel! Rachel mivé tesz engem e szerencsétlen szerelem ?! — monda fejét mellére csüggesztve. — Tudom, hogy atyád soha nem fog beleegyezni, hogy enyém légy; azt hinni is őrültség lenne; de én nem élhetek nélküled, s enyémnek kell lenned, ha mindjárt a pokol lakóival kellene is szövetkeznem! — monda ökleivel a levegőbe csapva, — s ha atyád ellenkezni mer ! akkor ... A legény megrázkódott, s kezei erőtlenül hullottak ölébe. — Bo­csásd meg Istenem e hálátlanságomat, — monda magában szálltán, — bocsásd meg, hogy egy perezre is megfeledkezem arról, mivel tartozom ezen embernek! A szenve­dély vakká tőn s leánya szerelmét tán meg se érdemlem? Hiszen atyja volt az, ki engem árva gyermeket házához fegadott s atyailag gondoskodott rólam. Ki emberré tett, különben mi lett volna belőlem? . . . akasztófa virág, vagy elvesztem volna éhen, nyomorul tan. Nem . . . nem soha, — még gondolatban sem fogok többé ellene tenni! A véletlenre bizom sorsomat. Tudok én várni, tűrni, csak ő szeressen! Mire Laczi magához tért álmodozásaiból, a nap már hanyatlóban volt, s bucsu­sugaraival megaranyozá a fák 8«daráit: 1 nyája pedig szerteszéledve, némely része már a »tilosban« járt, egy éles füttyentésre azonban a hű bodri összeterelte s lassan ballagott velők a falu felé. II. Laczi a »joszivü zsido« első béresének fia volt, kibe gazdája feltétlen bizalmát lielyezé s ő meg is felelt hiven a bizalom­nak, de egy alkalommal a cséplésnél jobb karja a gép kerekei közé szornlt és iszonyú szenvedések között mult ki. Halálát köze­ledni érezvén, a 7 éves Laczit gazdája gond­jaira bizta. A »joszivü zsido« — e név méltán reá illett — fogadását hiven telje­sítette ; Laczit iskolába járatta, s mikor onnan kikerült, az apró jószágok őrzését bizta reá. Később midőn megemberedett, nagyszámú juhnyájának számadójává tette. Együtt nőtt fel a kis Rácheílel. Mint kicsiny leányka, gyakran leszökött Laczi­boz a rétre, hol ez a libafalkát őrizé. Leült mellé a puha zöld fűre, Laczi pedig mesélt neki az elvarázsolt kiralykisasszonyrol« a csodás »Xa-Xa barlangról« s a kis leány csöndes áhítattal hallgatá. Ha Laczi befe­jezve meséjét, elhallgatott, Rachel átölelte öt kis karjaival, olyan szépen kérte, hogy i-meséljen még Laczi bácsi«. Evek jöttek és tűntek el a végtelen semmiségbe s a kis leányból hajadon — s a gyermekből szép szál legény vált. A testvéri vonzalomból a legmélyebb szerelem fejlődött. A szerelem olyan, mint a tolvaj, Belopja magát a szivbe, s eirabolja a lélek nyugalmát, s végre ő lesz az ur. Most már csak titokban találkozhattak a csöndes esték néma alkonyán a kiskert árnyas füvezetei alatt, s ott mesélt Lac/i airól a szép tündér világról, melyet a sze-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom